Ma János, Iván névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (93.)
Vonatozás közben
Sáfrány Ferenc
A történet valahol a 90-es évek közepén játszódott le az anyaországban, ahova eltévedtem, egy gyorsvonaton, Budapest és Szeged között. Ez időben megszállottan dolgoztam, munkaterápián vettem részt, hogy közben meg ne bolonduljak. Ez az egy általában segít, ha valami segíthet az őrület ellen.
Utolsónak léptem be a nyolcszemélyes fülkébe, ahol egy kivételével minden hely foglalt volt a zsúfolt szerelvényen. Tisztességesen és hangosan köszöntem, ahogyan tanítottak, elvégre emberek vagyunk. Köszönésemért nem vertek pofán, ez tény, de szinte senki sem vette a fáradtságot, hogy legalább a fejét felemelje az éppen aktuális olvasni valóból, amelybe elmélyülten belemerült. Nekem ez azonnal feltűnt, mint a fejlett és elidegenült társadalmak valós és nagyon beteg kórképe már a mobil- és internet-technológia előtt. Csak olvasnak az emberek. Magukba roskadva, de legalább olvasnak. „De nem fognak olvasni!” –döntöttem határozottan és bátran. Beszélgetni fognak, ha tetszik ez nekik, ha nem. Folytattam magamban a gondolatot, s közben elkészült a rögtönzött szociológiai forgatókönyv, mert Szókratész nem azért élt, hogy dolgozzon, hanem azért dolgozott, hogy éljen. (Az öcsém vele kapcsolatosan mindig megjegyezte: „Könnyű volt neki, dolgoztak helyette a rabszolgák.”) Az ő munkája a párbeszéd volt. Az én jó kedvem meg most nem fogja elrontani hét önmagába roskadt ember, aki a szökés művészetének szentelte ezt az utat.
A társaság korra és nemre is vegyes volt. Ideálisak a feltételek a vizsgálódáshoz – mondhatná a statisztikus. Hangosan megszólaltam, és a mellettem ülő fiatalembernek szegeztem első célzott kérdésem olyan bevezető helyett, amelyet nem kerülhet meg hallgatással, csak válaszolhat. Ha valamelyik fiatal lányt szólítottam volna meg először, bizonyára azonnal rám nyomták volna a sablonos pecsétet: „kínjában udvarolni szeretne a vén majom!”, holott ezen már régen túl voltam.
Majd jöttek a kérdések egymás után, és célzottan minden személyt figyelembe véve, nehogy valaki is kimaradjon a beszélgetésből.
Kezdetben, gondolom megfordult fejükben, hogy most szabadulhattam valamelyik pszichiátriáról, de erre én már régen felkészültem. Mosolyom és tekintetem természetes volta, hogy mindig az ember szemébe nézek, és úgy várom a válaszát, nem adott nekik lehetőséget a hangos és merész megjegyzésre, ami egyben egérutat is jelenthetett volna nekik a további szökésre. Ez esetben tőlem. Á, nem. Diákjaim is mindig azon lepődtek meg kezdetben, hogy én odafigyelek rájuk, meghallgatom a mondanivalójukat, sőt közbekérdezek.
Kecskemétre érve a hangulat is oldódott. Ott ketten leszálltak a vonatról és már látszott rajtuk, hogy kezdtek belejönni a nem mindennapi „játékba”. Sajnálták, hogy valami fontos, aminek még nem értették a célját, hirtelen félbeszakadt, mint egy izgalmas film esetében. De a vonat csak ment tovább. Egyre gyorsabban és az idő is kezdett felpörögni. Az emberek spontán megnyíltak. A könyvek, újságok eltűntek és már mindenki mindenkire figyelt. Minden kimondott szónak külön jelentése és jelentősége lett ismét. A levegő is frissebb lett, a nyomás felengedett.
Szegedre, a végállomásra berobogva, gyorsabban, mint valaha, megköszöntem mindenkinek a rendkívül kellemes utazás élményét. Három fiatal egyetemista velem együtt hagyta el a kupét és nem tágított egy lépést sem mellőlem. Együtt haladtunk még jó pár méteren át, amikor csak úgy sziporkáztak felém a kérdéseik. A legfontosabb közülük is:
„Most már áruljam el legalább nekik, hogy ezt az egészet miért rendeztem így? És mivel foglalkozom? Melyik katedrán tanítok?”
Hiába válaszoltam nekik, hogy csak spontán történt az egész, mert nem akartam unott, elidegenült és elveszett emberek között két és fél órán át azon gondolkozni, van-e az életnek, főleg az ilyen életnek értelme, inkább kreáltam magam az értelmet. Láttam rajtuk, az arcukon, még mindig nem hisznek nekem. Az óta nem találkoztam velük.
Utóirat:
A szörnyű katasztrófában, amely Japánt és lakosságát érte, nekem csak néhány könnycsepp jutott, amikor azt olvastam, hogy Tokióban, a metróban rekedt emberek hatalmas tömege spontán egymás kezét fogta, hogy legyőzze a szörnyeteget magát! A félelmet. Ekkor nálam is eltörött a mécses…, valahol láthatatlanul magam is közéjük álltam és fogtam valakinek a kezét.
Kommentek
Kedves Sáfrány Ferenc! Te is könnyet csaltál az én szemembe, amikor elolvastam ezt az írásodat. Tudod ezen a vonalon és abban az időben én is sokszor utaztam, csak sajnos nem voltam olyan bátor, hogy én kezdjem a beszélgetést. Pedig a lelkem ordított a fájdalomtól. Én csak egy anya voltam aki a fia után utazgatott Kecskemétre, de az ok nagyon hasonlított a tiédhez. Üdvözlettel egy ön fel áldozó anyától. Maminko
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Még mindig olyan szabad vagy
A gazdaság stagnál, a korrupció egyre nyilvánvalóbb, a felmérések első ízben mutatnak reális esélyt a kormányváltásra. >
Bármit mond Trump, Amerika belépett a háborúba
Simon Tisdall a Guardianben úgy véli: teljesen mindegy, mit mond Trump, az USA háborúba lépett és >
Ekkorát Trump még nem hazardírozott, beleértve egész első elnökségét
Hónapokon át békét ígért, ám Amerika most nyakig van a háborúban. Alighanem az volt szemében a >
Trump annak az áldozata, hogy nincs semmiféle terve a külpolitikában
Ezt írja Washingtonból keltezett vezércikkében a Spiegelben, René Pfister. Megállapítja, hogy az elnök szívesen adja az >
A minél erősebb kétharmadért
Viszont a Momentum után Józsefváros független és népszerű parlamenti képviselője, az ízig-vérig baloldali Jámbor András is >
Sarokba szorult Vučić, a balkáni zsarnok, helyzete elbizonytalanodott
Kitartónak bizonyulnak a diáktüntetések, amelyek választásokat követelnek. Mivel azonban közeledik a tanév vége, a fiataloknak választaniuk >
Mi történhet Iránnal, ha megbukik a rendszer?
Ami egy ajatollahok utáni Iránra vár, az a belső káosz és alighanem egyfajta polgárháború. Az ellenzék >
Vučić már nem képes megnyerni a választást
A Belgrádi Egyetem egyik politológia professzora úgy gondolja, hogy Vučić már nem képes megnyerni a választást, >
Minden 2023. október 7-én kezdődött
Azt sem lehet kizárni, hogy Orbán számára is hozhatnak nemvárt komplikációkat a közel-keleti fejlemények. Az elmúlt >
Magyarország lágy hatalma találkozik Ukrajna kemény valóságával Kárpátalján
A háborúban mintegy 400 magyar nemzetiségű ember szolgált az Ukrán Fegyveres Erőkben, mások pénzügyi támogatás mellett >
Itt az idő, hogy Trump helyreállítsa Amerika elrettentő erejét
Ezt korábban alaposan megtépázta a fejetlen afganisztáni kivonulás. Ehhez az elnöknek segítenie kell, hogy Izrael felszámolja >
Netanjahu – egy zsákutcába jutott szerencsejátékos
Paul Lendvai olyan hazardőrnek nevezi Netanjahut, aki zsákutcába került. Többfrontos harcot vív, de könnyen kiderülhet, hogy >