2025. március 18. kedd
Ma Sándor, Ede, Cirill névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Jog és hatalom

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Jog és hatalom
(bluenose illusztrációja)

Szerbiában állítólag több mint egymillió párttag van. Egy nemrég végzett felmérés szerint egymillió háromszázezer. Nagyon nehéz ezeket az adatokat ellenőrizni, hiszen a pártok egy része titkolja tagjainak számát, másik része viszont hajlandó a túlzásra. Biztosan ezek közé tartozik a Szerb Radikális Párt is, amelyik azt állítja, hogy majdnem fél millióan csatlakoztak hozzá. Nyilván elfelejtették levonni a pártszakadáskor, és az azt követő időszakban távozók számát. Népesnek mondja magát a Nyugdíjas Párt is, amely saját nyilvántartása szerint létszámbelileg az ország második politikai szervezete, dupla annyian vannak, mint az államfő vezette demokraták. Akik félévenként frissítik az idevágó adatbázist, és a legújabb adatok százhetvenezer tagról szólnak. Legkomolyabb politikai ellenfelük a radikálisoktól elszakadt haladás pártiak, akik azt állítják, kétszázezren vannak. A többi parlamenti párt tagságágának létszáma 90 ezer és 80 ezer között van, a kisebbségi pártok kivételével. Ez összesen jóval több, mint a többpártrendszer előtti Kommunista Szövetség tagsága. 1981-ben Szerbiában 907 672 bejegyzett kommunista volt a kisebbségiekkel együtt.

Ennyire vonzaná a politika a válságba, munkanélküliségbe és szegénységbe belekeseredett szerbiai embert? Nem jó a kérdés: miért vonzza ennyire a politika a háborúkba hurcolt, gazdasági zárlat alá vett, nemzeti délibábokkal bolondított, többszörösen becsapott és kifosztott itteni embert? Mert a párttagságban látja a munkalehetőséget, a megélhetést, a holnapi betevő falatot. A pártban reménykedik, a pártban hisz, a párthoz mond fohászt magában és négyszemközt. Mert a párt szava az égből jön, a párt szava és hatalma mindenható, befolyása végtelen.

Sok minden felróható a mostani hatalomnak. A korrupció, a munkanélküliség, a visszaélések sorozata, a törvénytelen gazdagodás, amit az egyszerű ember csak harácsolásnak mond; a Koszovó körüli bizonytalanság okozta tévelygés, és az ígéretek be nem tartása. De mindez olyan bocsánatos bűn, amelybe más kormányzás is belesétálhatott volna. Mert élünk itt és most. De azt már nem lehet elnézni a rendet, egyenes gerincet és európai utat ígérőknek, hogy még csak kísérletet sem tettek a politika lemeztelenítésére. Sőt ápolják és ápolták továbbra is a politikai érinthetetlenségről alkotott társadalmi dogmát. Hogy nem vontak éles, látható és megkövetelt határt jog és politika között. Legalább látszatra. Hogyan történhetett meg, hogy vitába keveredik a végrehajtó hatalom az igazságszolgáltatással? Hogy a kormány öt nappal az alkotmánybíróság döntése után – miszerint alkotmányellenes az úgynevezett koszovói pótlék kifizetése az ott dolgozó szerb foglalkoztatottaknak – hivatalosan közli, hogy folytatja a második bér kifizetését. Nem azt üzeni-e ezzel, hogy a törvények fölötti szervként akar működni? Nemcsak az alkotmánybíróságnak, hanem az egész országnak. Annak az egymilliót meghaladó párttagnak, aki ezek után még inkább hiszi, hogy a földi igazságtalanság csak a pártok révén hozza meg a megváltást az itteni élethez. Ezt hirdeti a legerősebb ellenzéki politikai szervezet is, amikor bejelenti, hogy az igazságszolgáltatás reformja során munka nélkül maradt bírók közül félezren csatlakoztak ehhez a párthoz. Mindezt az az ember tárja Szerbia elé sajtótájékoztatón, aki néhány hónappal korábban még az államfő bizalmasainak legszűkebb köréhez tartozott. Állítólag politikai tudathasadásos kora előtt nem volt az uralkodó párt tagja. Csak a kegyeltje. Vannak ilyen – pártkönyvecske nélküli – pártaktivisták is. Minden pártban. Olyanok is, akik a hivatalos tagság nélkül is irányadók. Mások csak hálás végrehajtók. Különösen ha tisztséget, hatalmat kapnak jutalmul. Ez is a szerbiai politikai élet furcsa része. Ahol a pártpolitika és a politikai érdek az élet mozgatója. Vádló, védő, ítélő és végrehajtó egy személyben. Az élet mércéje. A kívülálló pedig vessen magára.

2010. augusztus 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Neue Zürcher Zeitung: A szerb diákoknak újjá kell szerveznie magukat

Békés tiltakozásukkal a szerb diákok egy egész országot mozgósítottak, ám most már újjá kell szervezniük magukat, >

Tovább

Süddeutsche Zeitung: Vučić nem érdemli meg, hogy a Nyugat tovább támogassa

A belgrádi tömegtüntetések igazi állami válság tünetei, a kormány kudarcot vallott, Vučić nem érdemli meg, hogy >

Tovább

Vége a mézesheteknek Trump számára

Az elnök minden téves lépése zűrzavart és feszültséget eredményez – hangsúlyozza a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. >

Tovább

Hangosak – és az EU-nál süket fülekre találnak

Csodálkozni nem lehet rajta, mivel évek óta udvarol a szerb elnöknek. Tétlenül nézte, amint az tekintélyuralmat >

Tovább

Két beszéd

Bár Orbán sok évtizedes, a „haza nem lehet ellenzékben” mondását Magyar Péter akképp változtatta meg, hogy >

Tovább

Ideje elővenni Churchill és de Gaulle szellemét

Timothy Garton Ash a Guardianben úgy véli: mivel Trump és Putyin Európát fenyegeti, érdemes leporolni Churchill >

Tovább

„Nagy ajándék ez Amerika ellenségeinek”

Ezt a Die Weltnek nyilatkozta a Szabad Európa/Szabadság Rádió igazgatója, miután Trump aláírta azt a döntést, >

Tovább

Egyre nagyobb nyomás nehezedik a boszniai szerbek vezérére

A Der Standard szerint azért, mert nem elég, hogy egy éves szabadságvesztést szabtak ki rá, illetve >

Tovább

Egyelőre egységes a Nyugat Boszniában, ám kérdés meddig

Könnyen előfordulhat, hogy a Nyugat-Balkán ismét biztonsági probléma lesz Európa számára. E pillanatban azonban az USA, >

Tovább

Amerika terrorizált szövetségeseinek be kell keményíteniük

Ezt az Economist vezércikke emeli ki és azt írja: ha nem akarják, hogy szétverjék őket, akkor >

Tovább

Kifelé!

Viszont az is tanulságos, amit Lengyelország külügyminisztere tett közzé az X-en. „Magyarország népszavazást tervez Ukrajna jövőbeli >

Tovább

Vučić intézkedései veszélyes fordulatot vettek

A szerb elnök felbátorodott Trump politikáján és ráuszította a rendőrséget négy civil szervezetre, miután hónapok óta >

Tovább