2024. április 21. vasárnap
Ma Konrád, Zelmira, Anzelm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Robogás

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Robogás
Versenyre született (foureyes illusztrációja)

Csupa jó hírrel szolgálhatok az új esztendőben. Mind tavalyi ugyan, de még friss. Mindenekelőtt Szerbiába is megérkezett a 2011-es év. Egyesek ezt már magában eredményként könyvelik el, annak ellenére, hogy a politikai pártok nem befolyásolhatták eljövetelét. Ezért érkezésével csak közvetetten foglalkoztak. Például megtárgyalták és elfogadták az idei költségvetést. Mert muszáj volt. Nem szívesen tették, halogatták is, méricskéltek, alkudoztak egymással meg másokkal. Ígértek és fenyegetőztek, attól függően, hogy a hatalmi vagy az ellenzéki oldalon állnak-e. Meg hát kufárkodtak, sáfárkodtak, megpróbálták átverni a társakat. Mert úgy valahogy működget ez a kormány, mint egy részvénytársaság. Mindenki a saját hasznocskáját, garasocskáját számolgatja, gesztenyéjét sütögeti. Sütögetgeti. Cvetković és Társai Zártkörű Vegyestársaság.

Megveregette vállunkat Tadić főnök is. Térdére ültetett bennünket, mélyen a szemünk mellé nézett, és elmondta, milyen nehéz esztendő vár ránk, micsoda töméntelen megpróbáltatáson vágjuk majd át magunkat vitéz elszántsággal, kitartással, munkával, becsülettel. Hit, remény, szeretet! Jön felénk Európa. Föntről, északról, tárt karokkal, magyarosan; terjesztve az európaisított, kettőt jobbra, kettőt balra nemzetstratégiát. És mi is megyünk Európa felé. Szorongva, de büszkén. Meg reménnyel telítve. Abban bízva: nem veszik észre, hogy a családi ékszer utolsó darabjait kínáljuk árverésre. A koronaékszer kövét, a Telekomot. Amikor azt is feléljük – muszáj lesz, választások jönnek – már csak a Mr. Alamizsnában bízhatunk, és a Mademoiselle nagylelkű Segélyre számíthatunk; amíg nem mordul ránk a Herr Fegyelem.

Addig azonban azt játsszuk, hogy Európa elnézi a politikai bolondozást. Hogy úgy tesz, nem veszi észre, micsoda nyakatekert párt-költségvetésből szakít mindenki magának akkora darabot, amekkorát bír. Hogy a koalíciós partnerek készületlenül érkeznek a költségvetési vitára a parlamentbe. Hogy egymást túllicitálva, saját érdekeiket előtérbe helyezve fúrják egymást ország-világ szeme láttára. Pedig azt akarták velünk elhitetni napokkal ezelőtt, hogy kidolgozott középtávú stratégiával indulunk az új évtizedbe. 2020-ig növeljük a foglalkoztatottságot, a hazai összterméket, a kivitelt és a külföldi beruházásokat. Az egy főre eső nemzeti össztermék 2020-ban 8 ezer euró lesz, és 400 ezerrel többen dolgoznak – ígérte előbb az államelnök, majd a kormányfő. Aztán kiderült, hogy már a jövő évi költségvetés kapcsán sem egyeztettek, mondjuk a jövedéki adó nagyságát illetően. Másképpen nem javasolta volna az egyik kormánypárt – a többiek megdöbbenésére – az üzemanyagra kivetett luxusadó növelését. Nem egyéni kezdeményezésről van szó. Szerbiában még nem tartunk ott, hogy a demokrácia önálló gondolkodást, uram bocsá’, cselekedetet jelenthetne. Nem csak azért, mert választások lesznek. Igazából közülük nem is igényli senki a demokráciát. Ha a pártszolgaságból bejön az, amire számított az ember, miért akadékoskodna a kicsi vagy a nagy főnököknél. A választó pedig – ha ennyire együgyű – vessen magára. Ők majd rátesznek még egy lapáttal. És kiszúrják a szemét egy utacskával, hidacskával, kisvállalattal, amelyet megnyit egyik vagy másik miniszter, tartományi titkár vagy pártvezető. Akár autonómiára, regionalizálásra is lehet újabb ígéreteket tenni. Elszánt küzdelemre fogadkozni. A pártkáderek kinevezéséből, vagy ki nem nevezéséből nemzeti vagy szociális problémát gerjeszteni. Robogunk az európai gyorssal.

2011. január 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább

Mi történik, ha Ukrajna veszít?

Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >

Tovább

A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort

Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >

Tovább

Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták

Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >

Tovább

Anti-Orbán jelenségnek…

… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >

Tovább

Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás

Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban  Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >

Tovább

A remény mint drog

Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >

Tovább