2020. január 24. péntek
Ma Timót, Ferenc névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (72.)

Sándor, a hajléktalan

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (72.)
Homeless (Nullermanden fotója)

Naponta találkozom vele. Már jól ismerjük egymást. Köszönünk annak rendje és módja szerint, ő általában letatáz. Lehet, hogy valóban ennyire megöregedtem volna? Egy időben közel hozzánk, egy saroknyira talán, az ABC környékén húzta meg magát, majd amikor azt átépítették, eltűnt látókörömből. De nem egészen. Egy másik utcában, egy másik sarkon fedeztem fel őt ismét, jövet-menet. Találkozásunktól ez esetben mindig féltem, mert elszomorít maga a tudat, hogy még ma is embereknek csak ez juthatott osztályrészül. Szunnyadó és világmegváltó lelkiismeretem ilyenkor mindig felordít, majd csöndesen, meghunyászkodva elhallgat. Nem keresem az okokat, még a megoldásokat sem, mert az élet ezen a fázisán régen túl vagyok. Csak szomorkodom, úgy egyedül, magamban. Néha még az is bevillan, én is lehetek egyszer hajléktalan. Min múlik?

Valamelyik nap beugrottam a boltba, csak kenyérért, és hogy a biciklimet ne zárogassam, különben is utálom zárni, még, ha muszáj is, odaszólt hozzám, „Eredj tata, majd én vigyázok rá.” Mivel már olvasóink is léteznek az üzletben, erről tettem időben, néhány kedves hölggyel eltraccsoltunk a témákról. Általában, álcázva magam ruházatommal, engem is könnyen elnézhetnek hajléktalannak. Sőt, lumpen prolinak biztosan. Valamilyen rakodómunkás, ágrólszakadt szemetes, a kék kezeslábasában. Így jártam egy szegény idős asszonnyal is, amikor a házunk előtt lévő kukákba visszaraktam a kiszórt szemetet, és ő azt végignézte. Majd nagy szánakozva, hangtalanul csak ennyit sóhajtott: „Ez a szerencsétlen is ide jutott, pedig még milyen fiatal…” Nem akartam magyarázkodni. Gondoljon, amit akar. Az élet már csak ilyen. Én meg hirtelen fiatal.

Amint kilépek a boltból, Sándor mosolyog, és a kerékpáromra mutat, mint egy fontos mozzanatra, a helyén van, megőrizve, sértetlenül vár gazdájára. Majd csak ennyit szól: „Megelőztelek.” Nem értettem miért mondja ezt, és ránézek tágra nyílt szemekkel. Majd mutogatni kezd a csomagtartóm felé. Csak ekkor vettem észre, hogy egy nagy csomag szeletelt kenyér kellő szakértelemmel van oda fogatva, hogy útközben le ne essen. „Megelőztelek. Vidd el komám, nekem úgy is annyi van, hogy rám szárad!” – int a hatalmas batyuja felé, amit az eresz alatt tart, bizonyítván, hogy nem tréfál. Egy pillanatra megállt bennem valami. Talán a lélek. Alig tudtam megszólalni. Régen voltam ilyen zavarban, talán amikor a Nyomorultakat olvastam az utcán mínusz húsz fokban, mint egy eszelős, és beérve az osztályba, addig folytattam, amíg a könnyeim engedték. Majd letettem a könyvet, és megkértem a csemetéket, egyszer harminc éves korukban, olvassák el ők is. Majd akkor megértik. Addig ne vesződjenek vele, kár az időért. Tudom, hogy nem hallgattak rám, eltűnt az összes könyv a könyvtárakból az egész környéken, de nekem valóban az volt a célom, hogy majd egyszer olvassák el, ha megérnek rá. A világirodalom legnagyobb szociológusa és a szociológia legnagyobb irodalmára, hogyan vélekedik az élet lényegi mozzanatairól. Hogyan látja ezt ő a püspök szemével?

„Nem tehetem pajtás. Ezt nem tehetem. Nem fogadhatom el, mert belehalok. Add oda valaki másnak, akinek nagyobb szüksége van a kenyérre, én már úgy is megettem a javát. Ha jót akarsz, megérted kínom.” – válaszoltam neki. Ő megértett. Levette a kenyeret, és szomorúan visszatette batyujára.

Ma reggel nagyon hideg volt már. Még délután is, amikor hétágra sütött a nap, csípős volt érintése. Megállok a bolt előtt, üdvözlöm, a biciklit nem zárom, és dorgálom: „Miért nem mész be a hajléktalan szállásra? Még megfagysz itt nekem reggelre!” – hadarom, ahogyan a számon kifér. Mire ő: „Á, dehogy. Van négy pokrócom, semmiség az egész. Majd november elsején bemegyek. Akkor nyit a körúti szállás. Oda bemegyek éjszakára. Megígérem. De mondtam már a múltkor is ezt neked” – válaszolt nyugodtan, mint aki biztos a dolgában.

„Írok rólad. Majd egyszer elmeséled a történeted” – válaszoltam, mire ő elmosolyodott, és mintha egy pillanatra boldogság szállta volna meg. Csak nézett rám nagy fekete szemeivel, amíg én a boltba tartottam. Kijövet onnan, kért tőlem egy cigarettát, és csak csóválta a fejét. „Komolyan, írsz rólam? Ezt nem hiszem el.”

Írtam. Közben…

***

Utóirat: Sándort már hetek óta nem láttam, és kezdek aggódni.

2010. november 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2010. november 12. 0:44:34

Aggodalmamra az üzletben kaptam meg a választ, amikor tegnap érdeklődtem felőle. Ha minden igaz, Szentesre költözött. Egy asszonyság lehetőséget adott neki, hogy újra embernek érezze magát. Lehet, hogy vannak még csodák?

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egyetemi hálózatot jelentett be Soros György

A brit közszolgálati média szerint a Soros György által tervezett oktatási, illetve kutató hálózatot sokan válasznak >

Tovább

Foglyul ejtve a senki földjén

Az iránit most azzal fenyegetik a magyar hatóságok, hogy közvetlenül a hazájába küldik vissza, de ott >

Tovább

A nagytőke felelőssége

Az üzletembereknek, bankároknak és politikusoknak megvan a maguk felelőssége, hiszen gerjesztik az egyenlőtlenséget, elősegítik a korrupciót, >

Tovább

Bővítési bonyodalmak

Igazából az a tét a Nyugat-Balkánon, hogy mekkora lehet ott az unió befolyása. Ha nem tesz >

Tovább

Keresztényi kötelességének tekinti...

Sokan Szabadka közelében várakoznak, ahol a helyi magyar kisebbség protestáns lelkésze, Varga Tibor igyekszik némi meleghez >

Tovább

A szélsőjobboldali üzenet

Mert bár eddig is voltak rasszista megnyilvánulásai, de ilyen nyílt gyűlöletre uszításra és normaszegésre korábban nem >

Tovább

Vita a 7. cikkelyről

„Lengyelország ellen jogi eszközöket kell bevetni, Magyarországnak ugyanakkor a pénz a gyenge pontja. Merthogy főleg Orbán >

Tovább

Két tucatból fél tucat

Az első szavazatok előtti utolsó tévévita a korábbiaknál kevésbé harciasabbra sikeredett, de a záró egypercesek mégis >

Tovább

Spiegel: Repedések Orbán hatalmi szerkezetén

A Fidesz belső életéről nem tudni semmit. A pártkongresszusok a létező szocializmus ünnepi gyűléseit idézik, ott >

Tovább

A szólás-, és sajtószabadság 30 éve megképződő árnyoldaláról; náci beszédről és Csurka Istvánról

Harminc éve egy januári vasárnap reggelén hörögve üvöltötte a rádiómikrofonba Csurka, hogy „ébresztő magyarság!”. Akkor riasztón >

Tovább

Miért nem béna kacsa Merkel

Őszinte, hihető, sérülékeny és szerethető személyiség. Meggyőződés vezérli, amint azt a menekültválság során is látni lehetett, >

Tovább

Akkor hiszek majd Pokorni Zoltán könnyeinek...

... ha a XII. kerületi önkormányzat kiadja a bontási rendeletet a szoborra. És azt is elvárom, >

Tovább