Ma Katalin, Liza névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Nemzetközi sajtószemle
A Hamász és Netanjahu egyaránt sorscsapást jelent saját népe számára, de van remény
Ezt állapítja meg a Guardian szemleírója, Jonathan Freedland. Emlékeztet arra, hogy mindkét fél súlyos döntés előtt áll, és ez nem csupán sok ezer palesztin, valamint a maradék 134 túsz sorsát befolyásolja, hanem akár a következő évtizedek fejleményeit is. A terrorcsoport láthatatlanná vált, emberi nem vívnak a szó klasszikus értelmében háborút. Csak annyi időre bukkannak fel az alagútrendszerből, hogy leadjanak egy-egy sorozatot az ellenségre. Még a halottaikat is eltüntetik. Pedig – ha igazán véget akarnának vetni az öldöklésnek – akkor csupán annyit kellene tenniük, hogy elengedik a foglyokat és utána Netanjahura akkor nyomás nehezedne, hogy kénytelen lenne beszüntetni a harcokat. Erről azonban szó sincs a milícia részéről. A zsidó államnak arról kell határoznia, hogy megindul-e Rafahban, mert az rettenetes áldozatokkal járna, illetve menekültek tömkelege lépné át az egyiptomi határt. A kormányfő megtehetné, hogy igent mond az amerikai tervre, vagyis elfogadja a kétállami megoldást. Két kézzel kellene kapnia a lehetőség után, ám olyan emberről van szó, aki élete jórészét annak szentelte, nehogy a palesztinoknak saját államuk legyen. Azaz útjában áll az egyetlen olyan egyezménynek, amely véget vetne a csatáknak Gázában és biztosítaná Izrael jövőjét. Reményt jelentene azonban, ha a palesztinok megszabadulnának a Hamásztól, az izraeliek pedig Netanjahutól. Átok minden nap, ameddig ők hatalmon vannak, pedig már mindkét népnek bőven kijutott az istencsapásokból. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Time
Ukrajna nem tudja megnyerni a háborút – állítja Anatoli Lieven, a volt amerikai elnök, Quincy nevét viselő washingtoni nonprofit külpolitikai intézet eurázsiai programjának vezetője. Szerinte a fronton immár annyira egyértelmű a helyzet, hogy azt Zelenszkij is kénytelen volt szép csendben elismerni. Biden mindenesetre most azzal próbálkozik, hogy az ukránok ki tudjanak tartani az amerikai választásig és utána remélhetőleg fel tudják morzsolni az orosz erőket az állóháborúban.
Csakhogy ebből az következik, hogy végleg elvesznének az orosz kézen lévő területek. Természetesen Kijev sosem mondana le azokról, de a kérdést borítékolnák a jövendő béketárgyalásokra. Ám Észak-Ciprus példája immár 50 éve azt tanúsítja, hogy az ilyen viták jó sokáig elhúzódhatnak, viszont nem okvetlenül vezetnek újabb összecsapáshoz.
Az viszont őrültség, hogy vissza lehet szerezni minden talpalatnyi földet az ellenségtől, illetve hogy ki lehetne űzni a Krímből. Ahhoz ugyanis partra kellene szállni, ami meghaladja az ukránok képességeit. Sokkal inkább járhatónak tűnik, hogy az idén csak védekezik az ukrán fél, jövőre viszont átlendül támadásba. De ha nem fut be az amerikai segítség, akkor várhatóan összeomlik a védelem. Ugyanakkor reménytelen abban bízni, hogy lehetséges a teljes ukrán győzelem.
A béke kétségtelenül fájdalmas engedményekkel járna együtt Kijev és a Nyugat részéről. Ellenben Putyinnak le kellene mondania arról, hogy Ukrajna orosz csatlósállam legyen, egyben el kellene ismernie a szomszéd ország területi épségét a jelenlegi határokon belül.
Az ukrán NATO-tagság azonban értelmetlen, ha a szövetség nem hajlandó csapatokat küldeni Ukrajnába, hogy azok harcoljanak az oroszok ellen. De! Bármennyire is fájdalmas volna most békét kötni, az sokkal, de sokkal nagyobb megrázkódtatásokkal járna, ha megy tovább a háború és alulmaradnak az ukránok.
Der Standard
Putyin csupán sakkfiguráknak tekinti a kelet-európaiakat. A háborút azzal igazolja, hogy joga van befolyási övezetre, ám közben semmibe veszi szuverén államok önrendelkezését – mutat rá Gerald Schubert, az újság külpolitikai szerkesztője.
Figyelemreméltónak nevezi, hogy a mostani viszályban a demokratikus Nyugat áll szemben egy autoriter hatalommal, amelyben évekre börtönbe lehet kerülni, ha bárki bírálni merészeli a rezsimet. Már ez önmagában sokat elárul arról, milyen rendszerről van itt szó.
Azon felül az egész történetben úgy jelenik meg, mintha a térség országainak önrendelkezési joga másodrendű volna, és legfeljebb a pingponglabda szerepét töltené be, amikor nagyhatalmi érdekek ütköznek. Ám az orosz fél pont azért szánta rá magát a Krím elfoglalására, majd a háború megindítására, mert Ukrajna a nyugati utat választotta.
De szabad akaratukból csatlakoztak az EU-hoz, valamint a NATO-hoz azok a kormányok is, amelyek most szintén fenyegetve érzik magukat Moszkvától. A Kreml már az offenzíva megindítása előtt kétségbe vonta a szuverenitásukat. Ha most távoznának területükről a szövetséges csapatok, ahogy azt Putyin követeli, akkor ezek az államok másodrendű tagok lennének a katonai szervezetben. Az orosz hatalmi képletnek része az a felfogás, hogy a kevésbé erős országok csupán mellékszereplők, a nemzeti önállóságuk teljesen lényegtelen.
Guardian
Fiona Hill azzal hagyta el a múlt héten a Müncheni Biztonságpolitikai Konferenciát, hogy a szövetségesek szemében Trump szeszélyessége megoldhatatlan gondot jelent. Az orosz-szakértő, aki a volt elnök közvetlen tanácsadója volt, úgy érzékelte az elnökökkel, külügyminiszterekkel folytatott beszélgetések során, hogy a partnerek kezdik elveszíteni hitüket az Egyesült Államokban, ezt pedig aggasztó és lehangoló volt hallania. Az elemző Washingtonban beszélt, a Trump-féle neokonzervatív CPAC-tanácskozás ellenrendezvényén. Azt mesélte, hogy a korábbi elnök szimplán megőrült volna, ha Putyin 2018-ban Helsinkiben elismeri neki, hogy két évvel korábban igenis megpróbálta befolyásolni az amerikai választás eredményét.
Merthogy Trump nem fogadta el a CIA véleményét, egyszerűen idealizált az orosz vezetőt és ez így van még ma is. Hill, aki jelenleg a Durham Egyetem rektora, annak idején hiába próbálta lebeszélni a politikust a helyszínen, hogy ne tartsanak sajtótájékoztatót, mert az nem fog jól elsülni. Az orosz elnök ugyanis rájátszik a másik sebezhető pontjaira, és úgy alakítja az eseményt, hogy abból ő jöjjön ki jól. Így azután a helsinki sajtkonferencia az USA szempontjából rettenetesen megalázóra sikeredett.
Ugyanakkor az amerikai politikus a mai napig nem hajlandó szembenézni a ténnyel, hogy a Kreml igyekszik megrendíteni Amerika demokratikus hitelét.
Guardian
A Hamász és Netanjahu egyaránt sorscsapást jelent saját népe számára, de minden rémség ellenére mutatkozik némi reménysugár – állapítja meg a lap szemleírója, Jonathan Freedland. Emlékeztet arra, hogy mindkét fél súlyos döntés előtt áll, és ez nem csupán sok ezer palesztin, valamint a maradék 134 túsz sorsát befolyásolja, hanem akár a következő évtizedek fejleményeit is.
A terrorcsoport láthatatlanná vált, emberi nem vívnak a szó klasszikus értelmében háborút. Csak annyi időre bukkannak fel az alagútrendszerből, hogy leadjanak egy-egy sorozatot az ellenségre. Még a halottaikat is eltüntetik. Pedig – ha igazán véget akarnának vetni az öldöklésnek – akkor csupán annyit kellene tenniük, hogy elengedik a foglyokat és utána Netanjahura akkor nyomás nehezedne, hogy kénytelen lenne beszüntetni a harcokat. Erről azonban szó sincs a milícia részéről.
A zsidó államnak arról kell határoznia, hogy megindul-e Rafahban, mert az rettenetes áldozatokkal járna, illetve menekültek tömkelege lépné át az egyiptomi határt. A kormányfő megtehetné, hogy igent mond az amerikai tervre, vagyis elfogadja a kétállami megoldást. Két kézzel kellene kapnia a lehetőség után, ám olyan emberről van szó, aki élete jórészét annak szentelte, nehogy a palesztinoknak saját államuk legyen.
Azaz útjában áll az egyetlen olyan egyezménynek, amely véget vetne a csatáknak Gázában és biztosítaná Izrael jövőjét. Reményt jelentene azonban, ha a palesztinok megszabadulnának a Hamásztól, az izraeliek pedig Netanjahutól. Átok minden nap, ameddig ők hatalmon vannak, pedig már mindkét népnek bőven kijutott az istencsapásokból.
Neue Zürcher Zeitung
A volt osztrák kancellár viszonylag olcsón megúszta, mivel csupán 8 hónap felfüggesztettet kapott, miután hamisan vallott annak idején az Ibiza-botrány ügyében felállított parlamenti albizottság előtt, ám elmarasztalása így is igencsak nagy jelentőségű. Bebizonyosodott ugyanis, hogy bármit is ígért megválasztása előtt, esze ágában sem volt felszámolni az Ausztriában honos kegyencrendszert. Így eljátszotta a szavahihetőségét, és bármennyire is szeretnék egyesek, aligha lehet szó a visszatéréséről. Noha a szavazók emlékezete időnként meglepően rövid.
Ezt fejti ki kommentárjában Nina Belz, a külpolitikai rovatból. Abból a szempontból is szerencsésnek nevezi a politikust, hogy azt csupán egy vádpontban marasztalták el, bár Kurz az ellen is azonnal fellebbezett. De ettől még bebizonyosodott róla, hogy hazudott. Ugyanakkor a jövőben alighanem mindenki megfontolja, akit a törvényhozás beidéz, hogy próbálja-e megkerülni az igazságot. Azaz erősödik a Parlament szerepe.
Viszont lelepleződött a korábbi miniszterelnök által felépített hálózat, a hivatali protekció, a nagyképűség, a hatalommámor, az intézmények semmibevétele. Az valószínűleg külön per témája lesz, hogy Kurz és csapata közvélemény kutatásokat manipulált és ily módon igyekezett befolyásolni a közvéleményt.
A tárgyaláson azt bizonygatta, hogy csupán azért került bíróság elé, mert az ellenzék bosszúhadjáratot folytat ellen, ami merész állítás egy jogállamban. A Néppárt ugyanakkor szembesül azzal, hogy végleg le kell zárnia a Kurz-korszakot. Ám lehet, hogy az is elegendő, ha a konzervatívok stabilitást ígérnek és kiszámítható partnerként készen állnak, amikor kormányt kell alakítani az ősszel, miután a jobboldali populisták előreláthatólag nyernek az urnáknál.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Csalással választást nyerni
A választási rendszer legújabb módosítás-tervezete – számos választókerületi határnak a Fidesz számára kedvező átrajzolása – lényegében >
Vas emeletes ágyak és közös zuhanyzók: egy menekülttábor, amely állítólag nem létezik
A Die Presse munkatársa elment a pamhagen/pomogyi határállomástól mindössze 15 kilométerre lévő Vitnyédre, ahol a magyar >
Bolton: Gorka Sebestyén igazából szélhámos
Trump volt nemzetbiztonsági tanácsadója úgy látja, hogy Gorka Sebestyén igazából szélhámos, akit az új elnök csupán >
Putyin nem csak a Nyugatot próbálja figyelmeztetni
Az hangsebességnél gyorsabb rakéta kilövésével Putyin nem csupán a Nyugatot próbálta figyelmeztetni, hanem saját népének is >
A gyűlölet mint hiány
Vajon mitől lesz valaki éppen palesztinpárti a Közel-Kelettől ezer kilométerekre? És ők miért veszik készpénznek az >
Mi van, ha bukik?
Várható-e, hogy a választások eredményétől függetlenül kilenc, tizenkettő, akárhány évre kinevezett pártcselédek és -kreatúrák udvarias meghajlással >
Az EU bővítése és Oroszország
Mindebből az EU számára több következtetés adódik. Az orosz befolyás ellensúlyozása érdekében továbbra is törekednie kell >
Vizsgáznak Európában a liberális értékek, mert erősödik az antiszemitizmus
Az Economist szerint ez a legrégebbi csapás a földrészen. Sajnálatos módon visszatér az a fajta türelmetlenség, >
Elon Musk egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt – Trump fő rombolójaként
Ezt rögzíti az Economist szerkesztőségi véleménye. Merthogy a milliárdos az amerikai kormányzatot célozta meg és így >
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >