2024. november 13. Szerda
Ma Szilvia, Szaniszló névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Trump minden negatív várakozást alul fog múlni

Trump minden negatív várakozást alul fog múlni

Ezt jósolja a Guardian szemleírója, Johathan Freedland, aki szerint a korábbi 4 év csupán a kosztümös főpróba volt ahhoz képest, ami most jön. Veszélybe kerül a közegészségügytől a NATO-ig minden. A 47. elnököt ugyanis jóformán semmiféle korlát nem fogja vissza. Szinte senki és semmi nem áll az útjában. KO-győzelmet aratott, így mondhatja, hogy széles körű felhatalmazást kapott. Elérhet mindent, amit akar. Bárkit megbízhat bármilyen tisztséggel. Ily módon a Tegyük Újra Naggyá Amerikát hívei átveszik az államgépezet irányítását. Várhatóan felfüggesztik a politikus ellen folyamatban lévő bűnvádi eljárásokat, hiszen hivatalban lévő elnököt nem lehet perelni. A sajtó nem tudja visszafogni, mert eluralkodtak az „alternatív tények” azaz bármit is művel a Fehér Ház lakója, tízmilliók egyszerűen nem értesülnek róla. Ugyanakkor szabad kezet kap, hogy Putyin farkasaira hagyja Ukrajnát. A NATO tetszhalott állapotba kerülhet, mert Trump megveti a kölcsönös védelem elvét. Senki sem képes feltartóztatni. A demokraták jó időre befelé fordulnak a választási katasztrófa miatt. De minél tovább tart náluk ez a folyamat, az elnök annál inkább berendezkedhet a hatalomban, újabb és újabb fékeket kiiktatva. Megmondta előre, hogy ezt akarja csinálni. Akkor pedig szabadon futhatja a legrosszabb formáját. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:

CNN

 

Anne Applebaum úgy gondolja, Trumpnak sem lesz szüksége durva módszerekre, ha odahaza móresre akarja tanítani a sajtót, elég,ha csak a tekintélyuralmi magyar és lengyel forgatókönyvet követi. Merthogy egyik ország sem alkalmazott közvetlen cenzúrát, vagy záratott be szerkesztőségeket, a pénz és a befolyás megtette a magáét.

A Pulitzer-díjas újságíró-történész példaként említette meg, hogy elegendő egy milliárdos, aki közel áll Orbánhoz: felvásárolja a kiszemelt újságot és az utána szépen rááll a kijelölt vonalra. Mert az olyan kormányok, mint a magyar, kiaknázzák a média sanyarú anyagi helyzetét. Azon keresztül csinálják ki a nemszeretem szerkesztőségeket.

Anna Wójcik, a lengyel Kozminski Egyetem tanársegédje hozzáteszi, hogy Orbán nem egyszerűen kormányzati szócsövet csinált a közrádióból és –tévéből, hanem szövetségesei foglyul ejtették a sajtót, amikor is előbb megszerezték, majd bevitték a KESMÁ-ba a tömegtájékoztatási orgánumok jelentős részét.

A maradék önálló szerkesztőségek életét pedig jogi akadályokkal, perekkel nehezíti meg a hatalom. Vagy éppen megvonja tőlük a működési engedélyt. Jelentős pénzt és energiát rabol el tőlük oy módon, hogy kirendeli ellenük az adóhivatalt.

A hasonló veszély olyannyira élő Amerikában, hogy nemrég a New York Times kiadója és csapatai végigzongorázta, mennyire ültethető át ez a módszer a média elnémítására az USA-ban. Applebaum azonban erre azt mondja, hogy a tengerentúli médiapiacot össze nem lehet hasonlítani a magyarral vagy a lengyellel. Jóval nagyobb és sokszínűbb.

Trump kampánykijelentései alapján rengetegen tartanak attól, hogy a politikus fegyverként veti be az államapparátust a szabad média ellen. Különösen a szélsőjobbos Orbánt dicsérte. A Nemzetközi Újságíró Központ igazgatója ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy a régi-új elnök már így is hatalmas károkat okozott a szakmának, mert elérte, hogy jelentős tömegek ne bízzanak a független tájékoztatásban, sőt fokozta a hajlandóságot az újságírók elleni támadásokra.

 

FT

 

A vezércikk úgy ítéli meg, hogy Trumpnak esélye nincs beváltani a gazdasági ígéreteit, mert ezen a területen van a legjobban megkötve a keze. Pedig nem fukarkodott a szavakkal, azt akarja csinálni, mint első elnöksége során, csak felturbózva. Kiterjesztené az adókedvezményeket és csökkentené a vállalkozások, illetve a keresetek közterheit.

Hogy tervei mennyire jöhetnek be, arra nézve az egyik lehetséges forgatókönyv az, hogy megcsinálja, amit meghirdetett, ám ezzel alávág a bizalomnak és a gazdaságnak is. Az állami bevételek ugyanis csökkennek és a pénzpiacok destabilizálódnak. Csak ront a dolgon, ha hozzányúl a jegybank függetlenségéhez.

A következő lehetséges variáció az, hogy a legszélsőségesebb elképzeléseket visszafogják vagy késleltetik, pl. tanácsadók, lobbisták vagy más törvényhozók. A legbizakodóbb opció, hogy igazából csak azért dobta be a vámokat, mert adut akar magának. Továbbá a középosztály és az attól lefelé lévő rétegek, valamint a beruházások érdekében nagoyn gondosan kalibrálja majd az adókat. Ily módon még erősödhetnek is a gazdasági alapok.

Ám mivel kiszámíthatatlan, ez bizonytalanságot eredményez, a piacok ingadozni fognak. Ez pedig visszafogja a növekedést. De hogy mennyire fejre állt az amerikai politika, az látszik azon, hogy a legrózsásabb kilátás az, hogy ha az elnök nem tudja teljesíteni, amit kilátásba helyezett. 

 

Washington Post

 

Amit Trump akar a nemzetközi kereskedelemmel csinálni, az aláássa a stabilitást a világban és veszélyezteti az USA-t. Így összegzi a várható fejleményeket a szerkesztőségi vélemény. Pedig nagyon igaza volt annak idején Roosevelt külügyminiszterének, amikor azt mondta, hogy az intenzív államközi árufogalom hosszabb távon kiküszöböli a háborúkat és a közreműködő nemzetek csak gazdagabbak lesznek általa.

Ám ez a stratégia mostanra kiszenvedett, mert a demokraták is átvették az előző elnök protekcionizmusát. Az pedig, hogy most új vámokat tervez, az azt jelzi, hogy teljes mértékben feladja a koncepciót, mármint hogy a gazdasági együttműködés előmozdítja a békét és a jólétet.

Azt üzeni a partnereknek, hogy készüljenek, ily módon azonban az árucsere konfliktusok forrása lesz, ahelyett, hogy meggátolná azokat. Ez viszont afelé tereli az országokat, hogy új piacokat keressenek az USA helyett.

Az igaz, hogy egy csomó munkahely megszűnt az amerikai iparban, amikor a kínai árudömping rázúdult az országra. Csakhogy ha az Egyesült Államok nem engedte volna be Kínát a Világkereskedelmi Szervezetbe, akkor most sokkal feszültebb lenne a kétoldalú viszony. Ugyanakkor Amerika aligha győz meg bárkit is a jóindulatáról, ha most leengedi a sorompókat a külföldi termékek előtt.

De ha sikerül meggyőzni Trumpot, hogy ne ragaszkodjon annyira mereven a szigorításhoz, akkor az amerikai gazdaság és az ország nemzetközi befolyása nem szenvedi el azt a csapást, amely máskülönben mindenképpen érni fogja.   

 

New York Times

 

Obama egykori helyettes nemzetbiztonsági tanácsadója szerint megvan az oka annak, hogy folyamatosan nyernek, az olyan fickók, mint Trump. Ben Rhodes rámutat, hogy Amerikában a radikalizálódott republikánusok elutasították a liberális demokráciát, vagyis azt csinálják, amit a szélsőjobbos Orbán, aki meghirdette az illiberális demokráciát (ám az enyhén szólva nem más, mint a vér-és-rög-nacionalizmus).

Putyin megindult, hogy minimum aláássa, de inkább lerombolja a liberális nemzetközi rendet. Kína hozzálátott, hogy új berendezkedést alakítson ki a világban – demokratikus értékek nélkül. Trumpnak jól jön, hogy a hidegháború után a globalizáció megfosztotta az embereket a biztonság és az identitás érzésétől. A neoliberalizmus pedig kiüresítette a közösségeket, miközben gazdaggá tette a globális oligarchiát.

Egyértelmű, hogy miként kell puha tekintélyuralommá átalakítani a demokráciát: populista üzenettel meg kell szerezni a hatalmat. Változtatni kell a választási szabályokon. Zaklatni kell a civil társadalmat. Engedelmes bírákkal kell feltölteni az igazságszolgáltatást. Korrupciós eszközökkel meg kell jutalmazni a vazallusokat.

Fel kell vásárolni a sajtót, hogy a hatalom készséges szócsöve legyen. A közösségi médián keresztül meg kell osztani a társadalmat. Az „igazi” magyarokat, oroszokat, amerikaiakat kell képviselni az olyanokkal szemben, mint a migránsok, muzulmánok, liberálisok, melegek és Soros.

A demokraták viszont belesétáltak abba a csapdába, hogy olyan intézményeket védtek, amelyeket a legtöbb amerikai megvet. Dicsérték a gazdasági eredményeket, az emberek viszont az emelkedő költségeket látták. Trump aligha váltja valóra az ígéreteit, mert ő nem megoldani akarja a gondokat. A környezetében lévő oligarchák pedig a rendszer kifosztására készülnek. Fokozódni fog az egyenlőtlenség, globális viszályok fenyegetnek.

Orbán 2002-es vereség után éveken át mozgatta a polgári köröket, hogy olyan mozgalmat hozzon létre, amely azután visszarepítette a hatalomba. Ha megértjük, hogy melyek az alapvető irányzatok a világban, képesek vagyunk a számunkra kedvező irányba lendíteni az ingát, a liberalizmus és a demokrácia új víziójával.

 

Guardian

 

A populisták a tenyerüket dörzsölik örömükben, miután Trump semmibe veszi az emberi jogokat, viszont kiosztja a szövetségeseket. Mi több, a geopolitika helyett a brutális erő uralkodik majd a világban, miután az USA meg akarja békíteni az autokratákat, Oroszországtól kezdve, Izraelen át, Kínáig.

Ezt a félelmét fejti ki Simon Tisdall, az újság vasárnapi kommentátora. Amerika barátai és szövetségesei nem tudnak hová lenni a döbbenettől és a dühtől, hogy ez a hazug gazember már megint elegendő szavazatot gyűjtött össze, hogy megnyerje az elnöki posztot. Az érzelmek közül talán a rettegés a legerősebb, mármint, hogy fékjét veszti, miközben istentelen, korrupt, erkölcstelen és önimádó. És hogy ennek mi, valamennyien isszuk meg a levét.

De tapasztalni szomorúságot is, tehát, hogy a mai nemzedékek hagyták, hogy egy ilyen neofasiszta bunkó maga alá gyűrje a világ vezető demokráciáját. Minden arra utal, hogy 2. elnöksége minden eddiginél pusztítóbb lesz. Ha tényleg megteszi Ukrajnával, amit akar, az ajándék lesz Putyinnak, egyúttal szörnyű precedens. Felkészül Grúzia, Moldova, Észtország, esetleg Lengyelország és Finnország?

