2024. május 1. Szerda
Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A rossz magyar-ukrán viszony aláássa az EU összefogását Oroszországgal szemben

A rossz magyar-ukrán viszony aláássa az EU összefogását Oroszországgal szemben

Mivel Budapest az energiaellátásban Moszkvától függ, ugyanakkor nem bízik Kijevben, ez pedig veszélyezteti, hogy a szervezet egységesen lépjen fel a viszályban. Orbán ugyan tíz hónapja elítélte az inváziót és menedéket ad a menekülteknek, ám azóta nem sokat tett, hogy változtasson hírnevén, miszerint Putyin barátja és gátolja, hogy Európa támogassa Ukrajnát. A populista miniszterelnök felvizezte a szankciókat. Ugyan a múlt hónapban elállt attól, hogy megvétózza az ukrán félnek szánt 18 milliárd eurós pénzügyi segélyt, ám brüsszeli diplomaták szerint a vita igazából nem jutott nyugvópontra. Rácz András a Német Külkapcsolati Tanácstól azt hangsúlyozza, hogy a magyar kormány számára Oroszország az elsődleges szempont a viszályban. Odahaza Orbán nem kényszerül a taktika módosítására, mert sok magyar általában bizalmatlan a keleti szomszédokkal szemben. Egy uniós tisztségviselő úgy értékeli, hogy mélyponton vannak Magyarország kapcsolatai Ukrajnával, valamint az EU-val is, így az oroszokhoz fordul, akik örömmel adnak gázt. Nem számít a véres és tragikus hadművelet. És az ország egyáltalán nincs felkészülve arról, hogy gazdaságilag teljesen leváljon Oroszországról, miközben a többi ország javában hajtja végre a 180 fokos fordulatot. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:

FT

 

A rossz magyar-ukrán viszony aláássa az EU összefogását Oroszországgal szemben, mivel Budapest az energiaellátásban Moszkvától függ, ugyanakkor nem bízik Kijevben, ez pedig veszélyezteti, hogy a szervezet egységesen lépjen fel a viszályban. Orbán ugyan tíz hónapja elítélte az inváziót és menedéket ad a menekülteknek, ám azóta nem sokat tett, hogy változtasson hírnevén, miszerint Putyin barátja és gátolja, hogy Európa támogassa Ukrajnát.

A populista miniszterelnök felvizezte a szankciókat. Ugyan a múlt hónapban elállt attól, hogy megvétózza az ukrán félnek szánt 18 milliárd eurós pénzügyi segélyt, ám brüsszeli diplomaták szerint a vita igazából nem jutott nyugvópontra. Rácz András a Német Külkapcsolati Tanácstól azt hangsúlyozza, hogy a magyar kormány számára Oroszország az elsődleges szempont a viszályban.

Más tagok attól tartanak: a kormányfő tavasszal ismét túszul ejtheti az ukrán kérdést, hogy kizsarolja a többiektől a jogállami félelmek miatt befagyasztott pénzek folyósítását. Hírek szerint a Bizottság azért ment bele az időleges megoldásba, mert az alternatíva az lett volna, hogy teljesen elszigetelje a magyar vezetést.

Ugyanakkor az Orbán-kabinet nyílt párbeszédet kíván fenntartani a Kremllel. Egy brüsszeli illetékes úgy fogalmaz, hogy a miniszterelnök egyértelműen menekülő utat kínál orosz illetékeseknek. Más tagok kémkedés vádjával egy sor orosz diplomatát utasítottak ki, a budapesti orosz nagykövetségen viszont kétszer annyian dolgoznak, mint a varsói, prágai és pozsonyi misszión összesen. Vagyis a magyar vezető afelé tart, hogy teljesen tönkretegye saját szövetségi szavahihetőségét – mondja Krekó Péter a Political Capitaltől.

Odahaza Orbán nem kényszerül a taktika módosítására, mert sok magyar általában bizalmatlan a keleti szomszédokkal szemben. Egy uniós tisztségviselő úgy értékeli, hogy mélyponton vannak Magyarország kapcsolatai Ukrajnával, valamint az EU-val is, így az oroszokhoz fordul, akik örömmel adnak gázt. Nem számít a véres és tragikus hadművelet. És az ország egyáltalán nincs felkészülve arról, hogy gazdaságilag teljesen leváljon Oroszországról, miközben a többi ország javában hajtja végre a 180 fokos fordulatot. 

 

Die Welt

 

2022 a szabadság éve volt – nyugaton az embereknek hosszú ideje nem volt ennyire világos, mennyire sebezhető és szabadság és a demokrácia, és hogy mindkettőnek ára van. Erről ír újévi cikkében a konzervatív lap főszerkesztőnője. Jennifer Wilton onnan kezdi elemzését, hogy a világ egy sor sarkában bátran és radikálisan felkeltek a szabadságért, noha ezt sokan már kizártnak tartották. És jó pár ország összefogott a szabadság védelmében – az elmúlt év nagy pillanatai voltak ezek.

A fiatal európaiak csak most jönnek rá, hogy életüket külső tényezők fenyegették. Amikor látták az ukrán menekültekről készült felvételeket, illetve, hogy az ukránok – ezt nem lehet pátosz nélkül elmesélni – a puszta kezükkel és életük veszélyeztetésével fogtak hozzá, hogy megvédjék országukat.

Ez az erő és harag volt az, ami azután – párosulva a külföldről érkező segítséggel – felborított minden számítást, visszaverte az orosz agresszort, meghiúsította a diktátor tervét. Ezer kilométerrel odébb a németek ráébredtek, hogy ez az energia nagyban kapcsolódik a szabadságharchoz, de egyben a demokratikus rendszerhez. És hogy utóbbi nem magától értetődik, bár ez azért más sokaknak derengett az elmúlt években, miután konjunktúrája volt a tekintélyelvű vezetőknek, még nyugati országokban is. Nem Putyin az egyetlen, aki vonzónak találta az illiberalizmust.

Iránban csaknem 100 napja tartanak a tiltakozások az egyház teljhatalma, az élet és az ország szűkössége ellen. És minél többen csatlakoznak hozzá, annál brutálisabban vág vissza a rezsim, amely most már halálos ítéletekkel igyekszik megtörni a mozgalmat. Ám hiába, most már minden társadalmi rétegből jönnek a tömegek.

De megmozdultak az emberek Kínában is, ott a kormány Covid-politikája és annak következményei ellen, méghozzá olyan szervezettséggel, ami teljesen új. Nem érdekelte őket, hogy milyen veszély leselkedik rájuk, pedig az nem csekély. És ott vannak az afgán nők is, akik nem hagyják, hogy kizárják őket az egyetemekről. A férfi diákok addig nem hajlandóak vizsgázni, amíg ez így marad. Pedig tisztában vannak vele, milyen retorzió érheti őket. És mégis.

Németországban jó páran nyilvánvalóan rádöbbentek, hogy a szabadság mennyire értékes, és hogy néha sokba kerül. Ám az infláció, az energiaválság, a személyes terhek ellenére szinte töretlen az ukrán szabadságharc támogatottsága. Minden félelem ellenére sem tört meg az egységfront. 

 

FT

 

Teljesen értelmetlen, sőt gyalázatos megkülönböztetni a menekülteket és a gazdasági migránsokat – hangsúlyozza vendégkommentárjában Lea Ypi, a London School of Economics albán származású politikai elmélet professzora, aki most már szégyelli, hogy 1999-ben, a Vörös Kereszt munkatársaként segített kiszűrni a sok százezer menekülő közül azokat, akik a NATO-beavatkozás után, nem Milosevics rezsimje elől, hanem gazdasági megfontolásokból igyekeztek átjutni Koszovóból Albániába.

Ránézésre persze van értelme különbséget tenni a két kategória között, mivel a menekült kapcsolata végérvényesen megszakadt országával, így jogosult az oltalomra. Ám nem elegendőek a formális szabályok. Az a beteg, aki azért hal meg, mert nem jön a mentőautó, szintén egy működésképtelen rendszer áldozata. Mint ahogy a nyugdíjas is, aki odahaza megfagy. Vagy a munkanélküli, aki nem képes enni adni a gyerekeinek.

