Ma Előd, Szalóme, Kordélia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
„Az egész Hszi Csin-ping felemelkedésével kezdődött”
Anne Applebaum a Spigelben fenntartja, hogy az illiberális tábor heterogén, nem sok minden tartja össze, de ezen belül Orbán Viktor különleges eset. Az EU és a NATO tagja, mégis aktívan együttműködik Oroszországgal, illetve Kínával. Még csak nem is próbálja titkolni, hogy Moszkva ügynöke Brüsszelben. Nyíltan beszél arról, hogy az Unió az ellensége. Ha meghallgatjuk magyar nyelvű beszédeit, világossá válik, hogy nem tartja magára nézve kötelezőnek a demokráciát. A Pulitzer-díjas újságíró-történész, aki ma veszi át a német Könyvkiadók idei Békedíját, úgy látja, hogy a politikus azért igyekszik megszállva tartani az összes intézményt, mivel felismerte, hogy csakis így tud meghatározatlan ideig hatalmon maradni. Ám ez törvénysértő az EU-ban, ezért most próbálja átalakítani a szervezetet. Akkor ugyanis a puha diktatúra szalonképes lehet. Az egész illiberális vircsaft 2013-ban Hszi felemelkedésével kezdődött. Ezek az országok rettegnek a demokrácia mozgalmaktól, illetve a civil szervezetektől. Leginkább a Nyugat-ellenesség kapcsolja őket össze. Ám ha valaki akárcsak kereskedik velük, nem árt tudnia, kivel van dolga. Meg hogy Putyin mekkora veszélyt jelent egész Európára nézve. Az ukránok azonban még megnyerhetik a háborút, ha kellő támogatást kapnak és a szövetségesek részletes tervet dolgoznak ki a győzelemhez. Vagyis hogy az oroszok a lehető legnagyobb elfoglalt területeket legyenek kénytelenek feladni és Ukrajna megtartsa függetlenségét. Hiszen Moszkva olyasmiket csinál, amire nem is megfelelő kifejezést az emberi jogok megsértése. Ekkora rombolást 1945 óta nem látott a földrész. Trumppal az a gond, hogy nem érdeklik a szövetségek, nem foglalkozik Európával, csakis a saját hatalmával, egójával és pénzével törődik, ideértve a családot is. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Der Standard
Sorsdöntő napok következnek az USA és a világ szempontjából, mert Trump újabb elnöksége szétverne minden reményt, hogy fennmarad a liberális világrend, benne erős demokráciákkal. Harris győzelme esetén legalább esély volna rá – mutat rá kommentárjában a külpolitikai elemző, Erich Frey.
Nincs a földkerekségnek olyan része, amelyet ne érintene az eredmény, amely azonban a hét ingadozó államban mindössze néhány tízezer vokson múlik. Olyan, mintha pénzfeldobás döntené el, merre haladjon az emberiség. A 2008-as pénzügyi válság óta jobb- és baloldali erők kétségbe vonják a liberális demokrácia értékeit. Trump pedig az egész világrendet megingatta.
A Brexit, a magyar, lengyel és balkáni jobboldali populizmus, valamint a migráció miatt érzett nyugtalanság felhozta az ellenerőket. Ezek az erők manipulálják a választást, hogy megőrizzék hatalmukat, ellenzékieket vesznek őrizetbe, elhallgattatják a szabad sajtót. Az USA csak részben képes megküzdeni a hatalmas kihívásokkal.
Moszkva és Peking tengelyt alkot, amely a demokratikus Európában is sok véleményformáló rokonszenvét élvezi. Ha Harris nyer, legalább reménykedni lehet, hogy az Egyesült Államok és a kontinens továbbra is egy irányba húz, hogy Ukrajna meg tudja védeni magát, nem ugranak meg a vámok és nem vesznek kárba a klímaváltozás elleni harc eredményei.
Ez segítene a Bizottságnak és több kormánynak a belső és külső ellenségekkel szemben. Ám Trumppal az egész szövetségi rendszer összeomolhat. Képes volna szétverni a jogállamiság maradékát is. Viszont beköszöntene az autokráciák kora a világban. Veszélybe kerülne általában a sajtószabadság és az emberi jog. A Kreml egész Kelet-Európára kiterjesztené a befolyását.
Hszi megegyezhetne Washingtonnal a világ felosztásáról. Olyan radikalizálódás indulna be, mint a múlt század 30-as éveiben. Főleg Európa lenne kitéve ennek a veszélynek. A földrészen sok olyan rajongója van a volt elnöknek jobboldali-populista és szélsőjobbos körökben, akik ellenséget látnak az EU-ban.
New York Times
A szerkesztőség nyomatékosan ajánlja az amerikai üzleti életnek, hogy ne nézze tétlenül Trump esetleges győzelmét, mert az ország gazdasága nem kockáztathatja meg a politikus újabb elnökségét. Felszámolná a jogállamot, a tulajdonjogokat, nem tartaná tiszteletben a bíróságok függetlenségét. Az pedig visszavetné a fejlődést és a jólétet. Vagyis a stabilitás forog kockán.
A republikánus jelölt kétségbe vonja a választások legitimitását, az elnöki hatalom alkotmányos korlátait feszegeti, azzal henceg, hogy meg fogja büntetni az ellenségeit. A jólét alapjait támadja. De hogy miért állnak mellé olyanok, mint Elon Musk, azt lehetetlen megérteni, ha eltekintünk a tiszta cinizmustól.
Hiszen Trump továbbra sem fogadja el a négy évvel ezelőtti választás eredményét, a hadsereget uszítaná rá mindazokra, akik akárcsak ellenzik, hogy pályázzon a Fehér Házra. Vagyis a szemében hazaárulással ér fel, ha valaki demokratikusan véleményt nyilvánít.
A jobboldali populisták sokszor bizonyították, hogy megtörik a gazdaság gépezetét. Aláássák a gazdasági stabilitást. Példa rá Erdogan. Trump pedig maga a megtestesült bizonytalanság. Hogy nyerjen az a legcsekélyebb mértékben sem érdeke az amerikai üzleti életnek. Kár azt hinniük a vállalatvezetőknek, hogy hatást tudnak gyakorolni rá. Hiszen a Republikánus Pártból már távoztak azok a bátor és okos emberek, akik azt gondolták, hogy meg tudják lovagolni a tigrist.
A barátait jutalmazza, az ellenfeleit bünteti, viszont nem jeleskedett a válságok megoldásában, elég csak a Covidra vagy Kínára gondolni. A populista sértettség vezérli, csakis a rövidtávú érdekek lebegnek a szeme előtt, a hosszú távú következmények már nem foglalkoztatják.
Guardian
Jonathtan Freedland úgy látja, hogy a Hamász-vezér halála után előállt helyzetnek van egy derű- és egy borúlátó olvasata is, de Netanjahunak meg kellene értenie, hogy eljött az idő befejezni a háborút és hazavinni a túszokat. Le kellene csapnia a lehetőségre.
A szemleíró, aki származása folytán bevallottan elfogult Izraellel szemben, azzal érvel, hogy a kormányfő elérte az annyira áhított célt, a teljes győzelmet és most már neki kellene futnia, hogy béke legyen. A térségben ugyanis olyasmit érezni, amit arrafelé csak ritkán: optimizmust.
Szinvár a tűzszünet esküdt ellenségének számított, és most hatalmi vákuum alakult ki a terrorszervezet élén. Akárki is lesz az utód, mondja az egyik felfogás, nem tudja folytatni az előd kemény vonalát. Már annak is örülhet, ha szabadon elmehet Katarba. Ám Netanjahu nem kevésbé ellenzi a megállapodást, de most engedhet, hiszen a siker az övé.
A másik iskola viszont azt vallja, hogy akárki is képviseli majd a milíciát, nem lesz felhatalmazása az egyezségre. Ráadásul a meggyilkolt parancsnok hőssé magasztosult fel sok palesztin, illetve arab szemében, mert az utolsó pillanatig harcolt és a fronton vesztette életét. Azaz mártír lett. Így most számolni kell a bosszúvággyal.
Ráadásul amit az izraeli miniszterelnök mondott a halálhír bejelentésekor, az visszafogja a reményeket, hogy egyhamar véget ér a viszály. Azt gondolja, hogy most neki áll a zászló, emellett a változtatáshoz meg kellene szabadulnia szélsőséges szövetségeseitől. Pedig most egyértelmű: e pillanatban meg kellene nyernie a békét.
FT
A vezércikk azt hangsúlyozza a Világbank és a Valutaalap jövő heti közgyűlése előtt, hogy a két intézménynek igazodnia kell a világban végbement változásokhoz, mert szerepük fontosabb, mint valaha. Olyan bajok merültek fel ugyanis, amelyek veszélybe sodorhatják mindazt, amit a két pénzügyi intézmény idáig elért.
Egyrészt ugyanis csökkent a befolyásuk a világban, a gazdaság súlypontja India és Kína felé tolódott el, de a döntési jogkör maradt amerikai, illetve európai kézben a két társaságnál, miközben Peking állítólag már a világ legnagyobb hitelezője. Ez pedig megnehezíti az adósságok átrendezését és az IBRD, illetve az IMF intézményi kölcsöneit, amelyekhez felvételéhez reformok szükségesek.
Emellett a Nyugat távolodik egy sor gazdasági értéktől. Fokozódik az amerikai-kínai kereskedelmi háború, egyre több akadály gátolja a szabad áruforgalmat. Mind törékenyebb a 3. világ. Lelassultak a szerkezeti átalakulások, egyenlőtlenül fejlődik a demokrácia. Végül pedig fokozottan támogatni kell a klímaváltozás elleni küzdelmet.
Az összes említett bajra nemzetközi megoldást kell találni, és ehhez sehol másutt nincs annyi tőke, tapasztalat és tekintély, mint a két washingtoni intézménynél. Változatlanul igaz rájuk, amit az 1944-es alakuláskor Morgenthau amerikai pénzügyminiszter mondott: a nemzeti érdekeket a világméretű együttműködéssel lehet a legbölcsebben és a leghatékonyabban megvédeni.
Wall Street Journal
Gazdasági katasztrófát eredményezett Kínában az egy gyerek-politika, ezért a kormány most családtámogatási programba kezdett, hogy ellensúlyozza a saját maga okozta demográfiai hanyatlást. A baj csak az ezekkel az intézkedésekkel, hogy a világos sehol sem vezettek eredményre – hangsúlyozza a vezércikk.
A terv az, hogy a családok havi 800 jüanos pótlékot kanak a 2. és a 3. gyerek után. Meglepő a fordulat, mivel az autokrata hatalom éveken át korlátozta a gyerekvállalást. Az emberi következmények felmérhetetlenek, különösen ami az abortuszokat és a sterilizálásokat illeti. A társadalmi kihatás pedig egészen drámai, mert sokszor csak a fiúutódokat nem vetették el. Nemzedékek nőttek fel testvérek nélkül.
A KKP soha nem ismerte el a tévedését, bár politikájával pont az ellenkezőjét érte el annak, amit szeretett volna. A társadalom öregszik, a lélekszám hamarosan esni fog, ez pedig gátolja a gazdasági növekedést. Három éve már akár 3 gyerek is lehet egy családban, de a jelek szerint ez sem elég. Ismét bebizonyosodott, mennyire alkalmatlan a központi tervezés, és ez intő példa azoknak az értelmiségieknek, akik Kínában vonzó modellt látnak.
Következő cikk: Európának fegyverkeznie kell, mivel Észak-Korea katonailag megjelent a földrészen
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán ellenfele se bízik teljesen unióban
Brüsszel számára Magyar esélyt jelent arra, hogy Orbán uniós intézményekkel szembeni, fokozódó ellenségességének évei után Magyarországot visszaterelje >
Most megéri a forint ellen fogadni
Orbán Viktor kétségbeesett eszközökhöz nyúl, hogy feltornássza a gazdasági növekedést, mivel Magyar Péter személyében az eddigi >
Timothy Snyder: Az autokrácia kéz a kézben jár a szegénységgel
Az autokrácia szegénységgel jár – figyelmeztetett Timothy Snyder, az amerikai Yale egyetem professzora, történész a Der >
Európának fegyverkeznie kell, mivel Észak-Korea katonailag megjelent a földrészen
Erre mutat rá Hamish Bretton-Gordon a Daily Telegraphban, aki előbb Nagy-Britanniában, majd a NATO-ban volt a >
„Az egész Hszi Csin-ping felemelkedésével kezdődött”
Anne Applebaum a Spigelben fenntartja, hogy az illiberális tábor heterogén, nem sok minden tartja össze, de >
A közel-keleti káoszteremtés mestere halott, így viszont újra él a tűzszünet esélye
Ezt fejti ki az Economist elemzése. Szinvar brutálisan vesztette életét a gázai romok alatt, akárcsak azok >
Bejön-e Orbán Trump-kártyája
A magyar kormány egyértelműen azt akarja, hogy Donald Trump győzzön az amerikai elnökválasztáson, és ápolja a >
Szükségessé válhat Magyarország megbüntetése, vagy eltávolítása
Az, hogy Magyarország liberalizálta a bevándorlási politikáját, ellentétben áll az EU és a NATO biztonságával. A >
Páternoszter
Persze a mi vezérünk bölcsebb ennél, ily esetekben ő nem felszólító, hanem kijelentő módot használ, a >
Katonadolog
Öbölháborúk ide, délszláv polgárháború oda, terrorizmus vagy Közel-Kelet, századunk első évtizedéig az európai országok többsége továbbra >
Egyre erősödik az ellenállás az EU-ban a liberális menedékjog ellen – Brüsszel próbálja menteni a menthetőt, de az idő szorít
Így látja a helyzetet Rásonyi Péter, a Neue Zürcher Zeitung külpolitikai rovatvezetője, miután egyre több ország >
Orbán Viktor – a képmutatás virtuóza
Az Orbán Viktornak Strasbourgban kiosztott pofonok belpolitikai hatását túlbecsülni elsietett és oktalan lenne, de a példátlanul >