Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Kentaurbeszéd
Reménykedő Marosvásárhely
Lesz-e valaha mindebből végre egy életképes transzilván modell? Lesz-e egy olyan multikulturális minta, ami nem az elvegyülést, nem az asszimilációt, hanem a méltányos együttélést segíti? Nem tudom. De Temesvár, Marosvásárhely, Szatmárnémeti mintha erre készülne. Mintha... Markó Béla:
Bőven kínálnak nekünk tanulságot az idei romániai önkormányzati választások. Olyannyira, hogy ki-ki válogathat ezekből a tanulságokból vérmérséklete, pártállása és előítéletei szerint. De így volt ez mindig, nemcsak a jövő, hanem a múlt is nyitott mifelénk folyamatosan. Viszont néhány konklúziót azért mégis megkockáztathatunk azzal kapcsolatosan, hogy mi történt ezen a szeptember végi vasárnapon.
Nem váltak valóra például a baljós figyelmeztetések, hogy járvány idején nem kellene választásokat tartani, vagyis halasszuk úgymond egészségesebb időkre a demokráciát. Már-már zökkenőmentesen, több mint 46 százalékos részvétellel zajlott le az egész, mintha a kötelező maszk színpadiassága egyfajta fegyelmezett színielőadássá változtatta volna ezt az eseményt. Persze a tét nem a művészi, hanem a politikai katarzis volt ezúttal, és hát jutott ebből is, azt hiszem, sokaknak. De ha már színház, akkor mégis Ion Luca Caragiale, mondhatnánk, az a XIX. század második felében és a XX. század elején élt nagy – talán legnagyobb – román drámaíró, aki könyörtelenül vesézte ki korának paródiába illő román közéletét. A Caragiale-mű nem egyszerűen nevettető vígjáték, hanem színpadot és nézőteret megrengető komédia, és hát a mostani önkormányzati választásokon is volt ilyesmiben része Romániának.
A Kárpátokon túl, az úgynevezett „Regátban”, vagyis Ókirályságban Deveselu község újrázni akaró eddigi polgármestere tíz nappal a választások előtt, sajnos, elhunyt Covid-19-ben. A szavazólapokat, illetve a jelölteket a törvény szerint már nem lehetett kicserélni, tehát rajta maradt a halott is a listán, és a választók majdnem kétharmada rászavazott, utána pedig sokan kivonultak a temetőbe a sírjához, ott gyászolták a polgármestert, és ünnepelték az újraválasztását. Az újságírók kérdésére többen is azt felelték, hogy azért szavaztak rá, mert nagyon jó polgármester volt, és az ő idejében nagyot fejlődött a község. Való igaz, a község területén van a NATO romániai rakétaelhárító támaszpontja, és ez fellendítette az egész vidéket. Egy kis Nyugat? Egy kis Kelet? A kettő együtt? Caragiale mindenképpen. Persze lehet, azért szavaztak így, hogy ne egy másik jelölt legyen a polgármester, hanem új választásokat kelljen kiírni. Ez is belefér a román politikába. Együgyűség, leleményesség, céltudatosság egyszerre. Nem szegik meg a törvényt, csak megkerülik.
De nem anekdotázni akartam tulajdonképpen, hanem érzékeltetni azt az enyhén szólva ellentmondásos társadalmi környezetet, amelyben a politikai pártoknak mozogni kellett a kampányban, Erdélyben is egyébként, nem csak a Kárpátokon túl. Mert hát Deveselut tekinthetjük tragikomikus kivételnek, de a választók másutt is feladták a leckét a politikai elemzőknek, és ez viszont már minket, erdélyi magyarokat is közvetlenül érint. Romániában ugyanis az elmúlt négy évben a – többé-kevésbé – baloldali Szociáldemokrata Párt volt relatív többségben a parlamentben és az önkormányzatokban is, de most a kisebbségben kormányzó – többé-kevésbé – jobboldali Nemzeti Liberális Pártnak, Klaus Iohannis államfő pártjának az elsöprő győzelmét jósolták. Összességében valóban győztek, de nem olyan nagy többséggel, mint amekkorára sokan számítottak, sőt, a megyei önkormányzatok közvetlenül választott elnökeiből például húsz lesz szociáldemokrata, tizenhét nemzeti liberális és négy RMDSZ-es.
Viszont meglepően jól szerepelt egy – többé-kevésbé – szintén jobboldali, a populista és modernizációs célokat ügyesen keverő-kavaró, urbánus párt, a Szövetség Románia Megmentéséért. Amely a bukaresti főpolgármesterséget is megszerezte, és nélküle valószínűleg nem tud majd kormányozni a decemberi parlamenti választások után a Nemzeti Liberális Párt. Ugyanakkor többek közt Temesvár új polgármestere is ennek az alig néhány esztendős múltra visszatekintő pártnak a színeiben nyert. Néhány fontos erdélyi magyar jelölt megválasztása mellett talán ez az egyik legfőbb tanulsága a romániai vénasszonyok nyarának, amit egyébként a románok nyugati mintára „indián nyárnak” mondanak, és ez most jobban is illik a történtekre. Ugyanis harminc évvel 1989 decembere után Temesvár, ahol már németek nem nagyon vannak, a német állampolgár Dominic Fritzet választotta meg. Valamiféle „csendes forradalom” volt ez is. Az új polgármester 2003-ban járt először Temesváron, és akkor még állítólag egy szót sem tudott románul.
Részben ismétlődik az egykori nagyszebeni polgármester, Klaus Iohannis államfő története, csakhogy ő erdélyi szászként nemcsak a rászavazó erdélyi magyarok reményeit nem váltotta be, hiszen egyre nyíltabban magyarellenes az utóbbi időben, de egyébként sem hozott új szemléletet, éppen ellenkezőleg, belesimult a bukaresti politikába. Úgy tűnik viszont, hogy a romániai választó most mégsem a kilencvenes évek fundamentalista, nacionalista retorikájához igazodik, hanem a kétezres évek legelejéhez nyúl vissza, és azt próbálja folytatni, ami 2011-2012 körül megszakadni látszott. Felemás a kínálat, felemás a változtatás szándéka is, korai lenne máris ünnepelni az irányváltást, de annyi biztos, hogy egyelőre nem vált be az elmúlt évek egyre aggasztóbb prognózisa egy bezárkózó, elszigetelődő román nemzetállamról. Ami nemcsak a Romániában élők számára lehet tanulság Európának ebben a részében.
Mire gondolok? Marosvásárhelyen megválasztották a magyar jelöltet, Soós Zoltánt, a Maros megyei Szászrégenben a következő négy évben szintén magyar polgármester lesz, Márk Endre, és Szatmárnémetiben is újraválasztották Kereskényi Gábort. A két magyar többségű megye, Kovászna és Hargita mellett Marosban és Szatmárban is magyar lesz a megyei önkormányzat elnöke, Péter Ferenc, illetve Pataki Csaba, holott ebben a két utóbbi megyében jóval negyven százalék alatt van a magyarok aránya, mint ahogy az imént felsorolt városokban sem vagyunk ma már többségben. Külön-külön mindegyik győzelemre volt esély, de így együtt ez az eredmény mégis valamilyen szemléletváltást ígér. Visszatérést oda, ahol 2004-ben és 2008-ban tartottunk, amikor Szatmárnémetiben és Szatmár megyében, Szászrégenben és Maros megyében ugyancsak magyar önkormányzati vezetőknek szavaztak bizalmat a választók. Valójában 2008-ban teljesedett ki az a nyitás, amely 1996-ban kezdődött, amikor az RMDSZ első alkalommal vett részt egy kormánykoalícióban, és ez a döntés fokozatosan megváltoztatta a román-magyar viszonyt. Az alkotmányból ugyan nem tudtuk kivetetni a meghatározást, hogy Románia nemzetállam, ezzel szemben magát a valóságot sikerült félig-meddig megváltoztatni. Ez a folyamat állt le, mint mondottam, 2011-2012 körül, többek közt éppen a német nemzetiségű, de románként megnyilvánuló államfő hatására is. De nem csak... Egybeesett ez a fordulat az európai populizmus előretörésével, beleértve a térség több országát, köztük Magyarországot is.
Természetesen nem kellene túllihegni ezt a mostani változást vagy „visszaváltozást”, hiszen sokféleképpen értelmezhető az erdélyi magyar siker is. Az RMDSZ szempontjából elgondolkoztató lehet, hogy míg az említett régiókban kétségtelenül eredményes volt a kampány, számos szórványmegyében az ottani arányokhoz képest is alulképviseltek leszünk. Holott amennyiben oda egyszerűsítjük a konklúziókat, hogy mivel az idei kampányt, egy-két hangos kivétellel, nem a túlhajtott nacionalizmus jellemezte – tényleg nem! -, akkor éppen a szórványban kellett volna látványos sikerre számítanunk. Nem így történt. Csak abban lehetünk biztosak, hogy erős szándék volt az idén a változtatásra sokfelé. Marosvásárhely példája nagyon fontos. Ugyanis miután két esztendővel a véres márciusi összecsapás után, az 1992-es önkormányzati választásokon az első marosvásárhelyi polgármester-jelöltünket törölte a bíróság, a következőt erőszakkal lemondatták rögtön a megválasztását követően, mégis sikerült kikényszerítenünk egy harmadik jelölt megméretkezését, aki aztán nyert is. Ám sem ő, sem az 1996-ban megválasztott újabb RMDSZ-es polgármester nem volt igazán meggyőző városgazda, és többek közt ezért jutottunk oda, hogy 2000-től 2020-ig öt mandátumon át egy román polgármester, Dorin Florea – nem azért, mert román, hanem mert tehetséges demagógként meg tudta szólítani a választókat – két évtizedes tetszhalálra ítélte a várost. Akárcsak 1992-től egészen 2004-ig Gheorghe Funar, a kolozsvári sétatéri padokat a román trikolór színeire festető polgármester. Utána, Emil Boc polgármestersége idején Kolozsvár fellélegzett. Mint ahogy most fel kellene lélegeznie a függetlenként, de az RMDSZ támogatásával mandátumot nyert Soós Zoltán polgármestersége alatt Marosvásárhelynek is.
Maros és Szatmár megye. Marosvásárhely és Szatmárnémeti. 1990-ben ebben a két városban volt igazán robbanásveszélyes a román-magyar viszony, és a feszültség bizonyíthatóan nem spontánul alakult ki, hanem azok szervezték, akik a rendszerváltás leállításában vagy lelassításában voltak érdekeltek. A Marosvásárhelyen kiprovokált konfliktusban többen meghaltak, és több százan megsebesültek, évtizedekre szóló trauma érte akkor mindkét közösséget, a magyarokat és románokat is.
Szatmárnémetiben március 15-én szintén elszabadulni látszott a pokol, de végül mégsem került sor nyílt összeütközésre. Az utóbbi évek fellángoló nacionalizmusa után – gondoljunk a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem vagy a római-katolikus középiskola helyzetére – most ismét esély mutatkozik a normalitásra, sőt, a fejlődésre. Volt politikus, aki akarta ezt, volt, aki nem. De a választók akarták. Soós Zoltán 50,5 százalék szavazatot kapott egy 45 százalékos magyar lakosságú városban. Rá több mint huszonnyolcezren szavaztak, de az RMDSZ önkormányzati képviselői listájára is majdnem huszonötezren. A különbség egy része valószínűleg román szavazat, becslések szerint mindenképpen több mint ezer. Viszonylag kevés, és mégis nagyon sok, ha az előzményeket nézem.
Lehet mindezt értelmezni így vagy úgy, lehet tenni-venni, ki-ki tulajdoníthatja magának a sikert, ám egyvalami biztos, Marosvásárhely még mindig talpra tud állni. Ami azt jelenti, hogy véget kellene vetni a politikai kishitűségnek, a folyamatos siratásnak és virrasztásnak, mert harminc év múltán az erdélyi magyarok képesek önállóan és szolidárisan cselekedni, képesek jól dönteni, ha van irány és cél. Lesz-e valaha mindebből végre egy életképes transzilván modell? Lesz-e egy olyan multikulturális minta, ami nem az elvegyülést, nem az asszimilációt, hanem a méltányos együttélést segíti? Nem tudom. De Temesvár, Marosvásárhely, Szatmárnémeti mintha erre készülne. Mintha...
(Népszava)
Következő cikk: A belarusz recept: bebörtönözni, majd a fogdában tárgyalni
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >