2020. október 27. kedd
Ma Szabina, Antonietta névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (90.)

A bogrács titka

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (90.)
Mikor eszünk már? (pdanika illusztrációja)

A napokban olvastam egy érdekes írást kedvenc hetilapomban, ahol a szerző a bogrács titkáról értekezett szakavatottan és izgalmasan, hogy azonnal beindultak nyálképzési mirigyeim, a bendő, azaz a gyomrom kordúlt egy hatalmasat és az emlékek már önmaguktól törtek a felszínre.

Ahány bogrács, annyi titok, szögezte le az értekezést az idegen toll, és ezzel magam is egyetértek. Sőt, amikor azt a kérdést feszegette, hogy a múltkori vagy a mostani bográcsos volt a jobb, az egyetlen helyes válasz az: „Igen.” Se több, se kevesebb, csak egy igen. Ebben a válaszban benne van az egész bográccsal és bográcsossal kapcsolatos filozófia lényege, amióta az ember használja ezt az „edénynek” nevezhető, (milyen furcsa szó, hogy edény?), szabadban főzésre kitűnően alkalmas és univerzális eszközt.

A mi vidékünkön, és itt Közép-Európára gondolok, nagyon kedvelt és központi szerep jut a különböző méretű bográcsoknak, amit barátokkal, családtagokkal ülünk körbe alkalmi ünnepeken, hétvégéken, a kertekben vagy a folyópartokon, tavak mellett, hogy órákon át, figyeljük a benne pöszögő étel sajátos metamorfózisát, az alatta halkan pattogó parázs varázsát.

És itt jön a képbe 1990 őszének vége, amikor a Napló gárdájával Zentán megünnepeltük kezdeti sikereinket. Bulót kértem fel, hogy vegye kézbe a bográcsot és minden vele kapcsolatos tenni valót, mert már akkor is legendaként élt szakácsművészete falunkban és annak tágabb környékén, valamint sajátos humorral körített nimbusza, nehogy leégjek a fontos vendégek előtt. Még egy kisebb társaságnak magam is kotyvasztottam volna egy kitűnő krumplistarhonyát, kolbásszal és császárszalonnával megijesztve, amiben otthonosan mozogtam. A rutin, a tapasztalat nálam ennyire futotta, de egy híres marha lábszárpörkölt még is egy minden hájjal, turpissággal felvértezett szakembert kívánt. Amikor Bulónak említettem, hogy kik lesznek a vendégek, csak ennyit fűzött hozzá: „Ne aggódj komám, megnyalják a tíz ujjukat, meg a szájukat is körbe, csak jó bor legyen, de abból elegendő mennyiség.” – majd még kacsintott is egyet mondanivalójához, amolyan nyomatékként, hogy a bennem feszengő kételyt végleg eloszlassa. „Főztem én már eleget az életemben, kicsit nagyobb társaságoknak is. A Naplót meg szeretem, most meg majd a Naplósok fognak engem megkedvelni. De erről is jelenteni fogsz?” –szegezte nekem a kérdést, mielőtt elváltunk volna. „Igen, ez csak természetes.” – válaszoltam, majd ő: „Azé’ mondom!” – és lassan integetve elkarikázott elnyűhetetlen biciklijén.

Közeledett az esemény meghirdetett dátuma és én egyre nagyobb lázban égtem. Az első alkalom, hogy vendégül látom a Napló élgárdáját, itt nem sülhetek fel. Ebben segédkezett Johny barátom is közkedvelt kiskocsmájával a Népkertben, melyet ez esetben rendelkezésünkre bocsátott. „Zártkörű rendezvény!” – hajtott el minden arra tévedt bámészkodót, akik látván, hogy Buló a bográcsot a tó partján állította fel, valamikor késő délután, de még időben, valami fontos eseményhez készülődik. Ha ez a két ember bármilyen apropó kapcsán összejött, ott nevetés, röhögés, poén-poén hátán, és a végén még örült is, ha nem hugyozta magát össze az, aki az egészet végighallgatta, végignézte. De ezt tudja minden falubéli, aki valaha találkozott velük élőben.

Mi annak rendje és módja szerint megtartottuk városunkban a második, valójában talán az utolsó előtti „élő újságot”. Beszélgettünk az olvasóközönséggel, bíztattuk és méltattuk önmagunkat. Még komolyan reménykedtünk.

Amiben nem csalódtam az este, és az óta sem, az Buló bográcsosa volt. Minden más, kész átverés. Aki ezt az egészet nem érti, nézze meg az elmúlt húsz év történéseit. Még ha mindig nem érti, örüljön neki. Én már irigylem.

2011. március 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2011. március 22. 15:52:10

Köszönöm, hogy felhívtad figyelmem a cikkre amit írtál.
Viktorral már beszélgettünk, hogy kellene egy party-t "dzsavát " rendezni, ahol a Buló receptje alapján főznénk egy jót és ha időm-pénzem engedi-akkor ezt valahogy megbeszélem és összehívnám a régi, még élő haverokat. Bizonyára élveznéd Te is, mert, nem maradna el az anekdotázás sem, hisz soha nem veszítette el humorát.Szava járása volt, hogy mindent mondhatnak Rá, de, hogy unalmas ember-ezt Nem július 14-én lesz 5 éve, hogy meghalt....
Sok bográcsost főzött Buló, nemcsak Tinektek, hanem a szerb királyi családnak, sőt Boris Tadic-nak, a Dohánygyár megnyitója kapcsán"
Sok sikert és jó egészséget kívánok!
gitty

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Választások utáni válság lehetséges Amerikában

Timothy Garton Ash a Financial Times-ban azt tanácsolja, hogy a demokratikus világ készüljön fel, mert az >

Tovább

A média visszalengyelesítése magyar módra

A Washington Post szerkesztőségi állásfoglalásában arra figyelmeztet, hogy a lengyel kormány módszeresen zárkózik fel a magyar >

Tovább

Az echte magyar keresztény-úri polgárság

Azon tűnődöm, vajon mit szólnának ahhoz ezek a keresztény-konzervatív polgárok, ha például a Bogár Lászlót (korábban >

Tovább

Zenebohóc a szimfonikusok között

A magyarországi olvasó valószínűleg nem ismeri azt a nagyszerű érzést, ami akkor tölti el a szlovák >

Tovább

Orbán ingadozik a korbács és a mézesmadzag között

Az önmagát illiberálisnak nevező Orbán ritkán kerül szembe ilyen fizikai ellenállással, miközben egyre inkább kiterjeszti befolyását. >

Tovább

Libération: A színművészeti egyetemisták nem hátrálnak

Karsai György, aki két évtizeden át volt az iskola tanára, ahhoz hasonlítja a helyzetet, mintha egy >

Tovább

Orbán emeli a tétet az amerikai elnökválasztásban

A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezető német jobboldali lap ezt azzal magyarázza, hogy a Fidesz közeli sajtó >

Tovább

Jó pár vezető szívná a fogát a világban, ha Trump veszítene

Így Észak-Korea, Szaúd-Arábia, Törökország, Kína, Oroszország, Brazília, Izrael, valamint Magyarország és Lengyelország első embere. Sok kormány >

Tovább

Tűz alá került Orbán Viktor

A koronavírus második hulláma egyre súlyosabb következményekkel jár. A miniszterelnök szeretné elkerülni az olyan kemény intézkedéseket, >

Tovább

Bódis Gábor szíves érdeklődése – türelmes válasz

Van-e valamiféle tanulság? Az etnikai mikroverzumunkhoz képest „távoli” Budapesten és Belgrádban azt hiszik egyik-másik értelmiséginkről, hogy >

Tovább

A hatalom természete az illiberális rendszerben

A legsúlyosabb következményekkel az jár, hogy leértékelődik a nyilvánosság. A média javarészét a hatalom tartja markában, >

Tovább

A csirkefogók, mint Orbán mindenütt ihletet merítenek Trumptól

Orbánnak és a hasonszőrűeknek konkrét politikai hasznot hajthat, ha Trump nyer, de a legnagyobb nyereség mégis >

Tovább