2020. október 28. Szerda
Ma Simon, Szimonetta, Szimóna, Júdás, Tádé névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A mindennapi

Öreg Dezső
Öreg Dezső
A mindennapi
InTheNameOfArt fotója

Államalapító királyunk ünnepe nálunk, vajdasági magyaroknál is ötvöződött az új kenyér ünnepével. Nem olyan töretlenül, mint az anyaországban, de amióta itt is ismét szervezetten emlékezhetünk meg Szent Istvánról, nyilvánosan megszentelik és megszegik az új lisztből dagasztott kenyeret. Amelynek még rendes kenyér formája van, és ízben is biztosan a gyermekkor kenyéremlékét idézi. Nem úgy, mint a pékeknél kapható, kenyérnek mondott százfajta valami. Amelyek ára a nevük cifraságától is a magasba szökken. Akárcsak a búza és a liszt árának alakulásától meg az államnak járó falatoktól.

Szóval oda jutottunk, hogy aratás után ismét téma a kenyér ára. Szezonmotívumként kezelhetnénk, mint a fürdőruha-divatot. Mert évről-évre visszatér. Szezonmotívumként kezelhetnénk, ha a mindennapi nem jelentene keserű betevő falatot nagyon sok ember számára. Éberen figyelő és aggódó kormányunk azonban idejekorán közbelépett, és az árutartalékokból 100 ezer tonna lisztet kölcsönöz a pékeknek. Ahogy ők mondják, a magánpékeknek. Egyébként a sütőipar a privatizáció során a magántulajdonba vándorolt. Tehát a pékek meg a kenyérgyár-tulajdonosok szavatosságot vállalnak arra, hogy az 500-as lisztből sütött félkilós vekni ára 15 és 38 dinár között marad a következő hat hónapban. Nem lehet tudni, miből ered ez az óriási különbség a közép-szerbiai és az észak-vajdasági kenyér között, ha ugyanabból a lisztből sütik. Mindenesetre mindegyik pék azt állítja, hogy a kifizetődőség határán dolgozik. Egyébként van olyan pékség, amelyben ilyen veknit is sütnek, és van bolt, ahol ilyen áron meg is lehet venni. De nagyon sok olyan is van, ahol évek óta nem árulnak ilyen kenyeret, és nem is áll szándékukban. Hogyan ellenőrzik majd, hogy az árutartaléki kölcsönből milyen kenyér készül, és mennyiért adják. Nyilván sehogy. Mint ahogy arra sem keresi egyelőre senki sem a választ, hogy mi történik fél év múlva, amikor lejár a kormány és a pékek népnyugtató megállapodása, és ismét téma lesz a kenyérár. Addig múlnak a hónapok, és a fene tudja, mit hoznak magukkal, milyen témákat sodornak le a gazdaságpolitikai színtérről.

Most is itt van (ismét) a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége, amely (ismét) ellentmondásos fogadtatásra talált. A téma ezúttal a költségvetési felelősség. Ez az a szó, amely továbbra is idegenül hangzik Szerbiában. Sőt ellenségesen. Tehát felelősség, méghozzá költségvetési. Csoda-e hát, ha a jegybank új kormányzója látatlanban azt mondta, hogy a megbeszélések nem lesznek könnyűek. Sikeresek viszont igen – mondta ugyanaz a kormányzó. A kormány ugyanis jó irányba lép – állapította meg. Nem világos, mire alapozza kincstári optimizmusát, habár esetében talán nem kellene kételkedni a kincstár állásáról való hiteles információkban. Bár, a csoda tudja. Mert a pénzügyekben felelős és talán járatos miniszter homlokegyenest ellentétes véleményen van, mint a gazdasági tárca vezetője. Ebből következően homlokegyenest ellentétes platformról akar tárgyalni a Valutaalap illetékeseivel. Szerinte ugyanis tiszteletben kell tartani a korábbi megállapodást, amely kimondja, hogy az idén nem lehet emelni a béreket. Ezt vallja a kormányfő is. A gazdaság irányításával megbízott miniszter viszont ismét azt mondja amit az emberek hallani akarnak, tehát, hogy növelni kell a béreket és a nyugdíjakat is. Ez a haladás feltétele. Mert akkor többet vásárolnak majd az emberek. Egy baj van ezzel a logikával. Mi történik, ha a hitelező visszakéri a kölcsönt? De addig is múlik az idő, aki ebédre jóllakik a kölcsönkenyérből, nem gondol a vacsorára – véli a miniszter. Ez a választások előtti hatalom logikája. Szerbiában két év múlva kellene választani. Erről azonban az utóbbi 20 évben nem a szabályok, hanem a politikusok döntöttek. Többnyire rosszul.

2010. augusztus 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A képzelt pszichiáter

Nincs abban semmi meglepő, hogy Semjén önmagához, mentalitásához és világlátásához abszolút következetesen a cári Oroszország és >

Tovább

Választások utáni válság lehetséges Amerikában

Timothy Garton Ash a Financial Times-ban azt tanácsolja, hogy a demokratikus világ készüljön fel, mert az >

Tovább

A média visszalengyelesítése magyar módra

A Washington Post szerkesztőségi állásfoglalásában arra figyelmeztet, hogy a lengyel kormány módszeresen zárkózik fel a magyar >

Tovább

Az echte magyar keresztény-úri polgárság

Azon tűnődöm, vajon mit szólnának ahhoz ezek a keresztény-konzervatív polgárok, ha például a Bogár Lászlót (korábban >

Tovább

Zenebohóc a szimfonikusok között

A magyarországi olvasó valószínűleg nem ismeri azt a nagyszerű érzést, ami akkor tölti el a szlovák >

Tovább

Orbán ingadozik a korbács és a mézesmadzag között

Az önmagát illiberálisnak nevező Orbán ritkán kerül szembe ilyen fizikai ellenállással, miközben egyre inkább kiterjeszti befolyását. >

Tovább

Libération: A színművészeti egyetemisták nem hátrálnak

Karsai György, aki két évtizeden át volt az iskola tanára, ahhoz hasonlítja a helyzetet, mintha egy >

Tovább

Orbán emeli a tétet az amerikai elnökválasztásban

A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezető német jobboldali lap ezt azzal magyarázza, hogy a Fidesz közeli sajtó >

Tovább

Jó pár vezető szívná a fogát a világban, ha Trump veszítene

Így Észak-Korea, Szaúd-Arábia, Törökország, Kína, Oroszország, Brazília, Izrael, valamint Magyarország és Lengyelország első embere. Sok kormány >

Tovább

Tűz alá került Orbán Viktor

A koronavírus második hulláma egyre súlyosabb következményekkel jár. A miniszterelnök szeretné elkerülni az olyan kemény intézkedéseket, >

Tovább

Bódis Gábor szíves érdeklődése – türelmes válasz

Van-e valamiféle tanulság? Az etnikai mikroverzumunkhoz képest „távoli” Budapesten és Belgrádban azt hiszik egyik-másik értelmiséginkről, hogy >

Tovább

A hatalom természete az illiberális rendszerben

A legsúlyosabb következményekkel az jár, hogy leértékelődik a nyilvánosság. A média javarészét a hatalom tartja markában, >

Tovább