Ma Ármin, Pálma, Izidor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A magyar frondőr
Az ilyesfajta ellenzéket sokféleképpen lehet nevezni, de a „fronde" elnevezés biztosan nem lehet jogtalan, ama egykori francia Fronde-párti mozgalomra utalva, amely éppolyan része volt a maga korabeli politikai rendszernek a XVII. század közepén, mint ma a kormány, annak valamennyi szerve és minden alkotmányos intézmény. Márpedig frondőrködésen az olyasfajta magatartás értendő, amely a részleteket illetően bátran ellenzékieskedik, de a fő célkitűzés terén valójában egyetértésben működik a rendszerrel. Az ilyen ellenzék ugyanúgy a rendszert szolgálja, mint – nagyon sajátosan – minden tisztességes, élhető életet élni akaró polgár, aki hisz, remél és bizakodik, amikor politikai cselekvést választ, és – mindenekelőtt – leadja szavazatát a periodikusan ismétlődő, rendre bekövetkező, nem szabad és nem tiszta választásokon. Szentpéteri Nagy Richard (Népszava):
A magyar politikai rendszert demokratikus választásokon leváltani nem lehet. Ez az evidens, mégis sommásnak tetsző megállapítás egyszerű érveléssel támasztható alá.
Ha a rendszert demokratikus választásokon le lehetne váltani, akkor – természetesen – nem kellene leváltani. Ha ugyanis a rendszer garantálná a szabad és tiszta választásokat, akkor nem lenne szükség a lecserélésére, hiszen éppen olyan rendszerre van szükség, amely periodikusan ismételt, rendszeres, szabad és tisztességes választásokon lehetővé – s ha a nép úgy dönt, elkerülhetetlenné – teszi a békés hatalomváltást. Ha a választások szabadok és tiszták lennének, akkor nem rendszerváltásra, hanem legfeljebb kormányváltásra lenne szükség.
Csakhogy 2010 óta Magyarországon a rendszeresen ismételt választásokat sem szabadoknak, sem tisztességeseknek nem lehet tartanunk. Ez a körülmény arra inti az egyes politikai elemzőket és a rendszerellenes megmondóembereket, hogy energiájuk nagy részét a választási rendszerrel szembeni kritikájuk hangoztatására fordítsák. Ám alapvetően nem a választási rendszerrel van baj – noha a magyar választási rendszer önmagában is elfogadhatatlan –, hanem a politikai rendszerrel.
A magyar politikai rendszer logikája nem teszi lehetővé – nem engedheti meg magának –, hogy szabad és tisztességes választásokat tartson. Bármilyen választási rendszert talál ki magának a hatalom – magának a hatalomnak a megtartása érdekében –, az jobb vagy rosszabb megoldásaival egyaránt azt a célt szolgálja, hogy a hatalom ne essék ki a rendszer irányítóinak kezéből, mert a rendszer egyetlen célja és értelme a hatalom megtartása. Ilyen körülmények között a választásoknak más funkciójuk van, mint a demokráciákban.
Alkotmányos demokráciákban a választások arra valók, hogy azokon a nép szabadon kialakított szabad akaratából meghatározza a kormányzás irányát a következő évekre. Amidőn ugyanis a kormányzottak szabad és tiszta választásokon kiválasztják az általuk kompetensnek tartott (érzett) kormányzókat – márpedig ebben a döntésben kizárólagosan kompetensek –, akkor ezzel a politika általános jellegéről, alapjáról, jövőjéről döntenek, és ez a döntés valóban rájuk tartozik.
Autokratikus politikai rendszerekben azonban – azaz mindenfajta nem-demokráciákban, ahol van választás – a választások arra valók, hogy azokon a nép felsorakozzék a hatalom mögött, vagyis a rendszer a választásokon biztosítsa az elfogadottságát, és ezzel a kontinuitását. Ilyen körülmények között a kormányzók arra használják a kormányzottakat, hogy azok kifejezzék elégedettségüket, álljanak a kormány mögé, és szolgáltassák a legitimitást, amelyre hivatkozni lehet. Ennek érdekében az ilyen rendszerek rendszeresen tartanak választásokat, de e választások – bármit hazudjanak róluk – már csak fogalmilag sem lehetnek szabadok és tiszták.
A rendszer nem juthat el addig, hogy megbukjék, márpedig szabad és tiszta választásokon ilyesmi esetlegesen bekövetkezhetnék, ezért az ilyen rendszerekben ilyen választások nem fordulhatnak elő.
Az elemzői és megmondóemberi egyetértéssel szemben a magunk részéről azt kell állítanunk, hogy Magyarországon – az ismert körülmények miatt – már a 2010-es választások sem voltak tisztességesek, de legalább szabadok voltak, azóta pedig sem a 2014-es, sem a 2018-as, sem pedig a 2022-es választások nem voltak sem szabadok, sem tisztességesek, és a 2026-ban esedékes következő választások sem lesznek azok – természetesen.
Teljesen világos, hogy ilyen feltételek mellett a rendszer az úgynevezett ellenzékét ugyancsak arra használja, hogy a választásokon biztosított célt megvalósítsa. Ha az ellenzék nem egyszerűen rendes vagy tisztességes emberekből, hanem egyenesen angyalokból állna, a jelen körülmények között – vagyis a jelen magyar autokratikus rendszerben – akkor is azt a funkciót töltené be, amelyre a rendszer az ellenzéket szánja. Azzal az egyszerű cselekedetével, hogy a választásokon részt vesz, majd a választásokat követően biztosítja részvételét a demokratikusnak álcázott intézményekben, az ellenzék éppúgy garantálja a választások funkciójának érvényesülését, mint a kormánypárt – és a rendszer – bármely civil katonája.
Ennek megértése akkor is elvárható, ha a szabadnak nevezett sajtó, és a tisztességesnek mondható ellenzék a legtöbb esetben annak az illúzióját kelti a közvéleményben, mintha a fenti megállapítások nem volnának igazak, vagy legalábbis vitathatók lennének.
A magyar ellenzék jelentős része azonban nemhogy angyalokból nem áll – természetesen –, hanem részben nem is tisztességes, lefizetett vagy megtévesztett, megvett vagy megzsarolt, gyarló emberekből tevődik össze, akik sajátos okokból jelentős befolyást gyakorolnak azokra a tehetetlen és ártatlan tömegekre, akiknek szívében – hiszen máshogy élni aligha lehet – időről időre felágaskodik a remény, hogy a rendszer egyszer mégiscsak megdönthető.
Számos emberi, morális, etikai és természeti jellegzetesség sorolható itt fel a jobb megértés érdekében, de ha nem lépünk is tovább a fent bemutatott strukturális körülményeken – noha indokolt lenne több szempontot figyelembe venni –, a rendszer legfőbb jellegzetességéből adódó egyenes következtetés a rendszer fizetett ellenzékére nézve akkor is érthető lenne. Talán lesz mód egyszer többet is elárulni a fentiekről, de az elmondottak fényében a jelenlegi törvényes ellenzék aligha tartható másnak, mint a rendszer természetes részének, amelyre a rendszernek szüksége van – éppen a rendszer egyetlen céljának és értelmének beteljesítése érdekében.
Az ilyesfajta ellenzéket sokféleképpen lehet nevezni, de a „fronde" elnevezés biztosan nem lehet jogtalan, ama egykori francia Fronde-párti mozgalomra utalva, amely éppolyan része volt a maga korabeli politikai rendszernek a XVII. század közepén, mint ma a kormány, annak valamennyi szerve és minden alkotmányos intézmény. Márpedig frondőrködésen az olyasfajta magatartás értendő, amely a részleteket illetően bátran ellenzékieskedik, de a fő célkitűzés terén valójában egyetértésben működik a rendszerrel.
Az ilyen ellenzék ugyanúgy a rendszert szolgálja, mint – nagyon sajátosan – minden tisztességes, élhető életet élni akaró polgár, aki hisz, remél és bizakodik, amikor politikai cselekvést választ, és – mindenekelőtt – leadja szavazatát a periodikusan ismétlődő, rendre bekövetkező, nem szabad és nem tiszta választásokon.
A magyar politikai rendszer ugyanis nem demokratikus. Hogyan is lehetne az, ha nem tart szabad és tisztességes választásokat? Látható tehát, hogy az érvelés fordítva is megáll. Ahol nincsenek szabad és tiszta választások, ott nincs alkotmányos demokrácia. Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. Ez azért így nem nagyon bonyolult.
Következő cikk: Új és halásos fejezet nyílt meg a Közel-Keleten
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Elváltak haragos útjaik
A rezsim félreérthetetlenül, pont úgy viszonyul Magyar Péterhez, ahogy üldöző az üldözötthöz, miközben Gyurcsány Ferenc, aki >
Orbán ügynökei kémkedtek Ukrajnában?
Az ukrán vádakból az rajzolódik ki, hogy a magyar katonai hírszerzés a többi közt fel akarta >
A politikai újonc Magyar Péter véget vet Orbán bűvhatásának
Tavaly február óta rakétasebességgel tör előre a Tisza elnöke – állapítja meg a svájci közmédiában, az >
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >