2019. augusztus 24. szombat
Ma Bertalan, Aliz, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (79.)

A rikkancs munkája művészet

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (79.)
Szarkák (pettyartist illusztrációja)

Nem állhatom meg szó nélkül, hogy sajátos munkámnak csak beérik gyümölcse. Ma is, amikor kedvenc sarki boltomba betértem, hogy valami elemózsiát vegyek, már többen az ott dolgozó hölgyek közül úgy fogadtak, mint régi ismerőst, akit közben olvasnak is. El is várom. Ezért ma csak velük foglalkozom. Mert megérdemlik. Az egyikkel még flörtöltem is. Szép az új frizurája.
Güriznek egész nap aprópénzért, mint sokan mások ebben az országban, hogy túléljék. Ezért elmesélek nekik egy igaz történetet, ami valamikor nagyon régen, de csak megtörtént. Az ott szolgálatot teljesítő biztonsági őrnek is szól a mese, mert ő mindig árgus szemekkel figyel a bolti szarkákra, akikből, hogy izgalmasabb legyen az élet, mindig akad néhány. Említettem is neki, hogy még nem loptam el semmit a „boltjából”, de soha se lehet tudni, mit hozhat a jövő. Jean Valjean sem azért lopott kenyeret, mert olyan kedve volt, hanem mert éhezett.

Mi, azaz én és Béla barátom, annak idején nem éheztünk és még is volt egy olyan időszaka az életünknek, amikor rendszeresen üzletekbe jártunk lopni. Ez valamikor az általános iskola hetedik osztálya környékén volt. Loptunk mandarint, szárított fügét, csokit, meg amit a kezünk elért, pusztán csínytevésből. Nem értettünk mi még akkor sem a jogi furfangokhoz, sem az erkölcs mélyreható magyarázataihoz, csak lopni jártunk, mert olyan izgalmas dolognak éltük meg. Egyszer betévedtünk még a falu egyetlen könyvkereskedésébe is, ahol elloptunk egy halom könyvet, melyet az ott dolgozó boltos asszony nem vehetett észre, csak leltárkor, amikor a hiányt konstatálta. Volt közöttük Gauguin és Van Gogh életrajzi könyv, műveik mesteri képeivel, amelyekre határozottan emlékszem, de még hány akadt, ami csak úgy belekerült a hátizsákba, hogy később magunk sem tudtuk, mit kezdjünk vele. Valakinek odaadtuk ajándékba. Ha mostanság arra járok, még mindig eszembe jut, mit is tettünk.

Egyszer a csarnokba mentünk, mert ott megjelent valami patronos pisztoly, és az nagyon menő dolognak tűnt. Eldöntöttük, hogy lopunk magunknak, ha már olyan méregdrágán árulják. Nem voltunk elkényeztetett és eleresztett kölykök, zsebpénzünk alig, így maradt a találd föl magad jól bevált receptje. De akkor valamit megéreztem és megijedtem, nem tartottam barátommal fel az emeletre, ahol a játékosztály volt, hanem lenn várakoztam izgatottan egy másik osztálytársammal, aki ekkor már társult a „bandához”. Üsse kánya azt a pisztolyt, gondoltam magamba, nem ér annyit az egész, hogy lebukjak. Anyám, apám kereskedő, üzletvezető volt akkoriban, ha engem elkapnak, hogy üzletekbe járok lopni, apám agyonüt. Ez biztos. Morfondíroztam tovább a témán. Talán először akkor esett le igazán, mit is művelünk?

Egyszer csak futásra lettem figyelmes. Fenn az emeleten kergeti Balázs, az ottani üzletvezető a barátomat, aki ekkor már pisztollyal a kabátja belsejébe rejtve próbál egérutat nyerni a polcok között, mint aki a pályán cselezné ki az aktuális bekket, majd elcsúszik, és elkapják a grabancát.

Kitört a pánik. Mi lenn, amilyen gyorsan csak tehettük, kereket oldottunk, mert ha ez esetben nem is loptunk, csak bűnrészesnek éreztük magunkat. Hetekig nem aludtam nyugodtan. Vártam, hogy apám egyszer rákérdez, mi is történt a csarnokban? Számtalan mesét kreáltam válaszra, de nem kérdeztek soha. Barátom egyedül vitte el a balhét. Eszébe nem jutott, hogy elárul minket is. Mondta ő ezt nekem minden nap, de én ettől nem nyugodtam meg. Ekkor hagytuk abba a bolti szarka hadműveleteinket. Hirtelen felnőttünk.

Egyszer, amikor erről a történetről meséltem egyik barátnőmnek, ő csak kuncogott, majd csöndesen hozzátette, hogy ez semmi különös, ahhoz képest, amiért ő és barátnője járt egy időben rendszeresen lopni. De ezt majd elmesélem élőben, a boltban dolgozó hűséges olvasóimnak. Úgy még érdekesebb lesz.

Addig is nagyon boldog újévet kívánok, nekik is, meg mindenkinek. Kevesebb munkával több megbecsülést, egészséget és sok örömet az életben. Bosszankodásból már jutott éppen elég!

2010. december 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: kritikus, írta: 2011. január 7. 11:49:14

Kedves Edit és Francisco !

Én nem kötözködésből, nem okoskodásból írtam, amit írtam.

Nem is azért, hogy félvállról, esetleg legyintve, a helyesírás javítóra  hivatkozva lazán, mint lényegtelen dolgot félre söpörve, figyelmen kívül lehetne hagyni.

Az emberek isteni ajándéknak tekintették az írást, mindenütt a világon gondjuk volt és ma is van arra,
hogy különféle eszközökkel és eszközökre -  kövön, agyagban vagy papiruszon,  esetleg más dolgokon -
írásba foglalják történelmünket, múltunkat, jelen esetben velünk megtörtént eseményeket.

Mezopotámiában , akárcsak Egyiptomban, az írni és olvasni tudás hatalom és kiváltság volt. Az írnokok voltak ennek a tudásnak a mesterei.

De nem mindenki tudott és tudhatott írni. Az ókorban az írás tudománya a rabszolgának az életét jelenthette...

Nem akarom én most a magyar nyelv, szeretetét, fontosságát, művelését hangsúlyozni, hiszen ez az írás nem erről szól.

Csak azt akarom, hogy ne lehessen egy képzeletbeli kézmozdulattal elintézni, ezt és a többi aprócska helyesírási hibát.

Nem beszélek a melléütésekről, elírásokról. Nem beszélek, mert ezekkel sajnos a saját kézirataim is telvék. Azt se állítom, hogy a helyesírásom hibátlan.

Az ilyen hibát nem javítja a "szpellcsekker".

De, feltételezem, hogy ezeket az írásokat sokan olvassák, ezért szükséges odafigyelnünk mindannyiunknak, példát mutatva, az ilyen "aprócska" hibák kiküszöbölésére.


Ma is illik végigolvasni az embernek a papírt, vagy a képernyőt, amit tele rakott betűkkel !
Név: Francisco, írta: 2011. január 3. 0:16:17

Várom az árgus szemekkel figyelő biztonsági őr hozzászólását, valamint magam is ellenőrizni fogom a jövőben, hogy megkülönböztetett figyelemmel kísér-e a boltban tartózkodásom. Erre mérget vehet.
Lenin meg beszélt sok felesleges témáról, amihez nem sokat értett. Látszik még ma is a munkájának eredménye. Tanulni, tanulni, tanulni, de ő vajon tanult-e, Vagy csak azt hitte?  
Név: bakoneedit@freemail.hu, írta: 2011. január 2. 16:08:12

A vessző is lemaradt, nekem a Lenini mondást osztályfőnököm úgy tanította, hogy " Tanulni, Tanulni, Tanulni"
Név: bakoneedit@freemail.hu, írta: 2011. január 2. 16:01:02

Lemaradt Feri ne hagyd abba.
Név: bakoneedit@freemail.hu, írta: 2011. január 2. 15:59:42

Igazad van kritikus de ettől függetlenül én is szeretlek.Ismerhetsz nem hülye vagyok csak kicsit vaksi. Vagy mégis ugyanis az én gyerekkoromból a bolti lopás kimaradt, de volt helyette más. Amint elérkezik az idő megosztom veletek.
Név: Francisco, írta: 2011. január 1. 17:33:04

Kedves Olvasók,

Kevés a hozzászólás. Bővebbre lehet ereszteni a fantáziát. A szép frizurás barátnőm se reagált? Az újévet most sem dobta ki a helyesírás ellenőre, de legyen új év! Az is reményteli, egészséggel megpatkolt, örömökben és orgazmusokban gazdag.
Figyelni, figyelni, figyelni, ahogy Lenin tanított bennünket, Ferikét is lehet. De én már csak ötleteket lopok. Az sokkal szebb és jobb, sőt izgalmasabb is. Ilyen kevesen mondanak csak véleményt? Abba hagyom azonnal!
Név: kritikus, írta: 2011. január 1. 15:49:02

Sajnos ma is élnek Jean Valjean-hoz hasonló, nehéz sorsú, éhező, nyomorgó emberek, akiket a társadalom ma is ugyan úgy kitaszít, mint régen.

Általában majdnem minden gyerek kipróbálja a bolti lopások, izgalmas élményét. El tudom képzelni a "kis Ferike" apró kezecskéit, amint a nehezen megszerzett
kincset kabátja alá rejti.


Azért figyelni fogunk ám............


Boldog új évet

(új évet, ezt így kell helyesen írni!)
Név: kritikus, írta: 2011. január 1. 15:21:59

Sajnos ma is élnek Jean Valjean-hoz hasonló, nehéz sorsú, éhező, nyomorgó emberek, akiket a társadalom ma is ugyan úgy kitaszít, mint régen.

Általában majdnem minden gyerek kipróbálja a bolti lopások, izgalmas élményét. El tudom képzelni a "kis Ferike" apró kezecskéit, amint a nehezen megszerzett
kincset kabátja alá rejti.


Azért figyelni fogunk ám............


Boldog új évet

(új évet, ezt így kell helyesen írni!)
Név: bakoneedit@freemail.hu, írta: 2010. december 31. 19:51:28

A történet nagyon érdekes, a tanúságot is megértettük, vagy legalább is mi akik olvassuk.Köszönjük hogy gondolsz ránk Ferikém. A kollégáim nevében is kívánok Sikerekben és Történetekben Gazdag, Békés, Boldog Újévet.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább