Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
SS-hűségdal: Az FPÖ kitárulkozása
Paul Lendvai meg van rendülve, mert a részvevők egy hírhedt SS-dalt énekeltek Ausztriában egy helyi, szabadságpárti volt tanácsnok temetésén. Úgy véli, hogy meg kell menteni választott hazáját a burkolt orbanizálódástól. És eszébe jut, hogy a 15 éves Lendvai Pált a fekete egyenruhás náci elitosztag katonái kísérték Budapestről a határig a halálmenetben. Ausztriában pedig a köztársaság alapját képezi a rasszizmus, az idegenellenesség és az antiszemitizmus elutasítása. Így ami történt a gyászszertartáson, az kétszeresen is botrány. Először is, mivel jelen voltak frissen megválasztott szabadságpárti képviselők, a párt vezető tisztségviselői, jobbos diákszervezetek tagjai. Azon felül mert az FPÖ leleplezte magát. Fióknácik ünneplik a hitleri alakulat csatlósait. Ily módon a történtek megkoronázzák a Szabadságpárt rengeteg hasonló incidensét, amelyek végigkísérték a párt felemelkedését.
Ezek után a szerző azt kérdezi: elképzelhető, hogy a Néppárt képes tönkre tenné magát azzal, hogy hatalomra segít egy olyan erőt, amely Putyin-barátokból, Orbán-imádókból, az EU szétverőiből és olyanokból áll, akik nosztalgiát éreznek a Führer iránt? Úgy értékeli, hogy a demokrácia sorsa minden eddiginél inkább Van der Bellen elnök kezében van, mert nem szabad megengedni, hogy az ország fű alatt orbanizálódjon. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Euronews
Orbán Viktor továbbra is azon ügyködik, hogy összehozzon egy ukrajnai békekonferenciát. Most éppen Kínát és Brazíliát próbálja megnyerni az ötletnek, pedig kemény bírálat érte, amikor ilyen ügyben elment a többi közt Moszkvába. De úgy tűnik, nem lehet elrettenteni a közvetítéstől.
Legutóbb az ENSZ Közgyűlés ülésszakát használta fel a szervezkedésre. Kiszemelte Svájcot és Franciaországot is. Az Unió vezetői azonban nem boldogok attól, hogy leüljenek Putyinnal és az ő feltételei alapján tárgyaljanak a békéről.
Ugyanakkor Brazília kemény dió, hiszen Orbán provokálta Lula elnököt, amikor menedéket ajánlott Bolsonarónak a brazíliavárosi magyar nagykövetségen. De a legfőbb, hogy Ukrajna, amely ellenséges lépésnek tekinti a folyamatos nyitást Moszkva felé, illetve a Kijevnek szánt segítség elutasítását, járja világot, mert igyekszik támogatókat találni a saját békekoncepciójához.
És nem szeretne egyhamar szembesülni Putyin követeléseivel. Zelenszkij azt hangsúlyozta New Yorkban, hogy a béke csak akkor lehetséges, ha a világ egységesen jár el.
Spiegel
Új felállás alakul ki Strasbourgban, mert azt látni, hogy töredezik a tűzfal a konzervatívok, illetve a szélsőjobb között: az Európai Néppárt már nem egyszer szavazott együtt a szélsőséges frakciókkal. Vagyis fordul a szél, annál is inkább, mivel a két tábornak együtt többsége van és nyilvánvalóan készek is élni vele.
Az EPP minden eddiginél befolyásosabb, és hol a haladó oldallal, hol a szélsőségesekkel foghat össze. A keresztény- és szociáldemokraták éveken át nem hivatalos nagy koalíciót alkottak a liberálisokkal és a zöldekkel, elszigetelték a radikálisokat.
De a cordon sanitaire már az utolsó törvényhozási időszakban is lyukas lett, mivel Weber a mérsékelt jobboldal képviseletében kapcsolatba lépett Melonival. Most pedig azt mondogatja, hogy konkrét ügyek mentén elképzelhető az együttműködés mindkét szélsőséges pártcsaláddal.
A bajor politikus továbbra is azt hangoztatja ugyanakkor, hogy a lehetséges partnereknek támogatniuk kell Európát, a jogállamot és Ukrajnát, ez pedig lezárja az utat a Patrióták előtt. Ugyanakkor a Bizottságban is jócskán megnő a konzervatívok súlya.
Az EP-képviselők a meghallgatások során fel kívánnak lépni Meloni alelnökjelöltje, illetve Várhelyi Olivér ellen, de nem túl jók az esélyek, hiszen már nincs meg a balliberális többség. Az új időkről tanúskodik, hogy mostanában mind gyakran bukkannak fel a bizottságokban Orbán és Le Pen emberei, ami korábban egyáltalán nem volt jellemző. A nacionalisták a plenáris üléseken is bele akarnak szólni a dolgokba. Hogy sikerül-e, az a Néppárton múlik.
FT
Ausztria beáll Európában a szélsőjobbos menetbe, emellett az látszik, hogy az ilyen pártoknak nem kell tovább enyhíteniük a róluk alkotott képet, ha nyerni akarnak. Ez újabb mérföldkő a nacionalista, bevándorlás-ellenes, oroszpárti erők nyomulásában. Az FPÖ győzelme betetézi az illiberális sikerszériát, ami a múlt szeptemberben Fico visszatérésével kezdődött, majd hatalomra segítette Wilders pártját.
A franciáknál a nyáron Le Penék nyerték az EP-választást, az AfD a múlt hónapban első lett Türingiában, amire a 2. világháború óta nem volt példa. Az erőegyensúly a szélsőjobb és a populisták javára tolódott el, legyen szó a migrációról vagy a zöld átmenetről.
Ha a cseheknél jövőre Babis lesz a befutó, akkor az illiberalizmus veszi át az uralmat az egykori Osztrák-Magyar Monarchia négy tagállamában. A központ azonban Budapest volna, ahol Orbán autokrata alternatívát épít ki a liberális demokrata fő áramlattal szemben.
A Szabadságpárt sikerét részben azzal magyarázzák, hogy Ausztria nem számolt el a múltjával, ezért nincs is akkor ellenállás a szélsőjobbal szemben, mint a németeknél. Egy másik okfejtés, hogy az embereknek simán elegük van a bejáratott pártok melléfogásaiból, miután azok 45 óta kisajátították a hatalmat.
Viszont az osztrák eset cáfolja azt a teóriát, hogy a populistákat be kell engedni a hatalomba, mert akkor lejáratják magukat. Az FPÖ népszerűbb és radikálisabb, mint idáig.
Süddeutsche Zeitung
Ausztria coming outja: az ország azt kapja, amit az emberek akartak, vagyis egy részben szélsőjobbos FPÖ-t. Nem számít, hogy a párt ledarálná a demokratikus szabadságjogokat, hogy az irány jobbra mutat, és az sem érdekes, ami tegnap még tabunak számított, mert ma az a korszellem - fejti ki a tudósító, Cathrin Kahlweit.
A Szabadságpárt összegyűjti azokat, akik bagatellizálják a náci időket, az identitáriusokat, a Korona-tagadókat, az orbánistákat és putyinisták, valamint a szélsőségeseket. Az urnáknál ugyanakkor az látszott, hogy a polgároknak elegük van az eddigi elitből, azokból, ott, fent.
Meg akarták büntetni az ÖVP-t, amely 37 éve benne volt a mindenkori kormányban. Ám a hibákért folyton rá tudta tolni a felelősséget valamilyen nemzetközi válságra, sötét, ismeretlen hatalmakra. De bűnhődtek a szociáldemokraták is.
Európában jönnek fel a jobboldali-konzervatív, illetve jobbos-populista pártok. Minden jobbratolódás, migrációellenes kurzus, Brüsszel-ellenes irány csak még valószínűbbé teszi a következő fordulatot, sőt lehet, hogy maga után is vonja.
Pár éve még nem volt ajánlatos Orbánt utánozni, megszállni a sajtót, akadályozni a civilek munkáját, megnehezíteni a menedékkérelmek beadását, gazdasági segítséget kapni Moszkvától és hiteleket felvenni Pekingtől. Ma viszont már ez a kurzus az „igazi nép” érdekében. Békepolitikaként adják el.
És az FPÖ számára példakép a magyar politikus, aki úgy átalakította országát, hogy gyakorlatilag nem lehet leváltani. Oroszország partner, Ukrajna teher. Benne van továbbá Kicklék programjában, hogy korlátozni kell a demokratikus jogokat, amíg az alkotmány bele nem remeg. A párt ezt a Szabadság Erődjének nevezi. Ezt az erődöt választották az osztrákok.
Neue Zürcher Zeitung
A bécsi tudósító úgy látja, hogy ha megnézzük, mit nyújtott az FPÖ, amikor az eltelt évtizedekben háromszor is kormányon volt, az nem amellett szól, hogy Kickl legyen a kancellár. Merthogy a legtöbb reform torzó maradt, vagy a bíróság eltörölte azokat, illetve kiderült, hogy nem többek PR-akciónál. Meret Baumann a választási eredményt nem tekinti meglepetésnek, ám megjegyzi, hogy az mégis földrengéssel ér fel.
Nem valószínű azonban, hogy az FPÖ adhatja a kormányfőt, mert a párt erősen radikalizálódott. Olyasmikre készül, amivel sok tekintetben felrúgná az eddigi rendszert. A pártelnök nyíltan orbanizálná az országot. A külpolitikában az EU-ellen lépne fel, viszont baráti kapcsolatokat ápolna a Kremllel.
Ha Néppárt összeállna a Szabadságpárttal, azzal elveszítené az arcát, hiszen a kampány során erősen bírálta vetélytársát. Valószínűbbnek tűnik egy hármas szövetség, bár a szocialisták programja erősen különbözik attól, amit a konzervatívok szeretnének. Ezért azután az ÖVP-nek csak rossz választási lehetőségei vannak.
Pedig neki kellene menni a tabuknak. Kickl viszont abban a szerencsés helyzetben van, hogy elég kivárnia a törékeny koalíció bukását és akkor még nagyobb sikert arathat, beleértve, hogy már nem lehetne elkerülni egy szabadságpárti miniszterelnököt.
Frankfurter Rundschau
Bécs magyarizálódik – az FPÖ EU-ellenes menetiránya egyértelműen felé mutat, hogy Orbán nyomdokain halad – állapítja meg Sven Christian Schulz, a Német Rádiós Hálózat brüsszeli tudósítója. Kiemeli, hogy az erőteljes jobbratolódás következtében Ausztria megbízhatatlan szövetséges lesz a földrész számára. A kontinens ellenfelei azonban a győzelmet ünneplik.
Gratulált az AfD elnöke, Le pen, Wilders (és Orbán – a szerk. megj.). A Konrad Adenauer-alapítvány bécsi irodájának vezetője úgy értékeli, hogy az eredmény tükrözi az általános irányzatot: menetel a szélsőjobb. A Szabadságpárt azonban abban az értelemben mindenképpen különleges, hogy már csaknem 70 éves.
Azon felül már vannak kormányzati tapasztalatai. A normalizálódás elősegítette, hogy ennyire megerősödött. Nincsenek nagy erkölcsi gátlások, hogy valaki rá szavazzon. A párt is az elégedetlenség és a tiltakozás teljes regiszterén játszik.
Az ország most döntött arról, hol legyen a helye az Unióban. Ha Kicklnek, aki mintaképnek tekinti Orbánt, sikerül kormányt alakítania, akkor Magyarországnak első ízben lenne igazi szövetségese az Európai Tanácsban. Együtt tudnának vétózni és blokkolni.
New York Times
A lap egészen rendkívüli módon arra szólítja fel az olvasókat, hogy Harris-re szavazzanak a választáson, mert a hazafiaknak nincs más választása. A vezércikk úgy értékeli: Trumpnál alkalmatlanabb jelöltet nehéz elképzelni. Jelentős erkölcsi hiányosságokat mutat, ugyanakkor többnyire nincsenek meg benne az olyan tulajdonságok, mint a bölcsesség, tisztesség, beleérzés, bátorság, visszafogottság, alázat és fegyelem.
Ellene szól az is, hogy öreg, rengeteg vád merült fel ellene, nem érdekli a politika, ugyanakkor egyre furább figurákkal veszi körül magát. Harris-szel két külön víziót testesítenek meg az ország jövője ügyében. Trump le akarná fokozni az értékeket, szembeszállna a normákkal, lebontaná a demokratikus intézményeket. Harris viszont kiemelkedik a versenyben, még akkor is, ha a távozó kormányzat sok mulasztást követett el.
Sok polgár továbbra is aggódik a saját és családja sorsa miatt, de számukra is egyértelműen a demokratikus politikus volna jobb. Az ellenfél a gazdagoknak kedvezne.
A külpolitikában Harris fenntartaná a hasonlóan gondolkodó nemzetek szövetségét, ellenben vetélytársa, aki egyfolytában olyanokat dicsér, mint Putyin, Orbán és Kim Dzsong-un, szét akarja verni ezeket a demokratikus szerveződéseket. Változatlanul véglényeknek festi le a migránsokat, a rivális viszont legalább a kompromisszum reményét kínálja.
Harrisnak ugyanakkor ki kell állnia a sajtó elé, válaszolnia kell a kemény kérdésekre is. Ezzel szemben Trump a jogállam ellen akarja felhasználni a hatalmat. És ha nyer, képes lesz tartós károkat okozni a demokráciának. Változatlanul káoszt gerjeszt és bátorítja az erőszakot, illetve a törvénytelenséget, amikor érdekei úgy diktálják.
A legveszélyesebb az, hogy a hatalom megszerzésének eszközévé tette a Republikánus Pártot. Summa summárum: az egyetlen választás: Kamala Harris.
New York Times
A Közel-Kelet egyik legjobb amerikai sajtóelemzője úgy véli: csakis a hidegháború utáni nemzetközi keretekbe ágyazva lehet megérteni, miért jelent ilyen hatalmas veszélyt Irán, Oroszország, Észak-Korea, de még Kína számára is, hogy Izrael földre vitte a Hezbollahot.
Thomas Friedman szerint a küzdelemben az egyik oldalon a „befogadás” ad hoc koalíciója áll, vagyis azok a tisztességes államok, amelyek a jövőjüket az Amerika vezette szövetségben látják, nagyobb gazdasági összefogást, nyitottságot szorgalmaznak, közösen igyekeznek legyűrni az olyan bajokat, mint a klímaváltozás.
Velük szemben találni a brutális, tekintélyuralmi rezsimekből összetevődő „ellenállás koalícióját”, Moszkvával, Teheránnal és Phenjannal az élen. Az ukrajnai, gázai és libanoni háború is ebbe a harcba illeszkedik bele.
A Kreml azt igyekezett megakadályozni, hogy az ukránok csatlakozzanak a Nyugathoz. Irán célja az, hogy Izrael ne békülhessen meg Szaúd-Arábiával. Mert különben teljesen elszigetelődik a putyini kleptokrácia, mint ahogy az Iszlám Köztársaság is. az általa fenntartott milíciákkal egyetemben.
A gond ott van, hogy Netanjahu Iránt állítja be a megbékélés fő ellenségeként, ám a normalizálódáshoz valójában az kellene, hogy Izrael kiegyezzen a mérsékelt palesztinokkal. Ha nyitott volna a kétállami megoldásra, az diplomácia KO-t jelentene a Hezbollah és a Hamász számára, hiszen nem mondhatnák többé, hogy a palesztin ügyet védik.
Ehhez azonban az kellene, hogy a kormányfő szakítson saját kormánya szélsőségeseivel, a zsidó telepesek felsőbbrendűségét hirdető szélsőjobbos, messianisztikus erőkkel.
FT
Izrael új rendről álmodik a Közel-Keleten, csakhogy a viszály elmélyítése valószínűleg zűrzavart vált ki a térségben – hívja fel a figyelmet Gideon Rachman. Az újság fő külpolitikai szemleírója rámutat, hogy a Netanjahu-kabinet a Hezbollah lefejezésével azt reméli: végre magához ragadta a kezdeményezést. És hiába az amerikai intés, Jeruzsálem alighanem úgy látja, hogy túl jó az alkalom elszalasztani.
Szaúd-Arábiának szintén alapos oka van, hogy féljen az eszkalálódástól, mert az fenyegetheti nagyívű fejlesztési terveit. Közben a zsidó állam képtelen volt kiszabadítani a túszokat és elveszti a nemzetközi közvélemény rokonszenvét.
A Hezbollah elleni csapás ugyanakkor helyreállította az izraeli titkosszolgálat tekintélyét és megerősítette a társadalom hitét. Emellett elképzelhető, hogy Irán évtizedek óta nem került ekkora veszélybe. És ha nem áll a libanoni milícia mellé, akkor szövetségesei elárulva érezhetik magukat, Izrael viszont felbátorodhat és még az iráni nukleáris létesítményeket is célba veheti.
A nyílt háborúba Amerika is belesodródhat. Ellenben a Hezbollahra mért csapások láttán új nemzedékek állhatnak be gerillának. Ugyanakkor Netanjahunak még meg kell mondania, milyen jövőt képzel el Gázában. Lehet, hogy új rendről álmodik a térségben, ám sokkal valószínűbb, hogy regionális káosz lesz belőle.
Washington Post
Nem szabad lebecsülni az ukrajnai háború kiterjedésének kockázatait, mert a nagyhatalmak közti viszály közelebb van, mint ahogy azt sokan gondolnák. Erre figyelmeztet David Ignatius, a biztonságpolitikai elemző, hozzátéve, hogy Biden nem lenne jó, ha azt kellene játszania, hogy valakivel farkasszemet néz.
Kitért ugyanis Biden kívánsága elől, hogy az ukránok hadd használják az amerikai rakétákat Oroszország ellen. Azért nem megy bele, nehogy Moszkva esetleg bosszút álljon. A tanácsadói véleményét követte, és teljesítette azt a minden elnökre érvényes kötelezettséget, hogy mérsékelnie kell az atomháború fenyegetését.
A szerző azt érzékelte nemrégiben Kijevben, hogy az ukrán fél lassan kezd összeroskadni a szörnyű háború terhei alatt. Segíteni kell neki, még akkor is az esetleges megállapodás nem jelenti azt a győzelmet, amit Zelenszkij szeretne.
Közben Moszkva jelezte, hogy felülvizsgálja nukleáris doktrínáját, ha a Nyugat segédkezet nyújt az ország elleni ukrán támadásokhoz. Lehet, hogy ezúttal nem csupán kardcsörtetésről van szó. Hiszen már javában rombolja az ukrán energiahálózatot, nyugaton pedig szabotázsakciókat követ el. Emellett elmélyíti szövetségét Iránnal és Észak-Koreával. Vagyis új frontokat nyitott.
Ha beváltja a fenyegetést, az jelentheti azt, hogy célba veszi Lengyelországban az amerikai fegyverszállítmányokat, Vagy az ukrán földön működő nyugati hadiipari cégek érdekeltségeit, illetve hírszerzőket. Ugyanakkor szakértők úgy vélik, sokkal hasznosabb volna az ATACMS rakétákat Ukrajnában bevetni, mert ott az oroszok sebezhetőbbek.
Az elemzés kifejti, hogy 2022. októberében a világ olyan közel került a két nagyhatalom összecsapásához, amire a 62-es kubai rakétaválság óta nem volt példa. Az orosz állások ugyanis összeomlottak Herszonnál és Harkivnál. Amerikai titkosszolgálati források 50-50 %-ra becsülték az esélyt, hogy Putyin atomfegyvert dob be.
Következő cikk: A jobbkéz esete a múltátírással
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Putyin nem csak a Nyugatot próbálja figyelmeztetni
Az hangsebességnél gyorsabb rakéta kilövésével Putyin nem csupán a Nyugatot próbálta figyelmeztetni, hanem saját népének is >
A gyűlölet mint hiány
Vajon mitől lesz valaki éppen palesztinpárti a Közel-Kelettől ezer kilométerekre? És ők miért veszik készpénznek az >
Mi van, ha bukik?
Várható-e, hogy a választások eredményétől függetlenül kilenc, tizenkettő, akárhány évre kinevezett pártcselédek és -kreatúrák udvarias meghajlással >
Az EU bővítése és Oroszország
Mindebből az EU számára több következtetés adódik. Az orosz befolyás ellensúlyozása érdekében továbbra is törekednie kell >
Vizsgáznak Európában a liberális értékek, mert erősödik az antiszemitizmus
Az Economist szerint ez a legrégebbi csapás a földrészen. Sajnálatos módon visszatér az a fajta türelmetlenség, >
Elon Musk egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt – Trump fő rombolójaként
Ezt rögzíti az Economist szerkesztőségi véleménye. Merthogy a milliárdos az amerikai kormányzatot célozta meg és így >
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >