2020. július 2. csütörtök
Ma Ottó névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (66.)

A liba (fél)igaz története

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (66.)
(Eagle_Photography fotója)

Ülök a kedvenc kocsmámban, és mélyreható eszmefuttatást végzünk néhány újdonsült bennszülött barátommal az élet egyéb dimenzióit illetőleg, amikor megérkezik Balázs. A teraszon napernyők alatt megbújva a szitálni készülő kora őszi eső elől kerestünk menedéket. Amikor a Törökkanizsáról származó haverom megjelent, és asztalunkhoz szólt, tudtam, hogy lőttek a mi megkezdett és meghitt beszélgetésünknek, de mit tehet ilyenkor az ember?

Ők az alkalmat kihasználva leléptek, én maradtam Balázzsal, és ekkor már áthívtam asztalomhoz, ne kiabáljunk egymásnak, mint valami ágrólszakadt balkániak az anyaország meghitt nyugalmában. Együtt jártunk egyetemre Szabadkán, és ez mindig visszatérő téma. Én nyögve tettem le a matekvizsgákat és ez neki határtalan örömet szerez még harmincnégy év után is. Ezt mindig az orrom alá dörgöli. Na meg a kinek milyen autója volt akkoriban, szintén agyonrágott csont. Ma azonban, egy-két pohár vörösbor után, amíg az asszony a fodrásznál teszi fontos dolgát, Balázs elmesélt egy katonatörténetet. Tudom, hogy ha ezt most, azonnal le nem írom, örökre elvész a feledékenység mindent átitató útvesztőiben. Pedig a történet, szerintem, megér egy sanda próbálkozást.

1979/80-at írunk. Balázs katonának megy. Šibenikben köt ki, mint távírász, vagy mi a nyavalya, és onnan Vis szigetére vezénylik. Nem tengerész, hanem szárazföldi alakulat, a tengeren. Ez se rossz.

Majd amikor lebukik, mint fotóművész, hogy civilben a strandon, főleg a keletnémet csajokat kergeti, büntető egységbe átvezénylik egy majdnem lakatlan szigetre, a Kornat-szigetcsoport környékén. Életemben nem hallottam még erről a szigetről, ezért ideje volt ezt is megtanulni. Žirje a neve. Eddig a történet elég lapos és szóra sem érdemes, de a svédcsavar most következik. Balázs, akinek a kereszt neve nem Balázs, hanem egészen más, de nem fogom most itt elárulni, belemelegedett a mesélésbe.

A büntetőegységben szinte állandóan civil ruhában voltak. A szigeten jóformán rajtuk kívül senki, néhány őskövület, helyi szigetlakó dalmát, egy kocsma, egy bolt, na meg a zászlós, mint a legfőbb főparancsnok, aki minden kedden hajóval jön, és csütörtökön már távozik is a szárazföldre, ahonnan érkezett. Balázsnak hivatalosan szeptembertől január első néhány napjáig kellett itt vezekelnie, minden el- és el nem követett bűnéért. A zászlós volt élet és „halál” ura egy személyben. De volt neki két gúnárja. A történet lényegében itt kezdődik. Mintha Kusturica rendezte volna.

Balázs szilveszterre haza szeretne menni. Ki nem? Tálalja óhaját a zászlósnak, aki kicsit tovább gondolkozva, mint szokása, felpörgeti az adrenalint, majd előáll egy kompromisszumos javaslattal.

„Elengedlek szabadságra, ha hozol nekem egy tojó libát, élve, amikor visszajössz. Ha nem, akkor itt foglak még egy hónapra, a szigeten, büntetésből.” Take it, or leave it. Balázs komoly gondban, de belemegy az alkuba, majd csak lesz valahogy. Messze van még a visszajövetel, haza se indult el. Belecsap a zászlós tenyerébe, és repülővel közelíti meg a bácskai síkságot. Megfeledkezik a libáról, mert várja a barátnője. Édesanyja, akinek gondjára bízza a különös jószág beszerzését, teszi a dolgát, mint minden rendes anya, kinek a fia éppen katona, valahol a távolban.

Elérkezett a visszautazás napja. A liba egy hatalmas utazótáskába „csomagolva”, lábai és szárnya összekötözve, ahogy ilyenkor illik. Víz és kukorica kellő mennyiségben mellékelve. Irány a vonat. Vissza nem lehet már repülni, főleg libával a puttonyban. Vinkovcin négy órás várakozás. Balázs betér egy moziba, libástól, hogy az időt agyonüsse. A sötétben kinyitja a táska egy részét, ahol a liba kidugja hosszú hófehér nyakát, és belegágog örömében a nagy sötétbe. Mindenki körülnéz, mi az a szokatlan, de valahogy megússzák a kalandot.

Vonaton hosszú az út. Balázs tömi a libát, itatja. Végre megérkeznek Šibenikbe, ahol a csomagot beadja egy csomagmegőrzőbe, amíg a hajóra vár. A mozgó csomag a frászt hozza rá az ott dolgozó emberekre, de Balázs kivágja magát. Így is négyórás hajóút vár még rájuk egy lélekvesztőben, hatalmas hullámokkal a tengeren. A liba taccsra teszi a bendőjébe tömött kukoricát, és a végén megérkezik a szigetre. Balázs komoly gondban. Átadja a csomagot a zászlósnak, de a liba nem tud talpra állni. Alig él szegény.

Két nap általános bizonytalanság. Ólomlábakon se múlik az idő. Majd az egyik reggel, Balázs arra lesz figyelmes, hogy jön a zászlós a kaszárnya udvaron, mögötte két gúnárral és az ő tojójával. Él a jószág, de még mennyire. Az egyik gúnár már próbálkozna is. Ekkor megnyugszik. Csak nem kell neki még egy hónapot a hazáért szolgálni. Megteszi helyette a liba.

Én meg még mindig mosolygok, ha nem hahotázok, amikor eszembe jut Balázs, a liba, meg ahogyan ők ketten kinézhettek. Ezt látni kellene, de bízom az olvasók fantáziájában. A bánáti liba tengerre megy… „nyaralni”, mert egy őrült zászlósnak van két gúnárja a kaszárnyában.

Balkánnal kapcsolatosan minden opció lehetséges, csak a tojó érkezzen meg épségben. Az óta a szigetet ellepték a bánáti libák. Aki nem hiszi, járjon utána.

2010. október 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban

A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >

Tovább

Bajban Orbán szlovén klónja

Belebukhat a szlovén kormány a vírus elleni felszerelések beszerzése körüli simlis üzletekbe. A gazdasági tárca vezetőjét >

Tovább

Az emberiség válaszúthoz közeledik

A világgazdaság már amúgy is súlyos visszaesést produkál és ehhez jön még az egyre erőteljesebb amerikai-kínai >

Tovább

A nemzet golyóstolla második fordulóra kényszerül

Arra lehet számítani, hogy Trzaskowski mozgósítani tudja a 3., illetve 4. helyen végzett jelölt szavazóinak jó >

Tovább

A rajongók köztársasága

Az ok az, hogy megosztott társadalmakban az emberek sokszor a pártos ösztöneiket követik és nem a >

Tovább

A SZER irányvonala még nem dőlt el

Pár hónap múlva ismét megkezdi működését a Szabad Európa magyar programja, hiszen nagyon kell a független >

Tovább

Az agytalanság országa

Legyen meg az ő akaratuk, csakis az övék, és bocsássa meg mindenki az ő vétkeiket, miképpen >

Tovább

A szovjet kultúra

Úgy érti, David Boriszovics, hogy nincs igazi, szovjet kultúránk? – érdeklődött hűvös hangon Sztálin elvtárs, és >

Tovább

Veszélyben a magyar független sajtó zászlóshajója?

A DW megjegyzi, hogy az aggodalmak már csak azért is jogosak, mert Orbán Viktor így darálja >

Tovább

Index jobbra

Versenytársainknak szerencsés túlélést kívánunk. De maradunk még mindig elegen. Nem lesz időtök mindannyiunkat kiirtani. Eljön a >

Tovább

A szerb demokrácia mint egy Potemkin-falu

Brüsszelnek nem kellene támogatnia az államfő pártját. A német liberálisok egyik parlamenti képviselője pedig az üzente >

Tovább

Búcsú az EU-tól?

Fukuyama szerint Szerbia sajnálatos módon az Orbán-féle tekintélyelvűség irányába halad. A világhírű politológus hozzátette, hogy Vučić >

Tovább