Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A provincializmus csöndje
„Mivel most az az ukáz, mintegy varázsszóra, felhagytak az autonómiázással; eurószkeptikusak és neofita Kelet (értsd Putyin)-pártiak lettek.” Magyari Nándor László (Systemcritic):
(…) Érdemes felfigyelni viszont arra, hogy a kritikai értelmiség sehol sem értéksemleges, és nem ideológiamentes – sem itt, sem sehol a világon – attitűdjének elméleti alapja éppen az, hogy nem hisz az értékmentes tudományos megközelítés mítoszában vagy legendájában, és ezért fölvállalja liberális (Paul Krugman), konzervatív (Francis Fukuyama, Samuel Huntington), illetve baloldali (Naom Chomsky, Slavoj Žižek) voltát (nem hoznék közelebbi példákat, hadd ne adjak még egy okot annak a kommentariátusnak, az „elektronikus söpredék”-nek, a gyűlölködésre, amely szitokszóként használja a liberális jelzőt, komcsizik ha baloldalról hall, és semmi köze a konzervativizmushoz, csak egyfajta doktríner tradicionalista alapon kivirágzó hate speech-et ismer).
(…) Szerintem az értelmiségi elitek hallgatása egy ettől általánosabb, strukturálisabb és intézményesültebb, stb., problémakört mutat meg, nevezetesen a nyilvános és közös okoskodás hiányát fönntartó érdekeket, valamint a rá való igény hiányát. Ez pedig politikai- és vitakultúrával, a médiák, az intézmények állapotával, stb., egyáltalán azzal a megválaszolásra váró kérdéssel kapcsolatos, hogy beszélhetünk-e még romániai magyar (vagy erdélyi magyar) társadalomról, mely rendelkezne mindazokkal a lényeges intézményekkel és működésmódokkal, amelyek minden társadalom meglétének pillérei. Magam és még sokan mások, a romániai magyar társadalom meglétét, illetve kitermelésének a lehetőségét (mert minden társadalom potencialitás is) már a kilencvenes években megelőlegeztük, kifejtve, illetve alulértve a dolgot. És meglehet ma mégis azt kell(ene) mondjuk, hogy nincs önálló romániai magyar társadalom, mely többek között, a nyilvános okoskodás fórumait képes lett volna/lenne kialakítani és fönntartani.
Egyfelől a különféle "elitek" (gazdasági, politikai, értelmiségi, szakmai, kulturális, stb.,) kérdését nem szabad fetisizálni, abban az értelemben, hogy valódi jelentőségénél sokkal nagyobbat tulajdonítunk nekik, de úgy sem, hogy teljesen hiányzónak tüntetjük fel. Másodszor, meg igen, a romániai magyarság valóban elithiányos, különösen egynémely területen, aminek egyfelől történelmi, másfelől demográfiai és emigrációs, harmadrészt pedig képzési okai vannak. Ismét csak, az elmúlt 25 évben ezen a téren is történtek pozitív dolgok, csak alig vagyunk hajlandók ezt észrevenni. A társadalmunk egyre inkább "maradványtársadalom" és ez a közhangulatban hova tovább kiábrándultsággal, dekadenciával (némelyeknél világvége hangulattal) társul. Aztán az is nyilvánvaló, hogy Erdély és a rommagyar közösség, politikai elitje akaratának megfelelően, ma a leginkább Budapest, és az ottani hatalom – egyre inkább egzotikus, ha úgy tetszik skanzenszerű – PROVINCIÁJA. A kiszolgáló értelmiségnek, a provincialistáknak pedig, alig vannak intellektuálisan megalapozott, elméleti érvei, hogy ezt a helyzetet legitimálják (miközben a közelmúltig, legalábbis a retorika szintjén, az autonómiázás megalapozásával, tartalommal való feltöltésével voltak elfoglalva), fenntartsák és újratermeljék.
A provincializmust, itt és most, nem a vidéki, népi-nemzeti, konformista-tradicionalista, vagy a régi urbánus-népi vita utóbbi tagjának attributúmaként értem, hanem egészen másként. A jelzett kisebbségi-etnikai-tradicionális értelmiség ugyanis, aki számára a („szebb”) múlt a jövő, ma csak elenyészően kis hányadát jelenti az értelmiségnek, jórészt természetes úton távoztak, másrészt pedig – minden bizonnyal múltbéli szerepvállalásaik okán – valóban ritkán szólnak. Amikor megteszik, akkor sincsenek eredeti gondolataik, illetve semmilyen gondolataik nincsenek, már azon kívül, hogy elvárásokat, követelményeket, moralizáló intelmeket, letűnt idők kánonjait fogalmazzanak meg, illetve újra. A mai provincialisták, egyáltalán nem népiek és nem „vidékiek”, viszont, egy többnyire maguk alkotta, mentális ketrecben forgolódnak. Nem képesek megszabadulni kisebbségi frusztrációiktól, kritika, és főként önkritika helyett, minduntalan külső igazodási pontokat, szellemi vezéreket keresnek, akiknek aztán szépen alárendelődnek, mindenféle kritikai gesztusnak még az árnyékára is rávetődnek, legszívesebben cenzúráznának, máris működő öncenzúrájuk kánonjaiból kiindulva. Ez a fajta értelmiségi provincializmus – bármennyire is paradoxonnak tűnjék – értelmiségellenes, legalábbis abban a vonatkozásban, ami az értelmiség legfontosabb jellemvonását adja: az értelmiség ugyanis, a transzkontextuális, egyik területről egy másikra konvertálható, stb., tudás birtokosa, illetve gyakorlója (...). Ha erről lemondana, akkor értelmiségi habitusáról mondana le. A gesztus, amivel ez a provincialista, még a viszonylag független konzervatív kritikai értelmiség is tabusít, maga a színtiszta értelmiségellenesség, melyet ráadásul hősies gesztusként, az ön- és közösségvédelem, a „kisebbségi ügy” oltárán feláldozott önzetlen áldozatként kommunikálnak. Jól álcázza ezt a politikai elit magát ellenzékben tudó, illetve pozicionáló része és a provincialista értelmiségi elit szoros összefonódása, aminek következtében a politikai napirendet ez a hallgatag és értelmiségellenes, értelmiségi csoport tematizálja. Csak két téma, amiben ez az értelmiségellenes értelmiség excellál: kritikátlanul átvesz mindent, amit a magyar kormány(pártok) nemzeti jelzővel ellátva, hatumák fogyasztására szánnak (pl. ők azok, akik az inasiskolák fölöttébb szükséges elterjesztése mellett kardoskodnak, miközben ők maguk és gyerekeik magas iskolai képesítések birtokosai). Még akkor is, ha a sugallt etno-nacionalista diskurzusok saját környezetünkben alkalmazhatatlanok, kontraproduktívak (megveszekedett Orbán-pártiak és ugyanakkor autonomisták, vagy azok voltak a közelmúltig, mivel most az az ukáz, mintegy varázsszóra, felhagytak az autonómiázással; eurószkeptikusak és neofita Kelet (értsd Putyin)-pártiak, miközben folyton az EU-s fórumokhoz fordulnának védelemért, stb.). Mivel a NER ideológiája alig értelmezhető kontextusunkban, illetve pontos tükörképe a román etnonacionalista diskurzusoknak, hallgatnak, és a megszállt politikai szerepeken és ágenseken keresztül cselekszenek, azaz „stratégiailag hallgatnak – stratégiailag kommunikálnak”. Következtetésem tehát – és cseppet sem axiomatikus kijelentésem – hogy az elHALLGATÁS és a TABUSÍTÁS, a viták elől való kitérés, a provincialista-tradicionalista rommagyar értelmiségi mainstream (kommunikációs) politikai stratégiája, mely paradox módon, egyben elvi értelmiségellenesség.
Következő cikk: Önként ajánlkozott ügynöknek a népszerű humorista
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Göröngyös úton
A nagy teszt azonban a határon túli magyar pártokhoz és az ésszerűtlenül felduzzasztott külhoni intézményrendszerhez való >
Orbán-fáradtság
Szamorukov szerint Ukrajna vonatkozásában Magyar Péter jóval békülékenyebb lesz elődjénél, ami nem jelenti azt, hogy Kijiv >
A transzatlanti MAGA-fantázia
A magyarországi parlamenti választás ebben a hónapban nem volt egyértelműen Trump melletti vagy elleni népszavazás. Orbán >
Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei
Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >
2x40 millió és közte egy kis apróság
Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >
MAGYAR PÉTER ÉS DEÁK FERENC
Magyar Péter eddigi politikai művét hasonlítgatták már sok mindenhez, de egyvalamihez nem. Ahhoz a korhoz, személyhez, >
Az ember, aki ott sem volt - Szijjártó a Telexen
Ez az interjú szánalmas vergődés volt, az elemi önreflexió teljes hiánya. Felmerül a kérdés, hogy miért >
Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?
Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >
Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania
A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >
Mit várok a Tisza kormánytól?
A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >
Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember
Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >
Végre
Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >