2020. április 3. péntek
Ma Buda, Richárd, Hóvirág névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (55.)

Fociláz

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (55.)
br3w0k fotója

Öregszem. Valamikor magam is lázban égtem, amikor a négyévente megrendezendő labdarúgó világbajnokság ideje közeledett. Most meg szinte hidegen hagy az egész. Sőt, ma már ezt a mindenki által, gyerek, felnőtt, öreg, férfi, nő, fekete, fehér, sárga és egyéb emberek által csodált, az egész világon űzött, közkedvelt vagy gyűlölt játékot is csak a tömegmanipuláció hathatós eszközeként élem meg, és a kritikus szemüvegén át szemlélem.

A modernkori „rabszolgaság” finoman tálalt, rómaiak által időben dobra vert össznépi szórakozása a telekommunikáció modern eszköztárával valóban globális cirkusszá nőtte ki magát. Milliárdokat köt le egy-egy mérkőzés, küzdelem, harc szemlélete, amit a kis, közepes és ma már akár óriás kivetítőkön keresztül néz a nép. Hogy a lényeget közben látja-e, nem tudom? Azt azonban sejtem, hogy a foci nem lehet a lényeg, mégis mindenki úgy tesz, mint ha az lenne. De itt a sportra is gondolhatok, úgy általában, főleg a versenysportra, ami önmagában hordozza a valamikori nemzetek között dúló háborúk alapismérveit, ügyesen pakolva és csomagolva a nemes küzdelem és szeretet elcsépel frázisai közé.

Vagy harminc egynéhány éve láttam egy filmet, még szabadkai egyetemista koromban, Én Péntek címmel. Peter O’ Toole és Richard Roundtree játszották kitűnően a főszerepeket ebben a Robinson Crusoe klasszikusnak is nevezhető történetben, ahol az emberi civilizáció vívmányait a kitűnő forgatókönyvíró és rendező egy lényegibb megközelítésben próbálta tálalni a nagyérdemű, ám arra alighanem még nem egészen érett közönségnek. Ezt azért merem ma is állítani, mert a filmet, sajnos kevés kivétellel, komédiaként élte meg, és át a nézők nagy része, holott tragédiát tálalt a mondanivaló. Igaz komikusan, de a tragédia attól még tragédia. Foci vb idején mindig eszembe jut ez a film és maga a fehér ember, aki megtanította a színes bőrűt általa is igen kedvelt labdajáték szabályaira a lakatlan szigeten, ha már olyan jól és váratlanul összejöttek.

Megértük, hogy ez a fehér ember a fekete kontinensen rendezi először a foci világbajnokságot. Ott, ahol néhány évtizede még a legszörnyűbb ember-ember általi elnyomás dominált, hivatalosan is a fajgyűlölet. Ma bizonyára már a forma megváltozott. De változott-e valójában a lényeg? Egy picit legalább? Ebben nem vagyok azért meggyőzött. Még nem.

Azt azonban már látom, hogy a sápadt arcú mindent beleadott, hogy a feketék által oly örömteli módon játszott labdajátékot időben rendszerekbe, taktikákba, stratégiákba ékelve szürkévé, monotonná degradálja. Hol van már az oroszlánok Roger Milla által vezetett népe, akik komolyan megkeserítették, és közben nevetségessé tették kilencvenben a játék feltalálóinak titulált angolokat Olaszországban, akik előzőleg megverték a címvédő argentinokat is? Vagy Jay-Jay Okocha által vezérelt Nigéria válogatottja, amely komoly gondot okozott az olaszoknak, midőn ők a labdát keresték, amikor a művész lábaival elindult egy olyan irányba, amiről neki sem volt komolyabb elképzelése, csak érezte, amit tesz. Úgy szívből. Nos, ezeket a zseniális játékosokat is elrontották, még időben.

Ha nem születik egy-egy brazil vagy argentin csodagyerek, ne adj isten szerb, esetleg horvát, vagy bosnyák, akkor ez a labdajáték olyan unalmas már, hogy még nézni is rossz.

Talán a spanyolok adnak még vajmi reményt, de ők meg azért veszélyesek, mert úgy eldugják azt a kurva labdát, hogy néha már maguk sem találják.

Hogy ki nyeri a világbajnokságot?

Szerbia!

Én biztos nekik szurkolok.

Most vagy soha!

Természetesen megnéztem a szerb válogatott első két mérkőzését, és arra a meglátásra jutottam, hogy ennek a nemzetnek, népnek valóban lehet egy különleges történelmi küldetése, elsősorban az értelem által felfoghatatlan szférákban. Két ekkora ökörséget elkövetni, egymás után, a világ egyik legjobb védőjét is beleértve, hogy kézzel nyúl a labda után, a tizenhatoson belül, nem lehet épp ésszel követni. Ez több mint, mazochizmus. Most csak az a kérdés, megteszi ezt közülük valaki a harmadik mérkőzésen is. Nem mernék rá mérget venni. De, hogy megőrjítenek ezzel a totális, játékot tagadó futballal, annak minden szépségének kiirtásával az, biztos. Mire vége lesz a világbajnokságnak, arra kérem a Mindenhatót, hogy parancsolja helyére a Tiszát, mert nagy szükségem lesz a szanatóriumra.

Addig is, hajrá Szerbia!

2010. június 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2010. június 25. 0:28:20

Miután tegnapelőtt, szomorú szerda, eltemette önmagát a szerb és szlovén válogatott is, mert megfeledkeztek a legfontosabb, játékot meghatározó kellékről, az AKARAT fontosságáról, melyet az ausztrálok demonstráltak akkor, amikor szinte semmi esélyük sem maradt a továbbjutásra és csak nemzeti öntudatuk és országuk becsületéért játszva tették helyére ismét a BALKÁNT, az ott oly fontos mentalitás hibáival együtt, nekem vigaszként csak DONOVAN maradt. Ő, aki példát mutat a legnagyobb és agyonfizetett csillagoknak, hogyan kell egy ügyért, legyen az a foci, küzdeni az utolsó másodpercig. Ezt most egész Szlovénia nézhette végig, sírva.
Hogy a hitem még nem veszett el örökre, pedig valamikor imádtam a futballt, arról ma a szlovákok és a felkelő Nap országából jövő japánok tettek. Most már nekik szurkolok, a japánoknak, akik 1964-ben még annak tapsoltak az olimpián, aki a legmagasabbra rúgta a labdát. Ma meg egy HONDANAK tapsolhattunk, főleg a mérkőzés utolsó perceiben. Amit ez a srác produkált, arról a fehér emberek Rooneyval az élen csak tanulhatnak.Elsősorban alázatot. Ami a legfontosabb emberi tulajdonságok egyike.
Hajrá Szerbia! Van még mit gyakorolni!A labda kerek és gurul.  

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy ravasz, de gátlástalan kalandor

Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >

Tovább

Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője

A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >

Tovább

Az autokraták titokban imádják a világjárványt

Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >

Tovább

Nyugi!

Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >

Tovább

Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene

Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >

Tovább

Az eltűnt vírus nyomában

A pontos válasz tehát az, hogy nem tudjuk, mi történik éppen Vuhanban, de sejthetjük, hogy a >

Tovább

Mától partvonalon a kritikai hang és az ellenzék Magyarországon

Működő demokráciákban az úgy szokott lenni, hogy ha egy politikus rendkívüli felhatalmazást kér, és ha megkapja, >

Tovább

A vírus: háború és béke

A vírus korába értünk. A világjárvány a világháború utáni legsúlyosabb esemény. Érinti az egész emberiséget. Egyszerre >

Tovább

Újra előkerült a diktátor elnevezés

A kormányfő erős és szuverén kríziskezelőnek akar látszani a választói előtt. Sok jel utal arra, hogy >

Tovább

Teljhatalom vagy csak démonok kergetése?

Az önjelölt illiberális nacionalista miniszterelnök 10 év alatt átalakította az ország politikai, jogi és alkotmányos viszonyait. >

Tovább

NER-puccs

Nem mindenki fél a koronavírus világjárványtól. Van, akinek épp kampó,, épp kapóra jött, és a 30 >

Tovább

Ha nem figyelünk oda, eltűnhetnek a szabadságjogok

A magyar kormány cinikusan arra használja a válságot, hogy befejezze a demokrácia felszámolását a nemzeti határok >

Tovább