Ma ödön, Margit névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A vasrúd véleménye
Öreg Dezső
Vasrúddal verték agyon majd egy éve a francia szurkolót Belgrádban. Vasrúddal verték a nem az ő észjárásuk szerint gondolkodó újságírót egy hete Zimonyban. A vasrúd véleménye könyörtelen, érvei súlyosak, vitatkozni csak hasonló érvekkel érdemes vele, mert az erkölcsi győzelem csupán a lelket gyógyítja. Azt is 8 napon túl. Megverték Teofil Pančićot, a Vreme munkatársát, aki az itteni napi írott szó legmarkánsabb szabadgondolkodói közül való. Szerencsére nem egyedül van. Sajátos szókimondásával, tiszta beszédével, következetes logikájával, politikai és történelmi jártasságával, bátor kiállásával és azzal, hogy nemcsak írásaiban, hanem a közéletben vállalt szereplései során, minden adódó alkalommal ugyanazt az elvet vallotta, nyilván már régen magára haragította az egy nemzet, egy eszme jelszót hangoztatók még mindig igen népes táborát. És a vasrúd elmondta véleményét.
A következő néhány napban állást foglalt mindenki, aki számít ebben az országban. Az is, aki nem. A szakma és a politika versenyt futva ítélte el a nyilvánosan kimondott szó elleni újabb támadást. Mert Pančić bántalmazása egyértelműen abba a láncba tartozik, amelyet olyan események alkotnak, mint több kolléga meggyilkolása a milosevići időben. A gyilkosok máig ismeretlenek, legalábbis nekünk, közönséges halandók számára. De sorjáznak a politikai változások után történt tisztázatlan támadások is, melyek közül a leghangosabb az ugyancsak a Vreme újságírójának az ablakpárkányára helyezett kézigránátok robbanása volt 2007-ben. A mostani ezekhez képest csak ijesztgetés lenne, ha nem a Városi Közlekedési Vállalat autóbuszában történt volna, szemtanúk előtt, akiknek az ütlegelés láttán sürgős dolguk akadt, és még a buszsofőr is gyorsan elhajtott, anélkül, hogy segítséget hívott, ne adj Isten, nyújtott volna. De ez már nem pusztán csak itteni balkáni nagyvárosi közöny. Annál hangosabbak voltak a reagálások. Az államelnöktől kezdve több minisztériumon át, az újságíró szövetségekig, sőt egyesületig. Persze, a pártok és a közéleti személyiségek sem maradhattak le. És ennyi.
Jobb lesz ezután a szerbiai sajtó? Szabadabban írunk majd? Változik a közfelfogás? Vajon akad-e olyan a közélet szereplői között, aki nemcsak a bombával és a vasdoronggal való támadást ítéli el, hanem azt is megbélyegzi, aki politikai vagy más hatalmával fenyegetve gyakorol jól, vagy kevésbé jól érezhető befolyást a sajtóra. Mert a vasrúd véleménye egy körülhatárolható és a társadalomban kitapintható csoport vagy csoportok mentális állapotát tükrözi. Ennél veszélyesebb lehet, amikor nem agyonütni akarják az újságírót, hanem igába hajtani a szakmát. Irányítani a magukat mestereknek gondolók, de főként az inasok és a segédek kezét, gondolatát. Ki legyen a megmondhatója annak, kinek és hogyan szabad látnia? Meg mennyit? Szabad-e a látottakat továbbítani, véleményt formálni róluk? Szabad-e a véleményt leírni, kimondani? Párhuzamot vonni jó és rossz között?
A zimonyi buszban bántalmazott kollégánk támadói is azt üzenték, hogy hallgatni kell a mi rosszunkról, mert az igazság árt a közösségnek. Nem ők az egyedüliek, akik szerint nem kell világgá kürtölni, ha meztelen a király. Fegyelmezetten kell viselni az újságírói mundért. Különösen most, amikor a hullámverés ismét felkorbácsolta a harsány nemzeti szónokiságot.
Kommentek
A tetteseket ez esetben meg fogják találni, amit megírtam előre a Vreme egyik összefoglaló cikke kapcsán. Nos, most olvasom a Magyar Szóban, hogy meg is találták. Még csak az a kérdés, megtalálják-e a megrendelőket, mert ez itt a lényeges kérdés? Ha igen, mutatkozik egy kis remény, ha nem, jön a hosszú sötétség, ahol ez a legkevesebb, hogy egy jó és közismert újságírót, publicistát, írót, fegyelmeznek. Bele sem merek gondolni,különben hol és mikor áll meg a vasdorong?
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pár méterre az ígéret földjétől
Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >
„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”
Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >
Magyarország immár nem demokrácia
Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >
A halottak nem válaszolhatnak
Schmidt Mária egy államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként ismét azt teszi, amit Orbán Viktor 30 évvel ezelőtt, >
Erődemonstráció
A november 7-ére gondosan kitervelt és megrendezett káosz nem volt más, mint a felcsúti nemzetvezető erődemonstrációja, >
Önök úgy humanisták, ahogy orbánék krisztusi keresztények
Gyilkolni, kedves Dobrev Klára, nem csak fegyverekkel lehet. Olykor egy-egy szavazat is elég hozzá. Hadd ne >
A nagy vonzódás személyes okai
A török üzletember, Adnan Polat boltolt Orbán vejével és rendbe hozatta Gül baba türbéjét. Azon kívül >
Mi lett a szabadság új hajnalából
Kína nem halad a demokrácia felé, Oroszország visszatért a tekintélyelvűséghez. Új demokráciák jöttek ugyan létre, de >
Az ellenzék káros purifikátorai
Én azt gondolom, hogy nekünk, akik szavazatainkkal segítettük az ellenzéki összefogás győzelmét, bíznunk kell bennük mindaddig, >
Többszázezer bevándorló a migránsellenes keleten
Magyarország főként Délkelet-Ázsiára alapoz, de emellett ösztöndíjakkal igyekszik jelentkezőket becsábítani az arab térségből. És a születések-halálozások-elvándorlások >
Nincsenek eszközök a gengszter tagállamok megfékezésére
A New York Times pár napja még a csilivili vadonatúj magyar stadionokat állította szembe az ország >
A halál csókja
Erdoğan a múlt héten köszönetet mondott Orbánnak a szíriai konfliktussal kapcsolatban nyújtott támogatásáért. Ez halálos csóknak >