2021. január 16. szombat
Ma Gusztáv, Marcell névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (60.)

Amikor minden rendhagyó

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (60.)
A bátkai kompon

Nehezen fog a toll. Magam elé révedek, és még mindig nem hiszem. Pedig megtörtént. A szervezés – köszönve az égieknek – velünk volt. Péntek, július 23., délután öt óra. Hétágra süt a nap. Lassan gyülekezünk. Mindenki ideges, szomorú, zaklatott, pedig ezt valójában senki sem mutatja, sőt éppen ellenkezőleg, leplezi.

Még délben egy másik jó baráttal, szintén Gyuri, beültünk a Nivába és elindultunk zötyögve a bátkai komphoz. Nem akartuk a véletlenre bízni még ezt sem. A komp a helyén. Látszik, hogy hetek óta nem volt forgalma a rendkívül magas, és ez idő tájt szokatlan vízállás miatt. Az iszap a visszahúzódó víz hatását még nem heverte ki és senki sem bátorkodott kerekeken a kompra hajtani. A révészt sem találjuk, pedig hangosan kiabálunk utána minden irányba. Szerettük volna vele is megbeszélni a délutáni ceremónia részleteit, magát a lehetőséget, de nem került elő. Közben alacsonyan, fejünk felett, a legnagyobb meglepetésünkre elhúz a szúnyogokat permetező repülő, végig a folyó mellett kanyargó erdősávot követve, és csak úgy okádja magából a mérget. Ilyenkor nem szokás permetezni, morgok magamban, de legalább a vérszívóktól meg leszünk kímélve. Megrendelésre?

Tizenhárom svájci állampolgár lepte el városunk. Nem hiszem, hogy valaha is, egyszerre ennyi járt volna nálunk. Mindig jött a szűk család, a gyerekek, akik már otthon érzik magukat, de hiába mesélt a többieknek barátom, hiába hívta őket, csak nem jöttek. Most nem szólt nekik, és nem hívta őket, maguktól jöttek.

A két, időre megrendelt hajó előállt. A kapitányok szép csendben, méltósággal a fedélzetre vezették az összesereglett barátokat, hozzátartozókat, majd kihajóztak. Lassan haladtunk lefelé, a komp irányába. Szemem a jól ismert tájat kémlelte, el-elrévedt, amikor eszembe jutott, hogyan nézett mind ez ki, vagy negyven évvel ez előtt. Amikor a Poronty környékén, ahol egykoron a híres csata zajlott, nyáridőben szinte átgázoltunk a folyón, csak egy rövid szakaszon kellett úszni, ahol a sodrásban ellepett bennünket a víz. A mendemonda szerint itt még török kardot is találtak, és mi gyerekek állandóan valami kincset kerestünk.

Egyszer elindultunk egy nehéz faladikkal, amit valami rokontól kértünk kölcsön, és a végén, a parton húztuk vissza, mint az igazi rabszolgák, mert a feltámadt erős északi szél az evezés bármely módját nevetségessé és feleslegessé tette. Egy helyben álltunk, hiába eveztünk minden erőnk latba vetve. Örültünk már annak is, ha nem vitt le a víz bennünket. Ekkor támadt a hatalmas ötlet, ki a partra és húzd a ladikot. Fél nap alatt hazaértünk, de erőnk még arra sem maradt, hogy halkan elköszönjünk egymástól. Mindezen megtörtént események peregnek le előttem, akár egy régi, fekete-fehér film, és csak azt látom, hogy a barátom nevet rajtam. Hahotázik, mert derékig süllyedtem az iszapban. Nyújtja felém az evező nyelét, amibe kapaszkodva, közben káromkodva, csak kikecmeregtem valahogy a lápból.

A hajók elérik a célt, megpróbálnak a sodrás erejével dacolva ráállni a kompra, hogy mindenki, aki eljött a végső búcsúra, átérezze a sajátos jármű szimbólumát, a két part között, ide-oda ingázva, melyet Hesse oly szépen leír egyik könyvében. Az élet és halál között már nem ez a szabály, csak egy irányba haladhatunk.

Ezt az utat tettük most meg veled, barátom, ahogyan kérted. Talán túl korán. Sőt, biztos, túl korán.

De elengedtünk. Könnyeink, gondolataink, emlékeink, virágszálak, és mécsesek égő lángja kísér, hogy az örök körforgás, mint ahogyan kérted és remélted, mutassa utadat.

Ég veled.

2010. augusztus 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Siralmas Trump politikai teljesítménye

Hatalmas erkölcsi felelősséget visel, akárcsak a republikánusok a kurzus geopolitikai következményeiért. Hiszen ha az Egyesült Államokban >

Tovább

Kinek a haszna?

És Orbán legnagyobb tévedése abban van, hogy ezt a kínai valamit azoknak a hatvanon felüli krónikus >

Tovább

FT: Bidenek egy „Amerika az első” külpolitikára van szüksége

Ha Biden hatalmon akar maradni, akkor le kell választania az anyagilag nehéz helyzetbe jutott rétegeket a >

Tovább

„Kedves CDU! Ugyan árult már el végre, mit kívánsz tenni Orbán Viktorral!”

A döntéstől függ az EU-ban a demokrácia és a jogállam jövője. Orbán nem csak Magyarországon okozott >

Tovább

DW: Vihart kavar egy szobor Budapesten

Csak áprilisban fogják kiállítani a „Fekete életek számítanak” mozgalom támogatására született, mindössze kb. egyméteres szobrot, ám >

Tovább

Krugman: A washingtoni puccs már évtizedek óta érett

Amikor felbukkant a Tea Párt, majd Trump, a pártvezetés kénytelen volt ráeszmélni, hogy már azok kezébe >

Tovább

NZZ: A magyar ellenzék egyetértett a korszakváltásban

Korszakváltásban bízik a magyar ellenzék, mert hosszú ideje nem voltak ennyire jók az esélyei, hogy véget >

Tovább

Putyin lidércnyomása

Nehogy bárki azt higgye: Putyin a hasát fogja a washingtoni lázadás miatt. Sőt, az lidércnyomással ér >

Tovább

Ahol az igazság már nem számít, az a fasizmus előszobája

Amikor nem ragaszkodunk többé a tényekhez, akkor átengedjük a hatalmat olyanoknak, akik – megfelelő gazdagság és >

Tovább

Die Presse: Robbanásveszély Kárpátalján

Minden eddiginél robbanásveszélyesebb a helyzet a soknemzetiségű Kárpátalján, jelenti Beregszászról a lap kiküldött tudósítója. Mint írja, >

Tovább

A Fehér Házból irányított felkelési kísérlet után

A kérdés ezek után az, el lehet-e tűrni, hogy bizonyos európai országokban alattomosan eltávolodnak a jogállamtól? >

Tovább

Nemcsak Washingtonban történik ilyesmi

A világot ugyan sokkolták szerdán a Washingtonból érkező felvételek, Cas Mudde azonban arra figyelmeztet, hogy ilyesmi >

Tovább