2019. július 17. Szerda
Ma Endre, Elek, András névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (84.)

Diákportrék: Suzana

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (84.)
A modern Szókratész (vollyy fotója)

„Jobban meg kell értenünk az emberi természetet, mert az egyetlen igazi veszély, ami létezik, az az ember maga. Ő az igazi veszély, és mi sajnálatosan nem vagyunk ennek tudatában. Nem tudunk semmit az emberről. Túl keveset tudunk. Tanulmányoznunk kellene az emberi lelket, mert mi vagyunk minden eljövő gonosz forrása.”

(C. G. Jung)

„Dragi profesore,

Uvek kada mi je teško ja se setim Šušnjićevih reči: „Ptici i misli može se porušiti gnezdo, al’ im se ne mogu oduzeti krila.”
Puno, puno Vas pozdravljam, često pominjem i sećam se vremena u kojem su meni, uz Vašu nesebičnu pomoć, počela da „rastu krila”. Neretko umem da glasno kažem da ste Vi čovek koji je verovatno najzaslužniji za usmeravanje mog duhovnog razvoja. Zbog čega sam Vam neobično puno zahvalna i danas.

S poštovanjem,

Suzana”

Ezt a személyes levelet nem azért adom közszemlére, mert megpróbálom elhitetni önmagammal, hogy adott pillanatban, szituációkban ne lenne az ilyen érzelmi megnyilvánulásoknak jelentőségük, az emberi, így az én saját életemben is. Mert van.

Amikor azon töröm a fejem, hogy tizenkét iskolában eltöltött felejthetetlen év után, melyik tanítványomra emlékezek vissza legszívesebben, akkor pokolian nehéz, és talán felesleges döntés elé viszem lelkiismeretem. Sokáig vajúdom. Majd mindig két szerb lány, testvérek elmosódott arcvonásai jelennek meg előttem. Snežana és Suzana.

Snežana eljött velem még Zágrábba is, hogy találkozzon a Szellemmel, nagy tanítónkkal a nyolcvanas évek elején. Jogi pályára ment, és ott alkotott maradandót.

Húga két évvel később találkozott velem, miután éppen eleget hallott felőlem nővérétől. Gondolom várt a találkozásra, mert az a két év, amit az iskolában együtt eltöltöttünk, mindkettőnkben mély nyomot hagyott még így harminc év távlatából szemlélve is. Ma sem tud tegezni, pedig erre valóban szerettem volna „megtanítani”. Kiváló történész lett belőle. Történészként egy közismert múzeumban dolgozik Újvidéken, valójában szenvedélyének él.

Soha nem felejtem el a napot, amikor az egyik órámra ballagva a folyosón elém pattant és eufórikus állapotban kérdezte tőlem: „Tanár úr, tanár úr, olvasta Platón könyvét, Szókratész védőbeszédét?” – és hatalmas, barna szemeivel kérdőn fürkészve arcomat, leste a választ.

„Nem olvastam. De azonnal elmegyek az iskola könyvtárába, és kikérem a könyvet” – és már fordultam is az ellenkező irányba, ahol az egyik sarokban, a második emeleten volt a könyvtár. A könyvtáros elcsodálkozott, amikor meglátott, és készséggel kereste elő nekem a kért könyvet. Végre egy tanár is, gondolhatta magában, aki ide betér, és művelődni szeretne. Én boldogan ballagtam az órámra, hónom alatt a könyvvel. Azt már sejtettem, hogy különleges élményben lesz részem, hisz nem véletlenül örült tanítványom annyira az olvasás rendkívüli és abból fakadó tanulás örömének, ha már tanácsolni merte, mit kellene elolvasnom. Se neki, se nekem nem volt ez a témakör kötelező, hanem annál sokkal több. Az önképzés belső hajtóereje, a megismerés vágya.

Napokig tanulmányoztam a könyvet, mély átéléssel, ahogyan érdemes, és ekkor jutottam el a tudatos felismeréshez, hogy valójában, mit is az, amivel én foglalkozom? Eddig ezt az egészet már, mint az iskolai kálváriámat, egy ösztönös, megérzésekre hallgatva, folyamatként éltem meg, ahol rossz tanuló, diák, nincs, és nem is lehet, csak rossz tanító, tanár.

A módszer évezredek próbáját állta ki, és az óta sem tudtak jobbat, hatékonyabbat, emberibbet ki és feltalálni. Ez a párbeszéd. Atyja Szókratész. Én meg a követője.

Ha egyszer nekem is az lesz a legnagyobb bűnöm, mint neki, amit ráfogtak, majd eldöntöm, követem-e őt, a példáját, vagy fejbe verem a zsarnokot? Addig még van időm gondolkozni azon a rejtélyen is, amivel az öreg elküldte kedvenc tanítványát, Platónt, aki le szerette volna beszélni a kaktusz mérgének ízéről, hogy egyikük sem tudja a helyes megoldást, az igazságot. Nyugodtan ballagjon vissza Athénba, őt meg hagyja ott, ahol van. Majd felmutatott az égre…

2011. február 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A kísérlet

Ungváry „kísérletét” én ugyan az első perctől kissé maszatosnak éreztem, de a valódi okai nem érdekelnek, >

Tovább

Wass Albert: Harmonia caelestis

Aztán visszajött a hegyről az édesapám, fölvette a priccsnadrágját, elment Csonka-Magyarhonba és nem láttuk többet soha. >

Tovább

Az európai szélsőjobb B terve

A mindennapokban az obstrukció érvényesül majd, a keletiek bizonyították, hogy képesek vétózni, de ők is vesztettek: >

Tovább

A „kereszténydemokrata” csavar

Orbán mostanában nem illiberális, hanem keresztény demokráciaként jellemzi rendszerét. A fő üzenet továbbra is a migránsok >

Tovább

Gábor György: “összekeverik a… Gizikét a gőzekével, a teniszpályát a pénisz tájával”

A Pesti Srácok összes félművelt tollforgatója csatasorba állt egy újságírónak látszó kollégájuk mellett, aki ellenségnek nevezte >

Tovább

Az év végéig befejezni a jogállami eljárást Magyarország ellen

Párizs egyetért a Bizottsággal és az Európai Parlamenttel abban, hogy a jövőben a tagállamok csak akkor >

Tovább

A történelem kifehérítése

Nem állja meg a helyét az sem, hogy csakis a nyilasok üldözték a zsidókat. A halálvonatok >

Tovább

Néppárti rehabilitálás Orbán számára?

Mindkét részről enyhíteni igyekeznek az ellentéteket. Ám egy magyar forrás szerint továbbra is bizonytalan, maradhat-e a >

Tovább

Orbáni emlékezetpolitika: a magyar nemzet áldozat

Bejön, mert Trianon elfed minden kényelmetlen tényezőt az emlékezetkultúrában. Így eltakarja, hogy a magyarok egészen 1944-ig >

Tovább

Magyarország lerobban

A Fidesz lop, központosít és propagandát tol, de a szó valódi értelmében nem kormányoz. Erre a >

Tovább

Amerika valódi hangja

És ugyanez a szellem hatotta át a kongresszusi delegáció múlt heti tevékenységét is. Őszinte üzenetük azonban >

Tovább

Brüsszeli narancs

Az Orbánék által állítólag megfúrt Weber így most maradt annak az EPP-nek a frakcióvezetője, amibe A >

Tovább