Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Trianon-mozi
„És ha számukra továbbra is fontos Magyarország, akkor az sem lenne butaság, ha Magyarország számára is fontosak lennének ők.” Gazda Albert (Magyar Nemzet):
Ha jól látom, az Oscar-jelölés újabb lökést adott a hétfő óta zajló idétlen internetes játéknak. Melynek jegyében bizonyos személyek nem örülnek annak, hogy Nemes Jeles László filmje, a Saul fia előbb Golden Globe-ot kapott, majd fokozódtak esélyei a csimborasszó számba menő aranyszobrocska elnyerésére. A nem örülő személyek olyanokat szoktak mondani a mindenkiről – tehát róluk magukról is – minden leplet lerántó közösségi háló segítségével, hogy na megint egy holokausztfilmet ajnároznak, ami nem is a mienk, hanem a zsidóké, és eljön-e vajon az az idő, amikor egy Trianon-filmet fognak ajnározni ehelyett. Ezekben a költői kérdésekben benne van a búbánatos válasz is: ilyen soha nem lesz! Nem-nem. Soha. Azért nem lesz ilyen, mert minket mindig bántanak, víz alá nyomnak, és nem érdekli ezeket a mi fájdalmunk.
Van is ebben valami. De hogy mi, annak kifejtése előtt tisztáznunk kell, hogy ezek az ezek sem egyformák. Én például két filmelméleti kérdésben is szinte biztos vagyok. Az egyik: egy igazán menő Trianon-filmet is bírnának ajnározni. A másik: a holokauszt mint téma önmagában nem elég, hogy valaki glóbuszokat és szobrokat kapjon művészetéért. Ezt épp egy másik magyar filmes bizonyította be fényesen – Koltai Lajos ráadásul nem kezdő volt, mint Nemes Jeles, hanem világhírű mester a szakmájában –, aki rettenetes szépelgést csinált a szikár Sorstalanságból, az akkor friss nobeles Kertész Imre legfontosabb szövegéből, és megbukott vele, mint a pinty.
Vannak ugyanakkor olyan ezek is, akik úgy mutogatnak ujjal az antiholokausztista trianonisták százaira, mintha milliószám szaladgálnának közöttünk minimum, és nemcsak ijesztgetik velük a békés lakosságot egyfelől, de ki is nevetik őket lépten-nyomon másfelől. Jó-jó: a giccs és a nyafogás tényleg arra való, hogy kinevessük.
A fájdalmak viszont nem arra valók. Sőt arra sem valók, hogy versenyeztessük őket. A Trianon–holokauszt versenyfutásról a tavalyi Trianon-évforduló alkalmából megírtam a magamét nagyjából. Nem volt egyszerű móka. Kárpátaljai származású emberként sem, és úgy sem, hogy a többedik generáció tagjaként azt gondolom, ennyi idő után leginkább történelmi tényként helyes kezelnem hazánk szétszabdalását. Melynek következtében egy idegen országban kellett ugyan felnőnöm, ám pozitív hozadékai is voltak ennek.
Mármint személy szerint számomra, kulturálisan. De nem mennék most mélyebben bele ebbe, akit érdekel, átkattinthat.
A lényeg ezen a helyen inkább az, hogy mivel történelem ma már Trianon, beszélni róla nem szégyen, és beszélni róla nem csak ostobán lehet. A magam szövegét hasznosítom újra most, szinte szó szerint: Trianonnak egy ép és egészséges országban nem a sírás-rívásról kellene szólnia, nem soha vissza nem hozható veszteségekről, nem gyógyíthatatlan sebekről, nem az ezeréves határok visszaállításáról – és nem ezek kifigurázásáról. Hanem arról, hogy történt valaha valami, aminek eredményeként sok-sok magyar él kívül a magyar határokon. És ha számukra továbbra is fontos Magyarország – mert az! –, akkor az sem lenne butaság, ha Magyarország számára is fontosak lennének ők. Nemcsak az egyik, hanem a másik oldal számára is. De nem is az oldalak – hanem az emberek számára.
Igaz, ami igaz, nem sok reményt fűzök ahhoz, hogy ez a közeljövőben bekövetkezzen. (...)
Következő cikk: Serenčeš: Šljive i kukuruzi pod raketama
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Putyin nem csak a Nyugatot próbálja figyelmeztetni
Az hangsebességnél gyorsabb rakéta kilövésével Putyin nem csupán a Nyugatot próbálta figyelmeztetni, hanem saját népének is >
A gyűlölet mint hiány
Vajon mitől lesz valaki éppen palesztinpárti a Közel-Kelettől ezer kilométerekre? És ők miért veszik készpénznek az >
Mi van, ha bukik?
Várható-e, hogy a választások eredményétől függetlenül kilenc, tizenkettő, akárhány évre kinevezett pártcselédek és -kreatúrák udvarias meghajlással >
Az EU bővítése és Oroszország
Mindebből az EU számára több következtetés adódik. Az orosz befolyás ellensúlyozása érdekében továbbra is törekednie kell >
Vizsgáznak Európában a liberális értékek, mert erősödik az antiszemitizmus
Az Economist szerint ez a legrégebbi csapás a földrészen. Sajnálatos módon visszatér az a fajta türelmetlenség, >
Elon Musk egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt – Trump fő rombolójaként
Ezt rögzíti az Economist szerkesztőségi véleménye. Merthogy a milliárdos az amerikai kormányzatot célozta meg és így >
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >