Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Nemzetközi sajtószemle
Ukrajna megpróbáltatásai láttán megfagy a hangulat a Baltikumban
Az USA megbízhatatlansága és a NATO gyengesége folytán védtelenek a térség országai. Ezt tapasztalta a litván fővárosban a szakíró, Edward Lucas a Timesban. Annál is inkább, mivel katonai titkosszolgálati elemzések szerint ha Oroszország legyűri Ukrajnát, akkor nem egészen két év múlva készen áll az újabb háborúra. És nagy kísértést jelenthet a Kreml számára a NATO. Papíron a három balti köztársaság élvezi a katonai szövetség védelmét. Ám a helyszínen csak akkora nemzetközi erők állomásoznak, amelyek elvileg az invázió első hullámát képesek feltartóztatni. A szomorú valóság az, hogy a szervezet az USA-tól függ, ám az ukrán viszály tanulsága az, hogy a Biden-kormányzat jobban fél a nukleáris eszkalációtól, mint attól, hogy szembeszálljon a Kremllel, vagy visszaszorítsa azt. Trump meg csak még rosszabb lenne. Az orosz seregek megindulása miatt valószínűleg beélesítenék a NATO 5. paragrafusát, amely kollektív védelmet irányoz elő. Ám a Kreml odáig feltehetőleg nem menne el a provokációkkal és ez az, ami még aggasztóbb. Hiszen már most is szalámizza le az elrettentést. Az utóbbi években napirenden vannak az orgyilkosságok, a légtérsértések, a szabotázsok, mégsem történik semmi. Hasonló irányba mutat az Ukrajna iránt mutatkozó csömör. Az amerikaiak kezdenek hátat fordítani a földrésznek, amelyen az északi államok amúgy igyekszik betölteni a biztonsági űrt. Ám ezzel azt kockáztatják, hogy aláássák az elvet, miszerint egy mindenkiért, és mindenki egyért. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
FT
A vezércikk azt tartaná jónak, ha minden fél mérsékletet tanúsítana a tajvani elnökválasztás után, mivel a térségben igen kényes a geopolitikai egyensúly. Peking hiába fenyegetőzött még a szavazás előtt közvetlenül is, Lai győzelme azt jelenti, hogy folytatódik az eddigi függetlenségi politika. Mindenesetre mind a nyertes, mind Peking békülékeny hangot ütött meg, ami üdvözlendő.
A feszültség folytán azonban a 180 kilométer széles Tajvani-szoros a világ egyik legveszedelmesebb tűzfészke marad. Mindkét hatalomnak, továbbá a nyugati kormányoknak is el kell ismerniük a vörös vonalakat. Hogy sikerül-e, az először annak kapcsán derül ki, hogy magas szintű amerikai delegáció érkezett Tajpejbe, gratulálni az USA népe nevében.
De hogy a küldöttség javarészt korábbi tisztségviselőkből áll, az arra utal, hogy Washington igyekszik hangsúlyozni a kapcsolatok nem hivatalos jellegét. Kínának ugyanakkor arra kell rájönnie, hogy csak ront a helyzeten az ökölrázással és a bombasztikus retorikával. Hiszen a választás kimenetele azt jelzi: a tajvani polgárok beintettek a fenyegetések láttán.
Most minden érdekelt számára az ellentétek mérséklése a feladat. Az alternatíva ugyanis az, hogy konfliktus robban ki a régióban és annak a vége a szuperhatalmak háborúja lehet.
The Times
A vezércikk úgy értékeli: meg kell sokszoroznia a szabad világ elszántságát annak a kommentárnak, amelyet az ukrán elnök tett közzé a brit lapban, és amelyben azt fejti ki, hogy országának minden eddiginél nagyobb szüksége van a világ támogatására. Zelenszkij ezt az évet döntőnek minősíti a háború szempontjából, és Kijevnek minden eszközt meg kell kapnia, hogy legyőzze Oroszországot a történelmi háborúban.
Pénteken a képviselők felállva éljenezték meg az ukrán parlamentben a brit kormányfőt, aki 2,5 milliárd fontos anyagi segítséget jelentett be. Emellett britek közreműködtek Amerika oldalán a huszikra mért csapásban. Akiknek fontos a szabadság, azok erőt merítenek a tajvani választás eredményéből is.
Ám a világ széttöredezett és ingatag. Lankad a figyelem Ukrajna iránt, a washingtoni törvényhozásban elakadt a 61 milliárd dolláros csomag, az erős ember Orbán Viktor pedig az EU segítségét blokkalja. Azt állítja, hogy a magyar emberek pénzéből a háborút hosszabbítanák meg. Bízzunk benne, hogy Brüsszel megtalálja a megoldást. Az európai hatalmaknak ugyanakkor meg kell fontolniuk, miként járulhatnak hozzá a tengeri közlekedés biztonságához a Vörös-tengeren. Zelenszkij cikke nekik is szól. A politikus biztosan figyeli, mit hoz az iowai előválasztás. Trumpnak áll az zászló és ő már jelezte, hogy megvonná a forrásokat Kijevtől. De a novemberi választás kimenetelét bizonyosan senki sem várja jobban Putyinnál, Hszinél és az iráni vezetőknél.
Most, hogy a háborúk felbátorították az autokratákat és terroristákat, szörnyű volna, ha az USA hátat fordítana a világnak. Teljesen igaza van Zelenszkijnek, amikor kifejti, hogy ha sikerül elhárítani a nemzetközi rendet fenyegető veszélyt, akkor meg lehet győzni még a legmegátalkodottabb potenciális agresszort is, hogy ne próbálkozzon a háborúval. A szabad világnak meg kellene szívlelnie a szavait.
Economist
A lap azt tanácsolja, hogy Európa kapcsoljon rá a fegyverkezésben, mert ily módon segíthet Ukrajnának, illetve a haditermelés felfuttatása biztosítékot jelent arra az esetre, ha ismét Trump lesz az elnök Amerikában. Egyelőre azonban az látszik, hogy az állóháborúban Oroszország a maga javára fordítja a dolgokat, miután az idén 68 %-kal növeli katonai kiadásait. A GDP 6,5 %-át költi ilyen célokra.
Az öreg földrész ugyanakkor nem szerepel rosszul, bár a legújabb csomagot megakasztotta az oroszbarát Orbán Viktor. A többi EU-tag azonban bízik abban, hogy február 1-jén zöldre tudják állítani a jelzőt. Kijev viszont aggódik, mert teljes mértékben Európára lehet ráutalva, ha elnökként Trump leállítja a fegyverszállításokat.
Nem egészen egy hete a belpiaci biztos, Breton felvetette, hogy 100 milliárdos alapot kellene létrehozni a védelmi ipar felfuttatására. De nem tudni, hogy bárki egyetért-e az ötlettel. Ugyanakkor sürgősen elkel a segítség az ukránoknak, csak az a gond, hogy Amerikával ellentétben az érintett lőszergyártó európai cégek magánkézben vannak és emiatt bizonytalan, hogy sikerül-e növelni a kibocsátást.
Ráadásul az uniós versenytörvények miatt az államok nem szállhatnak be közvetlen befektetésekkel, amit ugyanakkor a Pengaton nyugodtan megtehet. Az segítséget jelenthet, ha enyhítenek a műszaki előírásokon. Hiszen pl. a muníciót az ukránok sokszor teljesen lepusztult lövegektől indítják útnak. Az viszont gond, hogy az irányított rakéták, valamint a légvédelmi elfogó berendezések gyártását Európa javarészt már átadta az Egyesült Államoknak.
Már az idei év sem lesz könnyű, ha elapad az amerikai támogatás, viszont mivel hosszabb távon bizonytalan, hogy mit csinál Washington, az Uniónak csak az marad, hogy újra kiépítse a védelmi ágazatot.
Washington Post
A vezércikk úgy ítéli meg, hogy az Egyesült Államok arányos csapást mért a huszikra, viszont a közbeavatkozás már régen esedékes volt. Azaz az amerikai szerepvállalás szintet lépett a térségben, bár egyes elemzők szerint ez a gerillák kezére játszik, súlyosbíthatja a válságot, ugyanakkor egyáltalán nem gátolja meg a nemzetközi hajózás elleni fenyegetést.
Ám – mutat rá az állásfoglalás – éppen az ellenkezője az igaz. A gázai háborúra hivatkozva az Irán-barát milícia már korábban kiterjesztette a konfliktust, amikor szállítójárműveket támadott. Így az USA-nak, valamint szövetségeseinek nemigen maradt más választásuk, minthogy visszavágjanak. Bidennek legfeljebb azt lehet a szemére vetni, hogy ha előbb lép, nagyobb hatást ér el.
A huszik célja kezdettől fogva az volt, hogy belesodorják Amerikát az eseményekbe. Ám a Fehér Ház jelentős türelmet és visszafogottságot tanúsított, miközben végezte a szükséges előkészületeket. Nehéz elképzelni, hogy Teherán nem tudott volna, sőt ne támogatta volna a szállítóhajók elleni rajtaütéseket.
Az jó, hogy Washington más szövetségesekkel együtt szánta rá magát a cselekvésre, és hogy katonai létesítményeket lőtt. Ám ezzel nem ér véget történet, de majd meglátjuk, hogy mennyire veszik komolyan az erős figyelmeztetést a lázadó egységek és iráni gyámjaik.
Bloomberg
Niall Ferguson arra figyelmeztet, hogy egyre gyengülnek Amerika eszközei a nemzetközi helyzet befolyásolására, mind a szövetségesek mozgósítását, mind az ellenfelek elrettentését illetően. A Stanfordi Egyetem neves történésze bizonyítékként említi a fejvesztett afganisztáni kivonulást, az ukránoknak nyújtott tengerentúli segítség csökkenését, de azt is, hogy a Közel-Keleten büntetlenül garázdálkodhatnak az Irán által pénzelt terrorcsoportok. És mi lesz a válasz, ha Kína netán lerohanja Tajvant?
Hogy az USA már nem az, ami volt, az látszik azon, hogy a világ legnagyobb tehetségei már nem igyekeznek tömegesen amerikai földre. Akik nagy számban érkeznek, leginkább illegálisan, azok nem a szürke állomány csúcsát képviselik. Ennek egyik oka, hogy a jogállam már nem annyira megbízható, illetve ellentmondásmentes, mint korábban.
Az oktatás sem olyan kitűnő, mint volt, elég csak megnézni, mi történt mostanában a Harvardon. További magyarázat a közegészségügy: azelőtt az amerikaiak jobban táplálkoztak és tovább éltek, mint más nemzetek tagjai. Kína ugyanakkor erős vetélytárs lett sor kulcsterületen, ugyanakkor képes bármely új technológiát sorozatban gyártani.
Komoly gond a pénzügyi tékozlás, mivel az USA külföldi befektetőkre támaszkodik. Idetartozik, hogy Washington a legtöbbször inkább a gazdasági hadviselést választotta, ám ennek nem jelentkezik az eredménye. És végül megrendült az ország tekintélye, külföldön és odahaza egyaránt.
Mindezek alapján megnőtt az eshetősége, hogy az Egyesült Államok nemzetközi viszályokba keveredik, ami sokba kerül. Sokkal többe, mint amennyit az elriasztás elvitt volna. Ám reformokkal még lehet fordítani a dolgon, csak meg kell magyarázni a két pártnak, hogy nemzeti ügyről van szó. De hogy megmaradjon az ország ereje a világban, ahhoz akarat is szükséges. Alighanem az idén kiderül, hogy az még mennyire van meg.
Washington Post
Hogy Trump nyerhet-e ismét a hazugság politikájával, azt Iowa ma megmutatja – hangsúlyozza a vezércikk. A Republikánus Párt mindenesetre továbbra is a volt elnök kezében van, akit a harag irányít, függetlenül a tényektől. Az ellene zajló perek a jelek szerint csak még szorosabb kapcsolatot alakítottak ki közte és szavazóbázisa között.
A két kihívó, Ron DeSantis és Nikki Haley továbbra is azt mondogatja, hogy a jogi eljárások folytán az elnök esélyei csökkennek Bidennel szemben. Ám nagyon úgy néz ki, hogy a figyelmeztetés süket fülekre talál. A két vetélytárs egyébként is leginkább azzal köti le az idejét és energiáját, hogy a másikat támadja, ami viszont megint csak Trumpnak jó.
A három évvel ezelőtti ostrom után nagyon valószínűnek tűnt, hogy a bukott elnök saját melléfogásai és a republikánusok jól felfogott érdekei folytán új jelölt fog felbukkanni a színen. Ám mostanra már egyre kevesebb az idő rá és erősen fogyatkozik a rendelkezésre álló alternatívák száma is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >
Magyarországon mocskos trükkök lengik be a közéletet
Magyar Péter Orbán egyetlen kihívójaként azt állítja, hogy titokban lehallgatták, mert le akarják járatni. De még >
Trump győzedelmes visszatérése
Korábbi kampányaihoz hasonlóan Trumpnak most volt átfogó választási programja. Amit a programrészletekből megismerhetünk, az egyetlen szóval >
Jobb Trumppal Kína ellen, mint Trump nélkül Oroszország ellen
Az Unióban bizonyos elégtétellel nyugtázzák, hogy jobboldali-populista Orbán Viktor ráfaraghat a sompolygásra, mivel rajta kívül senki >
A kultúrharcos Amerika
Hasonló probléma az amerikai woke mozgalom történelemfelfogása. Az jogos cél, hogy ne csak a jómódú idős >
Orbán kihívójának, Magyarnak most be kell bizonyítania, hogy ő az áldozat
Magyar Péternek sürgősen bizonyítania kell, hogy áldozat az általa nyilvánosságra hozott megfigyelési ügyben, azaz hogy a >
Trump tanult a korábbi elnökségből
Ha megnézzük, hogy kiket vesz maga mellé Trump, azt látjuk, hogy tanult a korábbi elnökségből. Nem >