Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (73.)
A különös rendőr
Sáfrány Ferenc
Amióta az anyaországban élek, számtalan érdekes, váratlan, mondhatom akár rendkívüli esemény szem és fültanúja voltam, amelyekről többé-kevésbé hitelesen tájékoztattam is a „nagyvilágot” jelentéseimben. A rendkívüli jelzőt csak azért használom, mert számomra az. Másoknak talán nem jelent semmi különöset, de én lovagolok ezeken a témákon, akár az ügyeletes boszorkány. Vesszőparipáim egyike, ugye, a nyelvek, főleg idegen nyelvek használata, mindennapos gyakorlása még olyankor is, amikor arra magam sem készülök, de a szituáció hozza magával. Ott a helyzet, mint a focipályán, ordító, tehát be kell a labdát rúgni a kapuba, lehetőleg úgy, hogy az a hálót is érje, mert ha csak a gólvonalon megy át a labda, esetleg még a bíró sem veszi észre, és kész a világra szóló botrány. Láttunk már fán bagót, emlegették ezt mifelénk Bácskában.
Vasárnap dél körül, kellemes szeptember végi napsütésben lemegyek az úszóházra. Márti néni még főzött egy jó ebédet régi jó szokásához híven, ezért nagyon megörültem és nekiláttam annak ceremoniális elfogyasztásához az alattam csendesen csordogáló víz fölött. Ennek olyan különös varázsa van, amit csak az ért meg, aki lejár a Tiszára, valamelyik úszóházra, és tapasztalja azt. Ilyen közel az ősi erők egyikéhez kötődve falatozni, hasonló élmény, mint este a még pislákoló tábortűz kábulatába révedni.
Amíg én így elvagyok magamban, rajtam kívül vendég alig akadt, megüti egy érdekes hang a fülem. „Egy kávét kérek” – angolul. Azonnal felkapom a fejem a tányér fölött és a hang irányába meredek. Ki lehet az ma itt, aki angolul kér kávét? Vége a szezonnak. Hogy keveredett egyáltalán le ide? Cikáznak gondolataim ide-oda, majd megkérdezem a fiatalembert kávéscsészével a kezében tétován a sok üres asztal között keresgélve, hova is üljön, te meg honnan jöttél?
„Ausztriából” – válaszolja csöndesen, majd hellyel kínálom asztalomnál, mivel látom, még mindig komoly gondban van. Leül és elkezdünk beszélgetni. Két vadidegen ember, aki először találkozott az életben. Órákon át hallgatjuk egymás történeteit, megfeledkezve az időről, térről, és amikor már esteledik, elmesélem neki a bölcs meglátását, aki egyszer nekem elárulta, hogy a legfontosabb dolgok az életben a találkozások. Bólogat, mint aki most megtapasztalta azt, amit én 1973-ban átéltem Amszterdamban. Külföldön az ember olyan magányos mind addig, még valaki vele szóba nem áll, mint Krisztus a keresztfán. Még a latrok társaságában is.
Így kezdődött a mi barátságunk, ismeretségünk, amely az óta is tart. Persze, hogy elvittem kedvenc kocsmámba is, többször, ahol messze a legjobbat ehette, amíg itt teljesített szolgálatot. Ő ugyanis rendőr. Abból az egyetlen, és ritka fajtából, amelyiken ez legkevésbé sem látszik. A zöld határt védi egy nemzetközi alakulat tagjaként. Ha feladatra megy, egész hónapon át távol van családjától, szeretteitől, és ez lelkileg kikezdi még a legedzettebb embereket is. Már járt itt egyszer, áprilisban, és akkor fedezte fel az úszóházi szanatóriumot, amikor egy-egy keményebb munkában eltöltött éjszaka után lejött regenerálódni. Mondogatta is, hogy a legjobb hely Szegeden. Nekem, aki tíz éve már csak ott érzi igazán otthon magát.
Hol németül, aminek külön megörült, hol angolul beszélgettünk. A legjobb és leghatásosabb módja a nyelvek gyakorlásának. Sokat tanultam tőle is, és mindezt spontán önzetlenül. Ő meg végre kötődhetett valakihez ebben a szörnyen elidegenült világban, ahol az emberek gyorsan elfelejtettek már beszélgetni. Inkább pszichiáterekhez, pszichológusokhoz járnak, amikor már késő, és akkor is, ha jó a szakember, ugyan mit tesznek? Csak beszélgetnek, amíg az óra le nem ketyeg.
Ma kaptam tőle levelet, amelyben kifejezi reményét, hogy kapcsolatunk tovább él, mert ilyen gazdagon még küldetésből soha se tért meg szeretteihez. Kell ennél több? Rajtam nem múlik.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mit kockáztat Meloni Európa szolgálatában
A Die Welt főkommentátora arra buzdítja az európai szövetségeseket, hogy támogassák az olasz kormányfőt, amikor az >
Tiltakozó hullám söpör végig Közép- és Kelet-Európán
Magyarországról és Szlovákiáról indul, áthalad Szerbián és más nyugat-balkáni államokon és elér egész Törökországig, illetve Grúziáig. >
A liberális nemzetközi rend után
Az Európai Külkapcsolati Tanács elnöke úgy látja, hogy vége a liberális nemzetközi rendnek, de a földrésznek >
A magyaroknak kell megszabadulniuk Orbántól, ha úgy látják jónak, ebbe nem szabad kívülről beavatkozni
Stephan Löwenstein, a Frankfurter Allgemeine Zeitung közép-európai tudósítója gondolja így és megállapítja, hogy a kormányfő folyton >
Európa jelenleg a szabadság szigete
Bármennyire is fura ez, de, ha alaposabban szemügyre vesszük a gondjait, akkor azok nem is annyira >
A szerb elnök mesterséges „népi mozgalommal” igyekszik elfojtani a diákok tiltakozását
Ehhez ösztönzést kap Dodiktól, illetve Orbántól. Utóbbi az EU-ra és a világ liberálisaira utalva azt üzente >
Trump súlyosan megsebesült, ez azonban még jól jöhet Európának és Nagy-Britanniának
Így véli Will Hutton, a Guardian vasárnapi számának volt főszerkesztője. Kiemeli: itt az idő kialakítani az >
A meggyőzhetetlenek
Máris minden tele van azzal a kormányzati reklámmal, amely a párt egyik brüsszeli képviselőjének két kiforgatható >
Te, jó ég, hol élek?
Ezt írja Fareed Zakaria a Washington Postban, aki szerint Trump ugyan befagyasztotta az új vámterhek jó >
Még messze nincs vége a Trump-féle kereskedelmi zűrzavarnak
Az elnök csupán időt kért, ám változatlanul valós a világgazdaságra leselkedő veszély. Ezzel együtt nem szabad >
Túl kockázatos az EU-békefenntartók számára, hogy letartóztassák a boszniai szerbek vezérét
Dodik ugyanis nem hajlandó bevonulni a börtönbe. Hiába kért segítséget a szarajevói kormány Brüsszeltől, túlságosan is >
Sajtószabadság ügyben az uniónak először a sorain belül kell rendet teremtenie
Nem kizárt, hogy a Brüsszel szerződésszegési eljárást kezdeményez, éppen Orbánt és Ficót használva fel elrettentő példaként. >