2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (69.)

Amikor az inkvizíció összeült

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (69.)

Ez az eset 1981-ben történt meg velem, miután „udvari bolondként” szolgálva hazámat a gyönyörű szlovén tájakon, visszatértem poros kis bácskai városunkba. Annak is az egyik középiskolájába, ahol az első órán a szerb jogi tagozaton az egyik diák, a törökkanizsai híres ügyvéd fia kihívásként, nekem szegezte a következő kérdést: „Olvastam-e Moody könyvét, Az Élet az élet utánt?” A könyv, megjegyzem, szerb nyelven már 1980-ban megjelent. Magyar fordítására még egy jó tízest kellett várni. A könyvet, én már az udvari bolond érában szétcincáltam, jó néhány más fontos könyv társaságában.

Könnyedén válaszoltam az ifjú titánnak, hogy természetesen olvastam, és a könyv zseniális. De nem ez itt a lényeg, hanem a srác hozzáállása. A következő pillanatban nekem szegezte elsöprő szándékát, e kérdés formájában: „Bemutathatná-e ő a könyvet az órán osztálytársainak?”

Aki valaha dolgozott iskolában, tanítóként, tanárként, vagy akár milyen egyéb kiadásban az, nagyon jól tudja, hogy az ilyen kérést nem, hogy nem lehet visszautasítani, hanem örülni kell neki.

Még politikai gazdaságtan órán is, amit nekem kiszabott a mindenható. Ideológiával átitatott, felesleges agytágítás minden fiatal számára, aki éppen jobbat nem talált ki magának, és elhatározta, márpedig ő, vagy közgazdász, vagy jogász lesz. Természetesen fogalma sem volt döntésének horderejéről, hogy is lehetett volna? Akkor hozta ezt, amikor még nem volt rá érett semmilyen értelemben sem. Mivel magam ezt idejekorán felmértem, ezért legkevesebbet foglalkoztunk a témával, vállalva érte a személyes felelősséget. Egy pártállamban. Papucsban.

A gyerek a következő órán frappáns bemutatót tartott az említett könyvről és komoly vita, „párbeszéd” alakult ki a diákok között, amit én „kívülállóként” végighallgattam, majd egyszer csak csengettek. Mint általában, az iskolában, mindig akkor csengetnek, amikor nem kellene.

A gyerekek elmentek haza, és otthon az egyik szülő, mint minden szülő, megkérdezte lányát, mi volt a suliban ma? Történt valami egyáltalán? A klasszikus válasz ismerős. Semmi lényeges. Dögunalom az egész. Meg miért is kell iskolába járni, ki volt az a hülye, aki ezt kitalálta?

A lány válasza valami ilyesmi lehetett: „Képzeld el apa, ma az órán az élet utáni életről beszélgettünk. Olyan izgalmas volt. Az egyik diáktársunk olvasott egy könyvet, majd arról beszámolt…” A diáklány apja, aki történetesen a falu oktatási inspektora minősítésben tetszelgett, kezdetben szájtátva hallgatta lányát, majd jöttek a kérdések. Milyen órán? Kinél? Majd jöttek a telefonok. Beindult a gépezet.

Másnap szól az igazgató, méltóztatnék befáradni a külön kis terembe, amolyan tanári volt az is, ahol már vártak rám. Heten, mint a gonoszok, plusz az igazgató. Először nem is értettem, mit akarnak a kollégák, de gyorsan a tudtomra adták. Főleg az egyetlen jelenlévő hölgy pipiskedett a kelleténél jobban, és habzó szájjal kért magyarázatot. Hogy kerül az asztalra a csizma? A vallás?
Egy politikai gazdaságtan órán?

A többiek árgus szemmel figyeltek. Minden mozdulatra, neszre, hogy alkalom adtán rávessék magukat az áldozatra, ez esetben rám. Én csak csodálkoztam, kezdetben, majd megkérdeztem tőlük, hogy egyáltalán tudják-e, miről beszélnek? Olvasta-e, bárki is közülük az említett és ekkor már látatlanban szapult könyvet? Néma csönd állt be. Kínos csönd.

„Majd ha elolvasták a könyvet, szóljanak ismét, és akkor elbeszélgethetünk a témáról.” –válaszoltam higgadtan, és elhagytam a „tárgyalás” helyszínét, mint aki el van készülve a „bírák” által kiszabható legrosszabbra is. Mindig szálka és nyűg voltam az életükben. Szépen és időben figyelmeztették őket még volt tanáraim, hogy fel ne vegyenek tanítani, mert… Diákként is volt velem éppen elég gond, tették hozzá a figyelmeztetésükhöz.

Az „inkvizíció” döntött. Az igazgató olvassa el a könyvet, és tartson arról beszámolót egy hét múlva. A többit majd azután elintézzük. Nem olyan sok, azaz egy hét, annyit még el lehet viselni.

Az igazgató nekiállt olvasni. Értelmes, falusi, józan paraszt ésszel megáldott ember lévén belevágott a velejébe. Felesége, matekos lévén, rákérdezett a lényegre. „Mi a nyavalyát olvasol így elmerülve?” – majd miután a férje nem válaszolt kérdésére, kikapta kezéből a könyvet, és ő kezdett az olvasásba…

„Te Pista, ez velem is megtörtént, amikor ötévesen leestem a cseresznyefáról. Csak eddig erről nem mertem senkinek beszélni. Még neked sem. Még hülyének néztek volna…”

Egy hét múlva ismét hívat az igazgató. A forgatókönyv már ismert. Mindenki a helyén ül, és vár.

Az igazgató csöndösen a következőket mondta: (szerb nyelven, ezt csak a hitelesség kedvéért jegyeztem meg.)

„Önök olvassanak. Te meg eredj az anyád…, és néha nem ártana, ha az órádon arról is szó esne, amit éppen beírtál, tananyagként.

2010. október 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább