2020. április 10. péntek
Ma Zsolt, Ezekiel névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (62.)

Ökumenikus hangszerparádé

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (62.)
A svájci gárda

A címet, ha nem is teljesen így, de Verebes Ernő fogalmazta meg péntek este a Mojo teraszán, amikor az ítéletidő hírére péntek délután hazarohantam, hogy mentsem, ami még menthető. Már korán reggel üzenet várt, hogy környékünkön, ahol édesanyám egyedül él, az éjjel folyamán akkora eső esett, amire emberemlékezet óta nem volt példa. Még egy pár gumicsizmát is a kocsiba tettem, biztos, ami biztos, és elindultam a kishatáron hazafelé. Hogy határok miért léteznek még mindig, fel nem fogom? Bizonyára csak azért, hogy emberek milliói bosszankodjanak, ha már útra kelnek. Az ég leszakadt a környéken, ezt már Csóka körül észleltem, de a hídon áthajtva, kedvenc városocskámba érkezve is tapasztaltam, pedig késő délután járt már az idő.

Szerencsére édesanyám átaludta a vihar borzalmait. Nyolcvanöt éves, kicsit süket is már, nehezen mozog, de az agya még mindig előre jár, és a memóriája irigylésre méltó. Az emlékek világában él Marci macskája társaságában, és ha én váratlanul betoppanok, mert mindig így érkezem haza az utóbbi években, hogy a valós helyzetet lássam, akkor ő csak ennyit mond mosolyogva tengerkék szemét rám szegezve: „Éreztem, hogy jössz.”

Mivel a vihar nálunk nem hagyott végzetes nyomokat, a vizet is elnyelték a csatornák, nekem csak a takarítás maradt. Két kemény órán át rendet vágtam, közben patakokban folyt rólam a víz a fojtó párás melegben, de utána már nyugodtan beszélgettünk a megszokott ebédlőben, ahol valamikor de sok egészséges vita folyt, míg ők bennünket, fiaikat, mi meg szüleinket neveltük. Akkor még teljes volt a család, és édesapám, mint a családfő, mindig ellátott bennünket kellő bölcselettel, aminek csak évtizedekkel később tudtam lemérni igazságtartalmát és súlyát. Ma is sokszor eszembe jutnak intelmei, amik a legváratlanabb pillanatokban segítenek át az élet nehézségein.

Egyszer Szekeres Zoli barátom egy szombaton nálunk ebédelt.

Egyetemisták lehettünk. Amikor megebédeltünk, kivételesen öten ülve körül a családi asztalt, Zoli szeme könnybe lábadt. Nem értettem, mi gondja lehet? Rákérdeztem, de csak legyintett egyet. Amikor már ketten maradtunk, emelte fel a fejét, és rám nézve valami ilyesmit mondott: „Fel sem fogod, milyen szerencsés vagy. Ez a család, így, ahogy ti itt beszélgettek, vitáztok, örültök, mérgelődtök, tán még néha össze is vesztek, a legfontosabb az életedbe. Erre vigyázz, amíg élsz, mert ez nagyon ritka kincs.” Akkor nem egészen értettem, mit akart mondani, ma már őt is értem.

Vissza a címhez. Ülünk este a teraszon, Ernő, Laki Ákos, Viktor, Dani Zoli, a Hamvas-szakos szakértő, és mesélik nekem a tegnapi spontán szervezett össznépi koncertet, amelyről én lemaradtam.

Nekiállt zenélni Verebes Ernő, Burány Béla, Szerda László, Szerda Árpád, Jovančić Miroslav, Đukić Zoran, Mezei Szilárd és az örök Laki Ákos. Most újra mesélik, átélik az éjszaka történéseit. Volt itt billentyűs, dobos, hegedűs, csellós, basszus gitár, szaxofon, gitár, meg amit akarsz. Free jazz? Vagy annál is több? Számomra már csak rejtély marad.

Na, ez mégis több a soknál, szólok Ernőnek, hogy vagy a Szorcsik Krisztát kerítse elő, de azonnal, vagy a Seres Zolit, ha már ők is itthon vannak. Legyen teljes a kör. Telefonál, de nem veszik fel. Így nélkülük folytattuk hajnalig.

A lényeg a zene szabadsága, és az ökumenikus hangszerparádé. Egyfolytában ezen lovagol Ernő, én meg elhiszem neki, ha ő mondja, akkor az úgy is van.

Közben faggatom, hogy halad a Pilinszky témával, ami egy különös Hobo produkció lesz, József Attila után, szabadon. Szeptemberben kész a teljes anyag, majd megkapom, nyugtat meg. Addig meg ne írjak semmit erről, majd visszatérünk rá, ha meg lesz a bemutató.

„Azért Ernő, említsd meg a művésznek, ha találkoztok, hogy a vele készült interjút fél éve nem igazolta vissza, pedig abban maradtunk, megteszi, így korrekt. Én kétszer átküldtem neki, azóta vár sorsára. Azt is a Naplónak szántam, és az ’asztalfiókban’ porosodik.”

Ernő is megígérte. Én meg várok. Ráérek.

Közben megkaptam az örömzenélés teljes anyagát, amelyből néhányat meg is osztok az érdeklődőkkel:

Csak vájt fülűeknek!

2010. augusztus 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2010. augusztus 23. 13:14:38

Danyi Zolitól meg utólagosan is elnézést kérek, de gondolom,aki Hamvas Béla munkásságának szakértője, az valóban sejti, mi a fontos...Robi csak jóhiszeműen figyelmeztet...  
Név: Francisco, írta: 2010. augusztus 23. 13:10:00

Szevasz Feri!
Erre a bulira engem is hívott az Ernő a gardonyommal együtt, csak éppen nekem akkortájt (pontosan aug. 02-án) vették ki a mandulámat és nem mertem vállalni a koncertet. A szívem majd meg szakadt, ott lett volna a helyem. No, majd jövőre. Gagacs mesélte, hogy kurva nagy buli volt...
(Helyesbítés: nem Dani Zoli, hanem Danyi Zoli - ez fontos!)
Üdv. Robi

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

M. Cecília esete Wass Alberttel

S míg én ezeket a sorokat rovom, közben átküldte fentiekben emlegetett kedvenc tanítványom a Wass Alberttől >

Tovább

A koronavírus mindörökre megváltoztatja a világrendet

A pandémia soha nem látott kihívást jelent, és az Egyesült Államoknak nem csak az a feladata, >

Tovább

Az anyagi támogatások szűkítése

New York Times/Reuters szerint a francia elnöki hivatal egyik munkatársa úgy nyilatkozott, hogy a Bizottságnak a >

Tovább

„Minden működik”

Egészen szürreális videót tett közé a kormánypropaganda. Ez a csupán 50 másodperces videó és ez a >

Tovább

Harari: egy diktatúra nem lehet az unió tagja

Az uniónak nagyon világosan cselekednie kellene Magyarország kapcsán, azaz ki kellene jelentenie, hogy egy diktatúra nem >

Tovább

Merkel történelmet írhat

Timothy Garton Ash szerint Európa megerősödve kerülhet ki a jelenlegi bajból, ha Merkel él a pillanat >

Tovább

A szélesebb körű fertőzés Magyarországon már régen elkezdődött?

New York Times: A hallgatás fala mögött arra utalnak a jelek, hogy a tényleges állapotok jóval >

Tovább

A demokrácia vége eddig mindig többmilliós emberáldozatot követelt

A jogállam nem luxus, ami csak a szép időkre szól. A demokrácia, az európai egység és >

Tovább

Egy kis közös teherviselés

Tényleg? Nincs elég közös teher az embereken? Például amiatt, hogy mi lesz velük, ha ők maguk >

Tovább

Londoni levél - A hibernáló metró

A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >

Tovább

A Fidesz Waterlooja

A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >

Tovább

Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben

Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >

Tovább