2024. február 28. Szerda
Ma Ákos, Bátor, Gábor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Jubileum

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Jubileum
shimoda7 illusztrációja

Két dolgot továbbra is szeretünk itt Szerbiában. Az évfordulókat és magunkat. Az évfordulókhoz való ragaszkodás nem autochton helyi eredetű. Legalább ilyen hévvel űzik a környező újsütetű országokban is az egy-, a két-, és az ötéves jubileumok kultuszát. A 10-ik meg a 20-ik évfordulókról már úgy emlékezünk meg, hogy sokan nem is emlékeznek az eredeti eseményre.

A mögöttünk levő héten ünnepelte megalakulásának 20-ik évfordulóját a Vajdasági Szociáldemokrata Liga. Talán az első igazi lokális politikai szervezet, amelyik akkor mert vajdasági lenni, amikor ez főbenjáró bűnnek számított. És nem csak vajdasági lenni, hanem háborúellenes, Milosević-ellenes propagandát folytatni, az utcán nyíltan tüntetni a mozgósítások ellen. Számonkérni a sajtótól a tárgyilagos tájékoztatást. Megkopott a fénye az egykori Ligának, változott a színe is. Mégis nagy idő ez a 20 év ebben a trancíziós világban, amelyben már 10 éve nem is kell olyan nagy bátorság az igazság kimondásához. Szóval legalább a bőrét nem kell féltenie az embernek, ha ilyesmire vetemedik. Csak esetleg a holnapja válhat bizonytalanabbá. Mert most új hősök uralják a politikai színteret, azok, akik ugyancsak a héten emlékeztek, biztos ünnepeltek is egy kicsit, de nem rámenősen, kihívóan. A kormány töltötte be második életévét. A miniszterelnök egy nem szokványos üléssel emlékezett meg róla, amelyen miniszterei mellett a sajtó is jelen lehetett. Már aki. A közszolgálatiak közül azok a házak, szerkesztőségek, amelyek úgy tartják, hogy az ő célcsoportjuk is megérdemli az erről való helyszíni jó, hangulatos tájékoztatást. Merthogy az is olyan emberekből áll, mint a többi szerbiai polgár. Az ő életüket is befolyásolja az adó nagysága meg az, hogy milyen tervek alapján tanulnak gyermekeik, kell-e útlevél, ha a szomszédba látogatunk, lesz e szőlő lágy kenyérrel, bor, búza, békesség.

Nem ebben a hangulatban zajlott le a kormányzási ciklus első félidejéről való emlékezés. Egyrészt azért, mert ezek a békebeli szavak már rég divatjamúlttá váltak, másrészt mert a szerbiai kormány már az egyszerű polgár szemében sem annak a tekintélyparancsoló hatalomnak a megtestesítése, amelynek a döntéseit és lépéseit nem illik mérlegelnie a magunkfajta embernek. Mert egyféle árnyékkormánynak tartja és árnyékkormányként kezeli azt a kabinetet, amelyet Cvetković miniszterelnök vezet. Azok, akik a politikában csak kicsit is járatosak, tudják, hogy a koalíciós partnerek közötti belső huzavona jobban késlelteti a kitűzött célok megvalósítását, mint a világgazdasági válság. Hogy a belső politikai versengés, bajvívás, leszámolás, vereség és diadal fontosabb a kijelölt célok elérésénél. Tart ez a pozícióharc még mindig. Így van ez, ha egypárti minisztériumok irányítanak. Így lehet politikai pontokat gyűjteni a két év múlva esedékes választásokra, ha kell demagóg, nem ritkán populista frázisokkal és a politikai szövetséges fölötti ‒ nem ritkán csak meghirdetett ‒ győzelemmel. A két év alatt a kulcsminiszterek figyelme megoszlott a meghirdetett programok teljesítése és a politikai marketing követelményei között. Nem is csoda, hiszen a múlt halálos ellenségei támogatták vagy gáncsolták egymást a politikai talponmaradásra tett erőfeszítésekben.

A körülményekhez képest tehát nem is olyan rossz a Cvetković kormány teljesítménye, még akkor sem, ha mindehhez nem sok köze volt a miniszterelnöknek. Ha a kulcsfontosságú döntéseket a kormányzás 3 kulcspártjának vezetői hozták is. Néhány kisebb szatellit támogatásával. Nálunk kisebbségek nélkül nehezen telt volna így ez a két év. Még akkor is, ha a kisebbségi politikusok továbbra is a „kicsiny nyájnak kicsi akol” jelszóval terelgették a karámba bárányaikat. Az rójja fel nekik ezt, akit nem a szentek kezének hajlásáról ismert mondás vezérel tetteiben.

2010. július 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kenik egymásra a sz@rt

A miniszterelnököt, aki egyébként mindig megkülönböztetett figyelmet fordít Bicske és környéke jutalmazására, fejlesztésére, privilegizálására, jól láthatóan >

Tovább

Izrael Gáza miatt eljátssza legfőbb külpolitikai aduját, az elfogadottságát

A New York Times közel-keleti szakírója megdöbbenéssel tapasztalta legutóbbi külföldi körútja során, hogy Izrael Gáza miatt >

Tovább

Orbán egyedül maradt hátra

Üres kezekkel áll, miután hosszú időn át csinálta a cirkuszt a svédek NATO-csatlakozásnak feltartóztatására – fejti >

Tovább

Trump megosztott republikánus pártja

A Wall Street Journal vezércikke arra figyelmezteti Trumpot, hogy pártja erősen megosztott, és nem a kihívó, >

Tovább

A Hamász és Netanjahu egyaránt sorscsapást jelent saját népe számára, de van remény

Ezt állapítja meg a Guardian szemleírója, Jonathan Freedland. Emlékeztet arra, hogy mindkét fél súlyos döntés előtt >

Tovább

Két év elteltével kimerülnek az ukránok, a külföld belefárad a viszályba, ám a harcok folytatódnak

A Guardian szerkesztőségi véleménye szerint a háború brutális mérlege ugyanakkor azt támasztja alá, hogy mindenképpen támogatni >

Tovább

New York Times: Elhárult az utolsó akadály

Elment Magyarországra a svéd miniszterelnök, hogy elhárítsa az utolsó akadályokat országa NATO-tagsága útjából. A belépés 19 >

Tovább

Megáll az eszem!!!

Felnőtt, ivarérett főleg férfi emberek - akiket szakértőknek és elemzőknek neveznek - arról beszélgetnek nyilvános fórumokon, >

Tovább

Le kell győzni Putyint, csakis így lehet véget vetni a háborúnak

Timothy Garton Ash azt a következtetést vonta le a müncheni Biztonságpolitikai Konferencia tapasztalatai alapján, hogy Európának >

Tovább

Rutte a NATO élén?

A Frankfurter Allgemeine Zeitung lap úgy tudja: a NATO négy vezető hatalma azért erősítette meg, hogy >

Tovább

Dodik hajbókolása Putyin előtt

A boszniai szerbek vezére azt közölte, hogy a Nyugat jóformán bele akarja ráncigálni a Republika Srpskát >

Tovább

Aztán utánuk az özönvíz

A magyar állam család- és gyermekpolitikája aljas, kirekesztő és társadalmilag végtelenül kártékony.  Teljesen szürreális, amikor nyugdíjas emberek >

Tovább