2024. június 24. hétfő
Ma János, Iván névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (69.)

Amikor az inkvizíció összeült

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (69.)

Ez az eset 1981-ben történt meg velem, miután „udvari bolondként” szolgálva hazámat a gyönyörű szlovén tájakon, visszatértem poros kis bácskai városunkba. Annak is az egyik középiskolájába, ahol az első órán a szerb jogi tagozaton az egyik diák, a törökkanizsai híres ügyvéd fia kihívásként, nekem szegezte a következő kérdést: „Olvastam-e Moody könyvét, Az Élet az élet utánt?” A könyv, megjegyzem, szerb nyelven már 1980-ban megjelent. Magyar fordítására még egy jó tízest kellett várni. A könyvet, én már az udvari bolond érában szétcincáltam, jó néhány más fontos könyv társaságában.

Könnyedén válaszoltam az ifjú titánnak, hogy természetesen olvastam, és a könyv zseniális. De nem ez itt a lényeg, hanem a srác hozzáállása. A következő pillanatban nekem szegezte elsöprő szándékát, e kérdés formájában: „Bemutathatná-e ő a könyvet az órán osztálytársainak?”

Aki valaha dolgozott iskolában, tanítóként, tanárként, vagy akár milyen egyéb kiadásban az, nagyon jól tudja, hogy az ilyen kérést nem, hogy nem lehet visszautasítani, hanem örülni kell neki.

Még politikai gazdaságtan órán is, amit nekem kiszabott a mindenható. Ideológiával átitatott, felesleges agytágítás minden fiatal számára, aki éppen jobbat nem talált ki magának, és elhatározta, márpedig ő, vagy közgazdász, vagy jogász lesz. Természetesen fogalma sem volt döntésének horderejéről, hogy is lehetett volna? Akkor hozta ezt, amikor még nem volt rá érett semmilyen értelemben sem. Mivel magam ezt idejekorán felmértem, ezért legkevesebbet foglalkoztunk a témával, vállalva érte a személyes felelősséget. Egy pártállamban. Papucsban.

A gyerek a következő órán frappáns bemutatót tartott az említett könyvről és komoly vita, „párbeszéd” alakult ki a diákok között, amit én „kívülállóként” végighallgattam, majd egyszer csak csengettek. Mint általában, az iskolában, mindig akkor csengetnek, amikor nem kellene.

A gyerekek elmentek haza, és otthon az egyik szülő, mint minden szülő, megkérdezte lányát, mi volt a suliban ma? Történt valami egyáltalán? A klasszikus válasz ismerős. Semmi lényeges. Dögunalom az egész. Meg miért is kell iskolába járni, ki volt az a hülye, aki ezt kitalálta?

A lány válasza valami ilyesmi lehetett: „Képzeld el apa, ma az órán az élet utáni életről beszélgettünk. Olyan izgalmas volt. Az egyik diáktársunk olvasott egy könyvet, majd arról beszámolt…” A diáklány apja, aki történetesen a falu oktatási inspektora minősítésben tetszelgett, kezdetben szájtátva hallgatta lányát, majd jöttek a kérdések. Milyen órán? Kinél? Majd jöttek a telefonok. Beindult a gépezet.

Másnap szól az igazgató, méltóztatnék befáradni a külön kis terembe, amolyan tanári volt az is, ahol már vártak rám. Heten, mint a gonoszok, plusz az igazgató. Először nem is értettem, mit akarnak a kollégák, de gyorsan a tudtomra adták. Főleg az egyetlen jelenlévő hölgy pipiskedett a kelleténél jobban, és habzó szájjal kért magyarázatot. Hogy kerül az asztalra a csizma? A vallás?
Egy politikai gazdaságtan órán?

A többiek árgus szemmel figyeltek. Minden mozdulatra, neszre, hogy alkalom adtán rávessék magukat az áldozatra, ez esetben rám. Én csak csodálkoztam, kezdetben, majd megkérdeztem tőlük, hogy egyáltalán tudják-e, miről beszélnek? Olvasta-e, bárki is közülük az említett és ekkor már látatlanban szapult könyvet? Néma csönd állt be. Kínos csönd.

„Majd ha elolvasták a könyvet, szóljanak ismét, és akkor elbeszélgethetünk a témáról.” –válaszoltam higgadtan, és elhagytam a „tárgyalás” helyszínét, mint aki el van készülve a „bírák” által kiszabható legrosszabbra is. Mindig szálka és nyűg voltam az életükben. Szépen és időben figyelmeztették őket még volt tanáraim, hogy fel ne vegyenek tanítani, mert… Diákként is volt velem éppen elég gond, tették hozzá a figyelmeztetésükhöz.

Az „inkvizíció” döntött. Az igazgató olvassa el a könyvet, és tartson arról beszámolót egy hét múlva. A többit majd azután elintézzük. Nem olyan sok, azaz egy hét, annyit még el lehet viselni.

Az igazgató nekiállt olvasni. Értelmes, falusi, józan paraszt ésszel megáldott ember lévén belevágott a velejébe. Felesége, matekos lévén, rákérdezett a lényegre. „Mi a nyavalyát olvasol így elmerülve?” – majd miután a férje nem válaszolt kérdésére, kikapta kezéből a könyvet, és ő kezdett az olvasásba…

„Te Pista, ez velem is megtörtént, amikor ötévesen leestem a cseresznyefáról. Csak eddig erről nem mertem senkinek beszélni. Még neked sem. Még hülyének néztek volna…”

Egy hét múlva ismét hívat az igazgató. A forgatókönyv már ismert. Mindenki a helyén ül, és vár.

Az igazgató csöndösen a következőket mondta: (szerb nyelven, ezt csak a hitelesség kedvéért jegyeztem meg.)

„Önök olvassanak. Te meg eredj az anyád…, és néha nem ártana, ha az órádon arról is szó esne, amit éppen beírtál, tananyagként.

2010. október 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán Viktor jogi és retorikai támadásokat intéz az LMBT-közösség ellen

A budapesti amerikai nagykövet rezidenciáján tartott tömegfogadáson a David Pressman azzal vádolta a szélsőjobbos magyar kormányt, >

Tovább

Brüsszel majd később

Van ilyen: egyszerűen többet képzelt magáról, mint amennyi indokolt volna. Az a csoda, hogy eddig is >

Tovább

A Közel-Kelet akadálytalanul sodródik bele a katasztrófába

Nagyjából már csupán egyetlen légitámadásra van attól – figyelmeztet Simon Tisdall, a Guardian szemleírója. Izraelben sokan >

Tovább

Európában annyi elnök van, hogy egymás sarkába érnek, de nincs közöttük egy sem, aki vállalná a földrész vezetését

Ezt állapítja meg az Economist Nagy Károlyról elnevezett rovat heti elemzése. Váratlanul hatalmi űr keletkezett, miközben >

Tovább

Trump győzelme - újabb háború a Balkánon?

A Neue Zürcher Zeitung kommentárja abból a szempontból is fölöttébb problémásnak tartaná Trump győzelmét, mert az >

Tovább

Viktátor az orbániversumban

A Die Presseben megjelent a glossza azt emeli ki, hogy a magyar válogatottnak bosszút kellett volna >

Tovább

Az újfasizmus kísértete járja be Európát

Slavoj Žižek neves szlovén filozófus rámutat, hogy már egy sor hagyományos párt, illetve politikus készül együttműködni >

Tovább

A szlovák sajtó attól fél, hogy a hatalom orbanizálja a tömegtájékoztatást

A Fico elleni merénylet óta a kormány tervezetet nyújtott be a közrádió és –tévé alakítására – >

Tovább

Washington Post Bidennek: ne vegye félvállról a közvélemény kutatásokat

Népszerűsége ugyanis megrekedt 38 %-körül, ami  évtizedek óta nem fordult elő egy hivatalban lévő elnökkel. Ráadásul a >

Tovább

Orbán Viktor arról álmodik, hogy nacionalista politikája kirakatává tegye a magyar válogatottat

A nacionalista, szélsőjobbos Orbán Viktornál keveredik a futball és a politika. Arról álmodik, hogy a nemzeti >

Tovább

A fasisztoid lázadás a maga korában

Mint ahogy a harmincas évek vége felé szinte minden zsidó családban előfordult Európában, hogy valamelyik rokon >

Tovább

Tanyasi történet

Jártam nemrég egy tanyán. Befordultam a két fasor láttán, leültem a kockás abroszhoz, rendeltem ezt-azt, és >

Tovább