2020. március 30. hétfő
Ma Zalán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (88.)

Gyerekkori emlékek

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (88.)
(chrisbonney fotója)

Egy kis bácskai faluban születtem, a Tisza partján, közvetlenül a határ mellett. Ott nőttem fel, a bokáig érő nyári porban, ahol naphosszat játszottam az utcán, a sarkon, a helyi kovácsműhely közvetlen közelében, ahova mindig valamilyen ürügyet keresve be – betértem. János bácsi, az öreg kovácsmester, mindig szívesen látott. Talán az unokáját pótolhattam, akár örökbe fogadott Simon tatámnak, aki meg világraszóló borbélymester hírében állott. Tőle furfangosabb, vidámabb embert én abban az időben nem is ismertem. Nagyon szerettem hozzá is járni. Mindig kitalált valami különös mókát. Egyik nap váratlanul beállítva hozzá, előkapott egy ásót és mondta: „Gyere velem, elültetünk egy kis pénzt a kertbe. Meglátod, holnapra csoda történik. Kikel a pénz, és gazdagok leszünk.” Ezzel már nyomta is az ásót a puha földbe, kifordította azt és bedobott egy kopott alumíniumból vert dinárost a lukba. Majd a következőbe, mint a krumpli ültetésnél szokás. Egy egész sor pénzt ültettünk, majd közölte őszülő hatalmas bajsza alatt kuncogva, hogy holnap korán reggel jöjjek, mert lesz mit szedni. Sokat terem a pénz, ha jó lesz az éjszak a lapjárás. Ezt nem értettem, Bözsi néni meg csak csóválta fejét, de nem szólt közbe, amíg a veranda oszlopát támasztotta. Egész éjjel nem aludtam, csak nyugtalanul hánykolódtam kis ágyamba.

Reggel, időben, én már apám elé álltam, aki susztermesterként otthon dolgozva a pangli körül ült háromlábú csoda suszterszékén. „Te meg hova készülsz ilyen időben?” – szegezte nekem szigorú tekintetét, amitől mindig tartottam. Vele nem lehetett kukoricázni, mert a lábszíj könnyen előkerült. Egyszer mesélte nagynéném, hogy amikor belépett hozzánk a kapun, azt látta, hogy apám engem a virágágyások között kerget. Meg is kérdezte, te meg mit bolondériázol itt, mire apám: „Nem leköpött ez az istenverte ördögfióka, de most ellátom a baját egy életre.” Én nem emlékeztem a dologra, csak a meséből. „Megyek a Simon tatához, mert tegnap pénzt ültettünk, és ma korán reggel fel kell szedni a termést.” Apám nem tudott uralkodni magán, hanem hatalmas nevetésbe tört ki, amit meg én nem értettem, de elengedett. Futottam is a falu másik végébe, ahogy a lábam bírta, csak el ne késsek a csodáról. A kapu kilincsét rázva vettem észre, hogy az öreg már az udvaron várt és azonnal elém sietett: „Éppen időben jöttél, mert ha még fertály órát késel, talán nem is láthatod meg a csodát. Én az éjszaka hallgattam, ahogy kikelt a pénz, majd elkezdett szaporodni. Mint a krumpli. Na, nézzük meg a termést!” – és már nyúlt is az ásóért. Amikor kifordította az első „pénzes bokrot”, nem hittem a szememnek. A föld tele volt apró pénzzel, és én csak kapkodtam kis markomba, majd beszaladtam a verandára és kértem egy szitát, mert nem tudtam mit kezdeni így a kezeimmel. A csoda megtörtént. Olyan boldogok voltunk Simon tatával, amíg a pénzt számoltuk a kis borbélyműhely tükörfala előtt, hogy azt szavakkal le se lehet írni. Ám a meglepetésnek még ekkor sem volt vége. „Gyere, ülj most ide le a borbélyszékre, majd megborotvállak. Most már van elég pénzed, hogy kifizess.” – dörmögte az öreg, és én szót fogadtam. Ezzel már hozzá is fogott a hab előkészítéséhez, majd azt az arcomra pamacsolta, mint a nagyoknak és hozzálátott a borotvapenge élesítéséhez, amelyet egy hatalmas, az ajtófélfán lelógó szíj segítségével végzett. Ekkor kicsit féltem. Mi lesz, ha elvágja a torkomat? De az öreg jó munkát végzett, sértetlenül kerültem ki a forgószékből. Azt érzékeltem, hogy a borotvának a vastagabb végét tette mindig az arcomhoz, és ezt nem is értettem. Amikor megjegyeztem neki, hogy ezt nem így kell, akkor elmosolyodott és megjegyezte: „Tíz éves korig csak így szabad borotválni gyerekeket, különben megbünteti a rendőr.” – majd hahotázva ekkor már a hasát fogta. Megint nem értettem semmit, de úgy gondoltam fizetek, és ezzel letudom a dolgot. Már kezdtem számolni a dinárokat, amikor megjegyezte, hogy engem még is grátisz borotvált, és majd a borravalót is ráérek később otthagyni, most még sincs nagy szüksége pénzre. Jól ment a lapjárás az este. „Kártyán nyertem eleget.” – tette hozzá, amikor látta a kiülő rémületet az arcomon.

De ha jót akarok tenni, akkor hazafelé ugorjak be a pékhez, és vegyek a pénzen egy nagy cipót. Annak mindig lesz keletje otthon. Ekkor már Bözsi néni sem állhatta tovább a bolondériát, amit én ugye halál komolyan vettem, és leteremtette az urát. Ő meg kikérte magának.

Ballagva a falu főutcáján én csak betértem a pékhez. „Jó napot, a legnagyobb friss cipót kérem!” – és zsebemet kifordítva a rakás pénzt a pultra tettem. „Ma csoda történt. Tegnap pénzt ültettünk a Simon tatával, és mára kikelt. Ez mind itt, a termés.” A pékmester is a hasát fogta, de leemelte a legnagyobb cipót a polcról és a kezembe nyomta, a pénzt meg számolatlanul a markomba. „Eredj haza és meséld el apádnak, hogy csoda történt. Mutasd is meg neki a pénzt, különben nem hiszi el.” – bocsátott utamra kedélyesen a pék, én meg hazabattyogtam. Otthon töviről hegyire mindent elmeséltem és apám csak bólogatott. „Látod fiam, aki dolgozik, aki szorgalmas, az viszi valamire az életben.” Megfogadtam az életre szóló tanácsát, de hogy vittem-e valamire az életben? Nem tudom.

De azt igen, hogy ezek az őrültek mindent szétlőttek, engem földönfutóvá tettek. Azóta csak futok, futok, de hová, azt még csak nem is sejtem.

2011. március 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2011. március 4. 11:10:36

Ferikém!



A végén még szépíró lesz belőled! Móricz, Móra Ferenc, Tömörkény nyomdokain haladni jó dolog.

Jót tesz a bioritmusnak. Ilyenekre gondolok: Hét krajcár, Kincskereső kisködmön, Tömörkény ?paraszt?-

novellái.



Jani

Név: Francisco, írta: 2011. március 4. 10:56:53

Kedves Feri,

Hazamegyek és én is elültetek egy kis pénzt!

Péter
Név: Francisco, írta: 2011. március 4. 10:51:40

Szia Feri,



hát ezen a 88.-as rikkancson ma reggel eléggé jót mulattam, olyan volt ez számomra mint egy jó mese, de élveztem. Ami az igazán nagy baj, hogy ma már nincsenek ilyen igazi mókamesterek, valahol ebben a kurva nagy világban kiveszett az emberekből ez a tulajdonság avagy a pénzhajhászó világrendszerek ma már másmilyen embereket termelnek, sajnos.



üdv. Tibor



Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mától partvonalon a kritikai hang és az ellenzék Magyarországon

Működő demokráciákban az úgy szokott lenni, hogy ha egy politikus rendkívüli felhatalmazást kér, és ha megkapja, >

Tovább

A vírus: háború és béke

A vírus korába értünk. A világjárvány a világháború utáni legsúlyosabb esemény. Érinti az egész emberiséget. Egyszerre >

Tovább

Újra előkerült a diktátor elnevezés

A kormányfő erős és szuverén kríziskezelőnek akar látszani a választói előtt. Sok jel utal arra, hogy >

Tovább

Teljhatalom vagy csak démonok kergetése?

Az önjelölt illiberális nacionalista miniszterelnök 10 év alatt átalakította az ország politikai, jogi és alkotmányos viszonyait. >

Tovább

NER-puccs

Nem mindenki fél a koronavírus világjárványtól. Van, akinek épp kampó,, épp kapóra jött, és a 30 >

Tovább

Ha nem figyelünk oda, eltűnhetnek a szabadságjogok

A magyar kormány cinikusan arra használja a válságot, hogy befejezze a demokrácia felszámolását a nemzeti határok >

Tovább

WP: Magyarország teljes diktatúraként kerül ki a jelenlegi válságból...

... hacsak nem lép közbe Brüsszel és Washington, miközben mindkettő érthető módon sokkal sürgősebb ügyekkel van >

Tovább

Szép új világ

Nagyon megterhelő időszak lesz ez mindenhol, hát még nálunk, egy olyan kormány uralma alatt, amely képtelen >

Tovább

A populisták ugrásra készen

Persze másutt is szigorú intézkedéseket hoztak és nem a magyar kormányfő az egyetlen, aki a kórokozó >

Tovább

Katonásra váltott Orbán

Egy-két más államférfihoz hasonlóan Orbán is harcias retorikát vet be a koronavírus elleni harcban. A hangnemhez >

Tovább

Magyarországon sorban állnak a fegyverekért

Ezt a New York Times írja két hírügynökségre a Yahoo-ra és a Reutersre hivtkozva. A lap >

Tovább

Magyarországon karanténba kerül a demokrácia

Orbán Viktor sötét módszerekhez folyamodik. A miniszterelnök tudja, miként kell a politikát félelemre alapozni. Megtanulta és >

Tovább