Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Műhold
Öreg Dezső
Volt egyszer egy ország, úgy hívták Szerbia és Montenegró. Elég rövid ideig volt ország, akkor is csak Belgrád és az Európai Unió unszolására hozták létre. Azután egy fura népszavazás véget vetett fiatal életének, amelyről nem a demokráciákban megszokott 50 százalék plusz egy szavazat döntött, hanem az 55 százalékot meghaladó. De a válni akaró fél ezt is begyűjtötte.
Nos, ennek az agóniában született országnak, mint a rendeseknek, volt kormánya, annak a kormánynak pedig volt hadügyminisztere. Nevét azóta mindenki elfelejtette, mint ahogyan lassan feledésbe merült az ország neve is, csak néhány régi autón felejtett felségjel őrzi még emlékét. Most azonban teljesen váratlanul ismét feltűnt a sajtóban az ex-miniszter neve. Egy izraeli műholddal hozták hírbe már akkor is, amelyet ő bérelt ki titkosszolgálati célokra. Tehát egy kémműhold igénybevételéről kötött szerződést egy izraeli céggel 45 millió euró értékben. Azután az ügyből nem lett semmi, a szerződést egyoldalúan felbontottuk, így a hadsereg, amelyik akkortájt már nem tartozott a térség rettegett haderői közé, titkosszolgálati adatok nélkül maradt. Akkor sem, most sem tudtuk meg, ki után is akart kémkedni a haláltusában vergődő ország. Föltételezhetően már nem a NATO vagy Oroszország hadmozdulatai érdekelték az akkori vezérkart, hanem valamelyik balkáni szomszédé vagy szomszédoké. Mindegy. A lényeg az, hogy az izraeliek – gyakorlatias üzletemberek lévén – nem hagyták annyiban az ügyet. Beperelték Szerbiát – az egykori államközösség jogutódját. Mi akartunk azzá válni, egy szavunk sem lehet, tehát bepereltek bennünket az ilyen ügyekben illetékes párizsi nemzetközi bíróságnál, és természetesen megnyerték a pert. Annyira, hogy a törvényszék 36 millió euró kártérítés kifizetésére ítélte a jogutódot. No mármost, ugye, ez csak nem mindegy egy olyan országban, ahol az is óriási elégedetlenséget váltott ki, hogy a kormány egymillió dollárt vett ki az adófizetők zsebéből, annak az amerikai egyetemistának a kártalanítására, akit szerbiai kollégája vert félholtra egy mulatóban, majd az ottani szerb diplomaták segítségével elszökött az amerikai igazságszolgáltatása elől. Azóta itthon kosarazik, a haja szála sem görbült.
Nos, ezt a 36 millió eurót bizony megérezzük majd mi, adófizető polgárok. Még akkor is, ha a mostani hadügyminiszter gyorsan úgy nyilatkozott: nem a hadsereg költségvetéséből veszik el a pénzt. Persze, hogy nem. Ezt nem is feltételeztük mi, adófizető polgárok. Hanem a mi zsebünkből ismét, mondjuk az áfa bejelentett emelésével. Amely nem is emelés, mondja a pénzügyi tárca irányítója. Csak csökkentik a kedvezményes áfával terhelt árucikkek számát. Tehát nem drágul a termék, csak többet kell érte fizetni.
Szóval ilyenek ezek a zsidó üzletemberek. Tartják magukat a szerződéshez. Hallatlan. De van remény, üzeni a belgrádi Politika napilap, amelyik az utóbbi időben – amióta új ember irányítja – ismét a legjobb itteni újságok közé tartozik. A jó főszerkesztő esze nyoma meglátszik egy újságban. A rossz csak szemetel és piszkot hagy maga után. Tehát azt üzeni a Politika, vitatható a térítési kötelezettség. A cikkből azonban kiderül, hogy csak vitatható és elodázható a teljesítése, de korántsem biztos, hogy bárki, bármilyen bíróság felmenthet alóla. Régi jó itteni szokás szerint levesszük a terhet a mostani kormány válláról, és áthelyezzük valamelyik következőjére. Addig meg pereskedünk. Ebben nagyok vagyunk. Az egykori minisztert is bepereljük, mert állítólag a kormány tudta nélkül kötötte meg az üzletet. Pere május 21-én kezdődik. A montenegrói elszakadási népszavazás 4-ik évfordulóján.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
“Soha sem késő”
Az új Bizottság demokráciáért és jogállamért felelős biztosa bejelentette: hajlandó esélyt adni az Orbán-kormánynak, hogy az >
Miért kezd ideges lenni Orbán Viktor tábora
A Die Presse szerint, mert a Tisza Párt most először határozottan vezet a Fidesz előtt az >
Valóban csak a gazdaság?
A világszerte keletkező háborús gócok még jobban megrendítik a biztonságérzetet. 1939 előtt erre ugyanazt a „békét >
Trump nevetséges állásfoglalása
Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >
Ki veszi át Szíria irányítását?
Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >
Mindenszentek napja Újvidéken
A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >
A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet
Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál. Hogy a lázadók >
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >