2021. december 5. vasárnap
Ma Vilma, Ünige, Csaba, Sebőrella névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Az újraolvasott Tolnai

Kritikai beszélgetés a szegedi Grand Caféban

Az az összművészeti bázis, amelyre Tolnai épít, más szerzőkhöz hasonlóan az össz-jugoszláv művészeti térben helyeződik el, abban rajzol ki tendenciákat. Úgy látja, azoknak a szimbólumoknak a nyomai már itt is megvannak, amelyek Jugoszlávia széthullásával még erősebb kontextust kapnak Szántai Márk (Litera):

Az SZTE BTK Magyar Irodalmi Tanszék tavaly tavasszal indult kritikai beszélgetéssorozatának (KáBé) hatodik alkalmával Tolnai Ottó Gogol halála és Virág utca 3 című, korábban külön-külön már megjelent szövegeit egymás mellé helyező kötet (Jelenkor, 2016) adta a beszélgetés tárgyát.

Szilágyi Zsófia moderálása mellett Kovács Krisztina, Bencsik Orsolya és Góli Kornélia értékelte a könyvet, majd a beszélgetést követően Gazsó Hargita Tolnai művészetéhez kapcsolódó vetítését tekinthette meg a közönség.

A beszélgetés során több ízben felmerült az a probléma, hogy egy ilyen típusú könyvet nagyon nehéz pontozni: egyrészt egy nagy klasszikus újrakiadásáról beszélünk, másrészt viszont az eredeti megjelenéskor valójában „nem történt meg a könyv” Magyarországon, nem volt számottevő kritikai recepciója. Bencsik Orsolya és Góli Kornélia – némi bevallott elfogultság mellett – 10 pontra értékelték a kötetet. Rajongásuk tárgya elsősorban az a tekintet, amelyet Tolnai megképez a szövegeiben, továbbá mindketten fontosnak érzik azt, ahogyan ez az újrakiadás párbeszédbe tud lépni az életmű más darabjaival is.

Bencsik azt is hangsúlyozta, hogy Tolnainál az irodalmi tekintet mellett a színház, a film, a képzőművészet is szervesen bekapcsolódik az értelmezésbe. Kovács Krisztina az általa adott 8 pontot azzal indokolta, hogy számára a Tolnai-életműben ugyanazon motívumok mániákus, olykor már-már unalmas újraírása történik. Az újrakiadás fő tétjének azt tekinti, hogy mennyire tud működni ez a két szöveg 2017-ben, tudnak-e olyan olvasói élményt hozni, mint amit a megjelenéskor jelentett ez a kísérletező kedv, avantgarde hagyomány, amely a jugoszláviai magyar irodalomban gazdag teoretikus hálóval rendelkezett, ám a magyarországi magyar irodalomban csaknem gyökértelen volt. Részben erre reflektálva Szilágyi Zsófia azzal érvelt a saját 8 pontos értékelése mellett, hogy az újraolvasás során nem volt meg számára az első olvasás során átélt nagyon erős élmény. Úgy gondolja továbbá, hogy a kötetnek jót tenne, ha egy kicsit jobban nyitna a Tolnai-univerzumban kevésbé otthonosan mozgók felé. A kötet érdemei kapcsán bár hangsúlyozta, hogy az életműkiadás nagyon szép, jól kitalált a koncepció, azonban a szerzői utószó helyett szerencsésebbnek érzett volna egy kívülről beszélő, reflektáltabb értelmezői hangot. (Ugyanakkor, persze, arra is utalt, hogy egy ilyen paratextus szerepeltetése esetlegesen a klasszikussá merevítés veszélyét is magában hordozná.)

Szilágyi Zsófia az újrakiadás, újraolvasás gesztusa mellett a Tolnai-univerzum, és tágabb értelemben az egész vajdasági irodalom sajátos magába zártságára kérdezett rá. Bencsik Orsolya szerint jó, hogy Tolnai írta az utószót, hiszen a szerző önnön teoretikusaként is gyakran megnyilvánul, ennélfogva sokat tesz hozzá a szöveg megértéséhez. Úgy vélte, Tolnai maga segíthet abban, hogy tolmácsolja művészetét a magyarországi közönség felé. Góli Kornélia ezzel egyetértve amellett érvelt, hogy a szerző csak megpróbálja körülírni azt az élményvilágot, amelyből táplálkozik, ennélfogva nem érzi erőszakosnak az ilyen típusú írói gesztusokat. Kovács Krisztina a fenti álláspontokkal vitatkozva úgy látta, nem feltétlenül tesz jót egy életműnek, ha a szerző egyszersmind önmaga elsőszámú értelmezőjeként lép fel, ő az utószót inkább a kötetben szereplő szövegek továbbírásnak érezte.

A kontextus kérdését érintve az látszik, hogy a korabeli magyarországi magyar irodalom tendenciáihoz mérten (történetközpontú, mimetikus, világszerű próza) hihetetlenül frissek, újszerűek a Tolnai-szövegek. De vajon olvashatóak-e ehhez, a hetvenes-nyolcvanas évek magyarországi prózájához képest, vagy inkább közép-európai, délszláv kontextusban érdemes őket nézni? – tette fel a kérdést Szilágyi Zsófia.

Bencsik Orsolya az életrajzi kontextus felől indított (Tolnai az Új Symposion főszerkesztőjeként folyamatosan politikai támadásoknak volt kitéve), hangsúlyozva, hogy olyan szövegeket hozott létre, amelyek az ideologikusság helyett megpróbáltak a tiszta művészet jegyében megszólalni, a mindennapi banalitásokon keresztül megtalálni a politikától mentes művészetet. (Miközben – tette hozzá – önmagába záruló szöveguniverzum helyett világprózát teremtett.) Ezért fontos szerinte a vakvágány és a szeméttelep motívuma: egy halott, pusztuló világban próbál kiépíteni egy bukolikus prózát, amit mindeközben ironikusan is megmutat. A borítón szereplő festmény tárgya (Bojan Bem: A fehér kutya) lenne a tiszta lény a környezetét destruáló ember magatartásmintáival szemben.

Góli Kornélia fontosnak érzi a földrajzi behatároltságot, a vajdasági és össz-jugoszláv miliőt, valamint azt, hogy a két szöveg születése, 1972 és 1983 között eltelt tíz évben hatalmas változások történtek mélyen belül, amelyek csak később manifesztálódtak. Szerinte a Virág utca 3-ban – Bencsik Orsolyával egyetértve – a pusztulás, a térség egyfajta „nyikorgása” érezhető.

 

Kovács Krisztina a tágabb kontextus kapcsán az Új Symposion folyóirat mérhetetlen jelentőségét említette meg: ez az a platform, amely szintetizálva mutatta meg a magyar olvasók számára a nyugati progresszív teóriákat. Az az összművészeti bázis, amelyre Tolnai épít, más szerzőkhöz hasonlóan az össz-jugoszláv művészeti térben helyeződik el, abban rajzol ki tendenciákat. Úgy látja, azoknak a szimbólumoknak a nyomai már itt is megvannak, amelyek Jugoszlávia széthullásával még erősebb kontextust kapnak: plasztikus módon jelenik meg a tenger, az elveszett nagyság reprezentációja, amely a monarchia óta kódolt, és a közép-kelet-európai életérzés leírására kiválóan alkalmas szimbólumként funkcionál.

Szilágyi Zsófia Tolnai művészetét a nyugati magyar irodalommal, jelesen Ferdinandy György szövegeivel állította párhuzamba: azok a szövegek a saját idejükben semmilyen módon nem kerültek párbeszédbe a magyarországi irodalommal, és kicsit hasonló a helyzet Tolnainál: Ferdinandyt utólag sem sikerült szervesíteni, és Szilágyi számára úgy tűnik, Tolnait sem.

A következő moderátori kérdés arra vonatkozott, hogy vajon lehet-e ezt a két szöveget egyáltalán egységként kezelni, milyen hatással van az értelmezésre az, hogy ezek az írások egymás mellé kerültek. A beszélgetők abban egyetértettek, hogy a Virág utca 3 erősebb, izgalmasabb szöveg. Góli Kornélia egy naplójegyzet-szerű olvasatban, Bencsik Orsolya pedig a motívumok, valamint a rizomatikusság felől gondolja összetartozónak a két szöveget.

A rizomatikus felépítés következtében az egyes szövegek fragmentumai akár önállóan is működhetnek, viszont egészként is olvashatóak – Bencsik Orsolya ezzel kapcsolatban Thomka Beáta és Radics Viktória eltérő, de egyaránt védhető álláspontjait említette, Tolnai lehetséges irodalmi párhuzamaiként pedig Mészöly és Esterházy prózája merült fel a beszélgetés során.

A folytatásban Szilágyi Zsófia motívumokkal kapcsolatos kérdésére reagáltak a beszélgetők. Mint azt Bencsik Orsolya megjegyezte, a később fontossá váló flamingó ezekben az írásokban még nem szerepel, viszont megjelenik az anyagszerűség (gipsz, só), valamint a meditációs objektumok mellett a tükrözés, amely a kisebbségi író magányával, identitásával kapcsolatban válik fontossá a Tolnai-életműben. Kovács Krisztina utalt egyfelől a szerző lakóházában található tárgyakból felépülő múzeumszerű térre, illetve a motívumok kapcsán a már korábban is kiemelt szeméttelepre mint a széthulló Jugoszlávia és a különböző kulturális identitások problémakörének szimbólumára.

Az est zárókérdése arra vonatkozott, hogy vajon a vajdasági irodalomban hihetetlenül erős Tolnai-hatás felszabadító erőként működik-e egy fiatal szerző számára, vagy inkább bezár egyfajta írói világba. Szilágyi Zsófia elmondta, kívülről szemlélve az látszik, mintha Tolnai hatása alól kikerülni feladat lenne. Bencsik Orsolya íróként próbál szabadulni tőle, de ezt a folyamatot nem hatásiszonyként éli meg. Tolnaival kapcsolatban úgy érzi, a vele való találkozás felszabadítóan hatott, a szövegei pedig egy nagyon nyitott típusú gondolkodásra ösztönöznek. Góli Kornélia Tolnai nyitottságára reflektálva egy színházi példát hozott: A kisinyovi rózsa szöveg nélküli színpadi változatát – amely Tolnai tárgyi világát gondolja tovább – érdeklődéssel, együttműködően fogadta a szerző. Bencsik Orsolya azt is kiemelte, hogy Tolnai a fiatal írókat is aktívan támogatja, megjelenési lehetőséget is biztosítva számukra.

Gazsó Hargita rendhagyó vetítését követően, a Tolnai-est zárásaként Szilágyi Zsófia ismertette a közönségszavazás összesített eredményét: a zsűri 9 pontos átlagával korrelálva a közönség pontjainak átlaga 9,07 lett.

2017. március 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Közelségek, távolságok

De az az ádáz kizárólagosság, ami évek óta dúl körös-körül, a szüntelen fenekedés a határon túli >

Tovább

Vitatott szobor

A VMSZ megalkuvó, a magyar közösséget több esetben is megalázó politikájának része, hogy az SNS-t mindenben >

Tovább

Az antifasizmus szerbiai módra

Erre azért is kénytelen vagyok utalni, mert az elmúlt években egyre több fasiszta jelvényt látok Újvidéken >

Tovább

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább