2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (61.)

Az ötlet

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (61.)
A srácokkal és Pablóval megcsodáljuk a

Két cím között vacilláltam sokáig. Maradok a fentinél. Az mégis nagyobb horderejű, a Harcsa igaz történetét meg közben elmesélem, csak úgy dióhéjban, mert nem baj az, ha itt-ott maradnak apróbb titkok, amelyek a mesterség fortélyait, mint magát az újdonsült menyasszonyt, fátyolként takarják. A sejtelmes izgalma egy különleges varázs, ami mindig jobban izgatja az embert.

Mártával már évek óta emlegettük, hogy ideje lenne ebben a rohanó világban egyszer családostól leülni, még itt az emigrációban is, és itt mindketten a gyerekeinkre gondolván elsősorban, tegnap, egy kellemes vasárnap délben, összehoztuk a közös találkát Szegeden, a Tisza-partján, a vízi telep tövében, ahol Tibi már évek óta helyet bérelt magának és kedvenc gyerekkori időtöltésének ma már rendszeresen hódolva, fél életét eltölti. Itt vannak kikötve a halászathoz nélkülözhetetlen ladikok, a szerszám azon fontos kellékei, varsák, hálók, kötelek, amiket esténként elővesz a közeli kinevezett raktárépületből, ha vízre száll. Ő a halász.

Annak idején mindkettőjüket tanítottam a suliban néhány éve különbséggel, majd 1991 őszétől a sors és természetesen az őrült politika jóvoltából már itt Szegeden futottunk össze. Felocsúdva a kezdeti sokkból, amikor már felfoghattuk, hogy ennek a rémálomnak a fele sem tréfa, ha nehezen is, de megpróbáltunk gyökeret verni. Volt, akinek ez sikerült, és volt, akinek nem, de a közös, mély, bennünk ólálkodó trauma, ha többre nem is, egy-egy ritka, rövid találkozás idejére, feloldotta bennünk a keserűséget. Ilyenkor mindig megemlítettük, hogy sajnos gyerekeink, még ha hasonló korban is születtek, nem ismerik egymást. Ez így nem jó, ezért mindig elhatároztuk, hogy ezen változtatnunk kell. Persze az élet rohant tovább, a maga útján, és ezek a fontos találkozások el-el maradtak. De tegnap megtörtént a „csoda”. Sikerült úgy összehozni, hogy mind az őt gyereknek és négy szülőnek a kitűzött dátum megfelelt.

A halász megfogta a halat. Süllő még otthon, tepsibe sütve, egészben, szalonnával, hagymával spékelve, paprikás tejfellel diszkréten megöntve, alatta a mennyei ízű, karikában szelt krumpli. A harcsaszeleteket helyszínen rántották a szorgos kezek. Az egyik srác, különböző zöldségeket, és szilvát sütött a forró tárcsán. A lakoma tálalva. A hangulat oldódik, a hazai barackpálinka illata is elég volt, hogy étvágyat gerjesszen a fenséges ebédhez. A gyerekek ismerkednek, majd ez egyik lány, a legkisebb, testvéreik jóvoltából, már ruhástól repül a vízbe. Hogy megnőttek? Hogy elszállt az idő? Csodálkozunk mi „öregek”, szülők, miközben a stégen nagy a zsivaj, lárma.

Márta megjegyzi, jövőre már húsz éve lesz, hogy itt élünk. Majd elréved. „Tudod, amikor 91 őszén átjöttünk, a Tibivel mindig kijöttünk a töltésre sétálni, és olyankor azt hittük, úgy éreztük, mint ha otthon lennénk. Könnyebb volt. Az igazat megvallva, mi soha nem jöttünk volna át, ha…” – és itt még a hangja is, mint ha elcsuklott volna, folytatja. „Elmentünk Németországba is, de ott két hétnél tovább nem bírtuk, pedig nekem még édesapám is ott élt, csak visszajöttünk, mert itt, valahogy közelebb van minden.” Hogyne érteném, bólogatok magamban, amikor a nem létező ellenségemnek sem kívánom, hogy átélje mind azt, amit mi átéltünk kilencvenegy őszén. De a gyerekek miatt, talán még sem hibáztunk. Ők már tartoznak valahova, nem lettek megfertőzve, mint ahogyan mi is tartoztunk egykoron valahova. Amikor ezekről a témákról beszélünk, ők feszülten figyelnek és érdeklődnek egy távoli, halványuló és eltűnő világ után, amit nem ismernek, csak szüleik meséiből szűrik le a tanulságokat.

Az egyik pillanatban, ha jól rémlik, Tibi megjegyzi: „Jövőre, itt a húsz éves évfordulónk kapcsán össze kellene hívni minden ismerőst, barátot, családostól. Nézd azt a szép füves területet, ott elférnénk párszázan.” –mutat fel a vízi telep által birtokolt portára.

Az ötlet több mint jó, már a részleteken dolgozunk, hogy 2011-ben, itt Szegeden, a Tisza-partján megszervezzük a NAGY TALÁLKOZÓT. Ebben a komolynak mutatkozó munkában kérnénk a Napló írói és olvasói segítségét is, hogy a találkozás sikeres és emlékezetes legyen mindenki számára. A szerencsés dátum 2011. július első szombatja lehetne. Erre várjuk a jelentkezőket, családostól.

A harcsa igaz története maradjon titok, majd elmeséljük élőben, addig elég a fényképe is.

2010. augusztus 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Kasztner-vonat egy túlélő szemével

Nem gondolja, hogy Kasztnert bűnözőnek kellene tekinteni, amiért megállapodott Eichmannal, mert erkölcsi megfontolásokból ugyan nem szabadna >

Tovább

A hányinger hajtóereje

Nyilvánvaló, hogy október 13-a megdöbbentette és megrémítette őket, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nincs más >

Tovább

Orbán jövőre kilép az EU-ból, az euró 375 fölé erősödik?

Megy előre a vizsgálat a 7-es paragrafus alapján. Emellett Budapest Törökország kapcsán is szembefordul az EU-val, >

Tovább

Virágzik és terjed a tekintélyelvűség az unióban

Mindent egybevéve, az unió meglepően barátságos környezetet tud kínálni a tekintélyelvűség puhább formáinak. És nemigen van >

Tovább

A hálaadás napján

Van, aki rosszallja a rektor döntését. Rasmusent ki kell rúgni, mondják, a gyűlöletbeszédet nem védi az >

Tovább

Nosztalgiapolitizálás, avagy hogyan aratott a populizmus

Trump, Farage, Orbán és a többi populista olyan embereket vonz, akik azt akarják, hogy a világ >

Tovább

Jézuska és a jógadémon

Németh Sándor most sikeresen magára húzta a közröhejt, ám ez igazságtalan. Ferenc pápa igyekszik a világi >

Tovább

Már a Budapest-Belgrád projektre vásárolhatott bányát az Orbán-családdal üzletelő cég

A Magyarország legjobb kövét adó bányát egy fiatal, de jó kapcsolatokkal bíró cég szerezte meg, amelynek >

Tovább

A szavakból épített szögesdrót

Magyarország olyan helyzetben van, mint az NDK 1961-ben: a tömegek elmennek, ezért falat kell építeni, csak >

Tovább

Soros György: A berlini faltól az új falakig

Az amerikai-magyar üzletember szerint a világ forradalmi időket él, világszerte erősödik a nacionalizmus, a jövő bizonytalan. >

Tovább

Pár méterre az ígéret földjétől

Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >

Tovább

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”

Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >

Tovább