2025. május 9. péntek
Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Még épp időben

Még épp időben

Mi tagadás, az ellenzék politikusai egyszerűbb lelkek, ráadásul a választási feltételek is kirívóan egyenlőtlenek: mindenben, ami egy kampányban számít: pénz, média, reklám, elsöprő a Fidesz fölénye. És persze a választási szabályok is erősen neki kedveznek. Mintha az egyik versenyző síkfutásban, a másik hegymászásban indulna. Orbán Viktor sorsa mégis az ellenzéki szavazók kezében van. Rajtuk múlik, a korábbiakhoz képest néhány százezer plusz szavazón, hogy jövő áprilisban ez az ellenzéki pártok thermopülai csatája lesz, vagy az ő Mohácsa. Bruck András:

„Itt fekszünk, vándor vidd hírül a spártaiaknak:

Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”

Kamaszként engem is megragadott a sírfelirat egyszerű pátosza, és a hozzá kapcsolódó történet. A thermopülai csatát – a legenda szerint háromszázan voltak egy egész hadsereg ellen - szokás a Kelet és Nyugat, demokrácia és zsarnokság harcaként is értelmezni. S ezzel rögtön benne is vagyunk a jelenben, sokkal mélyebben is, mint szeretnénk. Mert aligha gondolta volna bárki is, hogy a következő ezer évben egyáltalán felmerülhet számunkra a kérdés: Kelet vagy Nyugat, zsarnokság vagy demokrácia?

Egy biztos. 2004-ben hivatalosan is a Nyugathoz csatlakoztunk. Ezt akarta a magyarok nagy többsége, és minden felmérés szerint ezt akarja ma is. Katasztrófa, hogy épp a miniszterelnök nem akarja, állítólag mély meggyőződése, hogy Magyarország jobban jár a Kelettel, mint a Nyugattal. De akárhányszor tálalja is fel a régi mesét a Nyugat hanyatlásáról, semmi nem jogosította őt fel egy ennyire radikális irányváltásra. Száz kétharmad sem. Csakhogy a rombolásban közben olyan messzire jutott, hogy nem lehet túlzás vagy sértő azt mondani, egy nekem küldött e-mailből idézek: „Magyarország már nem Európa”.  

De még nem a Kelet. Az ellenzéki pártok az utolsó órában találtak egymásra, hogy a szakadék széléről megkíséreljék visszarántani az országot. Már most forrósodik a levegő, az egész olyan, mint egy thriller. Csak hát nagy bajnak a jele, amikor egy választásnak ilyen óriási a tétje. A pusztulás pedig, mint az aknabecsapódások, egyre több mindenen hagyja ott égés- és füstszagú nyomát. Nem csak Orbán meghasonlott külpolitikája, Moszkva és Peking kiszolgálása, a magyar gazdaság versenyképtelensége, már a saját térségünkben is leszakadóban vagyunk, halmozódó kulturális deficitünk miatt nem vagyunk többé Európa:

Ahol egy képviselőt covid-fertőzötten is berendelnek a Parlamentbe, hogy pártjának a szavazáskor meglegyen a kétharmada, az nem Európa. Ahol a Nemzeti Védelmi Szolgálat csak úgy, konkrét ok, bármi gyanú nélkül lehallgathatja az egészségügyi dolgozók telefonját, az nem Európa. Ahol a külügyminiszter azt hazudhatja, hogy „Európában Magyarország adta a legsikeresebb egészségügyi és gazdasági választ a járványra”, miközben ennek épp az ellenkezője az igaz, a miniszterelnök pedig ezt: „Ismerem a német és a brit köztévét, és biztosan állíthatom, hogy a magyar köztévé kevésbé kormánypárti, mint a német”, ráadásul a hívei ezt el is hiszik neki, az nem Európa. És ahol az ellenzéki szavazók kénytelenek elviselni újságjaik, rádióik tönkretételét, intézményeik bezárását, értékes embereik belső emigrációba kényszerítését, az ellenzéki vezetésű városokkal, önkormányzatokkal szembeni kirívó diszkriminációt, és mindezek tetejébe a hatalom folyamatos verbális gyalázkodását, mintha az ellenzéki szavazó nem volna a nemzet egyenjogú tagja… az nem Európa. Az a senki földje Alcsút és Felcsút között.

A jövő évi választásnak egyetlen eldöntendő kérdése van: marad-e Orbán, s az országot végképp maga alá temeti-e a keleti, és a vele szövetséget kötött hazai despotizmus. Saul Bellow Herzog című regényében, a főhős, Herzog a következő észrevételt teszi: „Minden közösségben van egy olyan embercsoport, amely rendkívül veszélyes a többire. Nem a bűnözőket gondolom. Ellenük megvannak a büntető szankcióink. A vezetőket gondolom. Mindig is a legveszedelmesebb emberek akarták a hatalmat.” Herzog túlságosan is optimista, nálunk a bűnözők ellen éppen hogy nincsenek szankciók, hiszen ők saját maguk hozzák a törvényeket.

Valamikor 2011-12 táján Orbán Viktor egy osztrák lapnak adott interjúban kertelés nélkül elmondta, mi a célja a kétharmados törvényekkel: több ciklusra megkötni az utána következő kormányok kezét. Azóta is ez az elmebeteg, élet-, ember- és szabadságellenes szándék hajtja: legújabban – szintén kétharmados törvényekkel védve - erre a célra létrehozott magánalapítványokban dug el irdatlan összegű közpénzeket, plusz, egyetemeket, üdülőket, cégeket, termőföldet, kastélyokat, kikötőket, parkokat, színházat, klinikákat, részvényeket. Valóban elhitette magával, hogy neki bármihez, ehhez is joga és felhatalmazása van? Abban bízik, hogy bukása után az új kormány nem mer majd ezekhez hozzányúlni? Remélem, téved.

A napokban egy róla szóló könyv bemutatóján - Az Orbán-szabály -, ekképp jellemezték őt pártja prominensei: ő a legjobb dolog, nincs versenytársa, Periklész, intellektuális szuverenitás, kivételes képességű, megkerülhetetlen, metafizikai mélysége van, filozófus is lehetett volna, Hérakleitosz, ő a 21. század, nem lehet megfejteni, kimagaslik a mezőnyből… 

Hát ez valóban impresszív, de persze ez a hajbókolás sem Európa. Mi tagadás, az ellenzék politikusai egyszerűbb lelkek, ráadásul a választási feltételek is kirívóan egyenlőtlenek: mindenben, ami egy kampányban számít: pénz, média, reklám, elsöprő a Fidesz fölénye. És persze a választási szabályok is erősen neki kedveznek. Mintha az egyik versenyző síkfutásban, a másik hegymászásban indulna. Orbán Viktor sorsa mégis az ellenzéki szavazók kezében van. Rajtuk múlik, a korábbiakhoz képest néhány százezer plusz szavazón, hogy jövő áprilisban ez az ellenzéki pártok thermopülai csatája lesz, vagy az ő Mohácsa.

 

2021. május 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja

Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >

Tovább

Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi

Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >

Tovább

Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut

Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >

Tovább

Musk fájdalmas búcsúja

A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >

Tovább

Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására

Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >

Tovább

Még sugároz a Szabad Európa Rádió

Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >

Tovább

Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország

Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >

Tovább

Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut

Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >

Tovább

Nagyot ment a baloldal Ausztráliában

Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >

Tovább

Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?

Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >

Tovább

Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába

Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >

Tovább

Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet

Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >

Tovább