2019. november 17. vasárnap
Ma Hortenzia, Gergő, Dénes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Szárnybontogatás

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Szárnybontogatás

Belgrádban már rég tartottak olyan sikeres tiltakozó megmozdulást, mint szombaton. Teljes volt a diadal. Igaz, nem volt nehéz kivívni, hiszen a szervezők valódi célokat nem is jelöltek ki. Úgy elvben talán szeretnének rendkívüli választásokat, de majd egyszer. Nem sürgős, most csak éppen szép volt az idő, jó volt kimozdulni a házból, az áporodott levegőből a kutya hidegek után. Tehát mint ahogyan egy magára adó szerbiai ellenzéki erőhöz illik, – erő! – meg kell majd szokni a kifejezést, tehát a Szerb Haladás Párt minden nagyobb ellenkezés nélkül tiltakozó megmozdulást tartott szombaton a parlament épülete előtt. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja, pedig nem is füstölt igazán. Nem is akartak olyan nagy tüzet szítani a szervezők sem. Inkább amolyan erőpróbálgatás, magamutogatás jellege volt a gyülekezésnek.

Kínosan ügyeltek arra, nehogy valaki is váratlan, nem tervezett irányba fordítsa az eseményeket. Pedig lenne kire számítania azoknak, akik a kormány ellen akarnák hangolni az embereket. Abban az országban, amelyben az összlakosság majd 10 százaléka hivatalosan is munkanélküli, bizony sok az elégedetlen. Még több, ha figyelembe vesszük, hogy nagyjából annyi a nyugdíjas, amennyi a foglalkoztatott. És ha hozzátesszük, hogy az átlagfizetés jóval alacsonyabb a fogyasztói kosár értékénél, akkor világos, miért ilyen óvatos, „szégyenlős” az ellenzék, amelynek vezetői három évvel ezelőtt még Šešelj radiálisait irányították a Koszovó Szerbiáé jelszavú nagygyűlésen, ugyanott, a parlament előtt. Három hét múlva lesz annak a tiltakozásnak a harmadik évfordulója. Akkor a szónokok egyike volt az a Tomislav Nikolić, aki most két hónap haladékot kínált a kormánynak a rendkívüli választások kiírására. Akkor azt üzente az egybegyűlteknek: addig nem nyugszik, amíg Koszovó nem kerül vissza Szerbia igazgatása alá. Szombaton azt mondta Szerbia polgárainak: két hónap múlva sztiropor-lemezzel* a hónuk alatt várja őket ugyanoda. Azon ülnek majd, hogy föl ne fázzanak. Hűvösek még az áprilisok Belgrádban. Gandhi passzív tiltakozását kínálja, azzal fenyeget az Európára esküsző Nikolić, aki a törött lábú Đinđić kormányfőt arra figyelmeztette, hogy Titonak is baja volt a lábával halála előtt. No, de ez a politika. Nemcsak Szerbiában. Láttunk már egykor liberális eszméket hirdető ifjú titán politikust népnemzeti kormányfőként szárnyat bontani. Most azonban még Európa a módi Szerbiában. Várható, hogy az idén még az is marad. (Ki tudja meddig?) Ennek jegyében kell tehát az elégedetlen néphez szólni. Pedig a nép elégedetlensége sokkal nagyobb, mint azt a belgrádi nagygyűlés tükrözte. De úgy látszik, az elvárásokat ezúttal nem a romboláshoz fűzik az elégedetlenkedők. Legalábbis így mérték fel a tiltakozás szervezői. Ha tényleg tiltakozni akartak. Vagy inkább csak ráolvasni a mostani hatalomra, hogy tehetetlen, öncélú, kapzsi, hazug, ügyetlen, politika-központú és dölyfös. De melyik nem az? Semmiből sem lehetett arra következtetni, hogy ebben a pillanatban meg akarják dönteni a kormányt.

Ez az, amiben világosan különbözik a szombati nagygyűlés azoktól, amelyeket a 90-es években Vuk Drašković és Zoran Đinđić vezetett. Azok célja mindenekelőtt a hatalom megdöntése volt. A szombatié nem. Amilyen a hatalom, olyan az ellenzéke. Mert ha a Szerb Haladás Párt a nép szava, a vox populi, akkor Szerbia polgárai nem sok jóra számíthatnak. Bár a nép nagy része nyilván nem a belgrádi nagygyűlés szervezőiben ismerte fel saját szavát. Tartok azonban attól, hogy a kormány politikájában sem. Ilyen hangulatban a következő választásokon ugyanúgy távol maradhat a nép nagy része, mint ahogy nem ment el a szombati belgrádi nagygyűlésre sem. Mert nem lesz kit megtisztelnie szavazatával.

* Másutt hungarocell.

2011. február 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pár méterre az ígéret földjétől

Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >

Tovább

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”

Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >

Tovább

Magyarország immár nem demokrácia

Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >

Tovább

A halottak nem válaszolhatnak

Schmidt Mária egy államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként ismét azt teszi, amit Orbán Viktor 30 évvel ezelőtt, >

Tovább

Erődemonstráció

A november 7-ére gondosan kitervelt és megrendezett káosz nem volt más, mint a felcsúti nemzetvezető erődemonstrációja, >

Tovább

Önök úgy humanisták, ahogy orbánék krisztusi keresztények

Gyilkolni, kedves Dobrev Klára, nem csak fegyverekkel lehet. Olykor egy-egy szavazat is elég hozzá. Hadd ne >

Tovább

A nagy vonzódás személyes okai

A török üzletember, Adnan Polat boltolt Orbán vejével és rendbe hozatta Gül baba türbéjét. Azon kívül >

Tovább

Mi lett a szabadság új hajnalából

Kína nem halad a demokrácia felé, Oroszország visszatért a tekintélyelvűséghez. Új demokráciák jöttek ugyan létre, de >

Tovább

Az ellenzék káros purifikátorai

Én azt gondolom, hogy nekünk, akik szavazatainkkal segítettük az ellenzéki összefogás győzelmét, bíznunk kell bennük mindaddig, >

Tovább

Többszázezer bevándorló a migránsellenes keleten

Magyarország főként Délkelet-Ázsiára alapoz, de emellett ösztöndíjakkal igyekszik jelentkezőket becsábítani az arab térségből. És a születések-halálozások-elvándorlások >

Tovább

Nincsenek eszközök a gengszter tagállamok megfékezésére

A New York Times pár napja még a csilivili vadonatúj magyar stadionokat állította szembe az ország >

Tovább

A halál csókja

Erdoğan a múlt héten köszönetet mondott Orbánnak a szíriai konfliktussal kapcsolatban nyújtott támogatásáért. Ez halálos csóknak >

Tovább