Ma Ádám, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Hamishamu
Öreg Dezső
Hagyománnyá válik lassan Szerbiában, hogy ünnepek előtt parázs politikai viták színhelyévé válik a parlament. Karácsonyra készültünk tavaly, amikor a nemzetgyűlés a költségvetésről szavazott, és fogadta el a törvényt, pontosan annyi szavazattal, mint most a nagyhét kezdetén a Srebrenica-nyilatkozatot. Akkor is heves volt a vita, és egy kicsikét másképpen alakult a támogatók névsora, de akárcsak decemberben, most is kiderült, hogy négy-öt képviselőt mindig tud szavatolni (szerezni) a kormánykoalíció, ha fontos döntést kell hozni. Akkor, decemberben, életbevágóan fontos dologról volt szó, a kormány megmaradásáról, most húsvét előtt a jövőkép eldöntéséről.
Szóval, mint ahogyan tervezve volt, Szerbia parlamentje elítélte a srebrenicai vérengzést, részvétét nyilvánította az áldozatok hozzátartozóinak, és megismételte: meg kell találni, és le kell tartóztatni Ratko Mladićot, a boszniai szerb katonaság egykori parancsnokát. Ez eddig rendben is volna. Az már kevésbé, hogy több hónapos politikai alkudozás, a nemzeti érzelmekre való rájátszás, a rájuk való hivatkozás mögött rejlő burkolt, a kormánykoalíción belüli egymásnak feszülés előzte meg ezt a lényegében teljesen politikai határozatot. Nyakatekert politolingvisztikai bűvészmutatványokkal jutottak odáig, hogy a szövegbe kimondatlanul is belekerüljön a népirtás kifejezés. Három alkalommal hivatkoznak ugyanis a Hágai Nemzetközi Bíróság idevágó ítéletére, ahol nevén nevezik a genocídiumot. A szerbiai nyilatkozatban azonban egyszer sem említik. Mindez csupán arról tanúskodik, hogy az itteni politikum, amely –senkinek se legyen illúziója – a közvélemény gipszlenyomata, tehát a szerbiai politikai közfelfogás a 90-es évek háborúinak megítélésében még csöppet sem kiforrott, letisztult. Többször le kell még fejteni ahhoz, hogy fogyasztható legyen. Ezt tükrözte a parlamenti vita is. A háborúkat megelőző érvek, a miloševići éra félnótás politikusainak érvei keltek életre, árasztva magukból az akkori idők bűzét. A szerbiai parlamentben ismét hősként ünnepelték Mladić tábornokot, szerencsére csak Šešelj radikálisai. De 2000 októberének hőse, Vojislav Koštunica pártjának fullajtárjai még ettől is bőszebben védték a nemzet – a szerb nemzet érdekeit – egyrészt relativizálva a népirtást, kiegyenlítve minden bűntettet, másrészt azt a tézist, tételt képviselve, hogy a határozat elfogadásával a szerbek vállalják a kollektív bűnösséget és az ezzel járó anatémát.
Az a hangnem, amelyet a jobboldali ellenzék megütött, semmivel sem különbözött a nagy nemzetállamot álmodó, egymást váltogató múlt századvégi szerbiai nemzetgyűlések hangulatától. Abban sem, hogy a nemzetért és annak jövőjéért „aggódó” honatyák, akárcsak 15-20 évvel ezelőtt, most is politikai fennmaradásukért, politikájuk igazolásáért mondták a magukét, hogy egy következő választáson, választási kampányban, majd hivatkozási alapként emlegethessék. A hamis próféták érve az érzelmekkel, ez esetben a nemzeti érzelmekkel való manipulálás. Szerbiában erre még mindig van vevő. Nemcsak a szerbség körében. És nem is csak Szerbiában.
Másrészt abban sem lehet biztos az ember, hogy a nyilatkozatra szavazók mindegyikét annyira megindította volna Srebrenica 8 ezer áldozata. Hogy az őszinte bűntudat, az áldozatok és a hozzátartozók iránti részvét, emberi érzelmek irányították volna ujjukat, amikor megnyomták a szavazógép gombját. Inkább az a tudat, hogy enélkül nem lehet tovább lépni a meghirdetett európai úton. Hogy az Európai Parlament határozatát bizony Szerbiának is el kell fogadnia. Hogy a hágai bíróság ítéletéről nem lehet nem tudomást venni. Egyszóval, hogy ez – ahogy a jobboldali ellenzék is mondta – házi feladat.
Nem kellene most belemenni annak fejtegetésébe, hogy kevés volt-e a 15 esztendő ahhoz, hogy Szerbiában megváltozzon a közhangulat. Hogy a tettek elkövetői még jobbára itt vannak közöttünk. Hogy még nem nőhetett fel az a nemzedék, amely számon kérheti a szülőktől, nekik milyen szerepe volt az újabbkori balkáni háborúkban. Ott volt-e személyesen ahol gyilkoltak, vagy csak szavazatával járult hozzá a háborús politikához. Tény, hogy a szerbiai parlament, a demokraták vezette hatalmi koalíció minden pártja, még az önmagukat és korábbi eszményeiket nyilvánosan soha meg nem tagadó szocialisták is a nyilatkozatra szavaztak. Amely nem olyan amilyennek lennie kellene, kissé csámpás, kissé ferde a gerince, de a miénk. Jó diagnózissal és jó terápiával javítható. Csak kitartás és mindennapi torna kell hozzá. Meg akarat és elszántság. Hát a húsvét, nem a megújulás ünnepe is?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nyitott határok mellett azonban nincs stabil közösség
„Nem tűzfalakról kell itt szövegelni, azért kell mindent megtenni, hogy meg lehessen találni a kiutat a >
A politikai giccsről
Apropó giccs! Lehet giccs egy szó is. Egy vélemény. Egy politikai kampány. És még mennyi minden! >
Hogyan kezelni a kemény-jobbos fenyegetést
Az Economist kommentárja úgy véli: mivel Európában egyre több helyen győznek a szélsőségesek, mind nehezebb mérsékelt >
Putyin bosszúja
A Guardian vezércikke úgy ítéli meg: elején nagy volt a lelkesedés Ukrajnában a kurszki betörés miatt, >
Miért gyűlölik a fasiszták az egyetemeket
Orbán Viktor fényképével illusztrálja a Guardian a Yale Egyetem egyik filozófia professzorának cikkét, amely arról szól: >
Trump komoly veszélyben van Harris miatt
Ezért azután még többet hazudik, vádaskodik, és hihetetlen szinten megszeg minden szabályt. A dráma az számára, >
Orbán 200 millió eurós kudarca
Orbán Viktor bakot lőtt, amikor nem hajtotta végre menekült-ügyben az Európai Bíróság ítéleteit, ezért kormányának most >
Szerbia harcolni akar a nyugati sajtó „hazugságai” ellen
Szerbia ellenkampányt kíván indítani, mert úgy ítéli meg, hogy teljesen érdemtelenül rossz a sajtója nyugaton. Vučić >
Németország teljesen ismeretlen vizek felé hajózik
Fontos, de nem sorsdöntő választás zajlott Türingiában és Szászországban, ám a kemény jobboldal veszélyes területre sodorja >
A kelet-német földrengés
A Wall Street Journal szerkesztőségi cikke politikai földrengésként értékeli a két keletnémet tartományi választás eredményét, kiemelve, >
A demokrácia beleütközik a saját korlátaiba
Ezt írja mai, baljós türingiai és szászországi választás előtt Jens Schneider, a Süddeutsche Zeitung hírigazgatója. Ám >
A világ jövője attól függ, mit gondol néhány ezer pennsylvaniai választó arról, ki tudja-e fizetni a számlát a zöldségesnél
Timothy Garton Ash oxfordi professzor, aki már jó ideje a tengerentúlon igyekszik kideríteni, milyen eredmény várható >