2024. július 27. szombat
Ma Olga, Liliána, Natália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Elvtársak

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Elvtársak
A Nobel-békedíj (NiteCreep fotója)

Több pillér is nagyon inogni látszik abból a négyből, amelyekre a mostani vezetés építeni kezdte a 21-ik század Szerbiáját. Van, amelyiket itt az országban ingatják; van, amely más szabványok szerint készült, és nem kompatibilis az itteni mércékkel. Két évvel ezelőtt az akkor új kormány az államfő szapora bólogatásán felbátorodva az Európai Unió mellett Oroszországot, Amerikát és Kínát jelölte ki stratégiai partnernek, biztos támasznak. Telt-múlt az idő, és mint ahogy az lenni szokott, egyes elvárásokat igazolt, másokat cáfolt. Azt az aranyszabályt mindenképpen bizonyította, hogy a politikában jobbára csak a kölcsönös érdek felismerése és elismerése hoz eredményt. Meg azt is, hogy az erősebb fél érdekei és érvei súlyosabbak, mint a rászorulóé. Így jutottunk el addig a pontig, hogy választani kellett, melyik pillérre támaszkodva tesszük meg a következő lépéseket.

A nehéz választás elé ezúttal a Nobel-békedíj ítészei állította az országok. Pontosabban annak vezetőségét. Illetve a vezetőség egy részét. Egyelőre nehezen lehet biztosra venni, hogy a nézetegyeztetés elmaradása, vagy a szerbiai hatalmi koalíción, és a legerősebb hatalmi párton belüli nézeteltérések következménye, vagy a külügyminiszter (újabb) botlása okozta-e a rövidzárlatot a Peking-Belgrád-Oslo-Brüsszel vonalon. Tény, hogy a kormány azt játszotta, hogy ott is volt meg nem is a díjátadáson. Előbb bejelentettük, hogy nem megyünk, majd a köztársasági ombudsman képviselte a kormányt. Miután az államfő felháborodott, és állítólag több órán át kellett neki magyarázni, hogy a külügyminiszter azonnali leváltása most nem lenne célravezető, bölcs lépés. Sem kifelé, sem befelé. Egy nappal az oslói ünnepség előtt a kormányfő Brüsszelben úgy magyarázkodott, hogy távolmaradásunk egy sajátos taktika része, amely – ő mondta – lehet, hogy nehezen érthető, de az Európai Unióhoz való közeledést szolgálja. A négy pillérről szóló történet folytatása azonban már a közeljövőben letisztulhat. Legalábbis a hatalmi koalíción belül. És akkor egyszerűbb dolga lesz a kormányfőnek is, ha netalántán ismét Brüsszelbe veti a sors. Bár, valószínű, hogy erre majd jobban odafigyelnek, mármint hogy ki, mikor és hol képviseli Belgrád érdekeit. És egyszerűbb lesz a külügyminiszter dolga is. Ha a tisztségében marad a jövő év elejére bejelentett kormányátalakítás után. Ezt már egy hét múlva biztosabban megjósolhatjuk, amikor a Demokrata Pártban lesz tisztújítás. A mostani külügyminiszter, aki hírek szerint majdnem kormányfő lett, már a békedíjjal kapcsolatos botlás előtt sem állt jól a párton belüli pozícióharcban.

A kormánykoalíció két kulcspártjának, a szocialistának és a demokratának az irányadó kongresszusa után világosabban látjuk, mely pillérek maradnak játékban. A szocialisták azt mondták: leszámoltak a múlttal. Ahogy vezetőjük fogalmazott: többé sohasem engedik meg, hogy az emberek hozzájuk fűzzék rossz gazdasági helyzetünket, a szankciókat, a háborúkat és a politikai gyilkosságokat. Komolyan veszik mostani szövetségeseiket, az európai értékeket, a meghirdetett célokat. És őket is komolyan veszik ezen igyekezetükben. Nyilván ezt volt hivatott bizonyítani vendégeik impozáns névsora. Nem tudni, hogy Boris Tadić az országot, vagy a Demokrata Pártot képviselte-e jelenlétével. Így van ez, amikor valaki nem mond le pártvezetői tisztségéről, miután államelnökké választják. Erre is, arra is lehet tippelni, hiszen a következőképpen köszöntötte az egybegyűlteket: „Tisztelt barátaim, hölgyeim és uraim, elvtársnők és elvtársak! – taps” A szocialisták politikai súlyáról és a velük való megbékélés lehetőségéről tanúskodik az is, hogy egyik legnagyobb ellenfelük, a Liberális Demokrata Párt képviselője is megjelent. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a kongresszuson azt nyilatkozta: a szocialisták legnagyobb erénye, hogy sok koalíciós partnert sorakoztattak maguk mellé. A politikai logika, ha van ilyen Szerbiában, azt diktálná, hogy a koalíción belüli nézetegyeztetés a következő lépések könnyebb kijelölését eredményezi. A pillérek tekintetében is. Talán.

2010. december 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nagy gond, hogy Németország nem állt Európa élére

Az Economist szerint  bajok oka az, hogy gyenge a kancellár és a koalíció a belső vitákkal van >

Tovább

Orbán Európa szemétdombján

Vagy negyedszázada Kis János filozófus egy baráti beszélgetésben – célozva az akkori kormányfő aktuális botrányaira – >

Tovább

Kamala Harris összezavarta a republikánusokat

Erős rajtja váratlanul érte a pártot és Trumpot is. Nem számítottak arra, hogy Biden kiszáll, és >

Tovább

Ha ő nem, akkor ki?

Nem tudom, hogy az ellenzéki pártok vezetői miként élték meg kudarcaikat, nyomasztja-e őket örökös sikertelenségük. Szerintem >

Tovább

Merre megy az amerikai külpolitika?

A külföldi kormányok lélegzet visszafojtva lesik, miután a jobb- és baloldalon egyaránt erősödik a kétség: fenn >

Tovább

Európa túl sokáig túl keveset áldozott a saját védelmére

Paul Lendvai látja így a Der Standardban. Pedig a Nyugat, a liberális demokrácia jövője azon múlik, >

Tovább

A Biden utáni időszak bizonytalanságot hoz a demokratáknak, de kétségbeejtő lesz Trumpnak

Így vélekedik a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. Kiemeli, hogy bárki is lesz az elnök utódja jelöltként, >

Tovább

Biden visszavonul. Most káosz vár a demokratákra – és valószínűleg remek lehetőség

Így véli a Süddeutsche Zeitung kommentátora, Stefan Kornelius, aki úgy gondolja, hogy az elnök levonta a >

Tovább

Fogaggyisten

Itt tartunk momentán, és nem tudjuk, mi lesz a vége. Hogy Orbán és decens csapata hogyan >

Tovább

Pillanatokon belül vége szakadhat Trump sikersorozatának

Akkor, ha Biden ezen a hét végén hajlandó visszalépni a versenytől, ami az egyedül helyes lépés >

Tovább

A világháló összeomlásának tanulsága

Bitnyi örömnek nevezi az ürömben, hogy emberi tévedés idézte elő a fiaskót, nem pedig orosz kíber >

Tovább

Magyar Péter – hoz vagy visz?

Magyar Péternél is ráismerek, amikor időnként spinnel, csúsztat, piározik, de nála érzem a szándékot, hogy amit >

Tovább