És mit szóljon hozzá a 30 ezer ukrán áldozat családja? Ki hinne a jövőben Washington szavának, Tajvanon és másutt? Netanjahu és vallásos fanatikusokból és bolondokból álló bandája megpróbálja majd kihasználni az elnök palesztin-ellenes elfogultságát. Ha ezt az USA   támogatja, az háborút jelent.

Hogy Trump mindennek lehordta a migránsokat, azzal a szavazók legrosszabb ösztöneit piszkálta fel. Viszont rengeteg utánzója lesz, miután megveti a fékeket és ellensúlyokat, általában a törvényt. Van jelentkező épp elég. A bosszúállás vezérli, a szenvedély és nem a politika. Az észszerűség egyáltalán nem jellemző rá. Ösztönös, zsigeri, szeszélyes.

Naggyá kívánja tenni Amerikát, ezért arra készül, hogy az egész világot a maga visszataszító képére formálja. Ehhez maga köré gyűjti a többi autokratát, akikkel a lehető legjobban elvan. Ha ezáltal jól érzi magát, akkor pokolba mindenki mással és mindennel.    

 

Neue Zürcher Zeitung

 

Az eddigi rend akkor kerül a Rettegett Donald hatása alá, ha az ember komolyan veszi, amit mond. Az amerikaiaknak ugyanakkor elegük van abból, hogy elírják nekik, mit gondoljanak, miről beszélhetnek. A napi kiadások jobban lekötik őket, mint a woke ideológiák. Ez a véleménye Josef Joffénak, aki német újságíró és tanított a Harvardon, Stanfordon és a Johns Hopkins Egyetemen.

Nincs kétsége afelől, hogy a politikus egy páratlan szörnyeteg, rasszista, demagóg macsó, de akkor miért voksoltak rá ennyien olyanok, akik elvileg nem támogathatják? Hát, azért, mert esik szét a demokraták hagyományos hatalmi alapja. Az ok: a gazdaság, az illegális migráció és a woke-ság.

Kései Waterloo-t ért meg most a Roosevelt-féle szociáldemokrata szövetség, amely egészen idáig hangadónak számított. A Trump vezette többség azt üzente nekik: tele van velük a hócipője.

Európa számára ez azért érdekes, mert a jelenség ugyan némileg csillapítva, de átjön erre a földrészre is. A baloldal itt is elhanyagolta saját bázisát. Az „ellenforradalom” már régen megindult, lásd a jobboldal felemelkedését, a portugáloknál, lengyeleknél, osztrákoknál, magyaroknál, olaszoknál, németeknél és svédeknél.

Hogy nem szabadultak el annyira a dolgok, mint az USA-ban, azt az arányos választójog magyarázza. Viszont Trump legalább 2026-ig szabad kezet kapott. Nincsenek ellensúlyok, ennélfogva retteghet a világ. Elsősorban az öreg kontinens, amely biztonságot tekintve potyázik. Putyin már előre örülhet, hogy megtarthatja hódításait Ukrajnában.

A külpolitikában az amerikai politikus alapelve a kiszámíthatatlanság. Megfélemlít, de a va banktól óvakodik. Valójában nincsenek elvei, egy neveletlen gyerek. És már eltávoztak a környezetéből mindazok, akik korábban vissza tudták tartani. Ám nem jön vissza a 20-as, 30-as évek bezárkózása, mert Amerika nem engedheti meg, hogy elveszítse Európát, amelynek 500 millió lakosa van és a világ 2. legnagyobb gazdasága. 

 

Neue Zürcher Zeitung

 

A jobboldali populisták ünneplik Európában Trump visszatérését, egyedül Le Pen reagál visszafogottan, pedig ideológiailag minden alapja meglenne, hogy csatlakozzon az ujjongókhoz. Utóbbiak azt mondogatják, hogy a nép megadta a baloldali és woke elitnek, amit az megérdemelt. Orbán, Wilders, Kickl és a hasonszőrűek eufóriában vannak.

Ehhez képest a Nemzeti Tömörülés nagyon is diplomatikus üdvözölte a republikánus jelölt győzelmét, aminek a politológus, Jean-Yves Camus szerint három oka van: 1. Le Pen továbbra is ki akarja hozni pártját a jobboldali sarokból, ezért nem szeretné, ha olyasvalakivel említenék egy lapon, aki a kampány során minden eddiginél nőgyűlölőbb, szélsőségesebb és trágárabb volt.

2. Az új kormányzat gazdaságpolitikája kedvezőtlenül érintheti Franciaországot. 3. Ha Tump és Putyin megint puszipajtások lesznek, nem lenne jó a francia politikus számára, ha megint oroszbarátnak tekintenék. Az invázió óta igyekszik elhatárolódni Moszkvától.

További ok, hogy a francia társadalomnak cseppet sincs jó vélemény az amerikai vezetőről. A Nemzeti Tömörülés hívei pedig örvendezhetnének, mivel az elnök az ideáljaikat is megtestesíti. Az ő olvasatukban ugyanis a nép legyűrte az elitet, a nemzeti érdekek diadalmaskodtak a globalizálódás felett.

 

The Times

 

Trump csupán felgyorsítja a folyamatot, hogy mocskos megállapodás jöjjön létre Ukrajnáról, ám a Nyugatnak készen kell állnia, hogy szembeszálljon Putyin békeköveteléseivel. Így foglal állást Max Hastings, a Daily Telegraph volt főszerkesztője, brit és amerikai konzervatív újságok rendszeres szemleírója.

Megjegyzi, hogy a legtöbb európai kormány gyűlöli Trumpt, egyben fél tőle. Viszont kiderült az utóbbi hónapokban, hogy az orosz államfőnek bejött a hazardírozás, vagyis bizonyította, hogy keményebb és undokabb, mint a dekadens Nyugat. Ugyanakkor az európai országok beleuntak a háborúba.

A politikus főleg azért rohanta le szomszédját, nehogy az demokratikus és független legyen. Ez jelenleg a tűzszünet legfőbb akadálya. De a Kreml meg fogja fúrni Kijev EU-tagságát is. Ebből az következik, hogy az ország továbbra is kiszolgáltatott lesz, ha az orosz fél elérkezettnek látja az időt a következő invázióra. Ennélfogva katonai biztosítékokat kell adni az ukránoknak.

Kemény dió lesz olyan kiutat találni a háborúból, ami nem egyenlő a megadással. Ennek érdekében továbbra is küldeni kell a fegyvereket és a pénzt. Putyin terrorakciókkal már kóstolgatja, meddig tart az európaiak türelme, és puhagerincűeknek találja őket. 

 

FT

 

A NATO előző főtitkára azt mondja, hogy nem kell félni Trumptól, mert ha Európa eltalálja, hogy milyen legyen az adjonisten, akkor kedvező válaszra számíthat az új washingtoni kormányzat részéről. Stoltenberg, aki februártól a müncheni Biztonsági Konferencia első embere lesz, igazat ad a megválasztott elnöknek abban, hogy az öreg földrész rábízta a biztonságát Amerikára és hagyta, hogy lepusztuljanak a saját fegyveres erői.

Azon kívül több ország túlságosan is függő helyzetbe került az orosz gáz miatt. A NATO azonban semmiképpen sem túlhaladott és nem is agyhalott, de ez nem elég, mert a biztonsági környezet drámai módon romlott. Ám ha az európai vezetők többet költenek katonai célokra, akkor ez arra ösztökélheti a republikánus adminisztrációt, hogy az szintén végezze el a maga dolgát a közös biztonság érdekében.

De Trumpnak abban is lehet némi igaza, hogy a fejlett államok annyi hadfelszerelést küldtek Ukrajnának, amennyi a túléléshez elég, a győzelemhez azonban kevés. Putyin a jelek szerint az hiszi, hogy elérheti céljait a csatamezőn, ha kivár. Ám a paradoxon az, hogy minél nagyobb támogatást kap Kijev, annál inkább meg lehet teremteni a békét.

Ha Trump tényleg véget akar vetni a konfliktusnak, akkor meg kell mutatnia, hogy értelmetlen az agresszió. Putyin tiszteli az erőt. Ugyanakkor a tengerentúli politikusnak meg kell értenie, hogy az európai szerepvállalás alapvető az USA számára, mert így ki tud védeni egy másik háborút. Európa pedig segíthet partnerének pl. az Indiai- és a Csendes-óceán térségében.

De be kell bizonyítani Trump számára, hogy az öreg kontinens igazi szövetséges, nem pedig potyautas.

 

Washington Post

 

Fareed Zakaria úgy gondolja, hogy a demokraták 3 nap hibát követtek el, ennek köszönhetik a hatalmas választási kudarcot. Pedig Harrisnak lett volna esélye, hogy megtörje az irányzatot, mármint hogy a szavazópolgárok nem kérnek a hivatalban lévő pártból, amint azt pl. a briteknél, a németeknél és a franciáknál is lehetett látni.

Az amerikai gazdaság ugyanis jól teljesít, Trumpnak viszont a sok erőssége mellett rengeteg gyenge pontja van. A republikánusok leszerepeltek két éve az időközi választáson. Csakhogy a Biden-kormányzat rosszul kezelte a migrációt, becsukta a szemét a déli határon tapasztalható káosz láttán. Ahelyett, hogy lezárta volna az átkelőket, rasszistának és szívtelennek bélyegzett meg mindenkit, aki tiltakozott. Miközben már a lakosság 55 %-a ellenzi a bevándorlást.

Jókora melléfogás volt, hogy nyakló nélkül akasztotta a pereket a volt elnök nyakába. Az az érzés támadt ugyanis ily módon, hogy az igazságszolgáltatás politikai fegyverként szolgál. Trump bázisa pedig megerősítve látta a véleményét, hogy a városi liberális okostojások boldogan a maguk javára hajlítják a törvényt, ha érdekeik úgy hozzák.

Végül pedig az is jelentősen visszaütött, hogy az identitás politika eluralkodott a baloldalon, így a demokraták kiálltak mindenféle sokszínűség mellett, csakhogy ezzel elidegenítettek maguktól sok szavazót a politikai középen. A tanulság az, hogy a liberálisok nem érhetik el a céljaikat, legyenek azok bármilyen nemesek is, illiberális eszközökkel.

 

Der Standard

 

A fasisztoid jobboldali populizmussal szembe kell szállni, de ez nem elegendő a liberálisok részéről – figyelmeztet Hans Rauscher, az egyik legjobb osztrák sajtóelemző. Mint rámutat, az amerikaiak egy autoritert emeltek pajzsra, csak azért, mert a világ túl bonyolult lett számukra. Ez már ismerős, főként Európában, de a jelenség most a világ legnagyobb demokratikus hatalmát is utolérte – felmérhetetlen következményekkel.

Ausztriában is azért nyerhetett Kickl, mert az emberek nem igazodnak el napjainkban és ez többet nyom a latban, mint az FPÖ autoriter-fasisztoid alapja. Utóbbit nagy hiba lenne elhallgatni vagy bagatellizálni. Annál is inkább, mert e tábor egy részének nagyon is tetszik a fasiszta vonal. A legtöbb támogató azonban nem törődik vele, mert más gondjai vannak.

A liberálisok vagy nem foglalkoztak ezekkel az aggályokkal, vagy nyilvánvalóan túl későn kapcsoltak. Ausztria éve óta képtelen megvallani, hogy bevándorló ország és az is marad. pedig a szolgáltatások összeomlanának az idegenek nélkül. Viszont az állam nem teszi meg as szükséges lépéseket: roskadozik az iskolarendszer, túl sok párhuzamos társadalom létezik.

Több százezren vannak olyanok, akik osztrák földön születtek, nem is fognak elmenni, de nem állampolgárok. Úgyhogy továbbra is rá kell mutatni a tekintélyuralmi-fasisztoid irányzatokra, el kell azokat utasítani. De egyidejűleg szükség van megfelelő alternatívára is a populisták potenciális szavazói részére.

 

Guardian

 

Hogy összeomlott a német koalíció, az örömmel tölti el Trumpot és európai barátait – fejti ki Paul Taylor, az Európai Politikai Központ nevű elemző intézet munkatársa. Úgy véli, hogy Németországban geopolitikai erők, valamint a kiegyensúlyozott költségvetés kultusza miatt foszlott szét a stabil, centrista kormány álma.

De a válság a lehető legrosszabbkor következett be. Az EU-nak ugyanis jelenleg igen nagy szüksége volna határozott vezetésre. Mindenütt erősödőben vannak a populista, euroszkeptikus, bevándorlás ellenes szélsőséges p&aacu

2024. november 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Donald Trump Marco Rubio szenátort szándékozik kinevezni külügyminiszternek

Ezt tudta meg a Politico  amerikai portál két forrásból is  Rubio jelölése tükrözi azt, hogy közel került Trumphoz, >

Tovább

Demokrácia Amerika nélkül?

Az autokraták azonos forgatókönyvből dolgoznak, amikor megszerzik a hatalmat. A kampány során a fasiszták, illetve erős >

Tovább

A vágy az erős ember után: Donald Trump nagy választási győzelme új korszakot hirdet

Új korszakot harangoz be Trump nagy választási sikere: itt az igény az erős emberre, aki védelmet >

Tovább

Trump minden negatív várakozást alul fog múlni

Ezt jósolja a Guardian szemleírója, Johathan Freedland, aki szerint a korábbi 4 év csupán a kosztümös >

Tovább

Nem egyszeri kisiklás

A zsidókra vadászó arabok amszterdami pogromja a legkevésbé sem volt független az európai mainstream politika, valamint >

Tovább

Timothy Garton Ash rettenetes hírnek nevezi Ukrajna szempontjából, hogy megint jön Trump

A kérdés az, hogy az így keletkező űrt hajlandó-e kitölteni Európa. A német koalíció bukása, illetve >

Tovább

AMERIKA VÁLASZTOTT

Mindez pedig kiegészült a hagyományos keleti-parti elit külpolitikai irányvonalával szembeni ellenszenvvel. (Hogy az általános jobboldali elitellenesség >

Tovább

Orbán hidegen elmosolyodik, és fájó helyre üt

A Die Welt szerint Zelenszkij úgy harcolt országáért Budapesten, mint egy oroszlán, miután rosszul alakul a >

Tovább

Isten hozott Trump világában – az elsöprő siker mindent felforgat

Ezt állapítja meg  Economist vezércikke. Új korszak kezdődik az USA és az egész földkerekség számára. Ez persze >

Tovább

Nem minden állam fél Trumptól

A Frankfurter Allgemeine Zeitung Magyarországot is ahhoz a 7 államhoz sorolja, amely nem fél Trump győzelmétől. >

Tovább

Mire készülhet Orbán az EU csúcson?

Az uniós diplomaták már most készülnek arra, mivel áll elő a magyar miniszterelnök, az EU fő >

Tovább

Teljes bizonytalanság Amerikában

Csak a fejüket vakarják a közvélemény kutatók az amerikai választás kimenetelét illetően, még a portál által >

Tovább