2019. augusztus 18. vasárnap
Ma Ilona, Rajnald névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (61.)

Az ötlet

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (61.)
A srácokkal és Pablóval megcsodáljuk a

Két cím között vacilláltam sokáig. Maradok a fentinél. Az mégis nagyobb horderejű, a Harcsa igaz történetét meg közben elmesélem, csak úgy dióhéjban, mert nem baj az, ha itt-ott maradnak apróbb titkok, amelyek a mesterség fortélyait, mint magát az újdonsült menyasszonyt, fátyolként takarják. A sejtelmes izgalma egy különleges varázs, ami mindig jobban izgatja az embert.

Mártával már évek óta emlegettük, hogy ideje lenne ebben a rohanó világban egyszer családostól leülni, még itt az emigrációban is, és itt mindketten a gyerekeinkre gondolván elsősorban, tegnap, egy kellemes vasárnap délben, összehoztuk a közös találkát Szegeden, a Tisza-partján, a vízi telep tövében, ahol Tibi már évek óta helyet bérelt magának és kedvenc gyerekkori időtöltésének ma már rendszeresen hódolva, fél életét eltölti. Itt vannak kikötve a halászathoz nélkülözhetetlen ladikok, a szerszám azon fontos kellékei, varsák, hálók, kötelek, amiket esténként elővesz a közeli kinevezett raktárépületből, ha vízre száll. Ő a halász.

Annak idején mindkettőjüket tanítottam a suliban néhány éve különbséggel, majd 1991 őszétől a sors és természetesen az őrült politika jóvoltából már itt Szegeden futottunk össze. Felocsúdva a kezdeti sokkból, amikor már felfoghattuk, hogy ennek a rémálomnak a fele sem tréfa, ha nehezen is, de megpróbáltunk gyökeret verni. Volt, akinek ez sikerült, és volt, akinek nem, de a közös, mély, bennünk ólálkodó trauma, ha többre nem is, egy-egy ritka, rövid találkozás idejére, feloldotta bennünk a keserűséget. Ilyenkor mindig megemlítettük, hogy sajnos gyerekeink, még ha hasonló korban is születtek, nem ismerik egymást. Ez így nem jó, ezért mindig elhatároztuk, hogy ezen változtatnunk kell. Persze az élet rohant tovább, a maga útján, és ezek a fontos találkozások el-el maradtak. De tegnap megtörtént a „csoda”. Sikerült úgy összehozni, hogy mind az őt gyereknek és négy szülőnek a kitűzött dátum megfelelt.

A halász megfogta a halat. Süllő még otthon, tepsibe sütve, egészben, szalonnával, hagymával spékelve, paprikás tejfellel diszkréten megöntve, alatta a mennyei ízű, karikában szelt krumpli. A harcsaszeleteket helyszínen rántották a szorgos kezek. Az egyik srác, különböző zöldségeket, és szilvát sütött a forró tárcsán. A lakoma tálalva. A hangulat oldódik, a hazai barackpálinka illata is elég volt, hogy étvágyat gerjesszen a fenséges ebédhez. A gyerekek ismerkednek, majd ez egyik lány, a legkisebb, testvéreik jóvoltából, már ruhástól repül a vízbe. Hogy megnőttek? Hogy elszállt az idő? Csodálkozunk mi „öregek”, szülők, miközben a stégen nagy a zsivaj, lárma.

Márta megjegyzi, jövőre már húsz éve lesz, hogy itt élünk. Majd elréved. „Tudod, amikor 91 őszén átjöttünk, a Tibivel mindig kijöttünk a töltésre sétálni, és olyankor azt hittük, úgy éreztük, mint ha otthon lennénk. Könnyebb volt. Az igazat megvallva, mi soha nem jöttünk volna át, ha…” – és itt még a hangja is, mint ha elcsuklott volna, folytatja. „Elmentünk Németországba is, de ott két hétnél tovább nem bírtuk, pedig nekem még édesapám is ott élt, csak visszajöttünk, mert itt, valahogy közelebb van minden.” Hogyne érteném, bólogatok magamban, amikor a nem létező ellenségemnek sem kívánom, hogy átélje mind azt, amit mi átéltünk kilencvenegy őszén. De a gyerekek miatt, talán még sem hibáztunk. Ők már tartoznak valahova, nem lettek megfertőzve, mint ahogyan mi is tartoztunk egykoron valahova. Amikor ezekről a témákról beszélünk, ők feszülten figyelnek és érdeklődnek egy távoli, halványuló és eltűnő világ után, amit nem ismernek, csak szüleik meséiből szűrik le a tanulságokat.

Az egyik pillanatban, ha jól rémlik, Tibi megjegyzi: „Jövőre, itt a húsz éves évfordulónk kapcsán össze kellene hívni minden ismerőst, barátot, családostól. Nézd azt a szép füves területet, ott elférnénk párszázan.” –mutat fel a vízi telep által birtokolt portára.

Az ötlet több mint jó, már a részleteken dolgozunk, hogy 2011-ben, itt Szegeden, a Tisza-partján megszervezzük a NAGY TALÁLKOZÓT. Ebben a komolynak mutatkozó munkában kérnénk a Napló írói és olvasói segítségét is, hogy a találkozás sikeres és emlékezetes legyen mindenki számára. A szerencsés dátum 2011. július első szombatja lehetne. Erre várjuk a jelentkezőket, családostól.

A harcsa igaz története maradjon titok, majd elmeséljük élőben, addig elég a fényképe is.

2010. augusztus 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább

Egy hiányzó mondat

Ezt az ominózus, „hátgerinctördelős” utolsó mondatot időközben a Pesti Srácok eltávolította. Ebben a pillanatban ez még >

Tovább

Migránsok helyett melegek

Lakmuszteszt lehet az Orbán-kabinet számára, mármint hogy ki lehet-e használni politikai célokra az LGBT-közösséggel szembeni ellenérzéseket, >

Tovább

Az EPP megszólal

Köszönöm a brutálisan őszinte beszélgetést. A szokásos ide-oda kacsingató ígérgetés helyett roppant fontos - bár kiábrándító >

Tovább

Orbán és Kaczynski idomítása

Az biztos, hogy Ursula von der Leyen teherrel a vállán kezdi meg működését, hiszen a Fidesz >

Tovább

A dogmatizmus felülkerekedett a tudományon

Ez a fajta filológia alárendeli magát a politikának, ám képtelen arra, hogy tudományosan értelmezze a kommunikáció >

Tovább

Orbán focija

Orbán világa a nyers erőszaké, mást nem is ismer. Ahhoz szokott, hogy zsarolással, fenyegetéssel, törvényátírással, megvesztegetéssel, >

Tovább