Ma Lóránt, Loránd, Pál névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A török elnökválasztás tétje
„Ám ahhoz, hogy Erdoğan elnök lehessen, nélkülözhetetlenek a kurd szavazatok.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):
Augusztus 10-én elnököt választ Törökország – eldől, ki költözik majd be a Çankaya-palotába. A kormányzó Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) jelöltje, mint ismeretes, a jelenlegi kormányfő, Recep Tayyip Erdoğan. Tekintettel arra, hogy a politikus az elmúlt években sok olyan intézkedést léptetett életbe, melyek az AKP-nak, illetve saját magának kedveznek az ellenzéki pártok rovására, sokan úgy gondolják, Erdoğan győzelméhez nem férhet kétség. Ez azonban koránt sincs így.
A mindössze tizenhárom éve alakított AKP 2002-ben már óriási fölénnyel nyerte a törökországi választásokat; azóta gyakorlatilag minden választást megnyert: három parlamenti és ugyancsak három önkormányzati választást, két, általa kiírt népszavazást és egy elnökválasztást. Mindehhez – ha gyakorta nem is egészen tiszta módszerekkel – Erdoğan segítette hozzá a pártot, így kétség sem férhetett ahhoz, hogy őt jelöljék államfőnek. Ugyanakkor felmerül a kérdés: miért akar a politikus elnök lenni egy olyan országban, amely nem prezidenciális jellegű? Miniszterelnökként ma több hatalom van a kezében, mint amennyi államfőként a jövőben lehet. Persze a jogkörök megváltoztathatók, de ehhez alkotmánymódosításra lenne szükség.
A 2011-es választások után felállítottak egy alkotmányozó egyeztető bizottságot, melyben valamennyi parlamenti párt tagja helyet kapott. Meg is egyezett a testület az új alkotmány több mint 70 paragrafusában, de a legfontosabbakban nem, fel is oszlatta önmagát nagyon hamar. Már az a tény, hogy az AKP belement egy efféle bizottság felállításába, mutatja, hogy nem volt meg a szükséges parlamenti többsége ahhoz, hogy egy új alkotmányt elfogadtasson, illetve a meglévőn változtasson, s akármilyen jelentősek is voltak a választási győzelmei, soha nem jutott a szükséges többség közelébe. Sőt: a miniszterelnök választási trükközése dacára az eredmények egyre csak gyengültek.
Nem kétséges, hogy bárki legyen is a miniszterelnök, Erdoğan később is – mintegy a háttérből, hisz az elnöknek pártsemlegesnek kell lennie, tehát formálisan el kell hagynia majd az AKP-t – kezében tudja és fogja tartani a kormányzó párt vezetését. De milyen mozgástere lehet az AKP-nak? Kevesebb mint egy év múlva, 2015 júliusában parlamenti választások lesznek, s a párt mintegy 70 jelenlegi képviselője helyébe újakat kell állítani. Ők azok, akik immár a harmadik ciklusukat töltik ki, így az alkotmány szerint már nem lesznek újraválaszthatók. Az AKP-nak eddig is nehéz volt olyan, minden szempontból megbízható, ugyanakkor szakértelemmel és széles kapcsolati rendszerrel rendelkező parlamenti gárdát kiállítani, amelynek tagjait a sorozatos korrupciós botrányok ne érintettek volna; ezután még nehezebb lesz. Kérdés az is, hogy ki lesz a miniszterelnök. A konzervatívok körében nagy népszerűségnek örvendő egyetlen országos politikus, a jelenlegi államfő, Abdullah Gül kijelentette: ha távoznia kell, nem óhajtja miniszterelnökként folytatni.
Minden jel arra utal, hogy Erdoğan egyfajta putyini megoldással szeretné végképp eltörölni az 1923-ban létrejött, Kemal Atatürk nevéhez fűződő rendszert, azaz kiiktatni a demokratikus működési technikát, a többpárti struktúra látszatát fenntartva egypártivá alakítani a rendszert, a gazdasági erőforrásokat egyetlen érdekcsoport kezére játszani, és, végképp feladva a korábbi európai célokat, Ázsia felé fordítani a török államstratégiát.
Ám ahhoz, hogy Erdoğan elnök lehessen, nélkülözhetetlenek a kurd szavazatok. A jövendő elnök – miniszterelnöki pozícióból – eddig sikerrel kenyerezte le a különféle kisebbségek, elsősorban a kurdok elitjét, teret nyitott számukra a politikában – igaz, általa ellenőrzött formában –, s gazdasági térnyerésüket is tolerálta. Ám komoly változások vannak a Közel-Keleten, s ezek fókuszában most ismét a kurd kérdés áll, illetve egy kurd állam létrehozása. Akár sikerrel jár ez, akár nem, a mára de facto Irakból kiszakadt területek gravitációja újra érezteti hatását Törökországban. Így Erdoğan esélyei nemcsak a belpolitikai helyzettől függnek, de attól is, hogy milyen irányba tereli a térséget a szír–iraki válság.
Következő cikk: Miért nem védi meg Európa a demokráciát?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mi van ha Trump úgy fog uralkodni mint Putyin?
Mi van akkor, ha Trump is pont úgy irányítja országát, mint Putyin az oroszokat, mert amit >
Az EU következő populistája már Horvátországból köszönt
Horvátországból már az EU következő populistája küldi üdvözletét, miután fölényesen, 75%-kal győzött az elnökválasztáson Zoran Milanović. >
Az imperializmus visszavág
A kommentár az egykori mozi kasszasiker címét némiképp módosítva arra hívja fel a figyelmet, hogy nem >
Odahaza Biden sok mindent jól csinált, de a nemzetközi színtéren hagyta, hogy bolonddá tegyék
Ezt a Guardian külpolitikai szemleírója, Simon Tisdall látja így. Szerinte a távozó amerikai elnök hivatali idejét >
Kettős gázcsapás érte Szerbiát
A MOL kerülhet helyzetbe, miután az amerikai kormányzat azt követeli, hogy Belgrád szerezze vissza a Gazpromtól >
Az igazság visszavétele
Felfoghatatlan évek vannak mögöttünk. Felfoghatatlan, hogy mi mindent lehetett itt büntetlenül megtenni vagy éppen nem megtenni. >
Tegyük Ismét Naggyá Oroszországot (meg Kínát)
Fareed Zakaria a Washington Postban úgy látja, hogy Trump a 19. századi imperializmust éleszti újjá és >
A föld végül is lapos
Sok jót nem ír a Fideszről a Süddeutsche Zeitung abban az összeállításában, amelyet a jobboldali populizmusról >
Amerikai feketelistán a magyar Richelieu
Mostantól kezdve egy uniós állam gyakorló minisztere is indexen van az Egyesült Államokban, ami nem gátolja >
Musk, Európa ellensége
Soros György életrajzírója virtigli antiszemitizmusnak minősíti, amit Elon Musk művel a magyar származású üzletember ügyében, miközben >
A magyar kormány egyik legfontosabb tagját tette indexre az amerikai pénzügyi tárca
Egy NATO-szövetséges esetében még nemigen fordult elő ilyen szankció. Jelzi azonban, milyen mélyre süllyedt a kétoldalú >
Trump és Grönland
Hszi kínai elnök láthatólag az erő pozíciójából kíván tárgyalni amerikai kollégájával. Ennek ellenlépéseként valamit a következő >