Ma Zsófia, Róbert névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (87.)
Rikkancskodom, tehát vagyok
Sáfrány Ferenc
Az elmúlt napokban, teljesen véletlenül és váratlanul eszembe jutott 1991. októbere, amikor az egyik napon Árpáddal elindultunk világgá, Oslóba, ő így mondta, mert ott még nem volt. Mint kiderült útközben, valójában Svédországba készültünk, hogy meglátogassuk az őrület elől még időben, talán az utolsó pillanatban, menekülő vajdasági embereket, főleg fiatalokat, akik nem akartak részt venni a számukra értelmetlen és véressé fajuló nemzeti torzsalkodásban.
Nem értünk ki soha Svédországba, hogy miért? Ez egy másik történet, amiről már írtam, és mostani mesém szempontjából nem is fontos. Annál inkább, hogy húsz év távlatából szemlélve a múltat, beszélgetve a világ minden részén szétszórtan élő ismerősökről, barátokról, vagy csak sorstársakról, olyan valaki bukkant elő, akiről külön érdemes szót ejteni.
Mivel címét megkaptam, azonnal írtam is neki. Levelét legszívesebben teljes egészében közölném, de erre nem kértem az engedélyét, így csak kiragadtam belőle egy kis részletet, amit itt idézek:
„Hogy emlékszem-e a Naplóra? Ha hiszed, ha nem itt van mögöttem a szekrényben legalább 7-8 kg. Elég sárgák már szegények, a G. Vince meg Cs. Karcsi küldözgették ki utánam. A menekülttáborban olvasgattuk annakidején. Azóta még összeszámolni is nehéz volna hányszor költözködtem, de az öreg Naplókat nem volt szívem eldobni. Majd megmutatom a fiaimnak egyszer….(még elég fiatalok ahhoz, 6 és 8 évesek.)”
Amikor e sorokat tegnap este megkaptam, ismét meggyőződtem arról, hogy mi valami fontosat és különöset tettünk, alkottunk, annak idején, még ha az nem is tűnt ennyire egyértelműnek, mint ahogyan ez a fenti mondatokban sűritve visszaköszön.
Az, hogy én beköttettem a Napló megjelent első száz számát a városi nyomdában, legalább két példányban, ahova szinte heti rendszerességgel vittem azokat az ott dolgozó olvasóinknak, hogy egyszer a gyerekeim, ha majd arra érettek lesznek, olvashassák és láthassák, tudják, apjuk élete egy fontos szakaszában, mivel is foglalkozott, természetesnek tűnik. Hisz ez volt eddigi életem egyik legérdekesebb, legkreatívabb munkája, ha nevezhetem ezt a tevékenységet munkának? Inkább már életmód volt, ami sajnos csak rövid ideig tartott.
Azonban, hogy valaki Svédországban élve, már húsz éve, akár hányszor költözve, a megsárgult Naplókat nem hajlandó a szemétbe kidobni, messze többet árul el a lap jelentőségéről, mint azt ép ésszel fel lehet fogni. Sőt, a mai napig kötelez, hogy ezt most is és itt szóvá tegyem. Nem csak nekem volt ez a mozgalom ezek szerint a heti lelki kenyér, hanem sok-sok még ma is ismeretlen sorstársamnak, akikre csak véletlenül bukkanunk rá. Mert István esetében engem a különös foglalkozása fogott meg. Ő ugyan is ló fogolrvos. Sok mindenről hallottam már, láttam is valamit az életből, de ilyenről, hogy ló fogorvos, még soha. Most, így utólag már egészen természetesnek tűnik a különös hivatás, hisz ha az emberek fogaival gond akad, már pedig akad, akkor mehetnek a fogorvoshoz. Ha az állatoknak gondjuk van a fogaikkal? Főleg a vadonban élő állatokat képzelem magam elé, ők nem mennek fogorvoshoz. A természet törvényei oldják meg az ilyen jellegű problémákat is. A házi állatok esetében, vagy a különböző állatkertekben élő vadaknál a fogfájás ezek szerint már emberileg kezelhető.
Még gyerekként maradt meg mélyen bennem a lovak szeretete. A picinyke falu, ahol cseperedtem az ötvenes években, a szomszédok jósága, tett arról, hogy a hatalmas jószágok valahol még ma is titokban velem élnek az emlékeimben. Ha még fel is ülhettem valamelyik hátára, vagy én magam hajthattam a János bácsi két deresét, nem volt tőlem boldogabb emberpalánta az egész világon.
Ezért ütötte meg fülem azonnal a fogalom, lófogorvos. De szép hivatás lehet? Ha még egyszer pályát választhatnék, magam is elgondolkoznék, vajon belőlem jó lófogorvos lehetett volna-e?
A Napló csak úgy véletlenül került szóba. És ez lett a vége.
Kommentek
Egy nagyon jó interjú linkjét másolom ide azok számára, kiket még jobban érdekel az írásban említett lófogorvos esete és élete. Én szorongó szívvel olvastam végig.
http://hirado.smosz.org/index.php?option=com_content&view=article&id=429:szeretnem-ha-gyerekeim-is-a-sajatjuknak-ereznek-a-magyar-nyelvet-es-a-magyar-szokasokat&catid=37:sorozat&Itemid=77
Hát igen, ilyet, hogy lófogorvos még én sem hallottam. Az azonban számomra talán teljesen egyértelmű, hogy az ember élete egy darabkáját ami számára különösen fontos volt ott a messze idegenben nem dobja csak úgy el, egyrészt mert mindig jó emlékezni másrészt viszont akkor a Napló talán az egyetlen olyan lap volt amit mindannyian szívesen olvastunk.
Tibor
Nagyon tetszett! Rögtön Doktor Doolitle jutott eszembe, aki szemüveget irt fel
egy ló problémájára!
Péter
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mindenképpen távol kell tartani Oroszországot és Kínát a Balkántól
James Stavridis szerint a Balkán egyre inkább a nagyhatalmi versengés középpontjába kerül, ám a Nyugat magához >
Az újabb Trump elleni merénylet gyanúsítottja egy volt Trump-szavazó
Trump ellen két hónap alatt már a második merényletet kísérlik meg, de nem biztos, hogy ez >
Schengen lassú halála
Lassan haldoklik a Schengeni Egyezmény, pedig az akkori luxemburgi külügyminiszter már a 2015-ös migránsválság során felhívta >
Idegen lények közöttünk
Türelem. Magyar eddig is a saját feje után ment, a közel negyven százalék pedig őt igazolja. >
Az ukránok attól félnek: hónapokon belül eldől a háború
Fareed Zakaria azt tapasztalta Kijevben az idei Jaltai Európai Stratégiai Konferencia vendégeként, hogy az ukránok attól >
Barátok: Trump és Orbán Viktor Donald
Orbán Viktor bizonyosan nem a demokrácia élharcosa és a legtöbb amerikai még csak nem is halott >
Trump kiengedte a szorításból Harrist
A Wall Street Journal vezércikke úgy összegzi a két elnökjelölt tévéösszecsapásának lényegét, hogy Trump kiengedte a >
Vissza a sorompókhoz
Németország bukásra ítéli a schengeni térséget, mert visszatér a határsorompókhoz, azaz a menedékpolitika sok-sok kudarca után >
A semmittevés busás jutalma
A Fidesz „nem hagyja az útszélén” a kipróbált pártkatonákat. Delinek valószínűleg nem akaródzott visszatérni szülőfalujába, Péterrévére, >
Kamala Harrisnek el kell kápráztatnia a közönséget a ma esti tévévitában
Gideon Rachman úgy ítéli meg, hogy Kamala Harrisnek el kell kápráztatnia a közönséget a ma esti >
A(z uniós) Kelet felemelkedése és a magyar külpolitika
A másfél évvel ezelőtti beszédben tőle szokatlan szkepticizmussal Orbán Viktor kevés mozgásteret látott elképzeléseinek továbbvitelére, a >
Nyitott határok mellett azonban nincs stabil közösség
„Nem tűzfalakról kell itt szövegelni, azért kell mindent megtenni, hogy meg lehessen találni a kiutat a >