2019. augusztus 24. szombat
Ma Bertalan, Aliz, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (63.)

A nyelvtanulás lehetőségei

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (63.)
Testvériség-egység (Dj. Martinovic illusztrációja)

Nekem meggyőződésem, hogy az ember, de maga az emberiség is, a legtöbb energiát, időt és pénzt pazarol el idegen nyelvek tanulására, aminek az eredménye több mint siralmas. Vitatkozhat velem a témában bárki, de én eddigi életem során ezt tapasztaltam. Még önmagamon is.

Az is nagy igazság és közhely is, hogy ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy. Ezt is tapasztalom lépten-nyomon.

A múlt hét végén leballagok az „új” szanatóriumba. Mivel a régit és megszokottat átalakították úszó vendéglővé, ezt nehezen viseljük mindannyian, kik ott éveket töltöttünk el, mint a Piros úszóház bérlői, és ahogy matatok a hajóm felé haladva a kenuk-kajakok bérelhető „erdejében”, megszólal mögöttem egy hang, hogy: „Do you speak English?” Felnézek a hang irányába, és egy mosolygós barnás fej néz rám, amint érdeklődve várja a választ. „Yes, of course” – válaszolom spontán, és elkezdünk beszélgetni. Azonnal megjelenik egy másik fiatal srác, és már ő is lezseren bekapcsolódik a beszélgetésbe. Kiderül azonnal, hogy Németországból érkezett fiatalokról van szó, akik Szegedre jöttek tanulni, az orvosira, fizetős változat, mert otthon csak 2014-ben kerültek volna be a tanulás ottani szentélyébe. Mivel addig nem akartak várni, eltökélt szándékuk, hogy orvosok lesznek és ez becsülendő, azonnal láttam, nem hétköznapi, holmiféle eltévedt turistákkal hozott össze a sors. A dolog lényege, hogy órákon át beszélgettünk. Ők sörözgetve elmesélték fél életüket, nyitottságuk és őszinteségük külön meglepett. Az úszóházra azért tévedtek le, hogy valamilyen kajakot béreljenek, és evezzenek egyet. Az első ember, akitől megkérdezték, beszél-e angolul, mert a németet meg sem merték említeni, éppen én voltam. Ez lehet szerencse, véletlen, a sors különös játéka, de a tény az, tény marad. Én soha olcsóbban és hasznosabb nyelvleckéket az életben még nem vettem az elmúlt néhány napban. Amikor kiderült, hogy németül is beszélek, csak ritkábban használom, mert az angol elnyomja, különösen megörültek. Amikor elszavaltam nekik egy-egy strófát Heine verseiből, csak néztek, mint akik nem hisznek a fülüknek.

Az egyik srácot Konstantinnak, a másikat Filipnek hívják. Bonn környékéről, a Rajna vidékről érkeztek. Rendkívül műveltek, ez azonnal kiderült, és döntöttem. Segítek e két fiatalnak, hogy Szegedet, míg élnek, el ne feledjék. Magát a találkozást sem, mint az emberi tévelygések, keresések legfontosabb mozzanatát, amit itt, Földi életünkben elérhetünk. Erre még Đuro tanított. Aki nem tudja, ki a Đuro, maradjon is meg titoknak.

Megegyeztünk, hogy egyik nap csak angolul beszélgetünk, a másik nap csak németül. Közben én tanítgatom őket magyarul. Természetesen, amerre járok, a nyelvek használatának fontosságát mindig és mindenhol kihangsúlyozom. Ha másképpen nem, hát szerbül, horvátul, bosnyákul és az utóbbi időben már montenegróiul is megszólalok, és így lassan már annyi ember vagyok, hogy néha magam sem tudom összeszámolni, mennyi is az annyi? Ha már ők deklaráltan mindannyian ragaszkodnak saját nyelveikhez, akkor én számolok.

Szinte rendszeresen cirkuszt rendezek az egyik közeli önkiszolgálóban, ahova szintén sok külföldi egyetemista jár vásárolni. Akad köztük japán, koreai, angol-egyiptomi egyveleg, spanyol vezeti a portugált, és sok német is. De futottam már össze norvégokkal is. A színes amerikai társaságot inkább a mozik környékén látom és hallom. De izraeli és palesztin is akad közöttük bőven. A boltban már rettegnek tőlem a pénztárosok, mert sohasem biztosak, megszólalok-e a számukra egyetlen érthető nyelven.

