Ma Emma, Flóra, Virág névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Putyin átrendezi Európát, de nem úgy, ahogy szerette volna
A gyarmati háborúval azt akarta elérni, hogy új orosz birodalom alakuljon – ezúttal egy kleptokrata, vezérelvű állam irányításával, amelyben ő magának több a hatalma, mint elődjeinek a szovjet időkben, mert azokat leválthatta a Politikai Bizottság. A finn NATO-tagság, valamint a svédek közelgő belépése teljesen átrajzolta a földrész stratégiai térképét. Megszűnik a biztonsági lyuk az orosz határ mentén fekvő demokratikus államok között. Egyben vége annak a nyugati felfogásnak, hogy nem szabad ingerelni Moszkvát. Kiderült: egyáltalán nem kell megcibálni az orosz medve bajszát, hogy az megtámadja a legnagyobb európai államot. Elég az, ha a vezetője kellőképpen erősnek érzi magát a gyarmati terjeszkedéshez. Immár az alapvetés az, hogy ha az Oroszország menti területeket nem biztosítják be maximálisan, akkor azok könnyen a Kreml kalandorságának célpontjává válhatnak. Ebből az következik, hogy középtávon Kijevnek is biztonsági garanciákat kell adni, hacsak a földrész nem kíván újabb és újabb orosz háborúkkal szembesülni. Befellegzett annak az elképzelésnek, hogy Ukrajnának át kell térnie a semlegesítésre, a „finnlandizálás” azonban szükséges, mármint abban az értelemben, hogy Kijevnek követnie kell Helsinki példáját, miután az most már a NATO segítségével tudja megvédeni keleti határait. Merthogy még mindig az elrettentés a legjobb védekezés. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Reuters
Törökország legalább megadta, hogy mit akar Svédország NATO-tagságáért cserében, de Magyarország esetében nincs ilyen. Az Orbán-kormány évek óta azt mondogatja, hogy svéd politikusok ellenségesek a magyarokkal szemben. Stockholmban kifogásolják a jogállam leépülését, noha a magyar miniszterelnök szerint arról szó sincs. Ennek megfelelően dühösek Budapesten.
Elemzők szerint a török fél legkorábban csak a május 14-i választás után ejti meg a ratifikálást, de akkor sem világos, mi veszi rá Erdogant a fordulatra. A magyar fél viszont várhatóan követi a törököket. A Stockholmi Egyetem Török Intézetének vezetője szerint lehet, hogy az elnök további bizonyítékokat akar, mármint hogy a svédek meghallgatták Ankara biztonsági aggályait. Ez esetben pár hónap alatt meglehet a jóváhagyás, ám nehéz megjósolni.
Frankfurter Rundschau
Az Európai Parlament német szociáldemokrata alelnöke baljósnak tartja, hogy finn választások győztese mérlegeli: a kormányzás érdekében szövetségre lép az EU-ellenes Finnek Pártjával. Katharina Barley megjegyezte: ily módon folytatódik az, ami lassan szokássá lesz a földrészen a konzervatívok soraiban, hogy ti. növelni kívánják befolyásukat a Tanácsban, az EU legfőbb döntéshozó testületében, ezért az Európai Néppárt együttműködik a kontinens ellenségeivel. Ahogy az Olaszországban és Svédországban is történt.
Ezért különleges felelősség terheli a jobboldalt, mert aki összeszűri a levet a földrész ellen dolgozó erőkkel, az elássa az európai tervet – hangsúlyozta a politikus.
Die Presse
Európában egyaránt bajban van a jobb- és baloldal, miközben egy év múlva lesz az EP-választás. Az EPP brüsszeli székházát tegnap átkutatta a rendőrség, mert bizonyítékokat keresett a CDU thüringiai vezetőjének vesztegetési ügyében. Mario Voigt ellen az a gyanú, hogy a pártcsalád digitális választási kampányának vezetőjeként 4 éve 17 ezer euró vesztegetési pénzt kapott egy jénai cégtől.
Manfred Webernek, a Néppárt elnökének azért különösen kínos az ügy, mert személyesen ő választotta ki a politikust a feladatra. De azért is harapófogóba került, mert jó pár tagpárt nem támogatja, hogy az olasz szélsőséges-tekintélyelvű kormányfő, Meloni pártjával igyekszik összeállni, hogy megmaradjon a jobboldali fölény Strasbourgban. Világnézeti okokból még saját pártja, a CSU is elutasítja, hogy az Olaszország Fivérei csatlakozzon a frakcióhoz.
