Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Bunyevácok kontra magyar állam
Egymás közt szerbül beszélünk, nekem bunyevác az anyanyelvem. A szüleim magyarul társalogtak, ha azt akarták, hogy ne értsem. Amikor megtanultam magyarul, átváltottak svábra. Pethő Tibor (Magyar Nemzet):
Létezik-e a mai Magyarországon nemzetiségi diszkrimináció? Mielőtt kapásból rávágnánk, hogy nem, érdemes kicsit alaposabban körülnézni a saját portánkon, esetleg magukat az érintetteket is megkérdezni. Például a bunyevácokat, akik a rendszerváltozás óta hiába küzdenek azért, hogy nemzetiségként elismerje őket a magyar állam. Hogy mi baja van a hazai hivatalosságnak egy alig észrevehető népcsoporttal? Utánajártunk.
Sváb az apám, bunyevác az anyám, de én mégis horvát anyanyelvűnek és identitásúnak vallom magam! – jelentette ki büszkén néhány éve Hepp Miso, az országos horvát kisebbségi önkormányzat vezetője. A köztévében elhangzott nyilatkozat – legalábbis a külső szemlélő számára – váratlanul nagy port vert fel.
– Igazad van, Miso – utasította vissza Muity Mijo, a Bunyevác Túlélők Egyesületének elnöke meghökkentő harcossággal a nyilatkozatot. – Valljad, szíved joga, lelked rajta, de hogy emiatt hányan fognak még kiröhögni téged, tartok tőle, elképzelésed sincs. Én nem is értem, ilyen demagóg viselkedés mellett miért nem horvátosítod a nevedet Heppicsre?
Küzdelem a fennmaradásért
A különös, érzésem szerint a bolhát elefánttá átméretező vitát nem álltam meg mosolygás nélkül. Gyorsan napirendre tértem a kérdés fölött annak biztos tudatában, hogy valószínűleg honfitársaim túlnyomó többsége is hasonlóképpen cselekszik, már aki követte egyáltalán a polémiát.
Aztán néhány hete korábbi hetykeségem miatt elszégyelltem magam. Váratlan látogatóm akadt ugyanis a szerkesztőségben: Kammermann Csaba, a bunyevácok fennmaradásáért, jogaiért, elismerésükért folyó küzdelem egyik aktivistája, aki anyai részről maga is érintett az ügyben. Szavai nyomán kezdem megérteni Muity Mijo annak idején megmosolygott haragját. Hamarosan együtt vágunk neki a déli végeknek, hogy felkeressük a gyorsan fogyó népcsoportot.
– Az apósoméké volt – mutat körbe a bajaszentistváni bunyevác tájházban a piros ruhás asszony. – Itt laktam én is, míg a szomszédban meg nem építettük az urammal a saját házunkat.
Hárman ülnek egymás mellett a kemencepadkán, akár villanydróton a költöző madarak: Marija, Marica és Ibolya. A falon nyomott mintás festés, körben súlyos, szép fabútorok. Gazdag a bácskai föld, belőle gazdagodtak meg hajdanán a bunyevácok is, említik többen. Népviseletük bársonyból és selyemből készült, a csipkét Lyonból hozatták. A szobában kifüggesztett ruhák e tekintetben egészen eltérnek a magyarországi népek folklórjától. Mindez azonban már a múlt.
– A fiatalok szétszaladtak, elmagyarosodtak, az öregek kihalnak. Csak a hírünk marad meg talán, az sem sokáig. Sajnos már én is csak töröm a nyelvet. – mondja Marija. – Pedig hároméves koromig nem tudtam magyarul, csak bunyevácul. Amikor horvát menekültek voltak itt kilencvenegyben Vinkovciból, belejöttem. Mondták is, milyen jól beszélek horvátul…
Nem is szlávok
A pillanatnyi zavart csendet Marica töri meg, ki nem mondott kérdésemre is válaszolva.
– Mert a nyelv alig különbözik. De mi nem vagyunk horvátok. Akkor sem, ha ma azt mondják. A hatvanas évekig hivatalosan bunyevácok voltunk, aztán délszlávoknak tartottak minket, kilencvenegy után horvátoknak. Pedig mi aztán tényleg nem változtunk.
– Ráadásul nem is szláv, hanem vlach származásúak vagyunk – szól közbe egy mély hangú, szakállas férfi, Gálai Antal matematikus, építőmérnök, Marija fia. – Tudományosan igazolt tény, mint ahogy az is, hogy később Dalmácia vidékén nyelvcserével vettük át az ősi délszlávot, s nem a horvátot, hiszen velük nem is találkozhattak felmenőink a Neretva bal partján. Több mint háromszáz éve élünk itt, törzsökösnek számítunk, de hiába. A népszámlálásnál a kínai, az arab a „címlapon” szerepelt, a bunyevác sehol. A számlálóbiztosok is ellene dolgoztak.
– Azt javasolták, jelöljük be a horvátot – mondja egy közben betérő, a beszélgetéshez csatlakozó asszony. – Aki magát sokácnak, bosnyáknak vagy bunyevácnak mondja, azt horvátnak kell írni. Ki lett adva föntről.
Hogy ki „adta ki”, azt nem tudni pontosan – beszélik. Mondják másutt is, hogy állítólag meghamisították a nemzetiségi eredményeket.
– A bunyevácok a török kor óta a Bácskában élő történelmi nemzetiség, elismerték őket a Monarchiában és – bár nagyobb részük a trianoni határon kívülre került – a két világháború közötti Magyarországon, de még a kommunizmus idején is. A népszámlálásokon önállóan szerepeltek – mondja Kammermann Csaba, miközben a jó gyufatésztás bajai halászléra várunk a Potyka csárdában. – Jugoszláviában 1945 után Tito erőszakkal felerősítette az addig is meglévő horvátosítási törekvéseket, s ebben a Kádár-rendszer is igyekezett idomulni a déli szomszédhoz. A „mindenki délszláv” korszak után, a rendszerváltást követően Magyarországon sajnos hiába kérték, hogy ismerjék el őket ismét önálló nemzetiségként, ez valószínűleg politikai okok miatt – a magyar–horvát kapcsolatok alakulásától sem függetlenül – elmaradt. Közben Szerbiában a kommunizmus bukása után, a többi anyaország nélküli nemzetiséghez, a ruszinhoz vagy a vlachhoz hasonlóan, a bunyevácok is visszakapták nemzetiségi jogaikat. Ezen felbuzdulva 2006-ban a magyarországi bunyevácok a szükséges ezer helyett 1896 aláírást tartalmazó népi kezdeményezést adtak be a törvényes elismerésért. Kérésüket azonban a Magyar Tudományos Akadémia javaslatára az Országgyűlés elutasította.
Pálinkás visszatáncol
Mi is történt pontosan? Az Akadémia által felkért szakértők azt állapították meg többek között, hogy a népcsoport „bár nyelvében közelebb áll a szerbekhez, de vallásában a horvátokhoz kötődik”, mégis „a második világháború utáni hazai szakirodalom a magyarországi bunyevácokat egyértelműen a horvátokhoz sorolja”. (Igaz, már a XIX. századi bunyevác értelmiség egy része is ezt képviselte.) Ezért sem javasolták végül a bunyevác kisebbség elismerését a hatályos törvény kritériumai alapján, kijelentve, „a horvátoktól független bunyevác kisebbségi önkormányzatok létrejötte álláspontunk szerint inkább több kárral, mint haszonnal járna az érintett közösség számára, mindenekelőtt a személyi, szervezeti és politikai megosztottság, a kisebbségi önazonosság megőrzése és fejlesztése érdekében kifejtett erőfeszítések fragmentálódása miatt”.
A hátsó traktusban, a konyha mögött áthúzásra váró székek sorakoznak.
– Kaptunk ajándékba néhány vég vásznat, mert annyira szakadt volt már ezeken a kárpit. Egyébként a tagdíjból és a terem kiadásából tartjuk fenn magunkat. Állami támogatás nincs, mi hivatalosan nem létezünk. 128 tagunk van.
Száz vágy muzsikál
Néhány éve hivatalos horvát küldöttség járt náluk: többmilliós támogatást, fizetett gondnokot ígértek, ha a Čitaonica tulajdonjogát rájuk ruházzák. Nemet mondtak. Az őseik alapították, többek között Treszkity Sándor nagyapja s az unokabátyja, az ismert matematikus, Obádovics J. Gyula szülei. Akik korábban a horvátokhoz húztak, azok már kiváltak. A nagyobb ünnepekre Szerbiából jönnek hozzájuk a bunyevác tánccsoportok, szól a tamburica, múltkor a zomboriak is itt ropták…
Száz vágy muzsikál most az éjben – énekelte Jávor Pál zongorájára támaszkodva Simor Erzsi a katymári kastélyban az 1940-ben készült Tóparti látomás című filmben. A szép kastélyt alig tíz év múlva eltüntették, helyére az állami gazdaság marhaistállói kerültek. A címben szereplő tó még megvan, kacsák úszkálnak benne. A határ menti eldugott kis falu váratlan meglepetéssel szolgál: mintha Budapest egyik polgári tradíciójú elővárosában járnánk, gazdag sváb porták sorakoznak a plébánia melletti utcán. A legpazarabban, freskós, festett oszlopos kis palotában működik a közösségi ház, az egyik szárnyas ajtó mögött pedig a Neven Bunyevác Kulturális Egyesület.
– A másfél ezer svábot 1947-ben kitelepítették, értékeiket főleg a volt partizánok hordták szét. Mióta a svábok nincsenek, pusztul minden a faluban – kínál hellyel Tumbász Rájko, az egyesület elnöke. Katymáron él a környék legösszetartóbb bunyevác közössége, mintegy százötvenen vannak. Tánccsoportjuk külföldön díjakat nyer, állami támogatásban nem részesülnek, pályázataikat elutasítják. Pedig a legutóbbi népszámláláson is kétszer annyian vallották magukat a községben bunyevácnak, mint horvátnak.
– A kilencvenes években összeállt két-három ember, elmentek az idősekhez, s kérték, hogy vallják magukat horvátnak, mert az tulajdonképpen azonos a bunyeváccal. Meg akarták alakítani a kisebbségi önkormányzatot, s csak a horvátot lehetett – idézi a közelmúltat Patartity Antal. – Édesapám azt mondta nekik: ha ő hetven évig bunyevác volt, akkor már nem lesz horváttá. Nem is írta alá.
– Horvát iskola működött, bunyevác pedig nem. A többségnek megérte átállni – egészíti ki Tumbász Rájko.
– Pedig a nyelvünk közelebb áll a szerbhez. A szerbek e-znek a horvátok ije-znek, a bunyevácok i-znek. Hallgassa csak meg, mit mondanak a folyóra: a szerbek rekának, a horvátok rijekának, a bunyevácok pedig rikának ejtik.
Előkerül a rakija
Mások is körénk gyűlnek, messziről jöttünk, kíváncsiak. Valaki elárulja: egy pesti politikus a kilencvenes években feketén felajánlott nekik négyszázezer forintot, ha az összeg felét átadják a horvátoknak, hogy azok ne szóljanak miatta. Elszámolni viszont nekik kellett volna az egészért. Végül emlékművet állítottak belőle egykori bunyevác tanáruknak.
– Kérnek egy pohár rakiját? Na persze, hogy kérnek! – mér végig minket huncut szemmel a keménykötésű férfi, s be sem várva válaszunkat tölt. Töri a magyart; Šimo Arsenić nem bunyevác, hanem boszniai szerb menekült, mindene ott maradt, hosszú vándorlás után került Garára, s vette feleségül a bunyevác Osztrogonácz Mariját. Igazi falusi idill vesz minket körül: az asztalra a pálinka mellé szárított sonka, pogácsa kerül.
– Egymás közt szerbül beszélünk, nekem bunyevác az anyanyelvem. A szüleim magyarul társalogtak, ha azt akarták, hogy ne értsem. Amikor megtanultam magyarul, átváltottak svábra. Régen háromnyelvűek voltunk – mondja Marija.
Šimo nagyapja odahaza, Boszniában tájházat hozott létre. Feltehetően ez adta nekik az ötletet, hogy a szemközti épületet megvásárolják, s berendezzék régi bunyevác tárgyakkal. A sűrűn bútorozott szobában családi fényképek, a már ismert selyemruhák garmadája lyoni csipkével és Šimo szerzeménye, egy használaton kívüli szuper 8-as kamera.
– A bunyevác az nyelv, a horvát is az – mondja Šimo. Ő már csak tudja, vándorlása során számtalan délszláv dialektussal találkozhatott.
Tudományos vita
Sokcsevits Dénes, a Pécsi Tudományegyetem horvát tanszékének vezetője más véleményen van, mint Šimo. A professzor úgy gondolja, hogy a bunyevácok, sokácok, rácok ugyanolyan horvátok, csupán az elnevezésükben van eltérés. Magyar párhuzamot is említ, a székelyekét, a csángókét, a palócokét. Őket sem említjük külön népként. A megosztási szándék mögött a horvátság szándékos gyengítését látja.
A bunyevác nemzetiségű híres matematikus, Obádovics J. Gyula, aki maga is hosszú időt töltött népe múltjának kutatásával, jelenleg a Balaton déli partján él. A tudós másként, a visszájáról tekint ugyanerre a kérdésre. Mint említi, ha a bunyevácok kiharcolnák az őket joggal megillető státust, az követendő példa lenne esetleg a sokácok és a bosnyákok számára is. Így pedig a horvát nemzetiség jelentősen meggyengülne – ettől is tartanak.
Az MTA Kisebbségkutató Intézetének korábbi elnöke, Szarka László nem tartja lehetetlennek, hogy dűlőre jusson a magyar állam, az Országgyűlés a megoldatlan bunyeváckérdésben.
– Szerencsés esetben megállapodás születhetne például a támogatásoknak az adott kisebbségi önkormányzaton belüli megosztásáról – véli a történész. – Megfontolandó elképzelés lehet az is, hogy az erős identitással, történeti, etnikai sajátosságokkal rendelkező regionális közösségek egységes egyesületi formában megszerveződnek, támogatásukat pedig a törvény garantálná. Ehhez persze ki kellene egészíteni a nemzetiségi törvényt, s biztosítani az érintett kisebbségi csoportok számára legalább az önkormányzatisággal mérhető hátteret.
Következő cikk: Egyszerre szociáldemokrata, feminista és nacionalista és minden áron benntartaná országát az Európai Unióban
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Amerika árulja az ukrajnai béketervet, de egyelőre senki sem vevő rá
Már csaknem 100 nap telt el Trump beiktatása óta, de még csak egy rövid tűzszünetet sem >
Ha egy gengsztert megjutalmaznak, akkor annak béke biztosan nem lesz a vége
A Süddeutsche Zeitung brüsszeli tudósító azt írja, hogy hiába tesz úgy a világ, mintha Putyin politikus >
Magyar Pétert nem kell szeretni. Csak győzzön.
Stratégia, fegyelem, történet – ezekből épül fel a győztes kampány. Magyar hozza mindhármat, és ilyen nem >
A pápa átformálta az egyházat, de nem olyan mértékben, ahogyan remélte
A római katolikusoknak sok éve nem volt ennyire nyitott gondolkozású vezetője, az emberek között, a nyájával >
Nem sok jót ígér Trump béketörekvései számára Putyin húsvéti tűzszüneti trükkje
Az amerikai elnök hiába szeretne gyorsan véget vetni a háborúnak, orosz kollégája a viszályt pártolja, és >
Ha…
Sorsfordulónak nevezhető változás nélkül Magyarországra nehéz jövő vár: saját térségének kiábrándító csődtömegévé, elállíthatatlanul vérző sebbé fog >
"Putyin kenyérmorzsát hagy Trumpnak"
A Bundeswehr müncheni akadémiájának egyik neves professzora szerint a húsvéti tűzszüneti javaslattal Putyin csupán udvarolni kíván >
Mit kockáztat Meloni Európa szolgálatában
A Die Welt főkommentátora arra buzdítja az európai szövetségeseket, hogy támogassák az olasz kormányfőt, amikor az >
Tiltakozó hullám söpör végig Közép- és Kelet-Európán
Magyarországról és Szlovákiáról indul, áthalad Szerbián és más nyugat-balkáni államokon és elér egész Törökországig, illetve Grúziáig. >
A liberális nemzetközi rend után
Az Európai Külkapcsolati Tanács elnöke úgy látja, hogy vége a liberális nemzetközi rendnek, de a földrésznek >
A magyaroknak kell megszabadulniuk Orbántól, ha úgy látják jónak, ebbe nem szabad kívülről beavatkozni
Stephan Löwenstein, a Frankfurter Allgemeine Zeitung közép-európai tudósítója gondolja így és megállapítja, hogy a kormányfő folyton >
Európa jelenleg a szabadság szigete
Bármennyire is fura ez, de, ha alaposabban szemügyre vesszük a gondjait, akkor azok nem is annyira >