Ma Olga, Liliána, Natália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (73.)
A különös rendőr
Sáfrány Ferenc
Amióta az anyaországban élek, számtalan érdekes, váratlan, mondhatom akár rendkívüli esemény szem és fültanúja voltam, amelyekről többé-kevésbé hitelesen tájékoztattam is a „nagyvilágot” jelentéseimben. A rendkívüli jelzőt csak azért használom, mert számomra az. Másoknak talán nem jelent semmi különöset, de én lovagolok ezeken a témákon, akár az ügyeletes boszorkány. Vesszőparipáim egyike, ugye, a nyelvek, főleg idegen nyelvek használata, mindennapos gyakorlása még olyankor is, amikor arra magam sem készülök, de a szituáció hozza magával. Ott a helyzet, mint a focipályán, ordító, tehát be kell a labdát rúgni a kapuba, lehetőleg úgy, hogy az a hálót is érje, mert ha csak a gólvonalon megy át a labda, esetleg még a bíró sem veszi észre, és kész a világra szóló botrány. Láttunk már fán bagót, emlegették ezt mifelénk Bácskában.
Vasárnap dél körül, kellemes szeptember végi napsütésben lemegyek az úszóházra. Márti néni még főzött egy jó ebédet régi jó szokásához híven, ezért nagyon megörültem és nekiláttam annak ceremoniális elfogyasztásához az alattam csendesen csordogáló víz fölött. Ennek olyan különös varázsa van, amit csak az ért meg, aki lejár a Tiszára, valamelyik úszóházra, és tapasztalja azt. Ilyen közel az ősi erők egyikéhez kötődve falatozni, hasonló élmény, mint este a még pislákoló tábortűz kábulatába révedni.
Amíg én így elvagyok magamban, rajtam kívül vendég alig akadt, megüti egy érdekes hang a fülem. „Egy kávét kérek” – angolul. Azonnal felkapom a fejem a tányér fölött és a hang irányába meredek. Ki lehet az ma itt, aki angolul kér kávét? Vége a szezonnak. Hogy keveredett egyáltalán le ide? Cikáznak gondolataim ide-oda, majd megkérdezem a fiatalembert kávéscsészével a kezében tétován a sok üres asztal között keresgélve, hova is üljön, te meg honnan jöttél?
„Ausztriából” – válaszolja csöndesen, majd hellyel kínálom asztalomnál, mivel látom, még mindig komoly gondban van. Leül és elkezdünk beszélgetni. Két vadidegen ember, aki először találkozott az életben. Órákon át hallgatjuk egymás történeteit, megfeledkezve az időről, térről, és amikor már esteledik, elmesélem neki a bölcs meglátását, aki egyszer nekem elárulta, hogy a legfontosabb dolgok az életben a találkozások. Bólogat, mint aki most megtapasztalta azt, amit én 1973-ban átéltem Amszterdamban. Külföldön az ember olyan magányos mind addig, még valaki vele szóba nem áll, mint Krisztus a keresztfán. Még a latrok társaságában is.
Így kezdődött a mi barátságunk, ismeretségünk, amely az óta is tart. Persze, hogy elvittem kedvenc kocsmámba is, többször, ahol messze a legjobbat ehette, amíg itt teljesített szolgálatot. Ő ugyanis rendőr. Abból az egyetlen, és ritka fajtából, amelyiken ez legkevésbé sem látszik. A zöld határt védi egy nemzetközi alakulat tagjaként. Ha feladatra megy, egész hónapon át távol van családjától, szeretteitől, és ez lelkileg kikezdi még a legedzettebb embereket is. Már járt itt egyszer, áprilisban, és akkor fedezte fel az úszóházi szanatóriumot, amikor egy-egy keményebb munkában eltöltött éjszaka után lejött regenerálódni. Mondogatta is, hogy a legjobb hely Szegeden. Nekem, aki tíz éve már csak ott érzi igazán otthon magát.
Hol németül, aminek külön megörült, hol angolul beszélgettünk. A legjobb és leghatásosabb módja a nyelvek gyakorlásának. Sokat tanultam tőle is, és mindezt spontán önzetlenül. Ő meg végre kötődhetett valakihez ebben a szörnyen elidegenült világban, ahol az emberek gyorsan elfelejtettek már beszélgetni. Inkább pszichiáterekhez, pszichológusokhoz járnak, amikor már késő, és akkor is, ha jó a szakember, ugyan mit tesznek? Csak beszélgetnek, amíg az óra le nem ketyeg.
Ma kaptam tőle levelet, amelyben kifejezi reményét, hogy kapcsolatunk tovább él, mert ilyen gazdagon még küldetésből soha se tért meg szeretteihez. Kell ennél több? Rajtam nem múlik.
Következő cikk: Amikor gyerek voltam...
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nagy gond, hogy Németország nem állt Európa élére
Az Economist szerint bajok oka az, hogy gyenge a kancellár és a koalíció a belső vitákkal van >
Orbán Európa szemétdombján
Vagy negyedszázada Kis János filozófus egy baráti beszélgetésben – célozva az akkori kormányfő aktuális botrányaira – >
Kamala Harris összezavarta a republikánusokat
Erős rajtja váratlanul érte a pártot és Trumpot is. Nem számítottak arra, hogy Biden kiszáll, és >
Ha ő nem, akkor ki?
Nem tudom, hogy az ellenzéki pártok vezetői miként élték meg kudarcaikat, nyomasztja-e őket örökös sikertelenségük. Szerintem >
Merre megy az amerikai külpolitika?
A külföldi kormányok lélegzet visszafojtva lesik, miután a jobb- és baloldalon egyaránt erősödik a kétség: fenn >
Európa túl sokáig túl keveset áldozott a saját védelmére
Paul Lendvai látja így a Der Standardban. Pedig a Nyugat, a liberális demokrácia jövője azon múlik, >
A Biden utáni időszak bizonytalanságot hoz a demokratáknak, de kétségbeejtő lesz Trumpnak
Így vélekedik a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. Kiemeli, hogy bárki is lesz az elnök utódja jelöltként, >
Biden visszavonul. Most káosz vár a demokratákra – és valószínűleg remek lehetőség
Így véli a Süddeutsche Zeitung kommentátora, Stefan Kornelius, aki úgy gondolja, hogy az elnök levonta a >
Fogaggyisten
Itt tartunk momentán, és nem tudjuk, mi lesz a vége. Hogy Orbán és decens csapata hogyan >
Pillanatokon belül vége szakadhat Trump sikersorozatának
Akkor, ha Biden ezen a hét végén hajlandó visszalépni a versenytől, ami az egyedül helyes lépés >
A világháló összeomlásának tanulsága
Bitnyi örömnek nevezi az ürömben, hogy emberi tévedés idézte elő a fiaskót, nem pedig orosz kíber >
Magyar Péter – hoz vagy visz?
Magyar Péternél is ráismerek, amikor időnként spinnel, csúsztat, piározik, de nála érzem a szándékot, hogy amit >