A szociáldemokraták tekintélyét a Katargate tette tönkre, de a dolgok egyébként sem játszanak a kezükre. Már nem sok maradt azokból a reményekből, amelyeket az SPD-s német kancellárhoz fűztek. Legutóbb Svédországban és Finnországban is elvesztették a hatalmat.
Le Monde
Sylvie Kauffmann szerint fordulóponthoz érkezett a jövő Európájáról alkotott kép, mert azt immár Lengyelország védi, a németek és a franciák viszont ellenzik. A lap volt főszerkesztője azt írja, hogy a háború folytán újjáformálódnak az erőviszonyok. A kontinens középső részén összefognak a lengyelek, románok, észtek, lettek, litvánok és a finnek.
Azt már a legendás néhai amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó, Brzezinski megjósolta, hogy Varsó a demokratikus földrész egyik pillére lesz (Németországgal, Franciaországgal és Ukrajnával együtt). Csakhogy jött a PiS és nyílt vitába keveredett a Bizottsággal a jogállam ügyében. Viszont a háború újabb nem várt fejleményt eredményezett.
Egy magas rangú brüsszeli illetékes elismeri, hogy a baltiak és a lengyelek most már sokkal magabiztosabbak, nyomatják a saját narratívájukat. Ők azok, akik hajszolják a többieket, hogy küldjenek további fegyvereket Ukrajnának.
A minap a Heidelbergi Egyetemen ismertetett alapvetésben a lengyel miniszterelnök a Varsó-Kijev-tandemet szorgalmazta. Álma a nemzetállam, minden mást illuzórikusnak vagy utópisztikusnak nevezett. Egyben bírálta az EU-t, mondván, hogy annak döntéshozatali rendje mind inkább átláthatatlan. Számára szóba sem jöhet az egyhangú határozathozatal elvének eltörlése.
A régióban nagy átalakulást hozott a háború: az Oroszországhoz fűződő viszonyra ráment a Visegrádi Csoport. Ugyanakkor az új, lengyel-román-balti felállásban nem minden érintett osztja Varsó szuverenista felfogását. Ellenben a régióban a történelem elevenebben él, mint nyugaton, a sebek jobban sajognak, jobban félnek a korábbi tragédia visszatérésétől.
Berlin, Párizs, Varsó és Kijev számára nyitott, hogy milyen állás lesz a sakktáblán.
FT
Az ukrán háború kimenetele szabja meg az EU és Kína kapcsolatait, ugyanakkor a Moszkvának nyújtott támogatás mutatja, hogy mit jelent Peking számára egy rendszerszintű vetélytárs. Így értékeli a szerkesztőségi állásfoglalás, hozzátéve, hogy Oroszország barbár erővel megsértette Ukrajna szuverenitását és területi épségét. Ám nagyon úgy tűnik, hogy a kínai vezetés nem ragaszkodik e két egyetemes értékhez, aláveti azokat a saját törekvéseinek.
Nagy mennyiségben vesz – nyomott áron – orosz olajat és gázt, ezzel finanszírozza Moszkva hadi gépezetét. Ám nyugati források szerint sok fegyvert még nem küldött. Nem világos azonban, hogy akkor is ilyen visszafogott lesz-e, ha Kijev kerekedik felül a harcmezőn. Az azonban hogy Peking közvetítene, üres szólam, amíg nem ismeri el, hogy a Kreml alapelveket szegett meg, és Hszi nem hajlandó beszélni Zelenszkijjel.
Az invázió fordulópontot hozott az Unió számára, teljesen új az energia, a gazdaság- és a biztonságpolitika. Hogy milyen lesz Brüsszel viszonya Pekinggel, az attól függ, hogy Kína segíti-e az oroszok háborúskodását vagy őszintén közvetít. A kapcsolatok évek óta romlanak. Az EU-nak újra meg kel határoznia az együttműködés kereteit, miután a másik fél feladta a reformot és a nyitást és inkább a biztonságra és az ellenőrzésre alapoz.
Ebből az következik, hogy rendszerszintű riválisnak kell tekinteni Kínát, ám ettől még partnerségre kell vele törekedni pl. a klímaváltozás, vagy a nukleáris fegyverek korlátozása területén. Nem szükséges a gazdasági szétválás sem, de az nem is reális. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy Európa nem nélkülözheti a hatalmas profittal kecsegtető kínai piacot. A kérdés az, hogy a tagállamok hajlandóak-e beállni az új stratégia mögé. Minden eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy egy hangon beszéljenek.
Die Welt
Putyin átrendezi Európát, de nem úgy, ahogy szerette volna. A gyarmati háborúval azt akarta elérni, hogy új orosz birodalom alakuljon – ezúttal egy kleptokrata, vezérelvű állam irányításával, amelyben ő magának több a hatalma, mint elődjeinek a szovjet időkben, mert azokat leválthatta a Politikai Bizottság.
A finn NATO-tagság, valamint a svédek közelgő belépése teljesen átrajzolta a földrész stratégiai térképét. Megszűnik a biztonsági lyuk az orosz határ mentén fekvő demokratikus államok között. Egyben vége annak a nyugati felfogásnak, hogy nem szabad ingerelni Moszkvát. Kiderült: egyáltalán nem kell megcibálni az orosz medve bajszát, hogy az megtámadja a legnagyobb európai államot. Elég az, ha a vezetője kellőképpen erősnek érzi magát a gyarmati terjeszkedéshez.
Immár az alapvetés az, hogy ha az Oroszország menti területeket nem biztosítják be maximálisan, akkor azok könnyen a Kreml kalandorságának célpontjává válhatnak. Ebből az következik, hogy középtávon Kijevnek is biztonsági garanciákat kell adni, hacsak a földrész nem kíván újabb és újabb orosz háborúkkal szembesülni.
Befellegzett annak az elképzelésnek, hogy Ukrajnának át kell térnie a semlegesítésre, a „finnlandizálás” azonban szükséges, mármint abban az értelemben, hogy Kijevnek követnie kell Helsinki példáját, miután az most már a NATO segítségével tudja megvédeni keleti határait. Merthogy még mindig az elrettentés a legjobb védekezés.
FT
A vezércikk gyáva húzásnak nevezi, hogy Moszkvában kémkedés címén letartóztatták a Wall Street Journal tudósítóját, aki pedig nem csinált mást, mint a munkáját végezte, tájékoztatta olvasóit az orosz valóságról. Evan Gershkovics akár 20 évet is kaphat. Ilyenre a hidegháború óta nem volt példa, de jól rávilágít, hogy Putyin próbál ráijeszteni a nemzetközi sajtóra, hogy az azt mondja a félresikeredett háborúról, amit ő kíván.
Oroszországban persze nagy hagyományai vannak a szabad média elfojtásának, ám amióta megindult az invázió, sokkal nagyobb kockázatokkal néznek szembe az újságírók. Közülük több százan külföldre mentek, egy csomó független szerkesztőséget erővel bezártak. Sok orgánum hazahívta a munkatársait.
A veszély az, hogy Oroszország fokozatosan fekete doboz lesz, pont akkor, amikor a világ szeretné megérteni, mi folyik ott. A szakma persze mindig is vállal kockázatot, hogy közzétegye az igazságot és elszámoltassa a hatóságokat. Az autokraták azonban fenyegetve érzik magukat ezáltal. Rég bevált stratégiájuk, hogy rosszhiszemű külföldi ügynökként tüntetik fel a sajtómunkásokat.
Az orosz elnök nem óhajtja, hogy nyilvánosságra kerüljenek a tények. Az újságírás azonban nem bűn. Gershkovichhot azonnal el kell engedni.
Következő cikk: Az amerikai külpolitikáról (különös tekintettel a transzatlanti kapcsolatokra)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Putyin nem csak a Nyugatot próbálja figyelmeztetni
Az hangsebességnél gyorsabb rakéta kilövésével Putyin nem csupán a Nyugatot próbálta figyelmeztetni, hanem saját népének is >
A gyűlölet mint hiány
Vajon mitől lesz valaki éppen palesztinpárti a Közel-Kelettől ezer kilométerekre? És ők miért veszik készpénznek az >
Mi van, ha bukik?
Várható-e, hogy a választások eredményétől függetlenül kilenc, tizenkettő, akárhány évre kinevezett pártcselédek és -kreatúrák udvarias meghajlással >
Az EU bővítése és Oroszország
Mindebből az EU számára több következtetés adódik. Az orosz befolyás ellensúlyozása érdekében továbbra is törekednie kell >
Vizsgáznak Európában a liberális értékek, mert erősödik az antiszemitizmus
Az Economist szerint ez a legrégebbi csapás a földrészen. Sajnálatos módon visszatér az a fajta türelmetlenség, >
Elon Musk egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt – Trump fő rombolójaként
Ezt rögzíti az Economist szerkesztőségi véleménye. Merthogy a milliárdos az amerikai kormányzatot célozta meg és így >
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >