2020. április 5. vasárnap
Ma Vince, Irén, Teodóra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (87.)

Rikkancskodom, tehát vagyok

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (87.)
(xxbone fotója)

Az elmúlt napokban, teljesen véletlenül és váratlanul eszembe jutott 1991. októbere, amikor az egyik napon Árpáddal elindultunk világgá, Oslóba, ő így mondta, mert ott még nem volt. Mint kiderült útközben, valójában Svédországba készültünk, hogy meglátogassuk az őrület elől még időben, talán az utolsó pillanatban, menekülő vajdasági embereket, főleg fiatalokat, akik nem akartak részt venni a számukra értelmetlen és véressé fajuló nemzeti torzsalkodásban.

Nem értünk ki soha Svédországba, hogy miért? Ez egy másik történet, amiről már írtam, és mostani mesém szempontjából nem is fontos. Annál inkább, hogy húsz év távlatából szemlélve a múltat, beszélgetve a világ minden részén szétszórtan élő ismerősökről, barátokról, vagy csak sorstársakról, olyan valaki bukkant elő, akiről külön érdemes szót ejteni.

Mivel címét megkaptam, azonnal írtam is neki. Levelét legszívesebben teljes egészében közölném, de erre nem kértem az engedélyét, így csak kiragadtam belőle egy kis részletet, amit itt idézek:  

„Hogy emlékszem-e a Naplóra? Ha hiszed, ha nem itt van mögöttem a szekrényben legalább 7-8 kg. Elég sárgák már szegények, a G. Vince meg Cs. Karcsi küldözgették ki utánam. A menekülttáborban olvasgattuk annakidején. Azóta még összeszámolni is nehéz volna hányszor költözködtem, de az öreg Naplókat nem volt szívem eldobni. Majd megmutatom a fiaimnak egyszer….(még elég fiatalok ahhoz, 6 és 8 évesek.)”  

Amikor e sorokat tegnap este megkaptam, ismét meggyőződtem arról, hogy mi valami fontosat és különöset tettünk, alkottunk, annak idején, még ha az nem is tűnt ennyire egyértelműnek, mint ahogyan ez a fenti mondatokban sűritve visszaköszön.

Az, hogy én beköttettem a Napló megjelent első száz számát a városi nyomdában, legalább két példányban, ahova szinte heti rendszerességgel vittem azokat az ott dolgozó olvasóinknak, hogy egyszer a gyerekeim, ha majd arra érettek lesznek, olvashassák és láthassák, tudják, apjuk élete egy fontos szakaszában, mivel is foglalkozott, természetesnek tűnik. Hisz ez volt eddigi életem egyik legérdekesebb, legkreatívabb munkája, ha nevezhetem ezt a tevékenységet munkának? Inkább már életmód volt, ami sajnos csak rövid ideig tartott.

Azonban, hogy valaki Svédországban élve, már húsz éve, akár hányszor költözve, a megsárgult Naplókat nem hajlandó a szemétbe kidobni, messze többet árul el a lap jelentőségéről, mint azt ép ésszel fel lehet fogni. Sőt, a mai napig kötelez, hogy ezt most is és itt szóvá tegyem. Nem csak nekem volt ez a mozgalom ezek szerint a heti lelki kenyér, hanem sok-sok még ma is ismeretlen sorstársamnak, akikre csak véletlenül bukkanunk rá. Mert István esetében engem a különös foglalkozása fogott meg. Ő ugyan is ló fogolrvos. Sok mindenről hallottam már, láttam is valamit az életből, de ilyenről, hogy ló fogorvos, még soha. Most, így utólag már egészen természetesnek tűnik a különös hivatás, hisz ha az emberek fogaival gond akad, már pedig akad, akkor mehetnek a fogorvoshoz. Ha az állatoknak gondjuk van a fogaikkal? Főleg a vadonban élő állatokat képzelem magam elé, ők nem mennek fogorvoshoz. A természet törvényei oldják meg az ilyen jellegű problémákat is. A házi állatok esetében, vagy a különböző állatkertekben élő vadaknál a fogfájás ezek szerint már emberileg kezelhető.

Még gyerekként maradt meg mélyen bennem a lovak szeretete. A picinyke falu, ahol cseperedtem az ötvenes években, a szomszédok jósága, tett arról, hogy a hatalmas jószágok valahol még ma is titokban velem élnek az emlékeimben. Ha még fel is ülhettem valamelyik hátára, vagy én magam hajthattam a János bácsi két deresét, nem volt tőlem boldogabb emberpalánta az egész világon.

Ezért ütötte meg fülem azonnal a fogalom, lófogorvos. De szép hivatás lehet? Ha még egyszer pályát választhatnék, magam is elgondolkoznék, vajon belőlem jó lófogorvos lehetett volna-e?

A Napló csak úgy véletlenül került szóba. És ez lett a vége.

2011. február 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2011. április 6. 22:57:51

Egy nagyon jó interjú linkjét másolom ide azok számára, kiket még jobban érdekel az írásban említett lófogorvos esete és élete. Én szorongó szívvel olvastam végig.

http://hirado.smosz.org/index.php?option=com_content&view=article&id=429:szeretnem-ha-gyerekeim-is-a-sajatjuknak-ereznek-a-magyar-nyelvet-es-a-magyar-szokasokat&catid=37:sorozat&Itemid=77
Név: Francisco, írta: 2011. február 25. 10:31:13

Hát igen, ilyet, hogy lófogorvos még én sem hallottam. Az azonban számomra talán teljesen egyértelmű, hogy az ember élete egy darabkáját ami számára különösen fontos volt ott a messze idegenben nem dobja csak úgy el, egyrészt mert mindig jó emlékezni másrészt viszont akkor a Napló talán az egyetlen olyan lap volt amit mindannyian szívesen olvastunk.

Tibor



Név: Francisco, írta: 2011. február 25. 10:29:47

Nagyon tetszett! Rögtön Doktor Doolitle jutott eszembe, aki szemüveget irt fel
egy ló problémájára!

Péter

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Londoni levél - A hibernáló metró

A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >

Tovább

A Fidesz Waterlooja

A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >

Tovább

Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben

Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >

Tovább

Egy ravasz, de gátlástalan kalandor

Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >

Tovább

Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője

A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >

Tovább

Az autokraták titokban imádják a világjárványt

Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >

Tovább

Nyugi!

Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >

Tovább

Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene

Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >

Tovább

Az eltűnt vírus nyomában

A pontos válasz tehát az, hogy nem tudjuk, mi történik éppen Vuhanban, de sejthetjük, hogy a >

Tovább

Mától partvonalon a kritikai hang és az ellenzék Magyarországon

Működő demokráciákban az úgy szokott lenni, hogy ha egy politikus rendkívüli felhatalmazást kér, és ha megkapja, >

Tovább

A vírus: háború és béke

A vírus korába értünk. A világjárvány a világháború utáni legsúlyosabb esemény. Érinti az egész emberiséget. Egyszerre >

Tovább

Újra előkerült a diktátor elnevezés

A kormányfő erős és szuverén kríziskezelőnek akar látszani a választói előtt. Sok jel utal arra, hogy >

Tovább