Fiók

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Sáfrány Ferenc

(xxbone fotója)

Nem értünk ki soha Svédországba, hogy miért? Ez egy másik történet, amiről már írtam, és mostani mesém szempontjából nem is fontos. Annál inkább, hogy húsz év távlatából szemlélve a múltat, beszélgetve a világ minden részén szétszórtan élő ismerősökről, barátokról, vagy csak sorstársakról, olyan valaki bukkant elő, akiről külön érdemes szót ejteni.

Mivel címét megkaptam, azonnal írtam is neki. Levelét legszívesebben teljes egészében közölném, de erre nem kértem az engedélyét, így csak kiragadtam belőle egy kis részletet, amit itt idézek:  

„Hogy emlékszem-e a Naplóra? Ha hiszed, ha nem itt van mögöttem a szekrényben legalább 7-8 kg. Elég sárgák már szegények, a G. Vince meg Cs. Karcsi küldözgették ki utánam. A menekülttáborban olvasgattuk annakidején. Azóta még összeszámolni is nehéz volna hányszor költözködtem, de az öreg Naplókat nem volt szívem eldobni. Majd megmutatom a fiaimnak egyszer….(még elég fiatalok ahhoz, 6 és 8 évesek.)”  

Amikor e sorokat tegnap este megkaptam, ismét meggyőződtem arról, hogy mi valami fontosat és különöset tettünk, alkottunk, annak idején, még ha az nem is tűnt ennyire egyértelműnek, mint ahogyan ez a fenti mondatokban sűritve visszaköszön.

Az, hogy én beköttettem a Napló megjelent első száz számát a városi nyomdában, legalább két példányban, ahova szinte heti rendszerességgel vittem azokat az ott dolgozó olvasóinknak, hogy egyszer a gyerekeim, ha majd arra érettek lesznek, olvashassák és láthassák, tudják, apjuk élete egy fontos szakaszában, mivel is foglalkozott, természetesnek tűnik. Hisz ez volt eddigi életem egyik legérdekesebb, legkreatívabb munkája, ha nevezhetem ezt a tevékenységet munkának? Inkább már életmód volt, ami sajnos csak rövid ideig tartott.

Azonban, hogy valaki Svédországban élve, már húsz éve, akár hányszor költözve, a megsárgult Naplókat nem hajlandó a szemétbe kidobni, messze többet árul el a lap jelentőségéről, mint azt ép ésszel fel lehet fogni. Sőt, a mai napig kötelez, hogy ezt most is és itt szóvá tegyem. Nem csak nekem volt ez a mozgalom ezek szerint a heti lelki kenyér, hanem sok-sok még ma is ismeretlen sorstársamnak, akikre csak véletlenül bukkanunk rá. Mert István esetében engem a különös foglalkozása fogott meg. Ő ugyan is ló fogolrvos. Sok mindenről hallottam már, láttam is valamit az életből, de ilyenről, hogy ló fogorvos, még soha. Most, így utólag már egészen természetesnek tűnik a különös hivatás, hisz ha az emberek fogaival gond akad, már pedig akad, akkor mehetnek a fogorvoshoz. Ha az állatoknak gondjuk van a fogaikkal? Főleg a vadonban élő állatokat képzelem magam elé, ők nem mennek fogorvoshoz. A természet törvényei oldják meg az ilyen jellegű problémákat is. A házi állatok esetében, vagy a különböző állatkertekben élő vadaknál a fogfájás ezek szerint már emberileg kezelhető.

Még gyerekként maradt meg mélyen bennem a lovak szeretete. A picinyke falu, ahol cseperedtem az ötvenes években, a szomszédok jósága, tett arról, hogy a hatalmas jószágok valahol még ma is titokban velem élnek az emlékeimben. Ha még fel is ülhettem valamelyik hátára, vagy én magam hajthattam a János bácsi két deresét, nem volt tőlem boldogabb emberpalánta az egész világon.

Ezért ütötte meg fülem azonnal a fogalom, lófogorvos. De szép hivatás lehet? Ha még egyszer pályát választhatnék, magam is elgondolkoznék, vajon belőlem jó lófogorvos lehetett volna-e?

A Napló csak úgy véletlenül került szóba. És ez lett a vége.

Küldje tovább ezt a cikket.

Tárgy:	A rikkancs ismét jelenti (87.)
Címzett:
Feladó:
Üzenet:

Ez a kis program automatikusan elküldi emailben a cikk URL-jét (internetes címét), önnek csak a címzett emailjét, illetve saját mailcímét kell megadnia. Pár soros megjegyzést is mellékelhet az üzenethez az "Üzenet" mezőben.

Kommentek

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Fico a kapuk előtt

Végre! – sóhajtottunk fel csütörtökön sokan, amikor véget ért a szlovákiai parlamenti választások három évtizedes történetének >

Fico és az amerikai republikánusok megtanítják félni az ukránokat

Ezt hangsúlyozza a Die Presse vezércikke. Azaz Ukrajnának most már azzal is meg kell vívnia, hogy >

Pozsonyban most nehéz tárgyalások következnek, füstös hátsó szobákban

Nehéz megjósolni, hogy ki hozhatja alakíthatja meg az új kormányt. Mindenesetre a választást Európában sokan úgy >

Még 1,6 milliárd

Valójában persze ha csak Isten pénzének mielőbbi elköltése és részbeni lenyúlása a cél, akkor nem muszáj >

Bidennek félre kell állnia, mert különben a világ készülhet a Trump 2.0-időszakra

Ha fiatalabb politikus kerülne az Egyesült Államok élére, az egyúttal azt jelentené, hogy az ország többé >

A Nyugat Szerbiára fogad, ezt a szomszédjainak kell megfizetni

Az amerikai kormányzat emberei a szerb kisebbség követelését támogatják Koszovóban, holott azok teljesítése alááshatja az alkotmányos >

Menedék-ügyben 2015 óta a válság jelenti a normális állapotot

Miközben sem a jobb-, sem a baloldal nem képes életképes javaslatokkal előrukkolni, így az EU képtelen >

Szlovákia a választás után átcsúszhat Orbán táborába

A Nyugat számára nagy a tét, mindenesetre a szlovák politikában áttekinthetetlenek az erőviszonyok és igen nagyok >

Csak kétféle megoldása lehetséges: vagy Oroszország győz, vagy Ukrajna

Ha Oroszország győz, az bizonyosan nem jelenti Putyin katonai kalandjainak a végét, és a következő állomás >

Európa jobbra tolódása nincs kőbe vésve, a baloldalnak semmi oka az elkeseredésre

A munkásosztály soha nem vált le a baloldalról. A szegényebb körzetek mindig is a progresszív pártokra >

Európa „mini-Trumpjai” túlélték a bukását és most a visszatérésében reménykednek

Paul Taylor szerint a populisták, Orbántól kezdve Ficóig, jelenleg Washingtonra vetik vigyázó szemüket, mert a bukott >

Koszovó és Szerbia azt csinál, amit akar: Az EU-nak tekintélyproblémája van a Balkánon – és ez veszélyes

A jelek szerint a két szembeálló oldal egyáltalán nem szorgalmazza a kapcsolatok rendezését. Sőt a vasárnapi >