2019. november 21. csütörtök
Ma Olivér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Megosztás

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Megosztás
(muratsuyur fotója)

Szerbiában vannak olyan társadalmi jelenségek, amelyek ciklikusan ismétlődnek. Mint ősz után a tél, úgy várható a második félévben a pedagógussztrájk. A tanügyi munkások törvényszerűen ekkor döbbennek rá, hogy anyagi helyzetük megalázó, hogy olyan társadalomban élnek, amelyben a tudásnak nincs becsülete, a laza erkölcsök idejében szakmájuk a peremre szorult, oda szorították, nem becsülik őket sem a diákok, sem a szülők, sem a munkáltatók, még a politikusok sem, akik a munkáltató, az állam nevében ilyenkor kénytelen-kelletlen tárgyalgatnak velük.

A temérdek ünnep után ismét elért bennünket a pedagógussztrájk ideje. Az iskolák védőszentje, az államalapító Szent Száva ünnepe után kezdődött a munkabeszüntetés, melynek fő célja a 24 százalékos béremelés. Meglátjuk, mi lesz belőle, egyelőre a diákok már örülnek. Nincs tanítás, vagy csak felemás a munka, negyedmás a fegyelem, tizede a számonkérés. Nem kell tanulni, nem kell felelni. Hogy majd egykor pótolni kell az elmaradottakat? Majd. A majdra a zsidó sem ad. Mint ahogy nem akar adni pénzt a kormány. A miniszterelnök azt üzente a tanároknak: követeléseik nem reálisak, teljesítésük 300 százalékos inflációt gerjesztene, és a dinár elértéktelenedését okozná. Hevenyészett számítása szerint a tanárok fizetésének növelése után az euró háromszor annyiba kerülne, mint most. Nyilvánvalóan az a cél, hogy a sztrájkolók ellen fordítsák a közhangulatot. Ott, ahol még mindig kísért a vágtázó infláció és az üres boltok emléke, veszélyes fegyver. A 700 ezer munkanélküli országában egyenesen időzített bomba lehet. Nem szabad ilyen eszközökkel harcolni az érdekképviseletekkel, csak ha a számítások pontosak. Mert ellenkező esetben a tanárok – amúgy is csorba – tekintélyének rovására növekszik a feszültség a társadalomban, ami rövid- és hosszútávon is rossz. Rossz a pedagógusnak, rossz a diáknak, rossz a szülőnek, rossz a családnak, a kisebb és nagyobb közösségeknek. Sőt, a hatalomnak is. Még akkor is, ha a 2011-es csatából a kormány kerül ki győztesen. Mert nem jó, ha a társadalom egyik rétege győztesnek, a másik viszont vesztesnek érzi magát.

Mint ahogy az sem jó, hogy az egyik szerbiai közösség vesztesként éli meg a másikkal való szembehelyezkedést. Ahogyan most a valjevóiak érzik magukat az ellenfélnek tartott Zaječarral szemben. Ennek oka a Szerbiában továbbra is közkedvelt és nagy tekintélynek örvendő szlovéniai Gorenje. Majd három millió eurós beruházásról és 300 munkahelyről van szó. Ennyivel Szerbiában választásokat lehet nyerni egy kisközösségben, kivált ha a beruházás komoly kormánytámogatással valósul meg, mint ebben az esetben. A szerbiai kormány munkásként 10 ezer euróval járult hozzá a gyár megnyitásához. Ha a szlovén cég az itteni átlagbéreket osztja majd, akkor pontosan egy évig ingyen termelhet. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez a periódus másfél-két évig is elnyújtható. És akkor is hálásak lesznek érte azok, akik munkához jutottak. Nyilván annak, aki a hatalom megszemélyesítőjeként kieszközölte a gyár beindítását. Ez esetben Mlađan Dinkić gazdasági miniszterről van szó, aki új pártjával, a Szerbia Egyesült Régióival már nagyon komolyan kampányol országszerte. Az sem titok, hogy az új gyár otthonában, Zaječarban a polgármester az ő embere. Nem csoda hát, hogy Valjevóban mindemögött politikai mesterkedést látnak. Szerintük ugyanis Dinkić elcsábította a szlovén céget. Mert náluk már van gyára a Gorenjének.

Napokig tartott a vita a gazdasági miniszter és a pénzügyminiszter államtitkára között a sajtóban. Az utóbbi valjevói. Az előbbi győzött, a zaječariak így győztesnek érezhetik magukat, a valjevóiak pedig nyilván nem az új pártra szavaznak majd. Mi többiek pedig csak állunk, és bámulunk tanácstalanul, mint a tanárok és a kormány viadala láttán. A vesztesek keserű szájízével.

2011. január 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Soros György: A berlini faltól az új falakig

Az amerikai-magyar üzletember szerint a világ forradalmi időket él, világszerte erősödik a nacionalizmus, a jövő bizonytalan. >

Tovább

Pár méterre az ígéret földjétől

Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >

Tovább

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”

Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >

Tovább

Magyarország immár nem demokrácia

Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >

Tovább

A halottak nem válaszolhatnak

Schmidt Mária egy államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként ismét azt teszi, amit Orbán Viktor 30 évvel ezelőtt, >

Tovább

Erődemonstráció

A november 7-ére gondosan kitervelt és megrendezett káosz nem volt más, mint a felcsúti nemzetvezető erődemonstrációja, >

Tovább

Önök úgy humanisták, ahogy orbánék krisztusi keresztények

Gyilkolni, kedves Dobrev Klára, nem csak fegyverekkel lehet. Olykor egy-egy szavazat is elég hozzá. Hadd ne >

Tovább

A nagy vonzódás személyes okai

A török üzletember, Adnan Polat boltolt Orbán vejével és rendbe hozatta Gül baba türbéjét. Azon kívül >

Tovább

Mi lett a szabadság új hajnalából

Kína nem halad a demokrácia felé, Oroszország visszatért a tekintélyelvűséghez. Új demokráciák jöttek ugyan létre, de >

Tovább

Az ellenzék káros purifikátorai

Én azt gondolom, hogy nekünk, akik szavazatainkkal segítettük az ellenzéki összefogás győzelmét, bíznunk kell bennük mindaddig, >

Tovább

Többszázezer bevándorló a migránsellenes keleten

Magyarország főként Délkelet-Ázsiára alapoz, de emellett ösztöndíjakkal igyekszik jelentkezőket becsábítani az arab térségből. És a születések-halálozások-elvándorlások >

Tovább

Nincsenek eszközök a gengszter tagállamok megfékezésére

A New York Times pár napja még a csilivili vadonatúj magyar stadionokat állította szembe az ország >

Tovább