Ezek a szempontok azonban nem kerülnek előtérbe, mert a demokráciát formális folyamatnak vesszük és a szabadságjogokkal azonosítjuk. A gazdasági bajokért inkább az egyénekre hárítjuk a felelősséget, semmint az intézményekre.

A mai albán nincstelenek egyaránt áldozatai az egykori, közben összedőlt kommunista hatalom elszigeteltségének, a 90-es években alkalmazott sokkterápiának, a pénzügyi válságnak, a járványnak, most pedig az inflációnak és az energiaszűkének.

Megpróbáltatásaikat nem lehet leszűkíteni arra, hogy harcolni kell a tekintélyelvűség ellen és meg kell teremteni a jogállamot. A migráció tétje az, hogy ki élvezi a globalizáció előnyeit, és kire hárulnak a terhek. Az elválasztó vonalakat gyakorta a kivételes helyzetben lévő államok kivételezett helyzetben lévő elitjétől örököljük. Ezért jogilag rendben van, hogy kétfelé bontjuk a gazdasági migráns és a politikai menekült fogalmát, ám erkölcsileg rémisztő.

 

The Atlantic

 

Kína és Oroszország viszonya immár aszimmetrikus, az ázsiai nagyhatalom kihasználja Vlagyimir Putyint. Vagyis egyáltalán nem igaz, amit a két vezető tavaly, közvetlenül az invázió előtt sulykolt, hogy ti. a két ország közti barátság korlátlan. Erre hívja fel a figyelmet a több, mint 160 éve megjelenő amerikai lapban Michael Schuman, aki Pekingben tudósító.

Az tény: a világ két legerősebb autokráciája összefogott, hogy nekirontson a liberális nemzetközi rendnek. Ez nyilvánult meg, amikor az oroszok le akarták rohanni Ukrajnát – kínai segédlettel. Csakhogy hamar megmutatkozott a viszony igazi természete, meg az is, hogy a veszély nem annyira akut. A döntő szót ugyanis a duó alfa tagja, Hszi mondja ki, saját, nemzeti érdekei alapján.

A jó kapcsolat kovásza, hogy mind Moszkvának, mind Pekingnek tele van a hócipője Amerika vezető világhatalmi szerepével. Úgy gondolják, hogy Washington gátolja mindkét állam törekvéseit a nemzetközi porondon. De bármi is lesz az ukrán viszály kimenetele, nagyon valószínű, hogy mélyül az orosz-kínai együttműködés, mert mindkét fél szeretne gazdaságilag függetlenedni az USÁ-tól, Európától és az ázsiai partnerektől.

Ám közben látjuk, hogy Kína nem szállított fegyvereket az orosz hadseregnek és a szankciók hatásainak enyhítésében sem működött közre. De hát nem szeretne maga is megtorló intézkedések szenvedő alanya lenni, hiszen egyelőre erősen rá van utalva a fejlett világ technológiájára és beruházásaira.

Nagyon úgy néz ki, hogy Hszi igyekszik mindkét oldalnak kedvében járni, de úgy, hogy ne kötelezze el magát orosz szövetségesének, mert fenn kívánja tartani mozgásszabadságát. Azaz nem lehet számítani arra, hogy új, autoriter tömböt hoz létre Moszkvával, vagy bárki mással.

Az oroszok viszont félhetnek, hogy túlságosan is kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, mert Peking máris kiaknázta az elszigetelődésüket. És minél erősebb lesz Kína, annál inkább egyenlőtlenné válik a kétoldalú viszony, és ez mind jobban nyugtalaníthatja a Kremlt. Viszont ettől még a tengely veszélyes maradhat a demokráciák számára, mivel a két ország továbbra is világrend megváltoztatását tekinti céljának. És a kínaiak hasznos partnert látnak Oroszországban – az Egyesült Államok ellenében. 

 

2023. január 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Macron-momentum

Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >

Tovább

Ukrajna győzni fog

Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >

Tovább

Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon

Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >

Tovább

Hány tonnát nyom Európa

20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >

Tovább

A befejezetlen projekt

Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >

Tovább

Időkapu

Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >

Tovább

Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!

Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >

Tovább

Von der Leyen ismétel, vagy?

Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >

Tovább

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább