Ma Bódog, Félix névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Az imperializmus visszavág
A kommentár az egykori mozi kasszasiker címét némiképp módosítva arra hívja fel a figyelmet, hogy nem a birodalom (Imperium), hanem az imperializmus vág vissza. Bődületes sebességgel esik szét a világrend, Trumpnak, Hszinek és Putyinnak az a célja, hogy birodalmakra osszák fel a földet. A szerző, Henrik Müller, aki korábban a Spiegelnél dolgozott, jelenleg pedig gazdasági újságírást oktat a dortmundi Műegyetemen, azt érzékeli, hogy új időszámítás kezdődik, mert reneszánszukat élik a birodalmak, noha azok rég meghaladott uralmi formát jelentenek. Putyin helyre kívánja állítani az egykori Nagy-Oroszországot. Kínát is birodalmi törekvések vezérlik. Olyan mechanizmusok működnek, amelyeket nehéz megfékezni. A világ 2008 óta kételkedik a Nyugatban, annak értékeiben. Ez úgy van azonban, hogy ha egyetlen hatalom sem elég erős és így nem tud érvényt szerezni a rendnek, akkor harcba kezdenek egymással a hasonló méretű államok. Vagyis a helyzet sokban hasonlít a 30-as évekre. Szerencsére a történelem nem okvetlenül ismétli önmagát, de az állapotok nem megnyugtatóak. Ám Amerika legfeljebb pattot tud elérni. Kína kijátszotta a Moszkva elleni szankciókat, Tajvan változatlanul szorult helyzetben van. Izrael nem hajlandó mérsékletet tanúsítani. Most meg jön Trump, aki alapvetően imperialista hatalomként óhajtja újraszabni a szerepet az USA számára. Szakít a hagyományokkal, már nem okvetlenül érvényes a határok sérthetetlenségének elve. Lehet viszont, hogy nem veti be a hadsereget, ha szövetségeseket kell megvédeni. Ha terjeszkedni kíván, Európa sokat nem tud ellene tenni, viszont miért állna útjába Moszkva és Peking, amikor meg lehet állapodni az elnökkel az érdekszférákról. Az EU csak úgy képes talpon maradni, miután kívül marad az osztozkodáson, ha zárja sorait, illetve egyesíti erőit. Viszont a jövőben is lesznek olyan gondok, mint a klímaváltozás, amelyeket csakis összehangolt erőfeszítésekkel lehet megoldani. Vagyis nem elegendő, ha minden birodalom csupán a saját befolyási övezetével törődik. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Der Standard
Az orbáni Magyarországon, Fico Szlovákiájában, de legfőbbképpen az újfajta elnyomás anyaországában, az oroszoknál azt látni, hogy ha egy tekintélyuralmi, illetve jobboldali-populista kormánynak elegendő többsége van, akkor keményen megnyirbálja a kultúra szabadságát, mivel ez az a közeg, amely továbbítja a szabadelvűség értékeit és gondolatait. A türelmet és nyitottságot, a nők és a kisebbségek jogait, a demokráciát.
Vagyis Ausztriában is hasonló fejleményekre kell felkészülni – fejti ki kommentárjában Stefan Weiss író. Orbán már évekkel ezelőtt meghirdette az illiberális demokráciát (a kifejezés önmagában ellentmondás), de a putyini irányított látszatdemokráciának, amely időközben átment diktatúrába, szintén egyetlen célja van: amennyire csak lehet, vissza kell szorítani a liberális eszményeket. Ehhez támadják a kulturális intézményeket, valamint az alkotókat. Először csak szóban vonják kétségbe létjogosultságukat, majd következik az anyagi és szerkezeti kiéheztetés, és a végén elsöprik a föld színéről, ami még maradt.
Kickl egyértelműen példaképének tekinti a magyar miniszterelnököt, de hogy utánozza-e, amit az csinált, arra a válasz az: igen is meg nem is. A gyakorlatban nagyon sok a gát, hogy magyar mintára átalakítsa a kultúrát. évekig tartana a folyamat, a többi közt azért, mert erős a civil társadalom.
A terület bekebelezéséhez ugyanakkor nagyon fontos, hogy a párt Gramsci tanítását követve diktálja a közbeszédet, mert így elő tudja készíteni a terepet a politikának. Ettől azonban még igen-igen messze van, vagyis nem képes az intézményeket, a tudományt, az oktatást illiberális-szélsőjobbos irányba terelni. De a gazdaságilag nehéz helyzetben lévő sajtóban, a közösségi média segítségével nap mint nap teret nyer.
Hogy lassú víz partot mos, illetve hogy hatnak a jelszavak, az kiderül abból, hogy egyre több művész fél nyilvánosan beszélni arról, mit tart erkölcsileg követendőnek, mert a közösségi portálokból árad feléjük a gyűlölködés és a düh.
Neue Zürcher Zeitung
Ha Ausztriában Kickl lesz a kancellár, annak elsősorban a Kreml örül igazán, mert folytatódna Európa putyinizálása. Az orosz elnök embere idáig Orbán volt Brüsszelben, de őt mézesmadzaggal és korbáccsal féken lehetett tartani. Ám ez nem lenne a továbbiakban egyszerű, ha a Szabadságpárt vezére költözik a Ballhausplatzra, mert ő döntően tudná befolyásolni, miként viszonyuljon Európa az orosz politikushoz.
Erről ír Wolfgang Rössler, a Bécsben élő újságíró, aki emlékeztet arra, hogy a Fidesz, a Szabadságpárt, valamint a Babis-féle ANO, vagyis az új strasbourgi szélsőjobbos frakció alapítói igen nagy megértést tanúsítanak a Kreml ura iránt. Illetve mostanában hivatalosan igyekeznek semlegesnek mutatkozni, de követelik, hogy Európa közeledjen Oroszországhoz.
Azaz Kijev mondjon le az elhódított területekről, viszont ne kapjon több támogatást. A béke érdekében, természetesen. Egyébiránt Magyarország az egyetlen uniós tag, amelyek az orosz kormány nem ellenségesként sorolt be, élén azzal az Orbánnal, aki egykor a szovjet csapatok távozását sürgette. Ám már régen leplezetlenül autoriter módszerekkel kormányoz.
Ha összeáll Kickl-lel, legalábbis Brüsszelben feltámadhat Ausztria-Magyarország – Putyin érdekeinek védelmében. A Fidesz már most blokkolja a szankciók meghosszabbítását. És aligha lehet megfékezni, ha az összefog az osztrák kancellárral, már amennyiben az az FPÖ vezére lesz.
Utóbbi kinevezése súlyos volna, mert Ausztria lenne az első bejáratott demokrácia, ahol Putyin barátja kerül hatalomra. Csatlakozhat hozzá azután Magyarország, Szlovákia és Csehország is. A Balkánon pedig ott van a hasonszőrű Vucic, aki már most szorosan egyeztet Orbánnal.
Ha az EU-ban Moszkva javára módosulnak az erőviszonyok, nem lesz egyszerű, hogy a közösség egy hangon beszéljen az esetleges fegyverszüneti tárgyalásokon.
Die Presse
Az újság külpolitikai rovatvezetője úgy gondolja: jól mondta a Néppárt, amikor még nem akart összeállni az FPÖ-vel, hogy Kickl biztonsági kockázatot jelent Ausztria számára. Christian Ultsch szerint az ÖVP-nek a köztársaság érdekében nagyon pontosan meg kell vonnia a vörös vonalakat a kül-, illetve Európa-politikában, miután lehetséges partnere próbálja engedelmességre kényszeríteni.
Az eddigi koalíció vezető ereje letolt nadrággal kezdi meg az egyeztetéseket. Partnere tudja, hogy a másik nem akar új választásokat, mert a Szabadságpárt már 40%-on áll a felmérésekben. Az idő pedig sürget, mert rendbe kell tenni a költségvetést, ezért gyorsan fel kell állnia egy működőképes kormánynak.
Az biztos, hogy lendületbe kell hozni a gazdaságot és be kell foltozni a költségvetésen az adósság ütötte lyukakat. Az ország történelmi válaszút előtt áll, liberális demokráciaként a jó híre forog kockán.
Az FPÖ, akárcsak a szintén szélsőjobbos Fidesz, vagy a Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés tönkre akarja tenni jelenlegi formájában az EU-t, gazdasági közösséggé fokozná le. Pedig amikor Kínával és az USA-val kell versenyt futni, Európa csak úgy maradhat fenn, ha összetart. A nemzetállamok vesztésre vannak ítélve, könnyű zsákmányt jelentenének.
Ausztriának világossá kell tennie, hogy továbbra is megbízható szövetséges, és Orbántól eltérően nem szór folyamatosan homokot a gépezetbe. Egy FPÖ vezette kormány esetén külföldi titkosszolgálatok félnének megosztani bizalmas információkat Ausztriával, mert attól tartanának, hogy az értesülések nyílegyenesen Moszkvában landolnak. Ezért a belügyi, a védelmi és a külügy tárcát semmiképpen sem szabad rábízni a Szabadságpártra.
A bezárkózás és a tekintélyvesztés hamar visszaüthet, hiszen az ország nyitott és a kiviteltől függ. Ezért nem szabad, hogy a Néppárt bármilyen áron eladja magát. Még mindig vannak alternatívák.
Süddeutsche Zeitung
A lap új bécsi tudósítója azt látja, hogy Ausztriában szinte percenként porladnak szét korábbi szerkezetek, illetve politikai bizonyosságok. Verena Mayer, aki osztrák, 25 év után települt haza Berlinből. Az a véleménye, hogy osztrák földön a kormányok mindig is fejetlenek voltak, illetve a legkülönfélébb botrányokba keveredtek, de az alapok stabilnak bizonyultak, látszott a törekvés az érdekek összehangolására és működött az államapparátus.
Merthogy a pártok egyetértettek abban: nem lehet kormányfő olyasvalaki, aki szívesen lenne a „nép kancellárja” – a nácik után szabadon. De az újságíró most úgy érzi, mintha visszacsöppent volna az ezredforduló idejébe, amikor először került hatalomra az FPÖ, akkor még Haider vezetésével. Ugyanazok a viták mennek, ugyanazok a kérdések merülnek fel, mármint miként kell a populistákhoz viszonyulni, akik mind szélsőségesebbek és egyre inkább rombolnak. És akik számára már a demokrácia alappillérei sem szentek.
Teljesen bizonytalan, merre tart Ausztria. Még a legrosszabb forgatókönyvet sem lehet kizárni.
Süddeutsche Zeitung
Meloni amerikai befolyását mutatja, hogy a kevésbé fontos Orbánt leszámítva ő az egyetlen uniós vezető, aki idáig bejutott Trumphoz és belőle még lehet hídépítő – fejti ki Rómából Marc Beise. A kormányfő igyekszik fenntartani a kommunikációs csatornákat a következő elnökhöz és ha jól csinálja van is rá esélye.
Ezt méltányolja a hazai közvélemény is, amely cserében elnézi, hogy a gazdaságpolitikában nem sokat csinált, adós maradt a szerkezeti reformokkal és nem tudta lenyomni az államadósságot. De mindez egyelőre nem számít, mert a külpolitikában bella figura. Reménykedhet abban, hogy be lesz kötve a Fehér Házhoz, tehát hogy ad a szavára mind Trump, mind Musk.
Egyiket sem bírálja, úgy véli, hogy mind a kettő indulatos, és bár időnként jobban is megfontolhatnák, mit mondanak, de ezt minek tenné szóvá, amikor jobb, ha tartja a száját? Hiszen a másik kettőre is vonatkozik a közmondás: nem eszik olyan forrós a kását!
A leendő elnökről gondolhat akárki, akármit, de a következő években ő fújja a passzátszelet és jobb, ha valaki képes beszélni vele, semmint hogy utólag megdöbbenjen a döntésein. Ebben segíthet Meloni, ha hídépítő akar lenni és nem hídfő, hogy érvényesítse Trump érdekeit az öreg földrészen.
FT
Nem kell berezelni, mert az orosz hadigazdaság csupán kártyavár, gazdasági alapjai egyre ingatagabbak. Vagyis hiába próbálja Putyin elhitetni a világgal, hogy az idő neki dolgozik, tehát ha bárki békét akar, annak teljesítenie kell a kívánságait. A valóság ugyanis az, hogy a baljós helyzet láttán már olyanok is nyíltan aggályaikat fejezik ki, mint az orosz jegybank elnök asszonya, valamint Csemezov, a Rostec orosz hadiipari óriáscég főnöke – mutat rá Martin Sandbu, a lap gazdasági szemleírója.
A bajokat támasztja alá, hogy egyre több tőkét kell átcsoportosítani a hadiipari termelésbe. Ennek három lehetősége van: a kölcsön, az infláció és a kisajátítás. A Kreml próbálta becsapni a Nyugatot, hogy korlátlanul tudja finanszírozni a háborút, nem lesz instabilitás és nem kell jelentős anyagi áldozatokat hoznia. Ám ez csupán illúzió.
Mutatja, hogy 3 év alatt 71%-kal ugrott meg a vállalatok adóssága. Eltörpül mellette a háztartások, illetve az állam új tartozása. Tudni kell persze, hogy Putyin kötelezte a bankokat: nyújtsanak kedvezményes hitelt a megjelölt cégeknek, közben pedig vastagon működik a bankóprés. A következmény az állami pénzügyek gyenge lábakon állnak, illetve elfut az infláció.
Egyúttal hitelválság fenyeget, mert sokan nem tudják visszafizetni a felvett összeget. Lehet, hogy a kormány megmenti az érintett bankokat, már ha azok már nem dőlnek be előbb. Ha igen, az tönkretenné a hatalom tekintélyét. Ily módon Putyin saját gyártmányú időzített bombán csücsül. Ezért Ukrajna barátainak nem szabad megengedniük, hogy a szankciók enyhítésével külső forrásokhoz jusson. Értésére kell adni, hogy ez ügyben reménytelen minden kísérlete. Csak ezzel lehet rávenni arra, hogy válasszon a háború, illetve saját hatalmának megtartása között.
FT
Nem eszik olyan forrón a kását és a közösségi média olyan nagy szolgáltatói, mint az X és a Meta minden látszat ellenére esélytelenek az államokkal szemben – fejti ki hosszú elemzésében David Allen Green médiajogász.
Egyelőre úgy van, hogy a hálón jóformán mindenki azt mond, amit akar, egy gombnyomással közzéteheti véleményét. A nem megfelelő tartalmakat csak utólag lehet eltávolítani, főleg ha rágalmazásról van szó. A szűréshez lehetne bonyolult rendszereket alkalmazni, de azok igen sokba kerülnének, márpedig a nagy platformok elsősorban pénzt akarnak keresni, ezért kézzel-lábbal tiltakoznak bármiféle ilyesfajta kötelezettség ellen.
Viszont egy sor eset bizonyítja, hogy cseppet sem olyan erősek, mint amilyennek gondolják őket. Alulmaradtak az EU-ban, Brazíliában és Kínában is, hiszen az állam minden további nélkül megszabhatja számukra a működés kereteit.
Ezért azután az érintett nagy társaságok megpróbálják befolyásolni a politikát, illetve a jogalkotást. Főleg miután pl. az X-et csaknem 800 millió eurós büntetés fenyegeti az Unió digitális szolgáltatásokat szabályzó törvénye alapján, kartellezés miatt.
A Meta Trumptól vár segítséget, ami szintén azt támasztja alá, hogy önmagukban ezek a cégek nem számíthatnak sikerre a jogi csatában. De udvarolnak az új elnökkel rokonszenvező Magyarországnak és Olaszországnak is, hogy belülről hígítsák fel Brüsszel politikáját. Egész üzleti modelljük múlik azon, találnak-e befolyásos szövetségeseket törekvéseikhez.
Ha igen, sok pénzt megspórolhatnak azzal, hogy nem kell ellenőrizniük a tényeket. Ezért kemény harc várható, hogy szabályozzák a tech óriásokat, amelyek nagyban meghatározzák a közbeszédet.
Következő cikk: Az EU következő populistája már Horvátországból köszönt
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az EU következő populistája már Horvátországból köszönt
Horvátországból már az EU következő populistája küldi üdvözletét, miután fölényesen, 75%-kal győzött az elnökválasztáson Zoran Milanović. >
Az imperializmus visszavág
A kommentár az egykori mozi kasszasiker címét némiképp módosítva arra hívja fel a figyelmet, hogy nem >
Odahaza Biden sok mindent jól csinált, de a nemzetközi színtéren hagyta, hogy bolonddá tegyék
Ezt a Guardian külpolitikai szemleírója, Simon Tisdall látja így. Szerinte a távozó amerikai elnök hivatali idejét >
Kettős gázcsapás érte Szerbiát
A MOL kerülhet helyzetbe, miután az amerikai kormányzat azt követeli, hogy Belgrád szerezze vissza a Gazpromtól >
Az igazság visszavétele
Felfoghatatlan évek vannak mögöttünk. Felfoghatatlan, hogy mi mindent lehetett itt büntetlenül megtenni vagy éppen nem megtenni. >
Tegyük Ismét Naggyá Oroszországot (meg Kínát)
Fareed Zakaria a Washington Postban úgy látja, hogy Trump a 19. századi imperializmust éleszti újjá és >
A föld végül is lapos
Sok jót nem ír a Fideszről a Süddeutsche Zeitung abban az összeállításában, amelyet a jobboldali populizmusról >
Amerikai feketelistán a magyar Richelieu
Mostantól kezdve egy uniós állam gyakorló minisztere is indexen van az Egyesült Államokban, ami nem gátolja >
Musk, Európa ellensége
Soros György életrajzírója virtigli antiszemitizmusnak minősíti, amit Elon Musk művel a magyar származású üzletember ügyében, miközben >
A magyar kormány egyik legfontosabb tagját tette indexre az amerikai pénzügyi tárca
Egy NATO-szövetséges esetében még nemigen fordult elő ilyen szankció. Jelzi azonban, milyen mélyre süllyedt a kétoldalú >
Trump és Grönland
Hszi kínai elnök láthatólag az erő pozíciójából kíván tárgyalni amerikai kollégájával. Ennek ellenlépéseként valamit a következő >
Guardian: Nem lesz könnyű Rogánt levetetni a listáról
Amerika 3 év után hozta meg a döntést Rogán ellen, akit gyakran propaganda miniszterként emlegetnek és >