Ma Ágnes, Agnéta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Amerika többé nem liberális birodalom
Ivan Krasztev csatlakozik azokhoz, akik szerint új korszak kezdődik Trump hatalomra lépésével. Úgy ítéli meg, hogy a tavalyi év eseményei, különösen az amerikai elnök győzelme elfordulást jelentenek 1989-től. Vagyis Amerika többé nem liberális birodalom, vége a kivételességnek, még akkor is, ha a politikus két év múlva netán megbukik. Az ország megmarad ugyan szuperhatalomnak, de már nem kívánja terjeszteni a liberális értékeket. Az pedig jóformán mindenkit érinteni fog. Trump azonban nem veri szét a régi rendet, az már előtte sem működött. Ő egyszerűen csak örökölte a viszonyokat, de leginkább csak gyászhuszárként tette azt sírba. A szakértőnek meggyőződése, hogy Oroszország nem nyerte meg a háborút, mert azt azért robbantotta ki, mivel félt a lakosság számának állandó fogyatkozása láttán. Bizonyítani kívánta, hogy az ukránok oroszok, ám csak tovább erősítette a megtámadott ország lakosságának ukrán identitását. Arra is felhívja a figyelmet, hogy világszerte drámai mértékben esik vissza a születések száma, így szembe kell nézni azzal, hogy a nemzetek ki tudnak halni. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Die Zeit
Az osztrák Gazdaságkutató Intézet elnöke komolyan felveti, hogy Európa nevében Orbán Viktornak kellene Trumppal egyeztetnie, mert az új elnöknél sokat számít a személyes rokonszenv, illetve, hogy a másik mennyire ügyesen tárgyal. Gabriel Felbermayr szerint okos választ kell találni, miután az új adminisztráció kemény vámokat helyezett kilátásba.
És hát a magyar vezető igen jó viszonyban van az amerikai politikussal, a nyáron elment hozzá Mar-a-Lagóba. Azt pedig az eddigi budapesti USA-nagykövet erősítette meg a minap a New York Times-ban, hogy Trump milyen jó véleménnyel van az autoriter magyar rendszerről.
Ráadásul a magyar autógyárak miatt Orbánnak sem mindegy, lesznek-e büntetővámok, vagyis ez esetben az érdekei - egészen kivételes módon – egybeesnek azzal, amit az EU szeretne. Hasonló a helyzet Melonival is, akit ugyancsak szoros kapcsolat fűz Trumphoz, valamint Muskhoz. Felbermayr szerint őt is be lehetne vetni a kereskedelmi háborúskodás megakadályozására.
De hogy ki lesz a megbízott, az a Bizottság elnökétől függ. Az biztos, hogy a földrész egyre idegesebb, mégpedig joggal. A leendő elnök ugyanis fel akarja számolni az amerikai deficitet a kétoldalú forgalomban és hazacsábítana egy csomó üzemet. A német Makrogazdasági és Konjunktúrakutató Intézet úgy számol, hogy vámháború 1%-kal vetné vissza a világgazdaság teljesítményét.
The Times
A liberálisoknak nem szabadna fülüket, farkukat behúzva nézniük, hogy Trump ismét elnök lesz, mert ő egy zsarnok, aki lebontja az államférfiaktól elvárt erkölcsöket és kudarcot fog vallani. Ám kérdés, hogy a szabadelvűség hívei miért magukat és nem az elnököt ostorozzák. Akik mindig is hittek az alkotmányos demokráciában, az igazságban és a politikai tisztességben, azok most erkölcsi összeomlást élnek át.
Így vélekedik a szemleíró, Matthew Parris, aki magát is a liberálisokhoz sorolja. Szerinte azok Harris veresége után jajveszékelnek és a liberalizmust okolják az elnök, illetve a trumpizmus sikeréért.
Trumpról úgy gondolja, hogy az egy pancser, csaló, törvényszegő, erőszakos, gátlástalan hazudozó, olcsó soviniszta és veszélyes politikus. Az emberi természet sötét oldalára játszik rá. Katasztrófa lehet az Egyesült Államok számára, egyben fenyegetés a szabad világnak. Akik a Fehér Házba delegálták, őrültséget követtek el és meg fogják bánni.
Vele kapcsolatban a kommentárok most lépten-nyomon azt hangoztatják, hogy vele meg lehet állapodni. Hát, ez jó! A bolhapiac alkudozása bevonul a politikába. Szóval, akkor nem kell komolyan venni, amikor óriási vámokkal fenyeget, vagy amikor kilátásba helyezi, hogy elfoglalja Grönlandot, Kanadát pedig az USA legújabb államának akarja? Vagy túloz, amikor börtönbe kívánja záratni Liz Cheneyt és rászabadítaná az ügyészséget politikai ellenfeleire?
A blöff visszaüthet. A politikában természetesen van bizonyos helye, de akkor nincs, amikor az egyetértés hiánya háborút vagy rombolást hozhat. Mert az ostoba izmozás és a látványos szájtépés nemzeteket és gazdaságokat sodorhat veszélybe.
Nem minden eladó és nem minden érték feláldozható. Szóval jó lenne nem ekkora megértést tanúsítani az elnök iránt, és helye volna valamivel több megvetésnek is vele szemben. Senki se keressen mentséget ennek az embernek. Mert nem szabad csodálni a durvaságot, a hencegést és az arcátlanságot a politika eszközeként. A történelem le fogja leplezni ezt az emberbőrbe bújt szörnyet. (A szerző Shakespeare Viharjából Calibanhoz hasonlítja – a szerk. megj.)
Bloomberg
Hal Brands azon a véleményen van, hogy a világ hozzászokik Trumphoz. A visszafogott, sőt derűlátó reakció azt jelzi, hogy nem csupán megváltoztak a várakozások, hanem a kormányok, a közvéleménnyel együtt valamelyest trumpizálódtak.
Az American Enterprise Institute elemzője, a Johns Hopkins Egyetem tanára emlékeztet arra, hogy a legfrissebb felmérés szerint az európaiak nem bíznak a politikusban, de hivatalos részről sok fenntartás nem hangzott el vele kapcsolatban. Sőt olyanok rohantak hozzá a birtokára, mint Macron és Rutte NATO-főtitkár.
Általános a reménykedés, hogy segít véget vetni mindkét háborúnak. Ugyanakkor a bírálók azt hozzák fel ellene, hogy az oroszokhoz és a kínaiakhoz hasonlóan ő is szétverné az Egyesült Államok vezette világrendet. Ám a külvilág nagy része azt érzékeli, hogy nem érdemes nagyon ugrálni ellene, mert ráfizet, aki megteszi. Példa rá Németország, ahonnan az első négy év alatt kivonták az amerikai csapatok csaknem egyharmadát, miután Merkel összecsapott Trumppal.
Azon kívül Biden külpolitikája szakavatott volt, ám a nemzetközi porond mégis kaotikusabb, erőszakosabb, mint 4 éve volt. És úgy néz ki, hogy a világ Washingtonban is változást vár. Ez feltehetőleg úgy csapódik majd le a nagypolitikában, hogy az Egyesült Államok az eddiginél kisebb szerepet vállal a rend fenntartásában, a valamit valamiért-elv érvényesül nála.
A populisták és erős emberek: Modi, Putyin, Hszi, Meloni és Orbán lendületben vannak. Ám akik sokat remélnek Trumptól, azok megbánhatják, ha magára hagyja Ukrajnát, szétveri a nemzetközi kereskedelmet és fokozza a zűrzavart. A reakció azonban egyelőre azt tanúsítja, hogy már a trumpi világban élünk.
Politico
A Springer-konszern Igazgatóságának elnöke úgy látja, hogy az USA-nak, Európának, Japánnak, Kanadának és Ausztráliának létre kell hoznia a Szabadság Kereskedelmi Szövetségét, így ellensúlyozhatnák Kína, Oroszország és más autokráciák tisztességtelen üzleti praktikáit. Mathias Döpfner abból az alkalomból nyilatkozott az irányítása alá tartozó portálnak, hogy most jelent meg a könyve: Miként bánjunk a diktátorokkal – egy elnök-vezérigazgató kézikönyve a demokrácia megvédéséhez.
Nagy hibának tartja, hogy Peking teljes belépést kapott a nyugati piacokra a hidegháború után, de még nem késő módosítani az irányon. Az összefogásnak minden korlátozást el kell törölnie az egymás közti áruforgalomban, ugyanakkor kemény vámokat kell kivetnie az autoriter rendszerekre. Az „Amerika mindenekelőtt” elve nem működik, ha az ország magára marad.
A tekintélyuralmak egyre radikálisabbak és demokráciaellenesebbek. Így jó ok van aggódni a szabad és nyílt társadalmi modell jövője miatt. Azt ugyanis fenyegeti a két háború, amelynek közös vonása, hogy célja a demokrácia meggyengítése, különösen az Egyesült Államokban. És ha utóbbinak nem sikerül megnyugvást hoznia a két gócpont számára, akkor Peking nyugodtan gondolhatja, hogy megindulhat Tajvan ellen.
Akkor pedig a sziget már a 3. frontot jelenti, és aligha lehet sikeresen megvédeni. Ez azonban azzal egyenlő, hogy egy új világrend alakul ki, és ez óriási probléma. Döpfner úgy fogalmaz, hogy nagy árat fizet, aki kompromisszumot köt egy totalitárius rezsimmel.
FT
Egy amerikai szakértő úgy gondolja, hogy a Trump-kormányzat átveszi Kínától a „farkas harcos”-diplomáciát, ám ez tartós károkat okozhat. Anne-Marie Slaughter, a New America agytröszt igazgatója azért véli így, mert azt látja, hogy a módszer nem vált be az ázsiai nagyhatalomnál sem.
Peking csaknem két évtizeden át jelentős sikereket ért el, növekedett befolyása és jóléte, éspedig, úgy, hogy beilleszkedett a nemzetközi rendbe. Csakhogy Hszi 8 éve átváltott arra, hogy a kínai diplomatáknak az addiginál sokkal keményebben meg kell védeniük az ország érdekeit, ám ezzel eljátszották az addigi eredmények jó részét.
Két éve ugyan visszavonulót fújt, ám azon már nem tudott segíteni, hogy fennmaradt a bizalmatlanság Pekinggel szemben és egy sor állam inkább az USA-val erősítette kapcsolatait.
Trump és tech titánokból álló vidám bandája a maga vadnyugati diplomáciáját forszírozza. Jellemzője a mérhetetlen önbizalom, a szabályok semmibevétele, és a hajlandóság, hogy mindenkivel üzletet kössenek, amíg az az ő érdekeiket szolgálja. Ebből bizonyosan az lesz, hogy Amerika ütközik egy sor országgal.
Európa már jó ideje harcol a nagy tengerentúli tech cégek túlhatalma ellen. Egy sor országot el fog idegeníteni, hogy Washington azt követeli tőlük, nyissák meg előtte a piacaikat. Ez a politika azzal jár, hogy követői fokozottan megszegik a játékszabályokat. A feltörekvő középhatalmak azonban nem szeretnének gyalogok lenni az amerikai-kínai vetélkedésben.
A folyamat már eddig is aláásta a bizalmat, tehát, hogy az USA mennyire megbízható szövetséges. Ha ehhez még jó adag arrogancia és sértés is társul, akkor az új farkas harcos-diplomácia jóvátehetetlen következményekkel járhat.
FT
A vezércikk konstatálja, hogy Ausztria ismét áttöri a szélsőjobb köré vont tűzfalat, megint nem sikerült kizárni a hatalomból a Szabadságpártot, illetve kudarcot vallott a megszelídítése is. Van persze egy másik módszer is, hogy ártalmatlanná tegyék a jobboldali szélsőséget. Időnként bevonják a hatalomba – abban a reményben, hogy akkor majd kezessé válik
Ám az osztrákoknál ez utóbbi sem jött be, nem úgy, mint a finneknél, norvégoknál, olaszoknál. Ausztriában hosszú évekig nagykoalíció kormányzott, ám ez csak arra volt jó, hogy a sok választó úgy lássa: nincs alternatíva. Ezért arra jutottak, hogy a szélsőjobb ad hangot csalódottságuknak.
Az Ibiza-botrány miatt az FPÖ kibukott a kormányból, ám csak még inkább megkeményítette álláspontját. Olyan, illiberális jelszavakat hirdetett meg, mint a bevándorlók „remigrációja”, visszanyúlt a nácik retorikájához.
A Néppártnak nincs jó választási lehetősége, miközben Kickl-ékkel tárgyal a kabinetalakításról. Hiszen a kisebbik erő szerepére kényszerül, az új választást viszont tanácsos elkerülnie, mert az csak a partner további megerősödését hozná.
Ezzel együtt gondosan ki kell jelölnie, hol vannak a vörös vonalak. A pártra különös felelősség hárul, nehogy a szélsőjobb belülről ássa alá a rendszert. Azon kívül meg kell védenie az országot attól, hogy kerékkötő legyen az EU-ban, egy-két szomszéd államhoz hasonlóan.
Die Presse
A szerkesztőség nevében a belpolitikai rovat vezetője azt emeli ki, hogy a hagyományosan szociáldemokrata érdekeltségnek számító Burgenlandban a tegnapi választás megerősítette: jó úton jár az SPÖ-s tartományfőnök, amikor nem veszti el a kapcsolatot a szavazópolgárokkal. Merthogy Doskozil elbukta ugyan az abszolút többséget, ám megakadályozta az FPÖ áttörését.
Így most foghatják a fejüket a bécsi pártközpontban mindazok, akik két éve meghiúsították, hogy ő legyen az egész párt elnöke. Merthogy Babler, akit helyette pajzsra emeltek, nem tudott nyerni sem az európai, sem az országos választáson, ellenben nagy része volt abban, hogy fiaskóval zárultak a háromoldalú koalíciós tárgyalások.
Úgyhogy az SPÖ csak magát okolhatja, amiért ilyen állapotban van. Válságba került szinte az összes tartományban, mégsem hajlandó szembenézni a tanulságokkal. Ezzel szemben azt lehetett látni a Szabadságpárt hét végi rendezvényén, hogy ott nagyon is várják a „kis embert”, de a nőket is.
A szociáldemokratáknál viszont már csak Doskozil az, aki képes elérni ezeket a rétegeket. És logikus, hogy az őszi parlamenti választásokon ő fel tudta volna venni a versenyt a két nagy riválissal. Mert képes megszólítani főként azokat, akik a Néppárt és az FPÖ között ingáztak. A szerző elnézést kér a rossz poénért, de ha ingázókról van szó, akkor ott egy burgenlandi tartományfőnöknek igazán ki kell ismernie magát.
Deutschlandfunk
Lehullt az álarc az AfD-ről, amely már a fáradságot sem veszi, hogy leplezze törekvéseit. Vagyis egyértelmű, hogy aki erre a pártra szavaz, az rasszizmust, szexizmust, irigységet akar és szakítana a gyűlölt rendszerrel. Ám nagyon sokan csak a vállukat vonogatják azok közül, akik valamelyik más irányzatot támogatják.
Ezt fejti ki kommentárjában az AfD hét végi tanácskozása után Christiane Florin, aki politológus és újságíró. Úgy látja, hogy a közvéleménynek már a szeme sem rezdül, amikor az Alternatíva Németország azt sulykolja, hogy ki kell toloncolni olyanokat is, akiket már befogadtak. Pedig a párt alapfogalmakat forgat ki a sarkaiból. A szemében pl. a tények ellenőrzése valójában cenzúrát jelent, a migráció pedig önmagában bűncselekménnyel ér fel.
Az emberek hozzászoktak ehhez a beszédhez, és aki nap mint nap ezt hallja, ahogy a csövön kifér, az diktatúrában érzi magát. Úgy gondolja, hogy folyamatosan védekeznie kell a hatalom gyámkodásával szemben.
Az AfD a demokratikus intézményeket igyekszik szabotálni, ugyanakkor a hagyományos erők főleg a bevándorlás ügyében átvették a szélsőjobb narratíváját. Holott a felmérések azt igazolják, hogy nem szabad a jobboldali-populisták mondandóját szajkózni.
A továbbiak attól függnek, hogy a hagyományos jobboldal beszáll-e szélsőséges kórusba. A gond az, hogy egyelőre nincsen demokratikus kórus.
Washington Post
A vezércikk üdvözli, hogy Gázában végre elhallgattak a fegyverek, ám úgy véli, hogy az ideiglenes tűzszünet túl későn jött, és rengeteg erőfeszítés szükséges, hogy működjön. A térség tele van eredménytelen megállapodások romjaival, ám ha ez az egyezmény beválik, azaz nem csupán a szembeálló felek katonai erejének megerősítését szolgálja, még akkor is nagy diplomáciai nyomás szükséges, hogy betartsák.
Egyelőre hat hétre szól, és hogy az összes túsz visszanyerje szabadságát, továbbá végleg befejeződjön a háború, ahhoz az izraeli és palesztin vezetésnek túl kell lépnie saját, szűk érdekein, nehéz engedményeket kell tennie. De talán most eléggé kimerültek ahhoz, hogy jó döntést hozzanak.
Biden nyilatkozatából kiderül, hogy a szerződést már tavaly májusban meg lehetett volna kötni. Azóta 10 ezer gázai halt meg, továbbá több tucatnyi izraeli katona. A lehetőség az elején azért úszott el, mert a Hamász újabb és újabb követelésekkel állt elő. Ugyanakkor úgy tűnt, hogy Netanjahu csupán saját, szélsőséges szövetségeseire hallgat. Ezért a terroristák felszámolása elsőbbséget kapott a túszok elengedésével szemben.
Egy szélsőséges csoportot egyszerűen nem lehet likvidálni. Az amerikaiak még most is küszködnek az al-Kaidával, valamint az Iszlám Állammal. A Hamász pedig van annyira ütőképes, hogy izraeli egységeken üssön rajta, illetve a rakétákat lőjön ki a zsidó államra.
A két felet végül az késztette jobb belátásra, hogy Izrael lefejezte Libanonban a Hezbollahot, lényegesen meggyengítette az iráni légv
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A balkáni nacionalisták hátszélben reménykednek
A balkáni nacionalisták, ideértve Orbán Viktort, abban bíznak, hogy Trump hátszelet jelent számukra. Szívesen ott lettek >
Magyarország gazdasága szinte megbénult
A vállalatok elbizonytalanodtak, a befektetők elriadtak, az uniós támogatásokat befagyasztották. A gazdaság mély válságban van, és >
Amerika többé nem liberális birodalom
Ivan Krasztev csatlakozik azokhoz, akik szerint új korszak kezdődik Trump hatalomra lépésével. Úgy ítéli meg, hogy >
Trump a sovinizmus új korszakának kezdetét jelenti
Sokat segíthet, de sokat rombolhat is, az EU pedig kemény próbatétel elé néz – fejti ki >
Schilling Árpád rendezőt Orbán az „állam ellenségének” nyilvánította, mert demonstrálni mert
Schilling Árpád feladta, hogy bírálja Orbán Viktort, mert ugyan egyetlen pontban sem ért vele egyet, ám >
Az ellenzék dilemmája: hazafiak legyenek vagy hazaárulók?
A régi ellenzéki pártok nem csak a bőséges anyagi juttatások miatt tervezik megszegni az „egy az >
Csávában a szerb elnök
Benne van a csávában a szerb elnök, mert az USA legújabb oroszellenes szankciói miatt vége Belgrád >
Nehéz hinni a tartós békében, amíg az izraeli kormányfő hatalmon van
Sok jót nem tud mondani a fegyverszüneti megállapodásról Simon Tisdall. A Guardian külpolitikai szakírója szerint Trump >
Képes-e kiállni Európa a „Trumpnádót?
Az Economist kommentátora azon filozofál, vajon képes-e kiállni Európa a „Trumpnádót, vagyis a megválasztott elnök miatt >
Mi az a Kanada?
A világ tetején hülyék ülnek. Ehhez kell hozzászokni. Persze nem ilyen egyszerű, bővebben a világ állapotáról >
Trumpot lehet kezelni, csak félre kell tenni a finnyáskodást
A Times külpolitikai szakértője Edward Lucas úgy látja, ha valaki belehallgat az általános európai károgásba, az >
Hirtelen ismét kérdésessé váltak a nemzeti határok
Az egész világrend megkérdőjeleződik hirtelen, mivel Putyin és Trump paradigmaváltást tanúsít a határok sérthetetlensége ügyében – >