Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Fordulat
Erőltetetten, műmosolyogva csengett le a parlament és a nemzeti televízió épülete megrohamozásának 10-ik évfordulója. Úgy mondta mindenki a rá szabott szerepet, hogy közben már a másnapi teendők jártak a fejében. Nem volt ínyére való az évfordulózás a vesztesnek és a győztesnek sem. Ha egyáltalán van vesztese és győztese 2000. október 5-ének. Mert a vesztesek a győztesekkel együtt élvezik a hasznát, a győztesek közül pedig sokan a vesztesek közé keveredtek. Szóval nem volt minek örülni, mert a folyamat még tart. Semmi sem tisztult le, de talán a távlatok már nem annyira homályosak.
Nyilván a véletlen hozta, hogy egybeesett a koszovói válságrendezés végső szakaszának a kezdete és a 10. évforduló. Minden esetre jó alkalom volt arra, hogy az államfő óvatosan ugyan, de új lapot nyisson a külpolitikában. Akinek van türelme odafigyelni a szerbiai diplomácia vergődésére, észrevehette, hogy eltűnt világutazó külügyminiszterünk. Vannak, akik legutóbb az ENSZ székháza körül látták, sötétkék Armani-öltönyben és piros nyakkendőben, de olyanok is akadnak, akik esküdnek rá, hogy ott volt az uniós külügyi főmegbízott és a szerbiai elnök brüsszeli találkozóján is, ahol a Koszovó-határozat tervezetét módosították az Unió szájíze szerint. Állítólag akkor már a szavát sem lehetett venni, és mintha nyakkendője is szorította volna kissé, mert, magáról megfeledkezve, többször is meg akarta lazítani. Tény, hogy Vuk Jeremić, aki a „ha választani kell Koszovó és az Európa Unió között, akkor az Koszovó lesz” – politika előretolt, perszonifikált helyőrsége volt, eltűnt, elnyelte a levegő valahol a kontinensek között az itteni igazság terjesztésének hazafias feladatvégzése közben. A politika mindenkori irányítói ezt lakonikusan úgy mondanák: ennek az áldozata lett. Ez esetben annak a Koszovó-politikának, amelyet a milosevići háborúk után Vojislav Koštunica fogalmazott meg, és amelyet, egy kissé stilizálva, kék mezőben, sárga csillagokkal díszítve kínált a mostani kormány Jeremić külügyminiszter bódéjának polcán. És miután nem kelt el, a portékával együtt tűnt el a stand mellől az árus is. Az új Koszovó-politikát most már Tadić elnök hirdette meg, és ő is vette kezébe irányítását. Nem mintha eddig másképpen lett volna, de most kiállt mellette elnöki tekintélyével és a közvetlen választáson szerzett mandátumával, népszerűségével, szavának súlyával. Ez az az új lap, amelyet Brüsszelben nyitott meg az uniós külügyminiszterrel, és amelyet most, az októberi események évfordulója kínálta lehetőséggel élve népével is megosztott. Annyira, amennyire kell. A részletek az előttünk álló hónapokban esedékesek. Az, amit megosztott velünk, arra vall, hogy a mítoszokat és az érzelmeket a valóság és az értelem váltja fel. Nem lehetünk az Európa Unió tagja, ha oda újabb konfliktusokat vinnénk be – mondta az elnök. Azt is mondta: Szerbia nem lehet egy kérdés, a koszovói kérdés országa. Ezt is tudtuk. Jó, hogy az ország első embere elérkezettnek látja az időt arra, hogy ezt megossza népével. Az is jó, hogy egyfajta konszenzus kezd kialakulni ebben a kérdésben. Hogy az új szerb pátriárka beiktatási ünnepségén toleráns, megbékélő szavak hangzottak el. Istennek hála.
Mert a politika módosulásával az Unióba vezető úton levő akadályt mozdítottuk meg. Reménykeltően. A politikai riválisok hallgatásából ítélve – menni fog. Noha, akárcsak 2000. október 5-e után, most sem kell forradalomra számítani. A mindenkori hatalmi politika nem szereti a hirtelen változásokat, fordulatokat. Úgy kell eljutni az egyik érveléstől annak ellenkezőjéhez, hogy a folytonosság és a következetesség látszatát keltsék. Ezért nem váltották le a vereséget szenvedett Koszovó-politika lelkes hirdető titánját, az ifjú külügyminisztert.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Koszovó és Szerbia azt csinál, amit akar: Az EU-nak tekintélyproblémája van a Balkánon – és ez veszélyes
A jelek szerint a két szembeálló oldal egyáltalán nem szorgalmazza a kapcsolatok rendezését. Sőt a vasárnapi >
A fellazítás politikája
Nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl élő kisebbségi közösségekben is elsorvasztották a magyar nyelvű független médiát >
Így működik a Meloni-rendszer
Az olasz kormányfő olyan, mintha burok venné körül: amióta egy évvel ezelőtt megszerezte a hatalmat, egymás >
Nyugat türelme hamarabb elfogy, mint ahogy véget ér a háború
A Stanford Egyetem neves történésze Niall Ferguson azt látja, hogy kezd meginogni az amerikai támogatás. Az >
Harc a demokráciáért Kelet-Európában: Szerbia szinte már teljesen elveszett a Nyugat számára
Az egyik legjobb osztrák sajtóelemző kiábrándítónak nevezik, hogy Kelet-Európában folyik a harc a demokráciáért, de egy >
Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell kidolgoznia
A Washington Post biztonságpolitikai szakírója úgy látja, hogy Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell >
A Putyin-barátság fontosabb, mint a kiállás a magyar kisebbségek mellett
Nagy az eshetősége, hogy a 400 ezres szlovákiai magyarságnak ezúttal sem lesz önálló képviselete a pozsonyi >
Nemzetes úr
Ami a félelmet illeti: a magyar közösségek fogyását nem lehetett megállítani. Feltéve, hogy egyáltalán akarták. Az >
A PiS párhuzamos univerzuma
A Die Welt német jobboldali újság varsói tudósítója úgy látja, hogy a lengyel vízumbotrány feltárta, milyen >
A jelentéktelen ENSZ
A Wall Street Journal vezércikke úgy ítéli meg, hogy tökéletesen felesleges a dumaparti az ENSZ Közgyűlés >
Előrehozott választások Szerbiában, valószínűleg március 4-én
A Bloomberg szerint a szerb elnök bejelentette, hogy valószínűleg a jövő március 4-én, vagy egy héttel >
A Balkán frusztrált, mert az EU gyorsított eljárással kívánja felvenni Ukrajnát
A szerb elnök úgy nyilatkozott a Financial Timesnak, hogy neki semmi baja az ukránokkal, de olyan >