2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Tíz év

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Tíz év
mr_electricocean fotója

Nagy volt a lendület az emberekben tíz évvel ezelőtt, amikor a szavazófülkékben megbuktatták Miloševićet. Azt hittük, hogy forradalmat csináltunk. Aztán tíz napra rá kiderült, hogy 2000-ben már az utcán sem lehet forradalmat csinálni. Európában nem. A napokban múlt 10 éve, hogy az akkor még Jugoszlávia polgárai a másfél tucat pártot tömörítő koalíció jelöltjére, a becsületesnek, következetesnek, tisztának és egyenes gerincűnek mondott Vojislav Koštunicára szavaztak. A többség. Nagy volt a lendület és túlzott a bizakodás. A lelkesültséget azonban gyorsan letörték az események. Meg a politikai pártok és a politikai kiskirályok. Mert a tudatban, a politikai tudatban vajmi kevés változott. A hatalmat gyakorlók most is igényt tartanak az érinthetetlenségre, és jogot formálnak minden döntés meghozatalára, az alattvalók fölötti uralomra, a velük való manipulálásra.

Kevesen, nagyon kevesen hitték volna el tíz évvel ezelőtt, hogy a győztesek és a legyőzöttek közös hatalmi pozícióból tekintenek majd vissza a 2000. évi szeptemberi választásokra. Szánalmasan mosolyogták volna meg azt a jóst – ha lett volna olyan –, aki azt merte volna prognosztizálni, hogy a szocialisták vezetője immár két évi kormányzás után azt mondhatja, a Szerbiai Demokratikus Ellenzék segített nekik abban, hogy ilyen gyorsan visszakerüljenek a hatalomba. Ha akkor nem esünk el, nem tudtunk volna talpra állni – nyilatkozta a pártvezető belügyminiszter. Hinni kell neki, harcedzett politikus, és belügyminiszterként sok mindent tudhat. Mondjuk azt is, hogy a pártokat és azok vezetőit milyen indítékok vezérlik, esetleg melyek a rövid távú és távlati céljaik. Nem kell azt feltételezni, hogy a rendőrséget és a titkosszolgálatokat már nem érdeklik ezek a dolgok. Nem biztos, hogy a miniszter csak politikusként vagy polgárként figyel oda, miről is tárgyalt a napokban a legerősebb ellenzéki párt vezetősége ugyanazzal a Koštunicával, akivel tíz évvel ezelőtt a DOS maga mögé kényszeríttette Miloševićet. Mint kiderült, Európáról. Az is kiderült, hogy ebben a kérdésben Koštunica lassan egyedül marad. A tíz évvel ezelőtti választások győztese makacsul elutasítja az Európai Uniót és azt vallja, hogy annak igenis van alternatívája. A Radikális Pártból kiszakadt Szerb Haladás Párt vezetői azonban már régen ott tolongnak a demokratákkal a szerbiai politikai színtér közepén, és egymástól akarják elhódítani az Európa-barát szavazókat. Akiknek lehet ígérni szebb és jobb életet, kenyeret, munkát, biztos jövőt, lehet vádolni az ellenfelet, de bizalmat szerezni már nehezebb. Mindkettőjüknek.

A szerbiai politikai centrum tehát túlzsúfolt, a politikusokba vetett hit pedig ingatag. Nem kell hát meglepődni azon, hogy az utóbbi hetek eseményei a két rivális vezető párt közeledését tükrözik. Ne lepődjön meg senki túlzottan, ha Tadić demokratái mellé szépen csendben odaállnak Nikolić „haladói” és együtt igyekeznek besöpörni a tagjelölt státus esetleges megszerzéséből eredő politikai poénokat. Nem új keletű ez a politikai cimboraság. Két évvel ezelőtt a demokraták csendben hagyták megerősödni az új pártot, lehetővé téve számára a parlamentben való megmaradást. Most, amikor küszöbön a Belgrád és Priština közötti tárgyalások, Tadićnak könnyebb lesz ellenzéki hátszéllel folytatni a megbeszéléseket. Nikolićnak pedig jól jön a támogatás a számára még járatlan európai úton. Ettől már csak a nagykoalíció megalakulása lenne erősebb kapocs. A politikai rendszer reformja, a párturalom gyöngítése és a demokratikusabb választási rendszer pedig még várhat. Akár a huszadik évfordulóra.

2010. szeptember 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább

Egy hiányzó mondat

Ezt az ominózus, „hátgerinctördelős” utolsó mondatot időközben a Pesti Srácok eltávolította. Ebben a pillanatban ez még >

Tovább

Migránsok helyett melegek

Lakmuszteszt lehet az Orbán-kabinet számára, mármint hogy ki lehet-e használni politikai célokra az LGBT-közösséggel szembeni ellenérzéseket, >

Tovább