2024. október 7. hétfő
Ma Amália, Bekény névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Jubileum

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Jubileum
shimoda7 illusztrációja

Két dolgot továbbra is szeretünk itt Szerbiában. Az évfordulókat és magunkat. Az évfordulókhoz való ragaszkodás nem autochton helyi eredetű. Legalább ilyen hévvel űzik a környező újsütetű országokban is az egy-, a két-, és az ötéves jubileumok kultuszát. A 10-ik meg a 20-ik évfordulókról már úgy emlékezünk meg, hogy sokan nem is emlékeznek az eredeti eseményre.

A mögöttünk levő héten ünnepelte megalakulásának 20-ik évfordulóját a Vajdasági Szociáldemokrata Liga. Talán az első igazi lokális politikai szervezet, amelyik akkor mert vajdasági lenni, amikor ez főbenjáró bűnnek számított. És nem csak vajdasági lenni, hanem háborúellenes, Milosević-ellenes propagandát folytatni, az utcán nyíltan tüntetni a mozgósítások ellen. Számonkérni a sajtótól a tárgyilagos tájékoztatást. Megkopott a fénye az egykori Ligának, változott a színe is. Mégis nagy idő ez a 20 év ebben a trancíziós világban, amelyben már 10 éve nem is kell olyan nagy bátorság az igazság kimondásához. Szóval legalább a bőrét nem kell féltenie az embernek, ha ilyesmire vetemedik. Csak esetleg a holnapja válhat bizonytalanabbá. Mert most új hősök uralják a politikai színteret, azok, akik ugyancsak a héten emlékeztek, biztos ünnepeltek is egy kicsit, de nem rámenősen, kihívóan. A kormány töltötte be második életévét. A miniszterelnök egy nem szokványos üléssel emlékezett meg róla, amelyen miniszterei mellett a sajtó is jelen lehetett. Már aki. A közszolgálatiak közül azok a házak, szerkesztőségek, amelyek úgy tartják, hogy az ő célcsoportjuk is megérdemli az erről való helyszíni jó, hangulatos tájékoztatást. Merthogy az is olyan emberekből áll, mint a többi szerbiai polgár. Az ő életüket is befolyásolja az adó nagysága meg az, hogy milyen tervek alapján tanulnak gyermekeik, kell-e útlevél, ha a szomszédba látogatunk, lesz e szőlő lágy kenyérrel, bor, búza, békesség.

Nem ebben a hangulatban zajlott le a kormányzási ciklus első félidejéről való emlékezés. Egyrészt azért, mert ezek a békebeli szavak már rég divatjamúlttá váltak, másrészt mert a szerbiai kormány már az egyszerű polgár szemében sem annak a tekintélyparancsoló hatalomnak a megtestesítése, amelynek a döntéseit és lépéseit nem illik mérlegelnie a magunkfajta embernek. Mert egyféle árnyékkormánynak tartja és árnyékkormányként kezeli azt a kabinetet, amelyet Cvetković miniszterelnök vezet. Azok, akik a politikában csak kicsit is járatosak, tudják, hogy a koalíciós partnerek közötti belső huzavona jobban késlelteti a kitűzött célok megvalósítását, mint a világgazdasági válság. Hogy a belső politikai versengés, bajvívás, leszámolás, vereség és diadal fontosabb a kijelölt célok elérésénél. Tart ez a pozícióharc még mindig. Így van ez, ha egypárti minisztériumok irányítanak. Így lehet politikai pontokat gyűjteni a két év múlva esedékes választásokra, ha kell demagóg, nem ritkán populista frázisokkal és a politikai szövetséges fölötti ‒ nem ritkán csak meghirdetett ‒ győzelemmel. A két év alatt a kulcsminiszterek figyelme megoszlott a meghirdetett programok teljesítése és a politikai marketing követelményei között. Nem is csoda, hiszen a múlt halálos ellenségei támogatták vagy gáncsolták egymást a politikai talponmaradásra tett erőfeszítésekben.

A körülményekhez képest tehát nem is olyan rossz a Cvetković kormány teljesítménye, még akkor sem, ha mindehhez nem sok köze volt a miniszterelnöknek. Ha a kulcsfontosságú döntéseket a kormányzás 3 kulcspártjának vezetői hozták is. Néhány kisebb szatellit támogatásával. Nálunk kisebbségek nélkül nehezen telt volna így ez a két év. Még akkor is, ha a kisebbségi politikusok továbbra is a „kicsiny nyájnak kicsi akol” jelszóval terelgették a karámba bárányaikat. Az rójja fel nekik ezt, akit nem a szentek kezének hajlásáról ismert mondás vezérel tetteiben.

2010. július 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ezrek tüntettek Budapesten a sajtószabadságért

Az ok:  Magyarországon a közmédia az jobboldali-nacionalista Orbán-kormány szócsövének számít. Az MTVA-székház előtt tartott demonstráción Magyar Péter >

Tovább

Orbán harca a „szuverenitásért” nem egyéb üres máznál

Erre mutat rá Gerald Schubert a Der Standard külpolitikai szerkesztője, miután ezúttal a szuverenitásvédelmi törvény kerül >

Tovább

Ruszkik, ide

Miniszterelnökünk világszerte párját ritkító politikai karrierjét illetően persze mutogathatnánk erre is, arra is, de jobb, ha >

Tovább

Putyin könnyű célpontnak tartja Trumpot

Trump volt nemzetbiztonsági tanácsadója azt gondolja, hogy Putyin könnyű célpontnak tartja a volt elnököt. John Bolton, >

Tovább

Ritkán volt ennyire kedvező a pillanat, hogy bevigyék a döntő ütést Iránnak

Erre mutat rá Jacques Schuster, a konzervatív Die Welt szerkesztő bizottsági tagja, főkommentátor. Úgy értékeli: Izraelnek >

Tovább

Hszi álmatlan éjszakái

Megriadt Hszi Csin-ping, mert pártja hiába van immár hosszabb ideje, 75 éve hatalmon, mint egykor a >

Tovább

Az osztrák választás eredménye újabb ébresztő Európának

Ezt hangsúlyozza a Guardian szerkesztőségi véleménye. A szélsőjobb újabb diadalt aratott Európában. Vezetője kinyilvánította, hogy új >

Tovább

Hogy Irán kilőtte a rakétákat, az újabb stratégiai hiba volt a részéről

Ahelyett, hogy elrettentené Izraelt, elképzelhető, hogy lehetőséghez juttatja. De Teherán már a tavasszal alaposan melléfogott a >

Tovább

A jobbkéz esete a múltátírással

Orbán politikai igazgatója még világosabban azt mondta ki, hogy a putyini orosz despotizmus a mai magyar >

Tovább

SS-hűségdal: Az FPÖ kitárulkozása

Paul Lendvai meg van rendülve, mert a részvevők egy hírhedt SS-dalt énekeltek Ausztriában egy helyi, szabadságpárti >

Tovább

Naszrallah halála módosítja az erőviszonyokat mind Libanonban, mint a térségben

A lefejezett Hezbollah még nem volt ennyire ingatag helyzetben. Egyelőre kár mérlegelni, miként állhat bosszút, mert >

Tovább

Ausztriában Kickl, a jövendő Orbán nyerte a választást

Európának viszont a szeme nem rebben. Pedig a politikus ellenzi a bevándorlást és nem titkolja, hogy >

Tovább