Ma Margit, Piroska névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (54.)
Emberségből jeles
Sáfrány Ferenc
A történet dátuma 2010. június 8. Megjegyzendő. Ma tapasztaltam, amit egyébként jól tudok, hogy a téma az utcán, ebben az esetben a vendéglőben, a kocsmában hever, csak hegyezni kell a füleket. Csak azt sajnálom, hogy nem voltam szem- és fültanú. De megpróbálom a hallottak alapján rekonstruálni a helyzetet.
Magyarország, Szeged, napjainkban. Egy igen idős bácsi, reszkető kezekkel, Déli Aprót árulva, hogy kicsinyke kis nyugdíját kipótolja, betér az Art vendéglőbe. Általában hétfőnként jár erre, de ma ebédelni és gondolom vacsorázni is, úgy este hat óra környékén jelent meg. Megkérdezte Timit, a szorgalmas pincérlányt, „Aranyoskám, mit ajánl, ami olcsó és laktató?” Gondban a kiszolgáló hölgy, mert ismeri a bácsikát, máskor is evett itt egyszer-egyszer túrós csuszát, majd kivágja: „Egyen egy zóna marhapörköltet, körettel, salátával, az csak kilencszázkilencven forint.”
„Drága az, nekem, aranyoskám” – motyog félhangon, mint ha magának beszélne az öregember, majd csuszát rendel hatszázért.
Közben az egész történetet hallja, akarva, akaratlanul is Levente, az egyik fiatal, kedves és ismert törzsvendég, aki éppen vacsoráját fejezné főnöke társaságában. Odahívja Timit és rákérdez a lényegre, majd megkéri, hogy a bácsinak hozza ki a csuszát, és azt számolja az ő számlájához, majd fizetne, de meggondolja magát, és a pörköltet rendeli meg, fizet és távozik, mint akinél e gesztus a legtermészetesebb. Ezt mi, még én is, aki az egészet most hallgatja, tudjuk, Levente már csak ilyen. A ritkább fajtából. Szeret ide járni, mert jól főznek, családias a hangulat, stb.
A lényeg még csak most kezdődik.
A bácsi, amikor a kért csusza helyett meglátja tányérján, a gazdagon merített, szaftos és illatozó pörköltet, először nem hisz a szemének, majd a fülének.
„Kisasszony, én csuszát rendeltem.”
„Igen, de ez a pörkölt már fizetve van.”
„Nem, ez még nincs fizetve.”
„De, egy úriember, aki az előbb itt volt, már rendezte a számlát.”
„Azt már nem, csak ugrat engem, és magácska akarja ezt nekem kifizetni.”
„Nem, komolyan mondom, hogy egy fiatalember fizette ki a vacsorát” –teszi hozzá Timi, majd magában halkan, nekem már hangosan mormolja, bár tehetném…
A bácsi reszkető kezekkel, valahol nyolcvan körül, tisztességesen ledolgozva a rászabottat, még mindig dolgozgat, rikkancs a javából, sorstárs, hozzáfog az étkezéshez. Timi közben már a könnyeivel küszködik, de itt még mindig nem értünk a lényeghez.
A bácsi, mint aki már régen evett ilyen sokat és jóízűt, befejezvén a „lakomát”, hívja a pincérnőt.
„Kisasszony fizetek!” – markában a sok apró, amit Timi felé nyújt.
„De már mondtam magának, az étel fizetve.”
„Azt már nem!” – hadakozik az öreg, és megpróbálja lerakni az asztalra a pénzt. Timi felkapja, és tuszkolja azt vissza a bácsi markába. Így megy ez hosszú ideig, a másodpercek ólomlábon peregnek ilyenkor. Kínos az ügy mindenki számára. Végül Timi megáll a kijárati ajtóban, elállva az utat, és végső kétségbeesésében már majdnem könyörög.
„Az Isten szerelmére, tegye el azt a pénzt, a vacsora fizetve. Legközelebb még én is veszek egy újságot, ha jön.”
„Kislányom, holnap hozok neked egyet ingyen.”
„Nem ingyen.”
„Akkor leteszem ide a padlóra, amikor nem is látja” – válaszolja az öreg, majd lassan, csoszogva elhagyja a vendéglőt.
Leventém, mi ebből a tanulság?
Olyan világban élünk, sajnos, ahol már a legegyszerűbb emberi gesztus is megkérdőjelezett. Sok ilyen vacsora várat még magára, amíg az emberek újra elhiszik, hogy itt nem szánalomról van és volt szó, csak egy kivételről, aki még mindig embernek nézi az öreget, az éhezőt, az elesettet, és nem tud elmenni mellette, hogy ne tenne valami apróságot, csekélységet érte, és nem a lelkiismeret hangos kalapálásának megnyugtatására. Arról, hogy még mindig boldog az, ki adhat, főleg ha azt tiszta szívvel, őszintén teszi.
Timi, most már elengedheted könnyeid.
Ui. A történet szereplői nem kitalált, hanem valós, hús-vér emberek! Itt élnek közöttünk, csak kevesen.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Keresztényi kötelességének tekinti...
Sokan Szabadka közelében várakoznak, ahol a helyi magyar kisebbség protestáns lelkésze, Varga Tibor igyekszik némi meleghez >
A szélsőjobboldali üzenet
Mert bár eddig is voltak rasszista megnyilvánulásai, de ilyen nyílt gyűlöletre uszításra és normaszegésre korábban nem >
Vita a 7. cikkelyről
„Lengyelország ellen jogi eszközöket kell bevetni, Magyarországnak ugyanakkor a pénz a gyenge pontja. Merthogy főleg Orbán >
Két tucatból fél tucat
Az első szavazatok előtti utolsó tévévita a korábbiaknál kevésbé harciasabbra sikeredett, de a záró egypercesek mégis >
Spiegel: Repedések Orbán hatalmi szerkezetén
A Fidesz belső életéről nem tudni semmit. A pártkongresszusok a létező szocializmus ünnepi gyűléseit idézik, ott >
A szólás-, és sajtószabadság 30 éve megképződő árnyoldaláról; náci beszédről és Csurka Istvánról
Harminc éve egy januári vasárnap reggelén hörögve üvöltötte a rádiómikrofonba Csurka, hogy „ébresztő magyarság!”. Akkor riasztón >
Miért nem béna kacsa Merkel
Őszinte, hihető, sérülékeny és szerethető személyiség. Meggyőződés vezérli, amint azt a menekültválság során is látni lehetett, >
Akkor hiszek majd Pokorni Zoltán könnyeinek...
... ha a XII. kerületi önkormányzat kiadja a bontási rendeletet a szoborra. És azt is elvárom, >
Diszkriminálják a nyugaton dolgozókat, a határon túliakkal ellentétben
A magyar miniszterelnök pl. egyértelműen megnehezítette a választási részvételt a nyugaton dolgozó magyarok számára, miközben a >
A bigott rasszista
A jobboldali, nacionalista Orbán Viktor a „nagy lakosságcsere” névre keresztelt összeesküvés elmélet megszállottja. Azt hiszi, hogy >
A Nemzeti Embertenyészet Rendszere
A végeredmény további finomítása érdekében célszerű lenne kizárólag fideszes hímivarsejteket felhasználni, ha a létező legtökéletesebb genetikai >
Orbán feltételei csak egy koreográfia részei
A koreográfia arra szolgál, hogy megőrizze az arcát, legalábbis a hívek körében. A PiS fémjelezte frakció, >