Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Út a cél felé
Rácz József ifj.
Többször bebizonyosodott már, hogy szem előtt kell tartanom néhány keretszabályt, még ha szabálytalan tartalommal töltöm is meg.
„Az utazást ésszerűen kell felépíteni: pontról pontra haladva a cél felé. Tervünket előre el kell készíteni és óvni minden változtatási kísérlettől.”
Talán a vakító napsütés, vagy az autó visszapillantó-tükrétől egyszerre több irányba és több irányból csapódó fénynyalábok, vagy a hótakaró jégkristályos felszínéről szétszóródó csillogás teret és időt törő vibrálása mozgatta a karom, amikor papírra vetettem ezt a pár soros törvényszerűséget.
Azelőtt is hittem valamelyest a megszervezett utazások sikerességében, de azóta veszem igazán komolyan.
Alig, hogy leírtam azt a mondatot és újraolvasva azon gondolkodtam: vajon miért írtam ezt a mondatot, nővérem (akkori szerepében egyik útitársam) egy hirtelen ötlettel áll elő. Egy, a már távolban zsugorodó templomot szemelt ki, ami egyébként az autórádió hangerejétől szent csendjén szégyenkezve nyújtózkodott a fasorok közé rejtőzve. Ám ő mégis meglátta, megérezte. Ártatlan kíváncsiságnak hatott csupán. Egy kicsit még igazságosnak is tartottam, mert a hang bástyáján én álltam, az általam kívánt, érzett zenével. Úgy egyenlő, ha a látvány vártornyát ő uralja.
Így hát elfogadtuk az ötletet, és visszafordultunk (volna).
Alighogy leírtam azt a mondatot és újraolvasva azon gondolkodtam: vajon miért írtam ezt a mondatot, már az út menti árokban fészkeltünk. Vétettünk a szabály ellen. Nem fogadtuk el az isteni gondviselést. Pedig egy templomhoz, Isten házához akartunk visszakanyarodni. Ketten kétfelé értelmeztük a látvány üzenetét. A kulcs a templom, a hó, a fény?
Bizonyos megérzések, hirtelen adódó lehetőségek örömöt, a vártnál is szebbet produkálhatnak, némelyek viszont…
Hirtelen lehetőségünk lett volna arra, hogy semmit sem tegyünk, hogy folytassuk utunkat az árral úszva, a csorda terelő medrében.
Mi a változtatás lehetőségével éltünk, ami a teljes kudarcot produkált. Az új célt nem értük el, a régit pedig a status quo motorberregésével gáncsoltuk magunkkal a hóba.
Viszont ezzel a döntéssel változtattuk lehetőséggé a monoton haladás lehetőségét. Viszont mégsem volt teljes csőd, ugyanis hirtelen változtatásunk környezetünket is magunkkal rántotta, mint ahogy a kifeszített hálóba lőtt labda erejével letépi azt, és együtt csapódnak a földhöz. Csak azért, hogy mi folytathassuk utunkat, hogy mihamarabb gyógyuljanak a változtatás okozta sebek, egy hókotró sofőrje változtatott saját útján, és kihúzott minket. Az ő döntését is valaki korrigálja majd?
Csakis úgy lehet, hiszen másképp véget érne az utazás, beállna a veszteglés illetve a száguldás állapota. A helyesnek vélt változtatás, a továbbhaladás utazásunk megerőszakolása lett volna.
Alighogy végiggondoltam, és hozzágondolva a történteket elgondolkodtam mindezen, máris szólt a zene… Nem is igazán tudtam már, hogy hova is tartunk, csak az újabb változtatási lehetőségekre vártam, hogy kiderüljön, vajon önmagát vagy ellentétét igazolja-e hirtelen született szabályom.
Mostanában rengeteget utazok. És úton-útfélen perverz nyálcsorgatással keresem a változtatási lehetőségeket. Ásómat szorongatva, hogy bármikor eltéríthessem a haladás irányát, lépteimmel ásva utam medrét.
„… pontról pontra haladva a cél felé… és óvni minden változtatási kísérlettől…”
A cél most a változtatás, s szinte céltalan bolyongássá torzul alkalmanként.
Az egyetemista vizsgaidőszak a legalkalmasabb az utazásra. Ilyenkor nincsenek hétköznapok és hétvégék, éjjelek és nappalok. Csak vizsgák vannak.
Miután több napig lassú tűzön főzzük, az időérzék és a testmozgás fokozatosan elpárolog belőle. Hogy ne legyen rágós, és ne terhelje a gyomrot, érdemes megfűszerezni egy kis spontán sétával, ínyenceknek egy csipet városi buszozás is ajánlott.
Ezt a receptet követve állítom össze étrendemet az elmúlt napokban. Nagy utazás-vacsorának számít, ha a telefonfülke felé menet felfedezed a szobatársad zsebedben felejtett hónapos buszbérletét, és úgy döntesz, hogy nem vagy hajlandó a forgalmas út mellett beszélgetni. Felszállsz az első arra vetődő buszra, és az első szimpatikus megállóban leszállsz, és ott keresel egy fülkét. Nincs arra vetődő busz, sok járművel vagy vérszövetségben, de a busszal még csak most kerültél köszönőviszonyba.
Úgy döntesz inkább, hogy megéhezel. Gyors magyarázattal elhessegeted bűntudatodat: lépésenként rágsz egyet, így kiegyenlíted az elhasznált és a felhalmozott energiát. A séta különben is hasznos lehet. Gyalog jobban fel tudod mérni a terepet, könnyebben levadászhatsz egy telefonfülkét. Az útveszőben otthonosan mozogsz: rágásonként lépdelsz, falatonként kémlelsz a telefon után. Utad szervezett, tudatosan közelítesz a cél felé.
A kajád elfogy, a rágás abbamarad, az utolsó nyelés a tátongó ürességben kong. Sehol egy telefonfülke. Elhatározod, hogy rád tört a tudásszomj, s az első utcából a haza vezető útra térsz. Az első utcából haza egy hangos úton vezet az út. Pár lépésnyire, mialatt utolsó pár rágásodat szimulálod életmaradék után kutatva a fogaid között, mikor megérkezel egy telefonfülkéhez. Ahhoz, melyet az eredeti terved szerint használtál volna.
Követed az utasításokat, behelyezed a kártyát, tárcsázol, majd beszélsz. Talán éppen erről a tévelygésről, és arról a hasonló esetről, amit a ’telepi bermuda szirénjei’ címen emlegetsz:
Akkor az ismeretlenből előbukkanva megláttam az utat, mely végre a biztosat jelenti. Hosszú keresgélés után megleltem az első támpontot, mely út a szobámig vezetett, akár csukott szemmel. Ám, egy ablak rácsai közül kiszűrődő fény megvakított. Odavonzotta tekintetem, vezette lépteim. Az ablakban egy női alak jelent meg. Talán a ruháját vetette le, talán fésülködött, de az is lehet, hogy engem hívott (magához). Vagy a rendőrséget (hozzám).
Ismét letértem utamról, s ezt a kitérőt, megfogadtam, mostantól rendszeresen célba veszem. S akkor már nem is lesz kitérő…
A telefonkagylót hirtelen megszorítod. Egy alak suhan el melletted. Háttal áll neked. Autó gurul mellétek, és megáll. Az alak beszáll, a kocsi megindul, és lassan elhalad. Eszedbe jut valami. A stoppolás – maga a változás, a hirtelen letérés az útról. Ha lineárisan nem is billent ki, tartalmában mindig a meglepetés az alapelem.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Tiltakozó hullám söpör végig Közép- és Kelet-Európán
Magyarországról és Szlovákiáról indul, áthalad Szerbián és más nyugat-balkáni államokon és elér egész Törökországig, illetve Grúziáig. >
A liberális nemzetközi rend után
Az Európai Külkapcsolati Tanács elnöke úgy látja, hogy vége a liberális nemzetközi rendnek, de a földrésznek >
A magyaroknak kell megszabadulniuk Orbántól, ha úgy látják jónak, ebbe nem szabad kívülről beavatkozni
Stephan Löwenstein, a Frankfurter Allgemeine Zeitung közép-európai tudósítója gondolja így és megállapítja, hogy a kormányfő folyton >
Európa jelenleg a szabadság szigete
Bármennyire is fura ez, de, ha alaposabban szemügyre vesszük a gondjait, akkor azok nem is annyira >
A szerb elnök mesterséges „népi mozgalommal” igyekszik elfojtani a diákok tiltakozását
Ehhez ösztönzést kap Dodiktól, illetve Orbántól. Utóbbi az EU-ra és a világ liberálisaira utalva azt üzente >
Trump súlyosan megsebesült, ez azonban még jól jöhet Európának és Nagy-Britanniának
Így véli Will Hutton, a Guardian vasárnapi számának volt főszerkesztője. Kiemeli: itt az idő kialakítani az >
A meggyőzhetetlenek
Máris minden tele van azzal a kormányzati reklámmal, amely a párt egyik brüsszeli képviselőjének két kiforgatható >
Te, jó ég, hol élek?
Ezt írja Fareed Zakaria a Washington Postban, aki szerint Trump ugyan befagyasztotta az új vámterhek jó >
Még messze nincs vége a Trump-féle kereskedelmi zűrzavarnak
Az elnök csupán időt kért, ám változatlanul valós a világgazdaságra leselkedő veszély. Ezzel együtt nem szabad >
Túl kockázatos az EU-békefenntartók számára, hogy letartóztassák a boszniai szerbek vezérét
Dodik ugyanis nem hajlandó bevonulni a börtönbe. Hiába kért segítséget a szarajevói kormány Brüsszeltől, túlságosan is >
Sajtószabadság ügyben az uniónak először a sorain belül kell rendet teremtenie
Nem kizárt, hogy a Brüsszel szerződésszegési eljárást kezdeményez, éppen Orbánt és Ficót használva fel elrettentő példaként. >
Senki sem nyer a vámháborúval, de Kína távolabbra tekint
A Guardian vezércikke ítéli így meg. Nagy viharra számít, ám úgy véli, hogy a viszályban az >