Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Trump győzedelmes visszatérése
Hogyan és miért történt?
Korábbi kampányaihoz hasonlóan Trumpnak most volt átfogó választási programja. Amit a programrészletekből megismerhetünk, az egyetlen szóval jellemezhető: radikalizálódás. Drasztikus intézkedésekkel kívánja például megállítani a Biden-kormányzat alatt elszabadult illegális migrációt. Deportálni akarja az országban élő összes (12 millió) illegális bevándorlót, ami persze megvalósíthatatlan vállalás. Széles körű adócsökkentést tervez, nem számolva a máris tetemes költségvetési hiánnyal és a magas államadósságra gyakorolt negatív hatással. Erősen protekcionista külgazdaság-politikájában Trump 10 vagy 20 százalékos importvámot akar minden országra kivetni (Kínára pedig minimum 60 százalékosat), figyelmen kívül hagyva a súlyos negatív következményeket, köztük az 1930-as évek óta nem látott globális vámháború kirobbanásának a veszélyét. Rövid idő alatt véget akar vetni az orosz–ukrán és az eszkalálódó közel-keleti háborúknak. Dobozi István (Élet és Irodalom):
A demokraták elvesztettek egy látszólag megnyerhető választást. Talán azért, mert Kamala Harris gyönge, alkalmatlan jelölt volt a vérprofi Donald Trumppal szemben? Vagy mélyebb okok húzódnak meg a háttérben? Lehet, hogy a Demokrata Párt súlyos politikai hibái ágyaznak meg egy tartós konzervatív fordulatnak Amerikában, amelynek Trump meggyőző győzelme csak az egyik állomása?
Donald Trump több mint egy évtizede domináns szereplője az amerikai nagypolitikának, ő a közbeszéd legfontosabb formálója. A 2016-os elnökválasztáson meglepetésre legyőzte az előre megkoronázott Hillary Clintont. 2020-ban Trumpot újraválasztották volna Joe Biden ellen, ha egy váratlan külső körülmény – a COVID-járvány – nem okoz mély átmeneti recessziót és magas munkanélküliséget éppen az elnökválasztás évében. A vereség ellenére Trump továbbra is markában tartotta a Republikánus Pártot. MAGA-törzstábora – amely javarészt kevéssé iskolázott fehér szavazókból tevődik össze – rajongásig kitartott mellette, és szektavezérre emlékeztető személyi kultusszal övezi. A trumpizmus – az etnocentrista, nacionalista és antiglobalista elveket, valamint az erős, karizmatikus vezető kultuszát egyesítő illiberális mozgalom – bázisa nemcsak erős maradt, hanem kiszélesedőben van.
Váratlanul biztos győzelem
2024-ben – sorozatban harmadszor – Trump úgy lett könnyedén a republikánusok elnökjelöltje, hogy elnökként két impeachment-eljárás folyt ellene, 2021. január 6-án pedig de facto államcsínyt kísérelt meg az elvesztett választás a maga javára fordítása érdekében. Ráadásul „elítélt bűnözőnek” számít a 2020-as elnökválasztás törvénytelen befolyásolásának kísérlete miatt, nemrég pedig egy polgári perben tetemes pénzbírságot róttak ki rá nemi erőszak elkövetéséért. Mindezek ellenére biztos nyerőnek számított a fizikailag és szellemileg egyre gyöngülő demokrata elnökjelölt, Joe Biden ellen, főként az utóbbi számára végzetesnek bizonyuló, június végi televíziós vita után. Ám a jelöltséghez görcsösen ragaszkodó elnököt néhány demokrata kulcsember – párton belüli puccsal – visszalépésre kényszerítette. Helyébe augusztus közepén Kamala Harris alelnök került.
A jelöltcsere és a korábban mélyen alábecsült Harris gyors politikai fölemelkedése látszólag megzavarta Trumpot, aki kedvenc fegyverét húzta elő: a durván személyeskedő, olykor rasszista és nőellenes fölhangú kiszólásokat. Harris pozitív hangulatváltozást, korábban nem látott választói lelkesedést keltett a demokraták körében. A korábban progresszívként elkönyvelt alelnök a kampány során a politikai centrum felé mozdult el, ahol a legtöbb a potenciális szavazó. A felmérésekben Harris gyorsan ledolgozta Biden Trumppal szembeni hátrányát, s a nagy meccs az utolsó percekig döntetlenre állt.
Döntetlenre a közvélemény-kutatásokban, de nem a valóságban. Minden várakozást vaskosan megcáfolva, Donald Trump november 5-én fölényes győzelmet aratott Kamala Harris ellen. Január 20-tól ő lesz az Egyesült Államok negyvenhetedik elnöke. Trump csaknem 3,3 millióval több szavazatot szerzett, mint riválisa. Ez lényeges változás 2016-hoz képest, amikor Trump – az aránytalan elektori rendszer következtében – hárommillióval kevesebb vokssal lett elnök.
Az általános szakmai várakozásokat és az előzetes jóslatokat alaposan megcáfolva, Trump diadalmaskodott valamennyi ingadozó „csatatérállamban” – Pennsylvania, Michigan, Wisconsin, Arizona, Nevada, Georgia, Észak-Karolina –, ott, ahol a szoros választások az utóbbi évtizedekben eldőltek. Az elnökség mellett a republikánusok visszaszerezték többségüket a Szenátusban, és nagy valószínűséggel megtartják fölényüket a Képviselőházban. Ezzel domináns pártrendszer jön létre Washingtonban, ami nagymértékben megkönnyíti majd a kormányprogram végrehajtását. Trump történelmet csinált azzal, hogy az utóbbi évszázadban csak neki sikerült egy elvesztett elnökválasztást követően újra megkaparintani a Fehér Házat. „Ez rendkívüli, korszakos jelentőségű teljesítmény” – írta szerkesztőségi cikkében a konzervatív Wall Street Journal, amely – miután trumpista ultrák megrohamozták a Kongresszust – távolságot tartott az exelnöktől. Egyik történész a másik után mondja: Trump az amerikai történelem egyik legnagyobb politikai visszatérését hajtotta végre.
Mivel magyarázható Trump és a nevével fémjelzett mozgalom politikai diadala, amit az amerikai társadalom egyöntetűen elfogadott, biztosítva a békés hatalomváltást? Leginkább azzal, hogy a trumpizmus politikai tőkét kovácsolhatott a Biden/Harris-kormány alatt kezeletlenül maradt súlyos bajokból – mint a milliókat sújtó megélhetési és lakhatási válság, a jól fizető állások kínálatának szűkülése, a drága egészségügyi ellátás, az elszabadult illegális bevándorlás –, a velük járó félelmekből és társadalmi elégedetlenségből. Trumpnak sikerült elfogadtatnia magát mint a demokraták által elhagyott munkásosztály és a vidéki Amerika néptribünjét, aki a dolgozó emberek érdekeit védelmezi, miközben a liberális hatalmi elit egyre inkább a keleti és nyugati partvidéken élő, magasan képzett nagyvárosi szavazókra támaszkodik.
Nagyarányú jobbratolódás következett be az amerikai választók politikai beállítottságában. Számottevő sikere volt Trumpnak, hogy szélesíteni tudta választási koalícióját a kisebbségekkel, főként a spanyol ajkúakkal, kisebb mértékben az afroamerikaiakkal. Ma már a Republikánus Párt választói bázisa a Demokrata Párténál jobban tükrözi az amerikai társadalom demográfiai, etnikai és foglalkozási szerkezetét. Trump sikeres volt a választásokat rendszerint eldöntő független/bizonytalan szavazók többségének megszerzésében is, amiért hálás lehet Elon Musknak, legfőbb és leghatékonyabb egyéni támogatójának, aki kampányához csatlakozva – pénzével, karizmájával és a birtokában lévő X platformmal – mindent megtett a bizonytalanok és a „rejtőzködő” nem szavazók maximális mozgósításáért.
Inflációs referendum
The economy, stupid – hangzik a közismert, elkoptatott amerikai kampánybölcsesség. Ezt a választást is elsősorban a gazdasági kérdések döntötték el, mindenekelőtt a pénzromlás. Az inflációs válság már több amerikai elnök újraindulási kísérletét hiúsította meg, többek között Jimmy Carterét és George H. W. Bushét. A demokraták mostani bukásában a négy évtizede nem tapasztalt gyors árfelfutás volt a legdöntőbb tényező. A felmérések már több éve jelezték, hogy a szavazókat foglalkoztató legfontosabb kérdés a magas fogyasztói árszínvonal és a vele járó megélhetési/lakhatási válság. Biden elnök mégis bízott abban, hogy a COVID-járvány miatt beharangozott gazdasági recesszió elhárításával és a munkanélküliség alacsony szinten tartásával elnyerheti a választók támogatását.
Biden szuper-keynesiánus fiskális politikája nyakló nélkül pumpálta a pénzt az amerikai gazdaságba, élvezve a központi jegybank, a Fed támogatását. Az első két évben a Biden-kormány – a Fed készséges közreműködésével – több mint négyszer (!) annyi friss pénzt juttatott a magángazdaságba, kormányzati intézményekbe és a lakossághoz, mint amennyi GDP a COVID-járvány hatására kiesett. A „cukorrohamtól” az amerikai gazdaság mesterségesen felpörgött, közben a költségvetési hiány (tavaly 7 százalék) és az államadósság (122 százalék) durván elszállt. A bideni pénzeső egyik fő célja a szavazatvásárlás volt, ami a republikánus „vörös cunami” megelőzését célozta a 2022-es félidős kongresszusi választásokon. Ha a cunami átcsapott volna Washingtonon, Biden már akkor búcsút inthetett volna az újabb elnökjelöltségnek.
Biden elnök alatt négy éve nem látott magasságokba szöktek fel a fogyasztói árak, s 2022 nyarán az infláció már 9 százalékos tempóban vágtatott. Azóta hiába lett az inflációs ráta alacsonyabb, a magas fogyasztói árak tovább emelkednek, s ma több mint 20 százalékkal magasabbak, mint Trump elnökségének utolsó hónapjában.
A vágtató infláció miatt egekbe szöktek a lakás- és autóvásárlási kölcsönök kamatai, a hitelkártyakamatokról nem is beszélve. Biden alatt az ingatlanárak másfélszeresre nőttek, a lakbérek pedig egyharmaddal futottak fel. A lakosság kevesebb mint ötöde (!) érzi úgy, hogy ma jobban él, mint Trump elnöksége alatt. A magas infláció és a vele járó reáljövedelem-csökkenés volt a legfőbb ok Biden példátlanul alacsony támogatottsága, a széles körű választói elégedetlenség és az újrázás kudarca mögött. A felmérésekben a választók Trumpot jóval alkalmasabbnak tartották a gazdaság menedzselésére, mint Bident vagy Harrist. Sok voksoló nosztalgikusan gondolt vissza a gazdaság jó teljesítményére, a Trump-elnökség a pandémia előtti, első három évére.
Bevándorlási káosz
Biden elnök sokat átvett a „nyitott határok” néven elhíresült progresszív demokrata platformból. Hatályon kívül helyezte elődje kemény migrációs politikájának leglényegesebb elemeit. Elnöki rendeletekkel leállította a déli határfal építését, és eltörölte Trump Remain in Mexico (Maradjon Mexikóban) elnöki rendeletét, amelynek alapján a menedékkérőket visszatoloncolták Mexikóba, hogy kérelmük amerikai bírósági intézéséig ott várakozzanak. És a Biden-kormányzat tényleges „bevándorlási cárja” Harris alelnök volt.
A megengedőbb bideni bevándorlási politika hatására latinó migránsok özönlöttek a mexikói–amerikai határhoz, ahol gyakorlatilag megbénult a határellenőrzés. A Biden/Harris-kormányzat alatt eddig tízmillióra rúg az illegális bevándorlók száma – ez történelmi rekord –, szemben a Trump-adminisztráció alatti 2,4 millióval. Az elhibázott migránspolitika fontos szerepet játszott Biden és Harris kirívó népszerűtlenségében, mivel a közvéleményt erősen nyugtalanító politikai kérdésről van szó. Az állandósult határválság éles politikai fegyvert adott a republikánusok kezébe, akik szerint Biden – Trumppal ellentétben – képtelen a határbiztonság szavatolására. A bevándorlási válság végleges megoldására és a határbiztonság megteremtésére a lakosság nagy többsége Trumpot tartja alkalmasnak, aki úton-útszélen harsogja, hogy „nem tekinthető normális államnak az az ország, amely nem védi meg határait”.
Biden felelőssége, Harris hibái
Az utóbbi két évben készített felmérések egyöntetűen jelezték, hogy a felnőtt amerikaiak kétharmada (!) szerint az ország rossz úton jár, mindenekelőtt a magas megélhetési költségek és az ellenőrizhetetlen illegális bevándorlás miatt. Az emberek túlnyomó része változást követelt. A hanyatló Biden ezzel a háttérrel jelentette be két évvel ezelőtt indulását a második elnökségért. Döntésével kizárta a tehetséges, elnökesélyes demokratikus politikusok belépését az előválasztási küzdelembe. Saját magán kívül senki sem látta Bidenben a változások emberét.
A párton belüli puccsal elnökjelöltté avanzsált Harris sem lehetett a „change agent”, a változás embere, hiszen Bidennél is népszerűtlenebb volt, és semmilyen számottevő politikai teljesítményt nem ért el. Harris minden tekintetben a status quót testesítette meg. Egyik kampánynyilatkozatában maga mondta, hogy „semmit sem csinálnék másképpen, mint Biden elnök”. Trump meggyőző választási győzelme mutatja, hogy a választók többsége tőle várja a változásokat, különösen a gazdasági bajok orvoslását, a migrációs káosz megoldását és Amerika katonai elrettentő erejének helyreállítását.
Biden túlzottan késői visszalépése rendkívül nehéz helyzetbe hozta Harrist. Csupán három hónapja maradt, hogy visszaépítse Biden 2020-ban győztes antitrumpista választási koalícióját, amely az elnök rossz gazdasági teljesítménye miatt szétesett. A bideni koalícióból lemorzsolódó kisebbségek Trump táborába vándoroltak át, szavazataikkal őt erősítették. Harrisnek kiváltképp a férfi szavazók (fehérek és feketék) megnyerésével voltak gondjai. Nehezen tudta megszólítani a nem baloldali szavazókat, nem érzett rá a politikai hangulatukra. Arra például, hogy az amerikai átlagszavazó jobbközép beállítottságú, akinek ellenszenves az identitáspolitikát, woke-izmust és progresszivizmust erőltető demokrata párti vonal.
A döntő fontosságú bizonytalan szavazóréteg többsége az alelnököt túlzottan liberálisnak tartotta. Számukra nem volt meggyőző a „radikális kaliforniai progresszív” hirtelen jött politikai pragmatizmusa, amikor például lemondott az illegális határátlépés dekriminalizálásáról, az egészségbiztosítás teljes államosításáról vagy a rendőrség finanszírozásának drasztikus korlátozásáról. Kamala Harris alelnökként és elnökjelöltként is jóval a valódi súlycsoportja fölött „bokszolt”. Harris politikailag gyönge elnökjelöltnek bizonyult egy vérprofi, minden hájjal megkent riválissal szemben, akit az amerikaiak többsége jól ismer. Nem az etikai és jellemhibákkal terhelt „rossz Trumpot” kedvelik, hanem a szakpolitikákban és a világporondon erősnek tartott „jó Trumpot”. November 5-én a választók többsége a „jó Trumpot” tartotta szem előtt. Ismert személyes gyarlóságai ellenére az amerikaiak tízmilliói voksoltak erre a Trumpra.
Harris nagy hirtelenjében összeállított gazdasági terve – amely a „Biden 2.0” reklámcímkét is kaphatta volna – a legtöbb fontos kérdésben nélkülözte az eredetiséget és a problémamegoldásokat. Még a liberális Washington Post is „kiábrándítónak”, „populista reklámfogásnak” bélyegezte a tervet. Emellett Harris súlyos kampányhibákat követett el. Meg se próbálta magát leválasztani a fölöttébb népszerűtlen elnökről, kerülte a médiainterjúkat, túlságosan programozottnak tűnt. De az egyik legnagyobb hiba az volt, hogy a választók többet hallottak tőle Trump jellemhibáiról és bűneiről („fasiszta”, „zsarnok”, „tébolyodott”, „elítélt bűnöző”), mint a súlyos gazdasági és migrációs bajok vagy a nagyvárosi bűnözés megoldásáról. A „trumpista diktatúra” veszélyének szüntelen hangoztatása is a vártnál gyöngébb szavazatszerzési stratégiának bizonyult. Talán azért, mert a felnőtt amerikaiak több mint negyven százaléka számára „az erős vezető fontosabb, mint a demokrácia”. Megdöbbentő az a felmérés is, amely szerint minden negyedik amerikai úgy tartja: „Amerika megmentése” érdekében megengedett a politikai erőszak a belső politikai ellenséggel szemben.
A fentiek tükrében nem kétséges, hogy Joe Biden felelőtlen politikai játékot űzött, amikor személyes hiúságát a pártja és az ország érdekei fölé helyezte. A súlyos hiba minden bizonnyal mélyre fogja lehúzni az elnök politikai örökségét. A demokratáknál máris megindult a bűnbakkeresés. Nem meglepő, hogy sokan már ujjal mutogatnak az elnökre. A párt nagyágyúi közül először Nancy Pelosi, a Képviselőház volt elnöke támadta élesen Bident az elnökválasztás elvesztéséért. Jönnek majd mások is. A súlyos vereség mély önvizsgálatra kényszeríti majd a Demokrata Pártot, amely egykor a dolgozó kisemberek politikai otthona volt – utóbbiak mára Donald Trump legerősebb és leghűségesebb követői lettek. Lehet, hogy a Demokrata Párt az identitáspolitika, a woke-izmus, a genderizmus és a progresszivizmus túlhangsúlyozásával végképpen elveszíti hagyományos támogatóit a nagy ipari körzetekben, a vidéki Amerikában és egyebütt?
Korábbi kampányaihoz hasonlóan Trumpnak most volt átfogó választási programja. Amit a programrészletekből megismerhetünk, az egyetlen szóval jellemezhető: radikalizálódás. Drasztikus intézkedésekkel kívánja például megállítani a Biden-kormányzat alatt elszabadult illegális migrációt. Deportálni akarja az országban élő összes (12 millió) illegális bevándorlót, ami persze megvalósíthatatlan vállalás. Széles körű adócsökkentést tervez, nem számolva a máris tetemes költségvetési hiánnyal és a magas államadósságra gyakorolt negatív hatással. Erősen protekcionista külgazdaság-politikájában Trump 10 vagy 20 százalékos importvámot akar minden országra kivetni (Kínára pedig minimum 60 százalékosat), figyelmen kívül hagyva a súlyos negatív következményeket, köztük az 1930-as évek óta nem látott globális vámháború kirobbanásának a veszélyét. Rövid idő alatt véget akar vetni az orosz–ukrán és az eszkalálódó közel-keleti háborúknak. A második Trump-elnökség előre látható világgazdasági és világpolitikai következményei külön elemzést érdemelnek.
Következő cikk: Magyarországon mocskos trükkök lengik be a közéletet
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >
Magyarországon mocskos trükkök lengik be a közéletet
Magyar Péter Orbán egyetlen kihívójaként azt állítja, hogy titokban lehallgatták, mert le akarják járatni. De még >
Trump győzedelmes visszatérése
Korábbi kampányaihoz hasonlóan Trumpnak most volt átfogó választási programja. Amit a programrészletekből megismerhetünk, az egyetlen szóval >
Jobb Trumppal Kína ellen, mint Trump nélkül Oroszország ellen
Az Unióban bizonyos elégtétellel nyugtázzák, hogy jobboldali-populista Orbán Viktor ráfaraghat a sompolygásra, mivel rajta kívül senki >
A kultúrharcos Amerika
Hasonló probléma az amerikai woke mozgalom történelemfelfogása. Az jogos cél, hogy ne csak a jómódú idős >
Orbán kihívójának, Magyarnak most be kell bizonyítania, hogy ő az áldozat
Magyar Péternek sürgősen bizonyítania kell, hogy áldozat az általa nyilvánosságra hozott megfigyelési ügyben, azaz hogy a >
Trump tanult a korábbi elnökségből
Ha megnézzük, hogy kiket vesz maga mellé Trump, azt látjuk, hogy tanult a korábbi elnökségből. Nem >
Donald Trump Marco Rubio szenátort szándékozik kinevezni külügyminiszternek
Ezt tudta meg a Politico amerikai portál két forrásból is Rubio jelölése tükrözi azt, hogy közel került Trumphoz, >