Legutóbb a biztonsági őr is beleszólt a dolgokba, miután füleit hegyezvén sem értett sokat a beszédből, de fontossága előtérbe került. Legalább is eljátszotta. Akár a bankokban teszik ezt, legtöbbször feleslegesen. Megkérdezte, hogy ha már ilyen jól beszélem az aktuális nyelvet, van-e nyelvvizsgám erről. Mert az nagyon fontos. Csak néztem rá, és nem tudtam neki válaszolni, vagyis hol kezdjem, vagy egyáltalán elkezdjem-e? Annyit megjegyeztem neki, hogy nyelvvizsgám egy se nincs, és nem is lesz, mert nincs rá szükségem, és azt is tudom, hogy gyerekeimnek nyelvvizsgájuk ugyan van, de én tudom, hogy az náluk sem ér sokat. Csak éppen annyit, amennyit a forma érhet a lényeggel szemben. Amikor láttam, hogy teljesen összezavarodott, elkáromkodtam magam szerbül és mérgembe kivonultam az üzletből, a pénztárosok legnagyobb megkönnyebbülésére.

Szegény ember. Ha tudná, hogy én hány órát tartottam meg annak idején szerbül, na jó, horvátul és egyebek, akkor talán nem kérdezne hülyeségeket. De ezt ő nem tudhatja. Sőt az sem tudja, hogy a nyelveket csak beszélve lehet megtanulni, aktív környezetben, ott, ahol azt anyanyelvi szinten beszélik. Ahogy a gyerekek teszik, ha a szülőknek van elég eszük, játszva. Összehozzák a magyar gyereket a szerbbel, ha tehetik, akkor még a hottentottával is, az angol, német, francia, spanyol, olasz és még sorolhatnám a nyelveket, de megállok, így lehet megtanulni. Itt kezdődik a nyelvtanulás lényege. Amit manapság tesznek, akár az iskolákban, a különböző nyelvkurzusokon, az csak falra hányt borsó. Mint már említettem, energia, idő és hatalmas pénzpazarlás. Nincs módszerem hozzá, hogy pontosabban kiszámoljam a horribilis összeget, amit a világon így elpazarolnak, de a józan paraszt ész és a tapasztalat engem már meggyőzött. Akit nem, számoljon utána.

Hogy mennyi előnye van az életben annak, aki nyelveket beszél, legjobban azok tudják, akik nem beszélnek nyelveket. Ők állandóan érzik a hátrányt.

Az úszóházon mostanában angol és német nyelvtanulás, gyakorlás zajlik. Na, meg egy fontos próbálkozás, hogyan fogom ezt a két srácot összehozni a fiammal és lányommal, mert nekik sokkal fontosabb lenne, mindkét nyelv gyakorlása, mint nekem. Mondtam is nekik valamelyik nap, amikor hívtam őket le a vízre, hogy hagyjanak minden látszólag fontos dolgot abba, és kezdjenek ők beszélgetni helyettem a fiúkkal, mert nekik a jövőjük múlik ezen, nekem már a múltam. Még nem értették meg az intelem lényegét, de én csökönyös maradok.

Holnap német nyelvlecke lesz haladóknak. A környezet meg szájtátva és némán bámul.

2010. augusztus 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2010. szeptember 1. 1:12:08

Köszi Ferikém,
már megint,

és képzeld újra kézbe vettem Hessét, a Pusztai farkast, immár magyarul, mert annak idején te szerbül adtad a kezembe...
Köszönöm, hogy vagy!

Szép napokat!

u.i.
ja és  olvastam a jövő évi 20 éves találkozót is, tetszik az ötlet, szívesen közreműködöm majd benne, ha kell

Ezt a levelet személyesen kaptam,mint véleményt, a megjelent írás kapcsán,  most itt névtelenül teszem közzé, csak azért, hogy elnézést kérjek azoktól, akiket megbántottam volna.

AZÉRT EZT NEM KELLETT VOLNA!!

Valóban nem kellett volna. Sajnálom.

Sáfrány F.
Név: Francisco, írta: 2010. szeptember 1. 0:53:03

Ezt jól megkaptam. De örülök, hogy hozzászólt, mert csak így lehet párbeszédet kezdeményezni és főleg folytatni.
Nem nézem le az embereket, sőt vallom, ítélkezni se nincs jogom. Dosztojevszkij után, szabadon. A boltban dolgozókat kedvelem és meg is értem őket, gondjukat, bajukat, amiből kijut nekik éppen elég, ami a multik diktálta tempó és egyebek a nyakukba varrnak.

Vallom magam is, hogy az ember önmagáról szinte semmit sem tud, másokról meg pláne semmit. Ha szavaim félre értették, igazán sajnálom. Nem ez volt a célom. De igaz az is, hogy az egyszer kimondott szónak ( így a leírtnak is) saját élete támad, és az ember nem ellenőrizheti tovább. Nagyon sokszor nem azt éri el vele az ember, amit szeretett volna, hanem egészen mást, amit legkevésbé sem remélt.

Azt sajnálom, hogy néha nem szólal meg bármelyikük, bármilyen idegen nyelven.

Sajnos, azt tapasztalom, hogy bizony amikor nyelvlecke van haladóknak, sokan szájtátva és némán bámulnak. Bár ne így lenne.

Lecke után én elfáradok. Tapsvihart leintem és nem is kedvelem. Megdicsőülés? Önelégülten nem szoktam létezni, még ha ez másoknak úgy is tűnik.
A montenegrói nyelv valóban nem önálló. Ezen mosolyog minden értelmes ember, hasonlóan a bosnyákhoz, sőt a horvátok is erőltetik..., és néha ettől nevetségesekké válnak... De sajnos a hivatalos politika teszi a maga dolgát...

Üdv.Sáfrány Ferenc  
Név: kritikus, írta: 2010. augusztus 31. 17:42:18

A zene ez egyetlen univerzális nyelv, amihez kétség nem fér. Ezenkívül meg csak Bábel létezik, ahol összekavarták a dolgokat...

Kb. 4000-6000 különálló nyelv létezik, de nagy vita folyik arról, hogy mit nevezünk önálló nyelvnek.
,
Önálló nyelv-e például a montenegrói, amely szinte mindenben azonos a szerbbel, csak kicsit lágyabb? A szerbek szerint a montenegrói a szerb egyik dialektusa, a montenegróiak szerint pedig önálló, sőt a szerb abból fejlődött ki. A kutatók szerint nincs jelentősebb különbség a Montenegróban és a Szerbiában beszélt nyelv között. (Ezt csak azért írtam le, mert Ön kezdi tanulni ezt a nyelvet is.....bizonyára ezt is odaszámolja)


"A boltban már rettegnek tőlem a pénztárosok, mert sohasem biztosak, megszólalok-e a számukra egyetlen érthető nyelven."

Nem, nem rettegünk, de,  meg vagyok döbbenve a mondat második felétől.

AZÉRT EZT NEM KELLETT VOLNA!!


Az, hogy valaki beszél pár nyelvet, és van bizonyos ismerete , tájékozottsága a világról, még nem jogosítja fel arra, hogy leminősítsen,  véleményt nyilvánítson bizonyos emberekről, pláne úgy, hogy nem is ismeri őket.

Ha nem beszélnek nyelveket, azért még koránt sem biztos, hogy analfabétákkal áll szemben. A némák, a süketek sem beszélnek nyelveket,  számomra ők is emberek, értékes EMBEREK !

Biztosíthatom arról, hogy a bolt dolgozói közül vannak olyan emberek, akik beszélnek nyelveket, sőt abban is biztos vagyok, hogy vannak bizonyos területek amelyekben ők sokkal tájékozottabbak, mint Ön, mégsem mondjuk azt, hogy mennyi buta ember jár ide vásárolni.

( Csak ők nem állnak ki a bolt közepére ordibálni, hogy hány nyelvet beszélnek, és milyen végzettségük van )


"Holnap német nyelvlecke lesz haladóknak. A környezet meg szájtátva és némán bámul."


És a lecke után, hangos tapsvihar, és éljenzés kíséretében, megdicsőülve, önelégülten  kievez a partra.


Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább