Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Kormányfő mint főoligarcha?
Az oligarcha egyszerre több politikust pénzel, a politikus pedig egyszerre több oligarchára támaszkodik. Véleményvezér:
(…) Az elmúlt huszonöt évben a magyar oligarchák és a magyar politikusok egymásra voltak utalva.
Egyik sem létezhetett a másik nélkül.
Előbbiek, bár üzletembereknek nevezik őket, elsősorban mindig is a magyar államból éltek. A közbeszerzésekből, az állami szektor megbízásaiból, az állam által tolerált vagy éppen megteremtett monopol helyzetből. Volt olyan, aki elegánsabban csinálta, aki nem dörgölte az orrunk alá, hogy egyszerű járadékvadászatot folytat, és persze volt olyan is, aki szinte sportot űzött az állam megcsapolásának reklámozásából. De ez csak stílusbeli eltérés, a működési elvet tekintve a két véglet közt nincs valódi különbség. Ezek az „üzletemberek” azért lettek gazdagok és hatalmasok, mert a formális hatalommal rendelkezők visszaszorították, vagy éppen kiütötték a versenytársaikat.
Közben a politika formálói az oligarchákból éltek. A magyar politikus hivatalosan sohasem gazdag, mégis tízmilliós autóval jár, milliós karóra fityeg az csuklóján és csak többszázezer forintért vesz öltönyt. Ezt az életvitelt csak „szponzorok” segítségével lehet fenntartani. A legnagyobb szponzorok nem egy, hanem akár több száz változó rendű és rangú politikust, illetve állami tisztviselőt támogatnak. De ami ennél sokkal fontosabb: nekik kell összedobni a pártmédia, a pártszervezet és az aktivisták fenntartásához szükséges milliárdokat is. Ezek nélkül nincs média kontroll, támogatói kemény mag és választási mozgósítás – minden, ami a hatalom megszerzésének és megtartásának előfeltétele a magyar politikában.
(…) A két típus kapcsolata mégis ambivalens. A politikust ugyanis nem csak segíti, hanem akadályozza is az oligarcha. Akadályozza az állandó pénzigényével, az utóbbi érdekében születő és a közérdekkel nyilvánvalóan ellentétben álló törvényekre, szabályokra és megoldásokra vonatkozó követeléseivel. A korrupciós gyanúval, az ezeken keresztül a politikusra vetülő árnyékkal. És persze az állandó fenyegetéssel, ami abból származik, hogy a komoly oligarchák soha nem csak egy politikust támogatnak.
De az oligarcháknak is állandó fejfájást jelentenek a politikusok: a szintén állandó pénzigényük, a realitástól elrugaszkodott határidőik, az pénzcsinálás folyamatának szisztematikus lebecsülése és persze az állandó fenyegetés, hogy egyszer majd más pénzemberre váltanak.
A politikus és az oligarcha végső soron félnek egymástól. Mindkettő fenyegetettnek és kiszolgáltatottnak érzi magát a másik felé.
(…) Az oligarcha csak az állam megcsapolásához ért, a piaci versenyben nagyon gyorsan elbukna. A politikus pedig legálisan nem juthat annyi pénzhez, amennyire a hatalom fenntartásához szüksége lenne.
A legtöbb, amit tehetnek, hogy diverzifikálnak: az oligarcha egyszerre több politikust pénzel, a politikus pedig egyszerre több oligarchára támaszkodik. Ezt az elmúlt huszonöt év szinte összes valamirevaló politikusa és oligarchája megpróbálta. E törekvés azonban csak növeli az egyébként is meglévő bizalmatlanságot a felek közt, és ezzel egyértelműen a konfliktus irányába tereli őket. Ebben a helyzetben már egy viszonylag szerény mennyiségű hübrisz is elég a nyílt harc kitöréséhez. Hübriszből pedig ennél sokkal több van raktáron mifelénk.
(…) A jelenlegi konfliktus nem példa nélküli az elmúlt huszonöt év tekintetében. Bár az oligarchikus rendszer csúcsán eddig, ha éppen ült valaki, az soha nem miniszterelnök volt, 2008-ban Gyurcsány Ferenc is célul tűzte azt, amit ma Orbán Viktor. Ő akkor elsősorban azért bukott el, mert a gazdasági válság kihúzta alóla a hatalom szőnyegét. Ha viszont a mostani kormányfő megnyerné ezt a várhatóan hosszúra nyúló harcot, azzal kétségtelenül mérföldkőhöz érkeznénk. Először fordulna elő, hogy a magyar közjogi berendezkedésben (mind az előzőben, mind a mostaniban) eleve óriási hatalommal rendelkező miniszterelnöknek még oligarchikus ellensúlya se lenne. A tét nagy, mint ahogy az ellenérdekeltek száma és súlya is.
Orbán Viktor esélyeiről először az önkormányzati választásokon kaphatunk képet. Abból láthatjuk majd, hogy milyen kampányra képes a kormányfő az oligarchikus támasz nélkül. Ezt követően a választások után menetrend szerint érkező megszorítások, majd a ciklus közepén elkerülhetetlen népszerűségi gödör lehetnek a következő tesztek.
Amit eddig láttunk, az csak a nyitány volt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >