2023. március 31. péntek
Ma Árpád, Benjámin, Benő névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Robogás

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Robogás
Versenyre született (foureyes illusztrációja)

Csupa jó hírrel szolgálhatok az új esztendőben. Mind tavalyi ugyan, de még friss. Mindenekelőtt Szerbiába is megérkezett a 2011-es év. Egyesek ezt már magában eredményként könyvelik el, annak ellenére, hogy a politikai pártok nem befolyásolhatták eljövetelét. Ezért érkezésével csak közvetetten foglalkoztak. Például megtárgyalták és elfogadták az idei költségvetést. Mert muszáj volt. Nem szívesen tették, halogatták is, méricskéltek, alkudoztak egymással meg másokkal. Ígértek és fenyegetőztek, attól függően, hogy a hatalmi vagy az ellenzéki oldalon állnak-e. Meg hát kufárkodtak, sáfárkodtak, megpróbálták átverni a társakat. Mert úgy valahogy működget ez a kormány, mint egy részvénytársaság. Mindenki a saját hasznocskáját, garasocskáját számolgatja, gesztenyéjét sütögeti. Sütögetgeti. Cvetković és Társai Zártkörű Vegyestársaság.

Megveregette vállunkat Tadić főnök is. Térdére ültetett bennünket, mélyen a szemünk mellé nézett, és elmondta, milyen nehéz esztendő vár ránk, micsoda töméntelen megpróbáltatáson vágjuk majd át magunkat vitéz elszántsággal, kitartással, munkával, becsülettel. Hit, remény, szeretet! Jön felénk Európa. Föntről, északról, tárt karokkal, magyarosan; terjesztve az európaisított, kettőt jobbra, kettőt balra nemzetstratégiát. És mi is megyünk Európa felé. Szorongva, de büszkén. Meg reménnyel telítve. Abban bízva: nem veszik észre, hogy a családi ékszer utolsó darabjait kínáljuk árverésre. A koronaékszer kövét, a Telekomot. Amikor azt is feléljük – muszáj lesz, választások jönnek – már csak a Mr. Alamizsnában bízhatunk, és a Mademoiselle nagylelkű Segélyre számíthatunk; amíg nem mordul ránk a Herr Fegyelem.

Addig azonban azt játsszuk, hogy Európa elnézi a politikai bolondozást. Hogy úgy tesz, nem veszi észre, micsoda nyakatekert párt-költségvetésből szakít mindenki magának akkora darabot, amekkorát bír. Hogy a koalíciós partnerek készületlenül érkeznek a költségvetési vitára a parlamentbe. Hogy egymást túllicitálva, saját érdekeiket előtérbe helyezve fúrják egymást ország-világ szeme láttára. Pedig azt akarták velünk elhitetni napokkal ezelőtt, hogy kidolgozott középtávú stratégiával indulunk az új évtizedbe. 2020-ig növeljük a foglalkoztatottságot, a hazai összterméket, a kivitelt és a külföldi beruházásokat. Az egy főre eső nemzeti össztermék 2020-ban 8 ezer euró lesz, és 400 ezerrel többen dolgoznak – ígérte előbb az államelnök, majd a kormányfő. Aztán kiderült, hogy már a jövő évi költségvetés kapcsán sem egyeztettek, mondjuk a jövedéki adó nagyságát illetően. Másképpen nem javasolta volna az egyik kormánypárt – a többiek megdöbbenésére – az üzemanyagra kivetett luxusadó növelését. Nem egyéni kezdeményezésről van szó. Szerbiában még nem tartunk ott, hogy a demokrácia önálló gondolkodást, uram bocsá’, cselekedetet jelenthetne. Nem csak azért, mert választások lesznek. Igazából közülük nem is igényli senki a demokráciát. Ha a pártszolgaságból bejön az, amire számított az ember, miért akadékoskodna a kicsi vagy a nagy főnököknél. A választó pedig – ha ennyire együgyű – vessen magára. Ők majd rátesznek még egy lapáttal. És kiszúrják a szemét egy utacskával, hidacskával, kisvállalattal, amelyet megnyit egyik vagy másik miniszter, tartományi titkár vagy pártvezető. Akár autonómiára, regionalizálásra is lehet újabb ígéreteket tenni. Elszánt küzdelemre fogadkozni. A pártkáderek kinevezéséből, vagy ki nem nevezéséből nemzeti vagy szociális problémát gerjeszteni. Robogunk az európai gyorssal.

2011. január 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szakadás az USA és a másik két NATO-tagállam között

A házigazdák megosztották a demokrácia erejét bizonyítani hivatott washingtoni csúcsértekezletet azzal, hogy távol tartották onnan a >

Tovább

Egy nép és szabadság iránti bátorsága

A törökök példát mutatnak a világnak bátorságból – Erdogan reszkethet a választási vereségtől, mert az emberek >

Tovább

Netanjahuban nem lehet bízni

Erre figyelmeztet a New York Times első számú Közel-Kelet-szakértője, aki már több Pulitzer-díjat kapott a térségről >

Tovább

Benjamin Netanjahu bukása

Az ellenfelei által is elismert politikai bűvésznek elfogytak a trükkjei. Nem azonnal szembesül a kudarccal, de >

Tovább

Putyin emeli a tétet

Megújítja a fenyegetést, amikor bejelenti, hogy harcászati atomfegyvereket telepít Belaruszba, de pontosan tudja, hogy mit csinál. >

Tovább

A magyar identitásról

Elmeséltem ezt a levelet valakinek. Megkérdezte, hogy ha valaki magyar marad, akkor olcsóbb lesz-e a kenyér. >

Tovább

Örökösödési háború

A miniszterelnök szobájának faláról Tisza István képe néz le. Gondol-e Orbán az erős ember és vele >

Tovább

Ketten von der Leyennel szemben

A Spiegel úgy mutatja be Daniel Freundot, illetve Moritz Körnert, mint furcsa párt, amely jó két >

Tovább

Trump most ismerkedik a jogállammal

Mégis jobb volna, ha előbb a Kapitólium ostroma miatt számoltatnák el. Az utóbbi ügyben vizsgálódó különmegbízottnak >

Tovább

A boszniai szerbek vezére a Kreml forgatókönyvét alkalmazza

Milorad Dodik bekeményít a sajtó és a civil szféra ellen. Most éppen ott tart, hogy törvénytervezetben >

Tovább

A nevetségesség határát súrolja, hogy Nagy-Magyarország a határon túliakkal való összetartozás jelképe

„Amennyiben fontos számunkra a határon túli magyarság érdekképviselete, akkor ezt nem történeti, hanem etnikai alapon kellene >

Tovább

Magyarország mindenkit kenterbe ver az illegális kitoloncolások számát tekintve

A 11.11.11. nevű belga civil csoport úgy tudja, hogy tavaly több mint 225 ezer határsértő pateroltak >

Tovább