Ma Ivó, Iván, Milán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
Napi ajánló
Haikuk túléléshez és meghaláshoz
„Bátor kötet ez bátor olvasóknak, kabátzsebekhez szabva. Azokra a pillanatokra, amikor megáll az ember, és azokra, amikor tovasiet.” Parászka Boróka (Erdélyi Riport):
„A poézis átnyúlik valahova a nagyon hétköznapiba, vagy a hétköznapiban van ott nagyon mélyen, kiiktathatatlanul a poézis.” Parászka Boróka írása MARKÓ BÉLA fűszál a sziklán című haiku kötetéről.
Vannak könyvek, amelyeket az ember a biztonság kedvéért mindig magával visz: térképeket, útirajzokat – ha hosszú, különösen, ha ismeretlen útra megyünk. Valamint olyan regényekhez, verseskötetekhez is ragaszkodunk, amelyeknek mondatai továbbhajtanak, pihentetnek, eligazítanak, amelyek tisztán szólnak a legnagyobb hangzavarban is, és nem zavarják a ritkán hallható csendet sem.
Miként szegődik hozzánk egy könyv? Vagy – tán pontosabb így – miként szegődünk egy könyvhöz? Markó Béla fűszál a sziklán című kötete lehetne akár jól hajtogatott térkép, vagy útikönyv is: egy télikabát nagyobb zsebébe kényelmesen elfér, két osztatú, fehér és élénkzöld borítója megkeresi magának a tévelygő tekintetet. Hosszabb séták alatt bejárható parkok, múzeumok számára szoktak ilyen útmutatókat, kísérőfüzeteket szerkeszteni, hogy a látogató eljusson a legfontosabb látnivalókig, és ne vesszen el a jelek, az erre is, arra is nyíló útvonalak között. Be- és kivezetés. Miből? Mibe?
Levegő, tűz, víz, föld – ez ennek az útikönyvnek a fejezetei, és akkor jó fellapozni, amikor az elemek, saját életünk útvesztői, ösvényei között bóklászva megérintenek. Amikor valami elemi történik, tapasztalható. Amikor jó csak úgy megállni, érezni, látni, hallani, lenni és elmúlni – vagy éppen mindez nem jó. A tapasztalás viszonylagosságának kötete ez a haiku-gyűjtemény. A távolit, nem láthatót közel hozza és láthatóvá teszi, a kéznél lévőt, nyilvánvalót eltolja, kibontja és megtisztítja megszokásainktól, vélelmeinktől. Elvarázsol és varázstalanít egyszerre.
Mert minden egyszerre történik, egyszerre van a szent és a profán, a születés és az elmúlás is. A poézis átnyúlik valahova a nagyon hétköznapiba, vagy a hétköznapiban van ott nagyon mélyen, kiiktathatatlanul a poézis – a haiku olvasó nem dönt erről, csak észrevesz, megállapít.
„Járnak-kelnek a / nedvek: tárgyal titokban / pokol s mennyország” – olvasom Virágnyílást, karnyújtásnyira tőlem a fürdőszoba, így hallom, amint másodpercenként, tökéletesen, végtelenítve csöpög a sosem jó, gyári hibás csap. Először azt gondolom, ezért a furcsa, bosszantó, mégis titokzatos csepegés-nedvedzés miatt kedvelem ezt a három sort. De aztán meghallom valahonnan a lakás másik végben folyton zakatoló tévét. Amiben éppen, mint mindig, „tárgyalnak” valakik. Öltönyben, arcukon feslő, egyen ráncokkal. Mondatok hajtanak ki, majd hervadnak el a szájukból. Embervirágzás ez. Nem vettem észre ezt eddig, hogy lehet ez? Hát így, hogy az észlelés felejt, butul, tompul, ha csak ki nem zökkenti valami a rutint. És ahhoz, hogy kizökkenjen, kellenek ilyen szó-fékek és mondat ékek, mint amilyenek Markó Béla haikui.
Nézem, amit írok itt a képernyőn. Ha kinyomtatnám, mivé lenne ez? „Egy papírlapon / apró fekete magvak / talán haiku” – olvasom közben a Poétikát. Jó olvasási gyakorlatok ezek, igazi tudatmódosító szer a kötet: megváltozik az ember látása, hallása, és valahogy jobb lesz élni, megélni a megélhetőt. Talán éppen azért, mert az alkotás nem az írás, és nem az olvasás, hanem ez így együtt. Minek is nevezzük ezt? Érzékiségnek? Szerelemnek? A tökéletlenség tökéletességének? „A mi szájunkkal / kóstolja meg az Isten / amit teremtett” – így szól a Szerelem, ahogy olvasom hangosan, magamnak. Vagy az Istennek, ha épp a sorok közé les a vállam mögül.
Persze mindez most van, és most éppen már nincs, az örökkévalóság éppen a romlás, és a romlás az örökkévalóság. Ezzel is szembe lehet nézni, sokféleképpen, és szépen. A félelem, a nyugalom, a közelség és a távolság egyszerre van, három sornyi haiku rendje szerint. „Egymást öleljük / van-e árnyék mögöttem / te vigyázol rám” – hangzik az Egyezség, ami a műfaj logikája szerint éppen annyira megállapodás, mint amennyire figyelmeztetés.
Augusztus vége van, a nyár és az ősz találkozója. Nappal még liheg a forróság, de hajnalban már mar a hűvös. Ez az Átmenet ideje: amikor „már a diófa / elsárgult de a többi / még zöldell gyáván.” Bátor kötet ez bátor olvasóknak, kabátzsebekhez szabva. Azokra a pillanatokra, amikor megáll az ember, és azokra, amikor tovasiet.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A 24. órában
A világ sokféle problémás állapotában Magyarország egy különálló, süllyedő sziget, és nem volna jó teljesen elmerülni. >
Bíztak Közép-Európában
Nagyon foglalkoztat, hogy miként vélekednének ma róla. Feltételezem, hogy ma is ragaszkodnának hozzá, hiszen itt előbb >
A Peking és Moszkva közötti hatalmi játszmában az európaiak a „hasznos idióták”
Alexander Görlach a Ide Weltben úgy látja, hogy az európaiak, köztük Orbán, a hasznos idióta szerepét >
Szijjártó és Várhelyi a haladók és a VMSZ szolgálatában
A külügyminiszter legújabb, felületesnek, de pökhendinek is nevezhető, tárgyismeretet nélkülöző nyilatkozata ismételten megmutatta, hogy a Fideszes >
A gyűlölet el van vetve
Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >
A tét
Ami gyanús, az nem gyanús. – Ami nem gyanús, az a gyanús – mondta Pelikán József >
Orbánék nem szavazzák meg a Srebrenica-határozatot
A srebrenicai Emlékközpont igazgatója igen zavarónak minősítette, hogy Magyarország ellenzi a készülő ENSZ-határozatot, amely a 29 >
Orosz érdekek szolgálása Csádban - Orbán Gáspárral
Nem kizárt, hogy Magyarország hírszerzési csomópont csádi kiépítésén dolgozik, feltehetően azért, hogy az orosz érdekeket szolgálja. >
Newsweek: Orbán Viktor nem Amerika barátja
Hszi a múlt héten éppen azért kereste fel Budapestet, mivel meg akarja változtatni a jelenlegi világrendet. >
Posztfasizmus
Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >
„Magyar Péter – messiás, patkányfogó vagy a remény hordozója?”
A Fidesz-sajtó magán kívül van: már szó sincs migránsokról, Sorosról, Orbán békeapostoli voltáról, minden célkereszt Magyarra >
A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL
A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >