Ma Lajos, Patrícia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (60.)
Amikor minden rendhagyó
Sáfrány Ferenc
Nehezen fog a toll. Magam elé révedek, és még mindig nem hiszem. Pedig megtörtént. A szervezés – köszönve az égieknek – velünk volt. Péntek, július 23., délután öt óra. Hétágra süt a nap. Lassan gyülekezünk. Mindenki ideges, szomorú, zaklatott, pedig ezt valójában senki sem mutatja, sőt éppen ellenkezőleg, leplezi.
Még délben egy másik jó baráttal, szintén Gyuri, beültünk a Nivába és elindultunk zötyögve a bátkai komphoz. Nem akartuk a véletlenre bízni még ezt sem. A komp a helyén. Látszik, hogy hetek óta nem volt forgalma a rendkívül magas, és ez idő tájt szokatlan vízállás miatt. Az iszap a visszahúzódó víz hatását még nem heverte ki és senki sem bátorkodott kerekeken a kompra hajtani. A révészt sem találjuk, pedig hangosan kiabálunk utána minden irányba. Szerettük volna vele is megbeszélni a délutáni ceremónia részleteit, magát a lehetőséget, de nem került elő. Közben alacsonyan, fejünk felett, a legnagyobb meglepetésünkre elhúz a szúnyogokat permetező repülő, végig a folyó mellett kanyargó erdősávot követve, és csak úgy okádja magából a mérget. Ilyenkor nem szokás permetezni, morgok magamban, de legalább a vérszívóktól meg leszünk kímélve. Megrendelésre?
Tizenhárom svájci állampolgár lepte el városunk. Nem hiszem, hogy valaha is, egyszerre ennyi járt volna nálunk. Mindig jött a szűk család, a gyerekek, akik már otthon érzik magukat, de hiába mesélt a többieknek barátom, hiába hívta őket, csak nem jöttek. Most nem szólt nekik, és nem hívta őket, maguktól jöttek.
A két, időre megrendelt hajó előállt. A kapitányok szép csendben, méltósággal a fedélzetre vezették az összesereglett barátokat, hozzátartozókat, majd kihajóztak. Lassan haladtunk lefelé, a komp irányába. Szemem a jól ismert tájat kémlelte, el-elrévedt, amikor eszembe jutott, hogyan nézett mind ez ki, vagy negyven évvel ez előtt. Amikor a Poronty környékén, ahol egykoron a híres csata zajlott, nyáridőben szinte átgázoltunk a folyón, csak egy rövid szakaszon kellett úszni, ahol a sodrásban ellepett bennünket a víz. A mendemonda szerint itt még török kardot is találtak, és mi gyerekek állandóan valami kincset kerestünk.
Egyszer elindultunk egy nehéz faladikkal, amit valami rokontól kértünk kölcsön, és a végén, a parton húztuk vissza, mint az igazi rabszolgák, mert a feltámadt erős északi szél az evezés bármely módját nevetségessé és feleslegessé tette. Egy helyben álltunk, hiába eveztünk minden erőnk latba vetve. Örültünk már annak is, ha nem vitt le a víz bennünket. Ekkor támadt a hatalmas ötlet, ki a partra és húzd a ladikot. Fél nap alatt hazaértünk, de erőnk még arra sem maradt, hogy halkan elköszönjünk egymástól. Mindezen megtörtént események peregnek le előttem, akár egy régi, fekete-fehér film, és csak azt látom, hogy a barátom nevet rajtam. Hahotázik, mert derékig süllyedtem az iszapban. Nyújtja felém az evező nyelét, amibe kapaszkodva, közben káromkodva, csak kikecmeregtem valahogy a lápból.
A hajók elérik a célt, megpróbálnak a sodrás erejével dacolva ráállni a kompra, hogy mindenki, aki eljött a végső búcsúra, átérezze a sajátos jármű szimbólumát, a két part között, ide-oda ingázva, melyet Hesse oly szépen leír egyik könyvében. Az élet és halál között már nem ez a szabály, csak egy irányba haladhatunk.
Ezt az utat tettük most meg veled, barátom, ahogyan kérted. Talán túl korán. Sőt, biztos, túl korán.
De elengedtünk. Könnyeink, gondolataink, emlékeink, virágszálak, és mécsesek égő lángja kísér, hogy az örök körforgás, mint ahogyan kérted és remélted, mutassa utadat.
Ég veled.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Újabb háború Európában?
Az EU-n belül első ízben tűnik úgy, hogy lassanként két modell vetélkedik egymással: a liberális demokratikus, >
Sírásóverseny
Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >
A SZER akkor és azóta
Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >
Az egységes európai értékrend ködfüggönyben
Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >
Orbán új öntudata
A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >
A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében
És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >
Az ibizai csodára várva
Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >
Gyűlöld is
S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >
Németh Miklós nem hisz a kerítésekben
A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >
Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa
A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >
A békés egymás mellett élés Szigete
A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >
Menjenek végig ezen az úton!
Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >