2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Hamishamu

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Hamishamu
Tömegsír Srebrenica közelében: Zeleni Jadar

Hagyománnyá válik lassan Szerbiában, hogy ünnepek előtt parázs politikai viták színhelyévé válik a parlament. Karácsonyra készültünk tavaly, amikor a nemzetgyűlés a költségvetésről szavazott, és fogadta el a törvényt, pontosan annyi szavazattal, mint most a nagyhét kezdetén a Srebrenica-nyilatkozatot. Akkor is heves volt a vita, és egy kicsikét másképpen alakult a támogatók névsora, de akárcsak decemberben, most is kiderült, hogy négy-öt képviselőt mindig tud szavatolni (szerezni) a kormánykoalíció, ha fontos döntést kell hozni. Akkor, decemberben, életbevágóan fontos dologról volt szó, a kormány megmaradásáról, most húsvét előtt a jövőkép eldöntéséről.

Szóval, mint ahogyan tervezve volt, Szerbia parlamentje elítélte a srebrenicai vérengzést, részvétét nyilvánította az áldozatok hozzátartozóinak, és megismételte: meg kell találni, és le kell tartóztatni Ratko Mladićot, a boszniai szerb katonaság egykori parancsnokát. Ez eddig rendben is volna. Az már kevésbé, hogy több hónapos politikai alkudozás, a nemzeti érzelmekre való rájátszás, a rájuk való hivatkozás mögött rejlő burkolt, a kormánykoalíción belüli egymásnak feszülés előzte meg ezt a lényegében teljesen politikai határozatot. Nyakatekert politolingvisztikai bűvészmutatványokkal jutottak odáig, hogy a szövegbe kimondatlanul is belekerüljön a népirtás kifejezés. Három alkalommal hivatkoznak ugyanis a Hágai Nemzetközi Bíróság idevágó ítéletére, ahol nevén nevezik a genocídiumot. A szerbiai nyilatkozatban azonban egyszer sem említik. Mindez csupán arról tanúskodik, hogy az itteni politikum, amely –senkinek se legyen illúziója – a közvélemény gipszlenyomata, tehát a szerbiai politikai közfelfogás a 90-es évek háborúinak megítélésében még csöppet sem kiforrott, letisztult. Többször le kell még fejteni ahhoz, hogy fogyasztható legyen. Ezt tükrözte a parlamenti vita is. A háborúkat megelőző érvek, a miloševići éra félnótás politikusainak érvei keltek életre, árasztva magukból az akkori idők bűzét. A szerbiai parlamentben ismét hősként ünnepelték Mladić tábornokot, szerencsére csak Šešelj radikálisai. De 2000 októberének hőse, Vojislav Koštunica pártjának fullajtárjai még ettől is bőszebben védték a nemzet – a szerb nemzet érdekeit – egyrészt relativizálva a népirtást, kiegyenlítve minden bűntettet, másrészt azt a tézist, tételt képviselve, hogy a határozat elfogadásával a szerbek vállalják a kollektív bűnösséget és az ezzel járó anatémát.

Az a hangnem, amelyet a jobboldali ellenzék megütött, semmivel sem különbözött a nagy nemzetállamot álmodó, egymást váltogató múlt századvégi szerbiai nemzetgyűlések hangulatától. Abban sem, hogy a nemzetért és annak jövőjéért „aggódó” honatyák, akárcsak 15-20 évvel ezelőtt, most is politikai fennmaradásukért, politikájuk igazolásáért mondták a magukét, hogy egy következő választáson, választási kampányban, majd hivatkozási alapként emlegethessék. A hamis próféták érve az érzelmekkel, ez esetben a nemzeti érzelmekkel való manipulálás. Szerbiában erre még mindig van vevő. Nemcsak a szerbség körében. És nem is csak Szerbiában.

Másrészt abban sem lehet biztos az ember, hogy a nyilatkozatra szavazók mindegyikét annyira megindította volna Srebrenica 8 ezer áldozata. Hogy az őszinte bűntudat, az áldozatok és a hozzátartozók iránti részvét, emberi érzelmek irányították volna ujjukat, amikor megnyomták a szavazógép gombját. Inkább az a tudat, hogy enélkül nem lehet tovább lépni a meghirdetett európai úton. Hogy az Európai Parlament határozatát bizony Szerbiának is el kell fogadnia. Hogy a hágai bíróság ítéletéről nem lehet nem tudomást venni. Egyszóval, hogy ez – ahogy a jobboldali ellenzék is mondta – házi feladat.

Nem kellene most belemenni annak fejtegetésébe, hogy kevés volt-e a 15 esztendő ahhoz, hogy Szerbiában megváltozzon a közhangulat. Hogy a tettek elkövetői még jobbára itt vannak közöttünk. Hogy még nem nőhetett fel az a nemzedék, amely számon kérheti a szülőktől, nekik milyen szerepe volt az újabbkori balkáni háborúkban. Ott volt-e személyesen ahol gyilkoltak, vagy csak szavazatával járult hozzá a háborús politikához. Tény, hogy a szerbiai parlament, a demokraták vezette hatalmi koalíció minden pártja, még az önmagukat és korábbi eszményeiket nyilvánosan soha meg nem tagadó szocialisták is a nyilatkozatra szavaztak. Amely nem olyan amilyennek lennie kellene, kissé csámpás, kissé ferde a gerince, de a miénk. Jó diagnózissal és jó terápiával javítható. Csak kitartás és mindennapi torna kell hozzá. Meg akarat és elszántság. Hát a húsvét, nem a megújulás ünnepe is?

2010. április 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bumeráng

A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >

Tovább

Érinthetetlen-e Orbán?

A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >

Tovább

Egy szerény javaslat

Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >

Tovább

Ritka összefogás Orbán ellen

Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >

Tovább

Gyalázatunk vissza fog hullni ránk

Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >

Tovább

A vasárnap ígérete

Nem tudom, Borkai Zsolt győri híveire kijózanító hatású volt-e mindaz a pusztító tény, amit az elmúlt >

Tovább

A magyar Ibizagate

A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen >

Tovább

Brexit, Brüsszel, Orbán...

“A magyar jelölttel való leszámolást a jobboldal rábízta a baloldalra és a szélsőbalra baloldali; a románét >

Tovább

Haverok, buli, keresztény szabadság

Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra >

Tovább

Az ördög ügyvédje avagy az Orbán-rendszer whistleblowere

Amit a titokzatos ördög-ügyvéd Borkai Zsoltról fénykép és videó formájában közzétett, semmi ahhoz képest, amiről blogjában >

Tovább

A Joker mint társadalompolitikai bombasiker

A főhős nihilizmusa és megalkuvása pontosan tükrözi napjaink populizmusát. Ugyanilyen Joker ül a Fehér Házban is, >

Tovább

Johnson már csak Orbánban bízik?

A brit miniszterelnök azt reméli, hogy Magyarország megvétózza a kilépéshez szabott határidő meghosszabbítását, épp ezért uniós >

Tovább