2020. augusztus 7. péntek
Ma Ibolya névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (76.)

Otthon, édes otthon

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (76.)
Otthon, édes otthon (dukeofspade fotója)

Szentimentálisan hangzik, de nagyon igaz. Ezt a bölcseletet valahol ’91 szeptemberében kezdtem igazán átérezni, amikor hirtelen elveszett az otthonom. Hónapokig alvajáróként jártam-keltem, és mély depresszióba estem. Nem vígasztalt Kanadába disszidált barátom kényelmes lakása sem, ahova albérlőként költöztem be, mint egy szörnyű sejtés előjátékaként, amikor még Újvidékre rohantam a Naplóért, de már útközben lakást béreltem Szegeden, minden eshetőségre felkészülve, amiben az utolsó pillanatig nem is akartam hinni. Ez a kulcskérdés. Az ember nem akarja elhinni, hogy vele is megtörténhet bármi. Legbelül, ott, ahol a legsötétebb az ember önmagának, valami megfoghatatlan, misztikus erő mindig előhúzza a legabszurdabb reménysugarak egyikét, amelyre éppen szükség van, és így az önbecsapás harmonikus folyamata pillanatok alatt lerendezi az égető problémák bármelyikét. Ezt nevezhetjük önámításnak, önmagunk elől való állandó szökésnek, meg ezer másnak, amíg el nem jő, maga az ördög, szemtől szemben, és visz mindent. Akár az életet, magát. Szerencse a szerencsétlenségben? Létezik ilyen?

Alig telt el egy hét, majd egy hónap a tehetetlenség őrjítő hatása alatt és az „egész” Naplós gárda ennek az albérletnek lett az átmeneti vendégháza, és a lehetetlenség fellegvára. Szörnyű idő, amire legszívesebben nem is emlékeznék, de még mindig bennem fortyog.

Magát az albérlet intézményét is utálom, gyűlölöm, mint az emberi megaláztatás és megalázkodás legkézenfekvőbb és legperfidebb intézményét, még ha látszólag segít is emberek millióinak előbb utóbb kínkeservesen otthonra lelni.

Amikor már minden kötél szakadt, az utolsó tartalékainkat kezdtük volna felélni, mint a mesében, jött a jóságos tündér Csega bőrébe bújva és elkezdett engem kábítani valami különös vállalkozási lehetőséggel. Mondtam is neki, hogy itt hagyja abba azonnal a mesét, mert az nem érdekel, de szóljon mikor, és hol kezdünk.

Munkaterápia.

Nem véletlen, hogy a börtönökben, de a legszörnyűbb munkatáborokban is csak a munka segítheti át az embert olyan holtpontokon, amin egyébként már semmi más nem segít. Ha netán ez a munka még értelmes, produktív is, akkor megmenekülhet az, aki menekülni akar. Én akartam.

Március 28.-án kezdtünk és én az év december utolsó napján boldog voltam, mert sikerült az utcánkban egy garázst is kibérelni a mínusz húsz fokos éjszakai fagyokat így kicselezve. Hazafelé az albérletbe már táncolva az utcán, papucsban és a legendás katonai ballonkabátomban a sarkon megálltam, mert egy asszonyság ott sertepertélt a szürke Trabantja körül. Odamentem hozzá és a legtermészetesebb bácskai módon üdvözöltem és azonnal a lényegre tértem.

„Asszonyom, van itt a környéken eladó lakás?” – szegeztem neki számomra legfontosabb kérdésem. Amikor felemelte fejét, és rám nézett, lassan végigpásztázott szőke buksijával és villogó szemeivel, olyan szánalmat sugárzott, hogy azonnal megértettem, talán még sem ez a módja, hogy otthont teremtsek a családnak, még ha ez olyan sürgős is. Már éppen fordultam volna el, hogy időmet ne pazaroljam feleslegesen, illedelmesen megköszönve hallgatását, utánam szólt.

„Lenne itt egy eladó lakás, pont a miénk alatt. A tulaj a lányának építette, de egy éve már, hogy nem költözött ide senki” – mutatott az épületre, ahol a lakás tágas ablakait is láthattam.

Először nem akartam hinni a fülemnek, másodszor a szemeimnek, de csak visszafordultam, és mint a revütáncos, perdültem egyet saját tengelyem körül, majd mosolyt provokálva arcára, széttárt karokkal megjegyeztem:

„Van ennek az illetőnek neve, esetleg telefonszáma?”

„Van bizony” – válaszolta öntelten.

„El is árulná nekem?” – fokoztam a már megkezdett komédiát, mit veszíthetek alapon.

De legnagyobb meglepetésemre jött a név és a telefonszám is. Nem győztem kapkodni toll és papír után a zsebeimben, nehogy elfelejtsem a számot, mert ez az asszony játszik velem, ezt már tudom, de majd meglátjuk, ki nevet itt a végén.

Hazarohantam az egy sarokkal arrébb lévő albérletbe és azonnal tárcsáztam a számot. Kicseng. Szegeden abban az időben még elég ritka volt a telefonvonal, nem is volt könnyű és főleg olcsó beszerezni, mint manapság.

„Jó napot, uram, elnézést a zavarásért, de hallottam, hogy önnek van egy eladó lakása itt Alsóvárosban. Tudom, hogy ma Szilveszter napja van, holnap Újév első napja, de január másodikán én szeretném megnézni és megvenni ezt a lakást” – hadartam olyan gyorsan, amennyire kifért a számon. A telefonvonal mögött néma, és kimérten kínos csend. Vártam.

 „Ez egy kicsit túlzás, hogy van egy eladó lakásom. Lakásom van, de hogy eladó lenne, én erről nem tudok” – jött a válasz, és ekkor már kezdtem érteni az asszony sátáni játékát, amit hirtelen eltervezett, amikor a szánalmas fickó oly boldogan táncolt ott előtte, amíg ő az életét oly hevesen gyűlölte, hogy az még az arcán is virított.

„Uram, én nagyon komoly vevő vagyok. Kérem, január másodikán egy óra körül, találkozzunk a lakásánál. Megnézzük a családommal, és megvesszük” – adtam fel a leckét az ismeretlen embernek, mint a hazárdjátékos, aki felteszi utolsó garasát a lóra, ugyan mit veszíthet alapon, amikor már mindent elveszített.

„Rendben. Egykor ott leszek” – hallatszott a tömör válasz, és megszakadt a vonal.

A lakást megvettük. Végre újra otthonunk lett. Nem részletezem tovább. Isten hozott az áldott anyaországba. Hazatértem. Hova?

Néhány évvel később a teraszon ácsorogva hallom:

„Szerb terrorista! Menj haza! Mit keresel itt? ” 

Leszólt a szomszédasszonyom. Jó kedvében volt. Így tudtam meg, hogy nem csak terrorista vagyok, hanem még szerb is. Az utóbbi jelzőt még csak nem is bánom, mit tudja a szerencsétlen, hogy mi is a szerb?

Azóta palesztin vagyok. Ember útközben, valahol az otthonai körül, kényszerpályán. De soha otthon. Ó, édes otthon, te csak egy álom lehettél?

2010. december 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Hétköznapi rasszizmus Magyarországon

Összesen mintegy 7200 afrikai diák kapott ösztöndíjat, ám a sokszínűség hiánya, illetve az Orbán-kormány által gerjesztett >

Tovább

Az EU halványabbnál is halványabb ígérete

Ami a legutóbbi uniós csúcson a jogállam és a szubvenciók összekapcsolása ügyében született, az színtelen-szagtalan. Nem >

Tovább

A koronavírus lerombolhatja a demokráciát

A fokozódó gazdasági egyenlőtlenségek folytán meggyengülhet a jogállam támogatottsága. A magyar, az izraeli, az indiai, a >

Tovább

Az Indexnél nem hagyományos cenzúra érvényesült

Az autonómia sérül úgy is, ha meg akarják mondani, hogy kik dolgozhatnak ott és kik nem. >

Tovább

Szoptatási sarlatánok

Mindent elmond ennek az országnak a förtelmes helyzetéről, mentális állapotáról, világképéről, politikai vezetésének ócska, sunyi, barbár >

Tovább

Orbán militarizálja az országot

Ezzel persze azt is eléri, hogy Németország némileg szemet hunyjon az illiberális rendszer kiépítése fölött. Magyarország >

Tovább

Az EU fauszti alkuja

De nem most, hanem már évekkel ezelőtt, amikor folyamatosan elnézte, hogy Orbán és az egyre autoriterebb >

Tovább

Lengyel, magyar - két jómadár…

Nálunk nem az oligarchák ejtették foglyul az államot, hanem egy politikai vállalkozás ejtette foglyul a gazdaságot >

Tovább

Az utolsó világítótorony

Az antiliberális Orbán Viktor alatt a köztévéből hivatalos szócső lett, nagy újságok tűntek el a színről, >

Tovább

Korai a magyar és lengyel örömujjongás?

Asselborn úgy látja, hogy e pillanatban még nem lehet eldönteni, vajon nem bizonyult-e túl engedékenynek a >

Tovább

Janša Orbán nyomában

A szlovén médiában erősödik a Fidesz befolyása, mert közvetve a párt finanszíroz olyan szerkesztőségeket, amelyeket Jansa >

Tovább

Időközben Orbán további csatákra készül

A Der Standard kommentárja, amelyhez a magyar miniszterelnök maszkos fotóját mellékelték, idézi a Carnegie Europe elemzőjét, >

Tovább