Ma Gabriella, Johanna, Franciska névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Megosztás
Öreg Dezső
Szerbiában vannak olyan társadalmi jelenségek, amelyek ciklikusan ismétlődnek. Mint ősz után a tél, úgy várható a második félévben a pedagógussztrájk. A tanügyi munkások törvényszerűen ekkor döbbennek rá, hogy anyagi helyzetük megalázó, hogy olyan társadalomban élnek, amelyben a tudásnak nincs becsülete, a laza erkölcsök idejében szakmájuk a peremre szorult, oda szorították, nem becsülik őket sem a diákok, sem a szülők, sem a munkáltatók, még a politikusok sem, akik a munkáltató, az állam nevében ilyenkor kénytelen-kelletlen tárgyalgatnak velük.
A temérdek ünnep után ismét elért bennünket a pedagógussztrájk ideje. Az iskolák védőszentje, az államalapító Szent Száva ünnepe után kezdődött a munkabeszüntetés, melynek fő célja a 24 százalékos béremelés. Meglátjuk, mi lesz belőle, egyelőre a diákok már örülnek. Nincs tanítás, vagy csak felemás a munka, negyedmás a fegyelem, tizede a számonkérés. Nem kell tanulni, nem kell felelni. Hogy majd egykor pótolni kell az elmaradottakat? Majd. A majdra a zsidó sem ad. Mint ahogy nem akar adni pénzt a kormány. A miniszterelnök azt üzente a tanároknak: követeléseik nem reálisak, teljesítésük 300 százalékos inflációt gerjesztene, és a dinár elértéktelenedését okozná. Hevenyészett számítása szerint a tanárok fizetésének növelése után az euró háromszor annyiba kerülne, mint most. Nyilvánvalóan az a cél, hogy a sztrájkolók ellen fordítsák a közhangulatot. Ott, ahol még mindig kísért a vágtázó infláció és az üres boltok emléke, veszélyes fegyver. A 700 ezer munkanélküli országában egyenesen időzített bomba lehet. Nem szabad ilyen eszközökkel harcolni az érdekképviseletekkel, csak ha a számítások pontosak. Mert ellenkező esetben a tanárok – amúgy is csorba – tekintélyének rovására növekszik a feszültség a társadalomban, ami rövid- és hosszútávon is rossz. Rossz a pedagógusnak, rossz a diáknak, rossz a szülőnek, rossz a családnak, a kisebb és nagyobb közösségeknek. Sőt, a hatalomnak is. Még akkor is, ha a 2011-es csatából a kormány kerül ki győztesen. Mert nem jó, ha a társadalom egyik rétege győztesnek, a másik viszont vesztesnek érzi magát.
Mint ahogy az sem jó, hogy az egyik szerbiai közösség vesztesként éli meg a másikkal való szembehelyezkedést. Ahogyan most a valjevóiak érzik magukat az ellenfélnek tartott Zaječarral szemben. Ennek oka a Szerbiában továbbra is közkedvelt és nagy tekintélynek örvendő szlovéniai Gorenje. Majd három millió eurós beruházásról és 300 munkahelyről van szó. Ennyivel Szerbiában választásokat lehet nyerni egy kisközösségben, kivált ha a beruházás komoly kormánytámogatással valósul meg, mint ebben az esetben. A szerbiai kormány munkásként 10 ezer euróval járult hozzá a gyár megnyitásához. Ha a szlovén cég az itteni átlagbéreket osztja majd, akkor pontosan egy évig ingyen termelhet. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez a periódus másfél-két évig is elnyújtható. És akkor is hálásak lesznek érte azok, akik munkához jutottak. Nyilván annak, aki a hatalom megszemélyesítőjeként kieszközölte a gyár beindítását. Ez esetben Mlađan Dinkić gazdasági miniszterről van szó, aki új pártjával, a Szerbia Egyesült Régióival már nagyon komolyan kampányol országszerte. Az sem titok, hogy az új gyár otthonában, Zaječarban a polgármester az ő embere. Nem csoda hát, hogy Valjevóban mindemögött politikai mesterkedést látnak. Szerintük ugyanis Dinkić elcsábította a szlovén céget. Mert náluk már van gyára a Gorenjének.
Napokig tartott a vita a gazdasági miniszter és a pénzügyminiszter államtitkára között a sajtóban. Az utóbbi valjevói. Az előbbi győzött, a zaječariak így győztesnek érezhetik magukat, a valjevóiak pedig nyilván nem az új pártra szavaznak majd. Mi többiek pedig csak állunk, és bámulunk tanácstalanul, mint a tanárok és a kormány viadala láttán. A vesztesek keserű szájízével.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
“Soha sem késő”
Az új Bizottság demokráciáért és jogállamért felelős biztosa bejelentette: hajlandó esélyt adni az Orbán-kormánynak, hogy az >
Miért kezd ideges lenni Orbán Viktor tábora
A Die Presse szerint, mert a Tisza Párt most először határozottan vezet a Fidesz előtt az >
Valóban csak a gazdaság?
A világszerte keletkező háborús gócok még jobban megrendítik a biztonságérzetet. 1939 előtt erre ugyanazt a „békét >
Trump nevetséges állásfoglalása
Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >
Ki veszi át Szíria irányítását?
Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >
Mindenszentek napja Újvidéken
A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >
A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet
Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál. Hogy a lázadók >
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >