2020. július 5. vasárnap
Ma Emese, Sarolta, Antal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (60.)

Amikor minden rendhagyó

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (60.)
A bátkai kompon

Nehezen fog a toll. Magam elé révedek, és még mindig nem hiszem. Pedig megtörtént. A szervezés – köszönve az égieknek – velünk volt. Péntek, július 23., délután öt óra. Hétágra süt a nap. Lassan gyülekezünk. Mindenki ideges, szomorú, zaklatott, pedig ezt valójában senki sem mutatja, sőt éppen ellenkezőleg, leplezi.

Még délben egy másik jó baráttal, szintén Gyuri, beültünk a Nivába és elindultunk zötyögve a bátkai komphoz. Nem akartuk a véletlenre bízni még ezt sem. A komp a helyén. Látszik, hogy hetek óta nem volt forgalma a rendkívül magas, és ez idő tájt szokatlan vízállás miatt. Az iszap a visszahúzódó víz hatását még nem heverte ki és senki sem bátorkodott kerekeken a kompra hajtani. A révészt sem találjuk, pedig hangosan kiabálunk utána minden irányba. Szerettük volna vele is megbeszélni a délutáni ceremónia részleteit, magát a lehetőséget, de nem került elő. Közben alacsonyan, fejünk felett, a legnagyobb meglepetésünkre elhúz a szúnyogokat permetező repülő, végig a folyó mellett kanyargó erdősávot követve, és csak úgy okádja magából a mérget. Ilyenkor nem szokás permetezni, morgok magamban, de legalább a vérszívóktól meg leszünk kímélve. Megrendelésre?

Tizenhárom svájci állampolgár lepte el városunk. Nem hiszem, hogy valaha is, egyszerre ennyi járt volna nálunk. Mindig jött a szűk család, a gyerekek, akik már otthon érzik magukat, de hiába mesélt a többieknek barátom, hiába hívta őket, csak nem jöttek. Most nem szólt nekik, és nem hívta őket, maguktól jöttek.

A két, időre megrendelt hajó előállt. A kapitányok szép csendben, méltósággal a fedélzetre vezették az összesereglett barátokat, hozzátartozókat, majd kihajóztak. Lassan haladtunk lefelé, a komp irányába. Szemem a jól ismert tájat kémlelte, el-elrévedt, amikor eszembe jutott, hogyan nézett mind ez ki, vagy negyven évvel ez előtt. Amikor a Poronty környékén, ahol egykoron a híres csata zajlott, nyáridőben szinte átgázoltunk a folyón, csak egy rövid szakaszon kellett úszni, ahol a sodrásban ellepett bennünket a víz. A mendemonda szerint itt még török kardot is találtak, és mi gyerekek állandóan valami kincset kerestünk.

Egyszer elindultunk egy nehéz faladikkal, amit valami rokontól kértünk kölcsön, és a végén, a parton húztuk vissza, mint az igazi rabszolgák, mert a feltámadt erős északi szél az evezés bármely módját nevetségessé és feleslegessé tette. Egy helyben álltunk, hiába eveztünk minden erőnk latba vetve. Örültünk már annak is, ha nem vitt le a víz bennünket. Ekkor támadt a hatalmas ötlet, ki a partra és húzd a ladikot. Fél nap alatt hazaértünk, de erőnk még arra sem maradt, hogy halkan elköszönjünk egymástól. Mindezen megtörtént események peregnek le előttem, akár egy régi, fekete-fehér film, és csak azt látom, hogy a barátom nevet rajtam. Hahotázik, mert derékig süllyedtem az iszapban. Nyújtja felém az evező nyelét, amibe kapaszkodva, közben káromkodva, csak kikecmeregtem valahogy a lápból.

A hajók elérik a célt, megpróbálnak a sodrás erejével dacolva ráállni a kompra, hogy mindenki, aki eljött a végső búcsúra, átérezze a sajátos jármű szimbólumát, a két part között, ide-oda ingázva, melyet Hesse oly szépen leír egyik könyvében. Az élet és halál között már nem ez a szabály, csak egy irányba haladhatunk.

Ezt az utat tettük most meg veled, barátom, ahogyan kérted. Talán túl korán. Sőt, biztos, túl korán.

De elengedtünk. Könnyeink, gondolataink, emlékeink, virágszálak, és mécsesek égő lángja kísér, hogy az örök körforgás, mint ahogyan kérted és remélted, mutassa utadat.

Ég veled.

2010. augusztus 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Londoni levél – A „hazai hivatal”

Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >

Tovább

A szélsőjobb királycsináló lehet Horvátországban

Egy zágrábi történész arra figyelmeztet, hogy az ország az eddiginél sokkal közelebb kerülhet a populista, a >

Tovább

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább

Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban

A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >

Tovább

Bajban Orbán szlovén klónja

Belebukhat a szlovén kormány a vírus elleni felszerelések beszerzése körüli simlis üzletekbe. A gazdasági tárca vezetőjét >

Tovább

Az emberiség válaszúthoz közeledik

A világgazdaság már amúgy is súlyos visszaesést produkál és ehhez jön még az egyre erőteljesebb amerikai-kínai >

Tovább

A nemzet golyóstolla második fordulóra kényszerül

Arra lehet számítani, hogy Trzaskowski mozgósítani tudja a 3., illetve 4. helyen végzett jelölt szavazóinak jó >

Tovább

A rajongók köztársasága

Az ok az, hogy megosztott társadalmakban az emberek sokszor a pártos ösztöneiket követik és nem a >

Tovább

A SZER irányvonala még nem dőlt el

Pár hónap múlva ismét megkezdi működését a Szabad Európa magyar programja, hiszen nagyon kell a független >

Tovább

Az agytalanság országa

Legyen meg az ő akaratuk, csakis az övék, és bocsássa meg mindenki az ő vétkeiket, miképpen >

Tovább

A szovjet kultúra

Úgy érti, David Boriszovics, hogy nincs igazi, szovjet kultúránk? – érdeklődött hűvös hangon Sztálin elvtárs, és >

Tovább

Veszélyben a magyar független sajtó zászlóshajója?

A DW megjegyzi, hogy az aggodalmak már csak azért is jogosak, mert Orbán Viktor így darálja >

Tovább