2019. szeptember 22. vasárnap
Ma Móric, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (84.)

Diákportrék: Suzana

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (84.)
A modern Szókratész (vollyy fotója)

„Jobban meg kell értenünk az emberi természetet, mert az egyetlen igazi veszély, ami létezik, az az ember maga. Ő az igazi veszély, és mi sajnálatosan nem vagyunk ennek tudatában. Nem tudunk semmit az emberről. Túl keveset tudunk. Tanulmányoznunk kellene az emberi lelket, mert mi vagyunk minden eljövő gonosz forrása.”

(C. G. Jung)

„Dragi profesore,

Uvek kada mi je teško ja se setim Šušnjićevih reči: „Ptici i misli može se porušiti gnezdo, al’ im se ne mogu oduzeti krila.”
Puno, puno Vas pozdravljam, često pominjem i sećam se vremena u kojem su meni, uz Vašu nesebičnu pomoć, počela da „rastu krila”. Neretko umem da glasno kažem da ste Vi čovek koji je verovatno najzaslužniji za usmeravanje mog duhovnog razvoja. Zbog čega sam Vam neobično puno zahvalna i danas.

S poštovanjem,

Suzana”

Ezt a személyes levelet nem azért adom közszemlére, mert megpróbálom elhitetni önmagammal, hogy adott pillanatban, szituációkban ne lenne az ilyen érzelmi megnyilvánulásoknak jelentőségük, az emberi, így az én saját életemben is. Mert van.

Amikor azon töröm a fejem, hogy tizenkét iskolában eltöltött felejthetetlen év után, melyik tanítványomra emlékezek vissza legszívesebben, akkor pokolian nehéz, és talán felesleges döntés elé viszem lelkiismeretem. Sokáig vajúdom. Majd mindig két szerb lány, testvérek elmosódott arcvonásai jelennek meg előttem. Snežana és Suzana.

Snežana eljött velem még Zágrábba is, hogy találkozzon a Szellemmel, nagy tanítónkkal a nyolcvanas évek elején. Jogi pályára ment, és ott alkotott maradandót.

Húga két évvel később találkozott velem, miután éppen eleget hallott felőlem nővérétől. Gondolom várt a találkozásra, mert az a két év, amit az iskolában együtt eltöltöttünk, mindkettőnkben mély nyomot hagyott még így harminc év távlatából szemlélve is. Ma sem tud tegezni, pedig erre valóban szerettem volna „megtanítani”. Kiváló történész lett belőle. Történészként egy közismert múzeumban dolgozik Újvidéken, valójában szenvedélyének él.

Soha nem felejtem el a napot, amikor az egyik órámra ballagva a folyosón elém pattant és eufórikus állapotban kérdezte tőlem: „Tanár úr, tanár úr, olvasta Platón könyvét, Szókratész védőbeszédét?” – és hatalmas, barna szemeivel kérdőn fürkészve arcomat, leste a választ.

„Nem olvastam. De azonnal elmegyek az iskola könyvtárába, és kikérem a könyvet” – és már fordultam is az ellenkező irányba, ahol az egyik sarokban, a második emeleten volt a könyvtár. A könyvtáros elcsodálkozott, amikor meglátott, és készséggel kereste elő nekem a kért könyvet. Végre egy tanár is, gondolhatta magában, aki ide betér, és művelődni szeretne. Én boldogan ballagtam az órámra, hónom alatt a könyvvel. Azt már sejtettem, hogy különleges élményben lesz részem, hisz nem véletlenül örült tanítványom annyira az olvasás rendkívüli és abból fakadó tanulás örömének, ha már tanácsolni merte, mit kellene elolvasnom. Se neki, se nekem nem volt ez a témakör kötelező, hanem annál sokkal több. Az önképzés belső hajtóereje, a megismerés vágya.

Napokig tanulmányoztam a könyvet, mély átéléssel, ahogyan érdemes, és ekkor jutottam el a tudatos felismeréshez, hogy valójában, mit is az, amivel én foglalkozom? Eddig ezt az egészet már, mint az iskolai kálváriámat, egy ösztönös, megérzésekre hallgatva, folyamatként éltem meg, ahol rossz tanuló, diák, nincs, és nem is lehet, csak rossz tanító, tanár.

A módszer évezredek próbáját állta ki, és az óta sem tudtak jobbat, hatékonyabbat, emberibbet ki és feltalálni. Ez a párbeszéd. Atyja Szókratész. Én meg a követője.

Ha egyszer nekem is az lesz a legnagyobb bűnöm, mint neki, amit ráfogtak, majd eldöntöm, követem-e őt, a példáját, vagy fejbe verem a zsarnokot? Addig még van időm gondolkozni azon a rejtélyen is, amivel az öreg elküldte kedvenc tanítványát, Platónt, aki le szerette volna beszélni a kaktusz mérgének ízéről, hogy egyikük sem tudja a helyes megoldást, az igazságot. Nyugodtan ballagjon vissza Athénba, őt meg hagyja ott, ahol van. Majd felmutatott az égre…

2011. február 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A világ a tekintélyelvűség és a demokrácia csatáját vívja

A kimenetel nyitott, de az már biztos, hogy még nem lehet megpecsételtnek tekinteni a liberális modell >

Tovább

Rossz vicc...

... hogy az a valaki lenne illetékes a nyugat-balkáni országok, így Macedónia felvételének előkészítésében, akit felelősség >

Tovább

Ismét szégyenpadon az Orbán-kormány

Magyarországnak először kellett az EU színe elé járulnia az alapértékek megsértésének vádja miatt, a tegnapi meghallgatás >

Tovább

Trump aláássa a gazdasági és politikai szabadságot

Félő, hogy fenyegetések és a kirohanások hatására más ágazatokban is gyökeret ver a félelem. A Facebook >

Tovább

Félő, hogy Orbán Johnson kedvéért vétózni fog

Brüsszeli illetékesek, akik nagymértékben pártolják a halasztást, bizalmasan elismerik, hogy nemigen tudnak mit tenni, ha a >

Tovább

Tort ülnek a nacionalisták a Balkánon

A Grazi Egyetem Délkelet-Európa Tanszékének vezetője úgy véli, hogy Trócsányi jelölése azt mutatja: von der Leyen >

Tovább

Az EU Orbán alá tolja az illiberális szervezkedést

Nincs komoly esély arra, hogy Orbán embere a ciklus végére elérje, hogy ezeket a balkáni országokat >

Tovább

Az USA a SZER-rel megdorgálja Orbánt

Magyar részről hivatalosan még nem nyilatkoztak az elképzelésről, de úgy tudni, hogy Cornstein budapesti nagykövet próbált >

Tovább

Washingtonnak meg kell szólalnia

A világ most fordulóponthoz érkezett és az USÁ-nak ismét el kell döntenie, hogy felemeli-e hangját, továbbá >

Tovább

Futás a halottak között

Bizony szükség van a testmozgásra, ezért az ötletes elképzelést nincs okunk kritizálni. Inspiráló és lélekemelő, az >

Tovább

NYT: A SZER májusban újrakezdi

A budapesti amerikai nagykövet igyekezett bagatellizálni a döntést, hogy újra Magyarországra települ a rádió. Illetékesek szerint >

Tovább

Fischer: Magyarországon sosem lesz demokrácia

Magyarország mindig is feudális állam volt, a liberalizmus nem tudott gyökeret verni. A hatalmat például úgy >

Tovább